wirwil

A film első része gyönyörű. Ahogy a vidéki csendes, dolgos, gerinces múltat felváltja a nagyvárosi szemét, mocsok, zaj és a rengeteg rossz szándék. SPOILER A vége viszont nekem nem jött be. Az, hogy mindenki megroppan, hogy nincs más út, csak a bűn útja. Mi a film tanulsága, mit üzen? Példát mutat? Akkor azt rosszul teszi. Nagyon rosszul.

Nagyon kellemesen csalódtam, az egyik legjobb ilyen típusú dokumentum film. A film végéig szinte csak Tupac beszél, elmondja az egész életét, nem hagyva ki a kezdetleges vicces szakaszokat sem. A kínos ügyekbe is belemegy. Ezen kívül beszél a világlátásáról, arról, hogy milyen a gettóban élni, és mi lehet a kiút. Nagyszerű film, azoknak is, akik nem szeretik a rap-et.

Érdekes, eredeti történet. Számos titok, érdekesség, talány, rejtély. A sorozatot lezáró rész utolsó 10 perce meg... hát, nem semmi. Nagy kár, hogy elkaszálták a sorozatot, sokkal többet ért volna.

Ha jól vettem ki, egyetlen színész kapcsolja össze a filmet a '76-os Carrie-vel, de az sajnos nem maga Carrie. Vártam, hogy feltűnik-e, de sajnos csalódnom kellett. Nem igazán folytatás ez a film, sokat nem adott az elsőhöz, pár kis dolog derült csak ki, de az sem volt mélyebben szántó. Csalódás.

Az anya és a lánya nagyszerű volt akkor, amikor az érzelmeket kellett kihegyezni. Pl. amikor az anya egy pofont adott a lányának, előtte egy mélyet sóhajtott, mert ez neki is fájt. Fanatikus, de nem gonosz nő, nagyszerű alakítás. A lány félelme és számkivetettsége is nagyon szép színészi játék volt. Kár, hogy a film többi része fájóan rossz lett. Hiteltelen reakciók, oda nem illő mondatok, hülyeségbe hajló forgatókönyv írás. Sajnos ezek nagyon elrontották a filmet. És a digitális trükkök sem jöttek be igazán. A számok sem stimmeltek (olyan áramütést nem okoz az a tábla, az említett 200+ fő hol volt, stb...). Kár a két kiváló színészi játék köré épített ócskaságért.

Hát a magyar címet ismét sikerült telibe találni, inkább nem is minősíteném. Akik ezeket kitalálják... undorító. Na mindegy, a film valódi címe: Két világ. Semmi köze a Star Wars-hoz. Ami a legjobban meglepett, az a látványvilág. A digitális trükkök magas szintű kivitelezése. Ráadásul egy ilyen filmben, ami nem is vígjáték, hanem dráma. Jó, persze vannak benne nagyon jó poénok, beszólások, olyan franciás stílusban, de a film keserédes. Nagyon szép film volt. Imádom, amikor ilyen csemegére találok, ahol nem nyúzzák, vonják a jeleneteket. Nincs órákig tartó mélypont, minden kameraállásból felvéve, hanem megmutatják és kész. Mehet tovább a film, köszönöm! A film vége után el lehet gondolkozn... több»

Reménykedtem, hogy megközelíti az eredetit, álmodtam, hogy túl is szárnyalja. Remény meghalt, álom elillant.

Nem voltak nagy veszekedések és hatalmas, embert megroppantó csaták. Nem volt bunyó, nem volt házfelgyújtás, csak a fenyegetettség érzése, de az sem nagyon. Ezeket csak azért írom, mert én egy ilyen filmre számítottam, de nagyszerű, hogy nem így történt. A sztárrá fejlődést nem követte nagy piálás, se megcsalás, az erkölcs végig vonult a filmen. Ez ismét csillagos ötös. A főszereplők kiválóak, a film visszafogott, nagyon kellemes csemege.

Bár King is jó, és a főszereplőnek is volt egy jó filmje hasonló stílusban (Élve eltemetve, 1990), ez a film rossz volt. A párbeszédek, az értelmetlen emberi reagálások, az oda nem figyelés... hát... hmmm... hazavágta rendesen a filmet. Egy példa: áll a fickó a régi vasúti úton, a sínek darabokban szétesve és megkérdezi a lányt, hogy járnak-e erre még vonatok?

