wirwil

Ez a folytatás talán még jobb volt, mint az első rész. :) Nekem nagyon tetszett a sok-sok humoros szál. Az öreg haldoklása (igen, humoros volt), a lelkét eladó Nero, de főleg Don Camillo és Peppone csatái: szidják egymást, mint a bokrot, a másik halálát kívánva, a következő pillanatban meg már aggódnak egymásért. Pl: Don Camillo távolodik egy csónakkal. Peppone: - Jól van, menjen az ördögbe és fulladjon meg! - Köszönöm! - Legalább tud úszni? :) Kis érdekesség: a film elején Don Camillo egy Montenara nevezetű hegyi faluba kerül. Ilyen néven nincs település, a falu valódi neve: Rocca di Cambio.

Az első rész depressziója ütött. A második rész nekem nem tetszett, erőltetett volt és fájó. Ebben végre nem hal meg senki a jó oldalról. Végre vígjáték, nem erőltetik a drámát. Renée Russo igazi találat volt. Amikor egymás sebeit mutogatják, na az igazi gyöngyszem. :) A film végén, a feliratok után már Mel Gibson is mondja, hogy túl öreg már ehhez. Az első részben lévő gyötrelméhez képest itt végre úgy érzi, megállapodott, lenyugodott. Van miért megöregednie...

Éles társadalomkritika. És nagyon szépen meg is oszt: látható az alábbi (és majd gondolom, a további) hozzászólásokból is. Be kell vallanom, elsőre nekem sem tetszett, de ahogy egyre több részt megnéztem belőle, annál inkább belemélyültem. Csúnya karakterek, csúnya emberekkel: és épp ez a jó benne, mert ezzel nagyon be tudják lőni, milyen KISemberekről szól az egész. Mindennapi gondok, mindennapi problémák. Itt nincs világmegváltás, nincs arisztotelészi bölcsesség, egyszerűen csak az a sz*r árad felénk, mint akkor, ha kimegyünk az utcára. Talán épp emiatt nem annyira sikeres. Poénok és humor azért van benne. Jó adaggal! :) Már az is, ahogy kezdődik minden rész, a többszörös Grand Opening.... több»

Anno. nagyon tetszett ez a film, de most már nem annyira... sajnos nagyon hiteltelenek az érzelmek. Az életben nincs olyan, hogy kinyírunk egy csomó embert (akik minket akartak eltenni láb alól), majd utána kacarászva hazakísérünk valakit. És ez csak egy a számtalan írói bakiból. A filmben persze rengeteg a poén, jók az alakítások (többnyire), de a színvonal nagyon gyér. Az első rész színvonalát nem éri el, itt a dráma se bontakozik ki igazán, pedig lenne be erő és háttér.

Nagyon jó látni, hogy egy pap is lehet "laza". Sőt a felettese is, nem az a tipikus karót nyelt szigorú vasdarab, aminek az ember egy papot elképzel. Talán emiatt is engedték az átkosban lejátszani nálunk is a filmet... Persze ma már ott van a Googlemap, a Street View, én is megkerestem lelkesen a film végén lévő vonat útját (hát elég érdekesen ment). Bár a filmben is érthetetlen volt: A pap a faluban felszáll a vonatra, a következő megállóban elbúcsúznak tőle, majd visszajut a faluba, ahol ismét búcsút vesznek tőle. :) Amúgy: Olaszország, Gualtieri és Brescello.

A Babylon5 jó kis melléksorozata. Nem éri el a B5 színvonalát, de mindenképpen mélyíti a B5 történetét...

Két dolog, ami tuti: 1.) Az alkotók soha nem voltak szegények. Fájóan nem tudják ábrázolni a szegénységet. Pl. nincs semmim és kapok egy vagyont, a reakció egy vállvonás. Hát nevetséges. 2.) Póker: aki tud játszani, az tudja, aki nem, annak annyit, hogy ez nem pókertudás volt, hanem lottóhúzás.

