Alapjában véve egy sima romantikus vígjáték, ami kicsit az átlag fölé emeli, az a tény, hogy súlyos kulturális ellentétek feszülnek egymásnak, amit egyébként okosan kezel a film.
A film akción és lövöldözésen kívül mást nem nagyon hoz, így aki mélyebb tartalmi kikapcsolódásra vágyik, az ennél többre ne számítson. Ettől függetlenül nagyon jól összerakott az egész koncepció, érezhetően működik, és egy lélegzetvételnyi időt sem hagy a nézőnek. Én jól szórakoztam, de azért ez valahol eléggé felejtős film.
Minden tekintetben egyszerű. Nincsenek benne bonyolult helyzetek, a karakterek egyszerű hétköznapi emberek, a párbeszédek életszerűek, a zene kiváló. Az egészből árad valamiféle szeretet, ami miatt a végén úgy éreztem, ezt a filmet újra meg kell néznem.
Van egy olyan gyanúm, hogy hamarosan ez is egyike lesz a túlértékelt filmeknek. Nem rossz, de a zene "dicsőítése" mellett a cselekmény kicsit unalmas, sablonos és kiszámítható. Igazából az egész film arról szól, hogy a dallamoknak hatalmuk van az ember lelke felett. Mindemellett mégis érdekes, mert annak ellenére, hogy szinte előre láttam, mi lesz a következő jelenetben, sejtettem, hogyan végződik a film, képes volt sokkolóan hatni rám. A 4 és 5 csillag közt lavírozom, de nem szeretném én is túlértékelni...
A filmet alapvetően belengi valamilyen fojtogató hangulat, amitől egyszerűen "nem kellemes" nézni. Mindettől elvonatkoztatva szerintem erre a hatáskeltésre nagyon is szükség van, mert egy olyan filmélményt teremt ezzel, ami túlmutat az egyszerű filmnézésen. Nagyon bejött a Richard Jewell balladája, mindenkinek csakis ajánlani tudom, de azt előrebocsájtanám, nem egy könnyen emészthető darab.
Egy perc kétségem sem volt afelől, hogy ez egy jól eltalált film. Remekül megvan írva, remek karakterekkel dolgozik. Nagyon jó a humora, amely sokszor kissé fájdalmasa is hasít bele az emberbe.
Ó, ez nagyon aranyos volt, azt hiszem, első számú kedvenc lesz. Rég láttam ennyire szép animációt, kedvesek és szerethetők az állatfigurák, egyszerű és érthető a történet. Tökéletes.
Ez az a film, amit feltehetően megnézek még egyszer a közeljövőben, mert biztosra veszem, hogy tartogat még számomra bőven olyan mondanivalót, amit elsőre nem vettem észre. Már csak azért sem, mert folyamatosan váltakozik a múlt és a jelen, ezért nagyon éberen kell figyelni, hogy ne vesszünk el a cselekményben. Nem egy könnyed film, de érdemes rászánni a két és fél órát, akár többször is.
Vagy nem értettem igazán a filmet, vagy csak egyszerűen nem nekem való. Olyan érzésem volt, mintha túl sok mindent akartak volna belesűríteni, de hiányzott belőle a logika, sokkal ésszerűbben is fel lehetett volna építeni a sztorit. Végignéztem, mert érdekelt, mi kerekedik ki belőle, de nem éreztem teljes elégedettséget. Lehet, másnak nagyobb szerencséje lesz vele.
Micsoda elmebeteg embereket hordoz a hátán a föld, nagyon durva élmény volt végignézni a filmet. Az igazán brutális jeleneteket nem mutatják, csak tudjuk, hogy éppen mi zajlik, de talán jobb is így.
Nincsenek pszichiátriai szakismereteim, de ezt komolyan gondolták, hogy csiribí csiribá módra lehet váltogatni egy beteg személy különböző személyiségei közt? Meg aztán lehet, ez is csak az én naivitásomat bizonyítja, de egy ilyen vizsgálat valóban ilyen gyermekien együgyű lenne? Bár tényleg fogalmam sincs, milyen szinten volt az ötvenes években a pszichoanalízis, szerintem ez a film ma már inkább korrajzként állja meg a helyét. Azért kíváncsi lenné egy mai feldolgozásra, a téma nagyon érdekes.
A tavalyi premierek közül szerintem az egyik leggyengébb alkotás volt a A világ gyengéd közöny, de még így is vitt nálam a pálmát. Tetszett, hogy egyáltalán nincs túltolva az érzelgősség, és hogy a karakterek jellemvonásai teljesen realisztikusak, a valóságra visszavetíthetőek. Csakis ajánlani tudom.
Nagyon nehezen lendül be a sztori, és nem vagyok benne biztos, hogy érdemes ezt kivárni. Az alakítások alapvetően jók, remek karakterek vannak benne, de sajnos legalább ugyanennyi sablonfigura is, amik csak feleslegesen elvesnek az élményből.
Ez egy igazi klasszikus, Paul Newmanhez nem sok mindent lehet hozzászólni, az ő alakítása mindig rutinos, mégis emlékezetes. Szerettem ebben a fimben az egyedi hangulatát, holott a történet nem igazán volt számomra érdekfeszítő. Egyszerűen türelmesnek kell vele lenni, de megéri szerintem.
Genovese megint csak nem okozott nekem csalódást, bár tudtam, hogy mire számítsak, milyen minőséget is kapok majd, mégis nagyon kellemesen meglepődtem. Hihetetlen, hogy ez a rendező mindig tud valami újat előhúzni a tarsolyából. Az biztos, hogy én még jó párszor meg fogom nézni ezt a filmet, mivel annyira precíz és sok rétegű a sztori, hogy egyszerűen muszáj.
Gyönyörű magyar film, nagy kár, hogy ma már nem készülnek ilyenek. Az egész történet ugyan lassú folyású, de szerintem nagyon megéri türelmesnek lenni. Talán egy kicsit furcsa lehet az alakítások, de én amondó vagyok, ilyen is egy igazi klasszikus.
63 Állat (2005)