Én azért nem vagyok annyira negatív véleménnyel a filmről, mint itt mindenki más :D Nem olyan rossz ez, habár számomra az eredeti Kampókéz sem egy kultfilm, így nem tudok annyira haragudni a remake-re, illetve annak hibáira. Vannak sokkal rosszabb feldolgozások, de persze egy Gonosz halott (2023) közelébe se ér minőségileg.
Nyolcvanas évek horrorjai mindig is megosztóak voltak számomra. Rengeteg olyan alkotás van, ami tényleg mai napig zseniális, de legalább ennyiről elmondható, hogy csak túlértékelt. A szellemjárás valahol a kettő között van. Mély nyomokat nem fog hagyni, de egynek elmegy.
Egész okés film, minőségileg rendben van, izgalmas, és az egyik legaktuálisabb témát veszi górcső alá. Nem a magyar filmkészítés csúcsa, de legalább nem a szokásos tinglitangli vígjáték. Habár én még mindig nem értem, miért ilyen vontatott az összes párbeszéd szinte minden magyar drámában.
Reszkessetek, betörők!, csak sok vérrel és egy mentálisan sérült, vérszomjas kis sráccal. Nem egy kimagasló film, vannak erősebb darabok a mezőnyben, de a home invasion műfaj kedvelőinek garantáltan okoz egy kellemes másfél órát.
Unaloműzőnek kezdtem el nézni, mert épp nem volt semmi más ötletem, meg kedvem se valami komolyabb filmbe vágni a fejszém, így én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire élvezem is a Dzsungeltúrát. Szórakoztatásra és kellemes kikapcsolódásnak tökéletes.
Jó negyven évvel a film elkészülte után sikerült is megnéznem, de mai napig baromi szórakoztató és hangulatos film. Mondjuk, a 80-as évek amúgy is erős volt a sci-fi műfajban, úgyhogy aki szereti az ilyen filmeket, az tuti nem fog csalódni.
Szerintem egészen rendben van, kellemes film lett ez. Persze nehéz komolyan venni, meg nem üt akkorát, mint az első rész, de nekem személy szerint jobban bejött, mint a kampókéz második része. Helyén kell kezelni, és nem fog csalódást okozni.
Kellemes meglepetés volt ez a film. Mármint számítottam rá, hogy jó lesz, de meglepően sok érzelmet váltott ki belőlem sci-fi létére. Tipikusan az a film, amit egyszer mindenkinek érdemes megnézni, már csak az atmoszférája miatt is.
Úgy vagyok vele, hogy nem rossz, de a jótól is legalább annyira távol áll. Mármint megnézi az ember, rendben, eltelik egy kis idő, és annyira elfelejti, hogy miről is szólt, vagy hogy látta-e egyáltalán, ahogy van.
Ugyanúgy egy egyszer nézős, kommersz akciófilm, mint bármelyik másik G. I. Joe-film. Nem nyújt semmi emlékezeteset, se maradandót, de cserébe nem is egy agytorna. Egy kegyelemkettes jár neki, egye fene.
Mint a történet leírásából is kiderül, nem egy nagy eresztés, de számomra a végeredmény még a vártnál is gyengébbre sikeredett. Nagyon maximum egyszer nézős, ha valaki szereti a bugyuta horrorokat. De csak akkor. :D
Picivel erősebb filmre számítottam volna, de azért nem mondom, hogy csalódás lett volna vagy ilyesmi, mert egész szórakoztató darab, de tipikusan egynek elmegy film, jó színészekkel és érdekes alapkoncepcióval.
Jó kis akciófilm, rengeteg bunyóval és pörgős cselekménnyel. Igazából pont valami ilyent vártam tőle, úgyhogy ha nem is lett kedvencem, de elégedett voltam a végeredménnyel, teljesen korrekt másfél óra.
Pont olyan, mint a legtöbb életrajzi film. Leköti a nézőt arra a másfél-két órára, de igazából semmi extrát nem ad. A színészek jók, a történet mondhatni érdekes, habár engem a tenisz világa nem vonz annyira.
Engem mindig lázba hoz, ha azt látom, hogy Guillermo del Toro új filmet készít. Nekem már a rendező neve garancia a minőségre, és ez a Rémálmok sikátorával sincs máshogy. Szuperül összerakott film, kellemesen lassú, zord atmoszférával és remek befejezéssel.
Hát, olyan, mint bármelyik Jackass. Őrült, vicces és szórakoztató. Engem a mai napig meg tudnak nevettetni, és szívesen nézem újra egy-egy részét, vagy akár valamelyik egész estés filmjüket (mondjuk nálam eddig a harmadik rész volt a favorit).
Baromi pörgős, laza és hangulatos film, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Nem egy korszakalkotó darab, ami a baráti összejövetelek filmes témája lesz, de tagadhatatlanul szórakoztató és szerethető úgy, ahogy van.
Lehet azért, mert valami másra számítottam, engem nem nyűgözött le teljes mértékben a film. Nem rossz, de nem éreztem a végén azt a „Woah, ez igen!” érzést, sokkal inkább csak egy „hát, jól van, egynek jó volt” érzésem volt.
Alapvetően ezek a baromi kis költségvetésű paródia filmek elég egyformák: gyenge színészi játék, olcsó forgatókönyv és erőltetett poénok, amelyek közül valamelyik működik, valamelyik nem. De én bírom az ilyen vígjátékokat, úgyhogy nem panaszkodom.
Nem vészesen rossz film, hozza a kötelező köröket meg minden, de újat a témában nem tud, meg nem is nagyon akar mutatni. Ha elvárások nélkül kezd bele az ember, azért egy unalmas estét el lehet vele ütni.
52 Kampókéz (2021)