Nagyszerű volt végre látni olyan filmet, amiben a veszekedés nem ingerültségben végez, hanem szép lassan lecsillapodnak a kedélyek és normálisan megbeszélik a dolgokat. Nem egyszer történt így a filmben, az ember már várja is, hogy elcsattanjon egy pofon, vagy valami nagy marhaság alakuljon ki, erre nem, lenyugszik mindenki és szépen ölelkeznek. Hát wow! A kisnövésű és a normál méretű emberek közötti párkapcsolat... na az nem igazán jött át. Nagyon erőltetett, polgárpukkasztónak ez a film túl kevés, romantikusnak meg túl gyenge. Nem is igazán értem, mi volt a végső célja ennek a filmnek, de nekem csak szájhúzást okoztak ezek a dolgok. Egyáltalán nem életszerű, sőt megkockáztatom, kicsit per... több»

Egy szürreális film, aminek nézése közben nem kell mást tenned, mint hátradőlnöd és élvezned, ahogy végigszáguldasz a 60-as úton. Mert azon az úton csak itt tudsz végigmenni és nem semmi ez az út. :)

Hát ez sok volt. Bármilyen jó is a Pink Floyd, főleg akkoriban még Syd-el, az a homokpornós jelenet sok volt. Onnantól kezdve a film számomra már nem művészi, hanem erőltetett, bár a vége visszahozott valamit, de ez így összesen számomra nem sokat adott. Kár... hippinek nem volt elég hippi, lázadónak nem volt elég lázadó, érzelmileg sem volt rendben, a képsorok vizuális megjelenése és a repülőgépes jelenetek voltak csak, amik megfogtak. A többit megértem, de nem tudom befogadni.

Nekem képileg főleg az tetszett, ahogy kihasználta a szél játékát a természettel. A filmben jók voltak azok a párbeszédek, amikben messze voltak egymástól a színészek, hallótávolságon kívül, mégis rendes hangerővel beszélgettek egymással. Pl. egy patak két partján. A végén meg durva, amit a nagyobb fiú művel! Na, az volt az igazi sokk.

Bár ez az utolsó rész, de időrendben nem (a 4. az utolsó). Így kicsit meg is lepődtem, hogy a történet visszanyúlt a múltba. Ám a megszokott minőség, és a végén egy nagy-nagy slusszpoén a bajusszal. :)))

Az előző három rész után nagyon szépen tudtak újítani a történeten! :) Nem folytatták azt a vonalat, hanem kissé csavartak rajta...

Hatalmas volt az elvárásom az előző rész színvonala miatt. De még ettől függetlenül is borzalmas lett. :( 1. Rossz vágás. Nagyon gyorsan ugráltak a jelenetek között, nem adtak időt az átélésre. Ez végigkísérte a filmet és emiatt bűnrossz a film. 2. Zene: nagyon halk és ritka volt a filmzene, így hiányzott a hangulat. 3. Érzelmek: hiteltelenek.

Jóval kevesebb drámaiság volt benne, mint az első két részben. Ám ezzel együtt több volt a humoros helyzet. És a vége megint jól sikerült, nagyon eltalálták azt a bringázást!

Mel Gibson kapott végre egy méltó ellenfelet, Joe Pesci-nek meg volt egy szép drámai jelenete (temető). Nagyon szép lezárása a filmeknek. Érdemes megnézni a 4 filmet: 1. Depresszió. 2. Dráma. (szerintem a legrosszabb rész) 3. Akcióvígjáték. 4. Akcióvígjáték. A "számolj háromig" és az "öreg vagyok én már ehhez" itt is felbukkan, de mégsem unalmas. Nagyon jól összerakott rész lett a befejezés.

Több volt ebben a műben, mint amennyit beleadtak a film készítői. :/ Többet vártam. Az, hogy a japán filmvilág ilyen nyakatekert színészi jellemformálást mutat, azt megszoktam. De ez a film még ezen túl is túl idegen a mi kultúránknak. Nem jó. Sajnos nem jó. Még japánban sem rohangálnak golyókkal a testükben az emberek.