Björk egyik albuma (Young Americans filmzene) keltette fel az érdeklődésemet a film iránt. Bár Björk miatt kicsit többre számítottam, de azért nem volt rossz szájízem a végén sem. Sima krimi jó színészekkel, mégis érezni rajta, hogy van benne valami művészfilmes hatás is (persze nem olyan erővel, mint pl. a Szellemkutyában). A vége megér egy misét, amikor Harvey Keitel megy haza és csodálkozva/gyanakodva nézi a szembejövő embereket. ??? Krimi, érdekes alvilági szemlélet, emberi érzelmek. Nincs nagy ömlengés, nagy katarzis. Mindenből egy kicsi. Talán ez a hibája is a filmnek. Mindenestre Björk miatt megérte... :)

Egy rajzfilm, amiben nincs ábrázolva a szépség. Az első benyomásom a nyomasztó érzés volt, ami a film végéig kitartott. Ilyen rondán ábrázolni a világot. Még a kutya, a macska, a békák, minden ronda volt!! Ok, én megértem, hogy a giccsparádét akarták kiforgatni, megmutatni, hogy van világ Hollywood-on kívül is: sikerült nekik. Művészileg nagyon szép alkotás, öröm volt nézni, ahogy odafigyeltek az apró dolgokra (kocsi befordulása a sarkon, motorháztető kinyílása, stb...), ám ezzel szemben éles kontraszt az, hogy a főszereplők nem tudnak meghalni. Kutya a autókerék helyett, rengeteg golyó süvít, stb... A művészet ok, de az a hangulat, amit okoz a film, nos ezt nem kellemes átélni, és a jövőb... több»

Emlékszem, amikor bejött a film anno. a köztudatba, szinte mindenki Terminator lázban égett, jóhogy rákaptak a Cyborg szóra. Lett is nagy csalódás... :) Persze biztos sok munka volt a filmmel, de azért elég sikárak a párbeszédek, Van-Damme meg egyszerűen nem tud lélektani szerepet eljátszani. Ez van, csapnivaló színész. Rúgni tud, de picsogni nem. Kemény legény. :) A film amúgy anno. negy hatásal volt rám, a posztapokaliptikus filmek mindig is vonzottak. De a rengeteg bunyón kívül nem maradt hely egy bővebb kifejtésnek, pár soros beszéddel elintézték a világvégét. Azért Atlanta jól néz ki, meg az egész látványvilág szépen sikerült.

Nagyon jó és fájóan rövid sorozat! Bár néhány rész kellemetlenül kínosra sikeredett, nagy kár, hogy nem folytatják... A lezáró másfél órás film viszont nem passzol a sorozatba, inkább drámai volt, mint komikus. Több hírességet és kevesebb szomorúságot kellett volna inkább oda adagolni. Ám akinek nem tetszett a sorozat, a befejező epizód épp ezért külön is megállva a helyét tetszhet, igazi USA film, előre látható végkifejlettel... - Menjünk valahová, ahol nem ismernek. - Hollywood? :)

Be kell vallanom, csak azért néztem végig, mert tetszett, ahogy az elején a kamerába beszélt Alfie. Aztán vitt magával a történet, pedig voltak kétségeim: újabb romantikus film, egy tucat... Ami megfogott: nem egy történet, hanem több, egymást követő helyzetek elbeszélése. Nem csak egy nő körül forog az egész, és a film stílusa is változik közben... A másik maga Alfie. A viselkedése, a szövege, a laza de mégis határozott fellépése és a sok vigyor, derű, ami belőle árad, igazán példaértékű. Szeretném, ha ezt a stílust, eleganciát el tudnám sajátítani! És ami számomra a legfontosabb: a film vége. Nem fogom lelőni.... Világéletemben kapcsolatból kapcsolatba csöppentem, szinte soha nem voltam... több»

Ez egy speciális sci-fi, nem emberekről, emberi viselkedésmintákról szól (max. arról, hogy az emberek miért alkottak ilyen gépeket: na erről már lehetne elmélkedni). Azaz ebben a filmben nincsenek emberek.

Ezt a filmet megnézve az ember rájön, hogy valami nagyon elveszett a filmkészítés iparágban... Nagyon szép és hatásos film lett!

Egy kevésbé népszerű, de jó kis film.... bár a benne lévő dolgok nagy része a kaszinókban nem engedélyezett, de alapvetően nem rossz film.

Nathalie Fay-re már a Másnaposokban felfigyeltem, eléggé, hogy is mondjam... Dekoratív. Ott recepciós volt, itt repülőgép-utaskísérő. Remélem lesz egyszer főszereplő is!

Óriási sorozat, kiváló kivitel és forgatókönyv... A látványvilág és az atmoszféra magával fog húzni...