Norr91

Előzetes alapján valahogy olyan gagyinak tűnt picit nekem attól, hogy ilyen kis fiatal színészt tettek bele. Azt hittem nem lesz hiteles, "keménykedni" akar majd de nem fog neki jól állni. Hát nem lett igazam szerencsére. Nagyon jók voltak az akciójelenetek és szeretem, amikor nevetni is lehet az akció mellett. Lekötött végig.

A True Detective után nagyon vártam ezt McConaughey miatt (is). Nem csalódtam, újra hatalmasat alakított. Debrecenből csak azért utaztunk fel Pestre, hogy IMax moziban nézhessük meg, és nem bántuk meg. Ahogy együtt utaztam én is a csillagok között, az valami leírhatatlan élmény volt...

Jó látni, hogy a kis nyálas Di Caprio a Titanicból mennyit fejlődött. Egyszerűen minden arcát megmutatja, és hatalmasat alakított ebben a filmben. Brutálisan jó volt, minden egyes perce lekötött.

Hosszú ideje nem láttam már ilyen jó horror filmet, mint ez. Az első fele ilyen szokásos "félelmetes" része, a második fele meg átfordul egy beteg résszé, ugyanakkor egy történet is kirajzolódik, és nem csak arról szól, hogy féljünk, meg undorodjunkk a trancsírozástól. És még magát a történetet is érdekesnek találtam, mert nem mindennapi témáról szólt.

Pozitívan csalódtam ebben a filmben. Egy kis lazulós könnyed filmre számítottam, de aztán kiderült, hogy komoly mondanivalója van, ráadásul lehetett nevetni is, sírni is.

Nagyon szeretem a Harry Pottert, szinte minden részét imádtam, kivéve ezt. Igazából szépen le lett zárva, és választ kaptunk mindenre, a végére kirajzolódott minden, de valahogy mégsem tetszett. Lehet azért, mert tudtam hogy ez az utolsó, és többet már nem tudunk majd nézni.

Közel áll hozzám a fantasy műfaj, és a Gyűrűk ura valóban utánozhatatlan alkotás. Gyerekkoromban mindig azt kívántam hogy bár én is a Megyében élhetnék, és gyönyörű tájakon járhatnék-kelhetnék és kalandozhatnék. :) Mind a három rész beszippantott.

Ha már zene és humor van benne, akkor számomra nem lehet rossz. Nem is volt az, én nagyon jól szórakoztam rajta. Pont egy olyan nyár után néztem meg, amelyik nyáron éppen Görögországban nyaraltunk, ami egy nagy élmény volt, és a filmmel olyan volt, mintha újra élném a nyaralás hangulatát :)

Ez az egyik kedvenc filmem. Én azért is tudtam azonosulni a filmmel, mert régen volt egy nagyon kedves barát az életemben akivel sokat leveleztünk. Ő bár nem meghalt, hanem "elhagyott" eltűnt az életemből, de ahogyan a főszereplő anyukáját is "csak" elhagyták, attól még ugyanúgy nem része már az életének és ugyanúgy fáj(hat). Akár szerelemről, akár barátságról van szó.

Nekem a 2 jobban tetszett, mint az 1, valószínűleg azért, mert ezt láttam először. A tánc egyébként is közel áll hozzám, bár én néptáncoltam, de az lényegtelen :)