Szerintem nagyon ütős lett az egész, már vagy egy tucatszor láttam, ha nem többször, de még mindig félelmetesen jó tud lenni szerintem. Nem egy klasszikus az igaz, de ennek ellenére az egyik legjobb thriller szerintem.
Nekem valahogy a régi magyar filmek nem igazán szoktak bejönni, de szerintem ez nagyon jó volt, kicsit retro hangulata van, de nagyon jópofa film. Csakis ajánlani tudom! :)
Hát ez kínos volt számomra. Hogy készülhetnek 2018-ban (2017-ben) ilyen ódivatú, idejétmúlt zsánerfilmek? Biztos akad rá igény, de én ezt nehezen tudom elfogadni. Ha ma az akcifóilmes zsáner etalonja a John Wick széria, ami azért szintén elég régivágású sztori, akkor a Gengszterzsaruk nem tudom, mi ezen a listán.
Már bocs, de nekem ez a film tökre értelmezhetetlen volt. Nem is értem, hogy mit akartak ezzel egyáltalán az alkotók. Persze nagyon jók az alakítások és a hangulata is egészen magával ragadó, de bennem nem hagyott mély nyomott, ráadásul össze is zavart egy kicsit.
Szerintem abszolút jó humora van filmnek, én nagyon élveztem legalábbis, igaz, hogy nálam ez nem nagyon lépte át az egyszer nézhető kategóriát, minden esetre nem bántam meg, hogy láttam.
Nekem ez a film valahogy igencsak a Kicsem-re hajaz. A képi világa legalábbis egészen biztos, van ebben a filmben egy ilyen utóhatás, amit én személy szerint nem tartok valami eredeti megoldásnak. Persze nem akarom ebben a kettős mércében tartani, egész egyszerűen kissé erőltetettnek éreztem az egészet úgy ahogy van. A karakterek teljesen kidolgozatlanok voltak, amolyan sablonfigurák, amelyeket mintha egy katalógusból szedegettek volna össze. Nem mondom, hogy a Vándorszínészek egy nézhetetlen vagy gyenge film lenne. Egyszerűen csak teljesen felejthető.
Abszolút sablonos vígjáték, szinte egy olyan poénja sem volt, amit ne láthattunk volna már számtalanszor filmben. Nagy kár érte, mert azért mégiscsak egy jópofa ötlet volt, csak éppen teljesen sivár és klisés.
Hát, gyerekek, én faltam ezt a történetet, nem azért mert annyira izgalmas, hanem mert inkább a hangulata teljesen berántja az ember. Mindenképp érdemes megnézni!
Azt szögezzük le gyorsan, hogy az Insidious – Az utolsó kulcs után Adam Robitel azért egy sokkal épkézlábabb (létezik ilyen szó egyáltalán?:)) filmet rakott össze, bár a bugyuta ötletekkel tűzdelt forgatókönyv itt sem segítette, az biztos. Elég vegyesek az érzéseim, mert a koncepció nekem bejött, de hát ja, ez még kevés egy jó filmhez. Nem bűnrossz film, de messze van attól, hogy ajánlani tudjam. Maradjunk annyiban, hogy egyszeri alkalomra megfelelő, de ha nem sóvárogatok iránta igazán, talán jobban jártok, ha megvárjátok a DVD-s megjelenést.
Nem értek egyet az előttem szólóval, szerintem Rodriguez és Cameron egy kimondottan ütős, rendkívül látványos és a moziszékbe szegező filmmel állt elő. Az Alita: A harc angyala nem fogja megváltani a világot, de kikapcsolódásnak abszolút ideális, és higgyétek el, egy élmény lesz.
Szerintem a maga nemében teljesen szórakoztató filmecske volt. Ezzel az alaptémával persze lehetett volna bele valamcsike mondanivalót is csempészni, de szerintem ha bejött az első rész, ez sem fog csalódást okozni. Kikapcsolódásnak, randifilmnek abszolút elmegy.
A helyzet az, hogy egyet kell értenem az előttem szólóval, az Elrabolt világ egy inkoherens, és igen gyenge lábakon álló sci-fi, amit túlzsúfoltak szereplőkkel, de olyan mértékben, hogy szinte követhetetlen az egész. Mondanivalójában sablonos, látványban legalább tíz évvel le van maradva. Egy jóindulatú közepest tudok adni neki.
Hm, hát egy kicsit tépelődtem azon, hogy beüljek-e rá, de végül rászántam magam. Abszolút nem bántam meg. Nagyon szórakoztató vígjátékról van szó, ami totál ki tudta kapcsolni az agyamat. Így tehát aki valami ilyesmire vágyik, nyugodtan menjen el rá!
Az én gyerekkoromból kimaradt ez a mese. Az unokahúgomnak kerestem délutáni mozizásra, neki (7 éves) tetszett. Én kevésbé voltam elragadtatva tőle, de nem is én vagyok a célközönség. Az én ízlésem szerint 2 csillag, de elnézve az ő arcát és reakcióit, megkaphatja az ötöt.
Nehéz megemésztenem a látottakat. A sötétség gyermekei egy olyan filmélmény, amit nem biztos, hogy meg akar ismételni az ember, és ez nem azért van, mert rossz lenne a film. Olyan, mint egy csapóajtó, ami arra a helyre nyílik, ahová egyáltalán nem akarsz bemenni, nem biztos, hogy tudni akarod, mi van ott. A film halálosan nyers és szikár elbeszélési módja pedig csak tetézi ezt az élményt.
Ezt a filmet igazából semmi nem menti meg. Az, hogy minden egyes fordulatát láttuk már milliószor csak egy dolog, de az egész rendezés, koncepció és alakítások úgy mellette vannak a szernek, hogy azt nehéz is megfogalmazni.
62 Jéghideg otthon (2003)