BoBamburg

Tipikus netflixes tucat horror. Van egy kellemes hangulata, de egész felejthető darab. Akad egy-két egész korrekt és feszült pillanata, de legtöbb esetben csak azt éreztem, hogy felesleges ez a több mint két órás játékidő, mert nem tudják kitölteni.

Pont olyan kommersz, egynek elmegy kategóriájú akciófilm, mint az első része. Mondjuk nem csalódtam benne, nagyjából pont erre számítottam. De azért baromira zavar, hogy nem tudnak összehozni egy rendes klasszikus Venom filmet.

Nem rossz film, de nem értem, mi ez a nagy hype körülötte. A hangulata jópofa, de igazából semmi újat nem mutat. Mármint tényleg csak annyi, hogy rámutat, hogy az ember felszabadultabb, ha iszik egy keveset, és jól berúg, ha sokat iszik. Ennyi.

Azon ritka filmek egyike, amely legalább olyan jó, mint az előző két verziója. Legalábbis én legalább annyira szeretem, mint az '56-os eredetit, vagy a '78-as remaket. Úgyhogy szerintem igazi horror/sci-fi rajongóknak kötelező darab.

Az a baj, manapság nem tudnak már igazán ütős filmeket csinálni, vagy ha mégis, az nagyon ritka. Az új múlt nem rossz, Hugh Jackmant mindig szívesen nézem kb. bármilyen szerepben, de ez közel sem egy időtálló darab.

Sejtettem, hogy gyenge lesz, de megmondom őszintén, meglepően rossz lett a végeredmény. :D Pedig az első Space Jam-filmet a mai napig bírom, kiskoromban rongyosra néztük, így valahol a szívem mélyén vártam már egy jó folytatást, de ez nem lett az.

Sokadjára lerágott csont, unalmas, teljesen semmitmondó és felejthető film. Egyszer meg lehet nézni, ha az ember valami könnyed horrora vágyik, de aki látott már hasonló filmet, az nem fog pofára esni tőle.

Japán misztikus horror-dráma. Minden ízében zseniális, van benne minden, szamurájok, szellemek, szerelem és átok. Mondjuk én elfogult vagyok a régi japán horrorokkal, de ez instant kedvenc lett nálam.

Nicolas Cage trash filmeket parodizáló trash filmje. A leírtak alapján akár tök jó is lehetett volna a végeredmény, én tényleg hittem is benne, de sajnos csalódás volt. Jópofa és szórakoztató, de nem hagyott mély nyomot, egyszer elég is volt.

Hallottam róla már korábban, hogy tényleg nagyszerű film, de eddig még nem tudtam megnézni. Azt kell mondjam, valóban remek darab, végig izgultam az egész filmet, még így is, hogy tudtam, mi lesz a vége.

Jópofa mese (habár ő sem tudta megközelíteni az első Pokémon-film színvonalát és hangulatát), pont azt nyújtja, amit egy Pokémon-filmtől elvárhat az ember. Esti kikapcsolódásnak pont jó. Már ha bírod a zsebszörnyek világát.

Ezzel az izlandi filmmel már szemeztem egy ideje, de képtelen voltam élvezni. Misztikus horrornak írja az internet, de a két órás játékidő utolsó 20 percére húzható rá ez a megnevezés, az első másfél óra egy hatásvadász és baromi unalmas dráma egy szakításban lévő meleg párról.

Amikor szembe jött Netflixen, már az előzetes sem hozott lázba, de gondoltam, megnézem, hátha kellemesen csalódok benne. De nem így történt. Nem is tudom, volt-e benne bármi, amit pozitívumként tudnék megnevezni.

Hát, akárcsak az '50-es évekbeli eredetije, ez a remake is egy egész nagyszerű darab. Kissé kidolgozottabb és összeszedettebb, de a történet ugyanaz. Habár számomra az '56-os viszi a prímet továbbra is.

Közel sem volt tökéletes film, de én valamiért baromira élveztem. A CGI lehetett volna kicsit szebb, plusz a vége egész nevetséges volt, mégis volt benne valami, ami magával ragadott. Úgyhogy magam is meglepődtem rajta, mennyire élvezem.

Nálam nagy guilty pleasure az összes cápás film, költségvetéstől és minőségtől függetlenül, így nagy örömmel vetettem rá magam eme filmre. Hát nem mondom, hogy jó volt, de nem is vészesen szar. Vannak benne hülyeségek bőven, de egynek jó jó volt, előzetes alapján nem is vártam többet tőle, mint amit kaptam.

Meglepően szórakoztató film, nem az a lassú és nyomasztó légkör, mint az első két rész esetében, hanem egy sokkal lazább, humorosabb mindfuck cucc. Nekem tetszett ez az irány, remélem a későbbi részekben is lesznek hasonlóak.

Én alapvetően bírom az animéket, de ezt félbe kellet hagynom. És nem azért, mert túl erős érzelmeket váltott ki belőlem, hanem mert lényegében semmilyen érzelmet nem tudott kihúzni belőlem. Ezenkívül még unalmas is.

Az egyik legjobb sci-fi (szerintem) az ötvenes évekből. Habár a korszak szinte minden valamire való tudományos fantasztikus horrorját bírom, valahogy a testrablók mindig is közelebb állt a szívemhez. És azon ritka filmek egyike, aminek a feldolgozása is jól sikerült.

Kiskoromban sose voltam oda annyira Alf történeteiért, nem is nagyon néztem a sorozatot, de bírtam magát a karaktert. Felnőtt fejjel pedig bepótoltam az Alf nagyfilmet. Hát, továbbra sem lett a kedvencem, de pár sör után egész jókat lehet mosolyogni rajta.