Sok sebből vérzik a film, mégis van valami bája, ami miatt szemet huny ezek felett a néző, ugyanis ha túl lépünk a hibáin, egy egész izgalmas akció - horror filmet kapunk cserébe, némi misztikummal megfűszerezve.
Brutális, véres és könyörtelen, ahogy azt egy mortal kombat feldolgozástól elvárhatjuk. Kapunk egy skorpió eredet történetet, majd jön a szokásos, "újra megrendezésre kerül a mortal kombat, ahol a tét nem kissebb, mint a föld sorsa" téma. Minden esetre kellemes kikapcsolódás a mortal kombat szerelmeseinek.
Nagyon dicsérték, hogy hú de jó rövidfilm, ezért kissé pofára esés is volt, mert csak egy kis zenés videóklipp. Persze én is hibás vagyok, mert nem néztem utánna, hogy mi is ez, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg a célközönség sem én vagyok.
A sorozatot anno nagyon sokat néztem a cartoon networkon és most jó 15 évvel később belefutottam az egész estés változatba. Annyira nem talált be mint a sorozat (lehet mondjuk mai fejjel az se élvezném már annyira, csak az idő szépítette meg az emlékeket..), de jókat mosolyogtam rajta, felidézve a gyerekkort.
Ritkán hagyok félbe filmet, elsőre nagyjából a feléig el is jutottam, másnap gondoltam adok neki még egy esélyt, hátha csak rossz passzban voltam, de nem. Kb még negyed órát tudtam nézni belőle és feladtam inkább örökre. Lévén, hogy vígjáték egyáltalán nem vicces, a zombikat valamiért vámpírnak hívják és a karakterek is irritálóak.
Bírom az ilyen macska egér játékot űző horrorokat, az előzetes alapján a hangulata is jónak tűnt, de sajnos maga a film nem nyűgözött le teljesen. Jól indít, de a végére nagyon lapos és erőtlen lesz. Kar érte, mert lett volna benne potenciál.
A sorozat utolsó, és egyben leggagyibb darabja, de még ez a rész is képes volt lekötni és szórakoztatni. Pedig nem nagy reményekkel álltam neki, mégis kellemesen csalódtam benne, egy egész okés kis b-kategóriás horror.
Jópofa film, de ez leginkább a nosztalgia miatt. Poénok hol betalálnak, hol nem, de a karakterek még mindig jók. Persze minőségben nem ér fel a régi Kevin Smith filmekhez, mai alkotásaihoz mérten viszont erősebb darab, mint az utóbbi pár évben bármelyik filmje.
Sok rosszat olvastam róla, pedig nem gáz film. Mármint persze nem egy nagy volumenű darab, de egy kellemes popcorn tini horror. Vannak hibái, de egy laza kis vígjátéknak el lehet nézni ezeket az apróságokat.
Jó kis film lehetett volna, mert a hangulat és az atmoszféra jól el van találva, de az, hogy se a film közben, sem a végén nem derül ki semmi, meglehetősen elrontja az élményt. Egyszer meglehet nézni, de tényleg csak az umalmas estéken.
Jóval lazább hangvételű, mint az első rész, de nem is baj, mert tök jól áll neki. Történetben nagy változások nincsenek, ugyanúgy egy rosszul sikerült ouija táblázás kovetkeztében a főhősnő nyakán ragad egy ártó szellem.. Kellemes esti kikapcsolódás a régi horrorok kedvelőinek.
Megható es humoros történet, Taika Waititi ismét egy remek vígjátékot tett le az asztalra. Sőt, nem csak mint vígjáték, de mint dráma is megállja a helyét, ugyanis a film bemutatja egy kisfiú midnen örömét es bánatát. Sőt, még többet is, ugyanis jóval nehezebb az élet, ha az ember a Hitleri Németországban nő fel.
Nagyon dicsérték a filmet, pedig semmi különöset nem tud. Mármint persze a mainstream börtön filmekhez képest nyersebb és erőszakosabb, de ha az ember jártasabb az ázsiai filmekben, ennél vadabb darabokkal is össze tud futni. Na meg a karakterrel sem tudtam nagyon szimpatizálni, elvégre mégis csak egy lecsúszott heroin függő.
A Kaidzsú filmek mindig is közel álltak a szívemhez, a Daimajin pedig már a leírás és az előzetes alapján is felkeltette az érdeklődésemet. És habár valóban egy kőóriás köré épül a film, maga a karakter ténylegesen csak az utolsó félórában jelenik meg, addig a film egy középkori misztikus háborús filmes vonalon mozog. Ami nem baj, mert úgy is megállja a helyét, mind a történet, mind a minőség tekintetében.
Sok jót olvastam róla, így nagy izgalommal ültem neki. És hát sejtettem, hogy jó film lesz, a végeredmény még jobb is lett, mint amire számítottam. Egy nagyszerű, kreatív és egyedi thriller, talán az utóbbi idők legjobbja is egyből.
Pont olyan kőegyszerű és buta akciófilm, mint amit Vin Dieseltől elvártam. Jön-megy, szétver mindenkit, pörögnek a kínosabbnál kínosabb párbeszédek...mindezt persze a ma divatos szuperhős csomagolásban.
Egy tökös, hangulatos slasher, ami szépen idézi a '80as évek hangulatát. Mai szemmel persze kissé kommersz, de ha kb. 30-40 évvel ezelőtt készült volna, megmerem kockáztatni, hogy már kult státuszba lenne.
Nagyon jó kis film, de azon nem tudom magam túltenni hogy ott van négy matekzseni, ennek ellenére egész egyszerű, logikai feladatokat kell elvégezniük. Persze, így a néző számára érthetőbb, mintha ténylegesen hardcore matektémák lennének a feladványok, és együtt lehet agyalni a szereplőkkel, de pont emiatt zavart engem.
Klasszikus 2000-es évekbeli japán nyomozós film, nem kevés misztikummal es horror elemekkel megtolva. Egyetlen hibája, hogy kissé középszerű, aki látott már hasonló filmeket azoknak nem üt akkorát. A film lezárása viszont igazán szépre sikerült.
Nem rossz film, de jóval erősebb misztikus horrorokat termelt ki a korszak. Ettől függetlenül a szellemek és ouija kedvelőinek okozhat kellemes perceket, mert apró hibái ellenére is egy szép próbálkozás.
44 From a House on Willow Street (2016)