TribeBubu

Sajátos egy film. Minden klappolt benne, továbbá egyszerre volt vicces, szép, szomorú és erőszakos. Ez volt az első Eastwood által rendezett film, amit láttam és meghozta a kedvem az öreg stílusához.

Szerintem volt olyan jó, mint az előző két rész. Annyiban gyökeresen elütött azoktól, hogy nem volt annyira központi Langdon tudása, inkább a fordulatokra helyezték a hangsúlyt. Viszont ugyanolyan jól kidolgozott karakterek, sztori és rendezés jellemzi, mint azt megszokhattuk Dan Brown sorozatának adaptációitól. Simán vászonra vihetik a többi kötetet is.

Ez meg mi a hétszentség volt? :D Sosem rajongtam különösebben Craven filmjeiért, de az ötleteit általában bírtam. Viszont ezt a művét nem nagyon tudtam hova tenni semmilyen szempontból. Oké, hogy horrorkomédia, de nagy részt inkább nevetségesnek mondanám, mint viccesnek. Számomra cinkes volt. Azért nem vette el a kedvemet attól, hogy megnézzem a többi filmjét, amit még nem láttam :D

Hihetetlen, hogy a '30-as években ilyen látványos filmet tudtak készíteni. Elképesztően ötletes megoldásaik voltak a látvány kivitelezésére. Persze mai szemmel nézve inkább viccesnek találja az ember, de én nem vagyok meglepve, hogy annak idején az emberek sikoltoztak a vetítés alatt. A bizarrságának köszönhetően nem csak egy látványos szörnyfilmként, de horrorként is megállta a helyét. Maga az alapötlet pedig lenyűgözően eredeti. Nem csoda, hogy annyi feldolgozás, átirat és folytatás készült hozzá.

Nos, igen, akkoriban még készültek olyan folytatások, amik az első rész színvonalán mozogtak. Ennek a résznek ugyan kissé gyengébbnek találtam a történetét, de humorban erősebb az elődjénél. A spagetti western egyik legjobbja.

Mit is lehetne írni egy ilyen klasszikusról? Lassanként fél évszázaddal ezelőtt készült, de még mindig szórakoztató. Fenomenális westernkomédia, mint bármelyik Spencer-Hill darab a műfajban. Óriási beszólások, vicces pofonok és még a sztori is megállja a helyét a westernműfajban. Örök kedvenc és bárhogyan igyekeznek az RTL tévécsatornái, nem tudják untatni a nézőket vele :D

Többnyire nem komálom az életrajzi filmeket, de ez tetszett. Igaz, körülbelül annyira volt történelmi, mint életrajzi, előbbit pedig általában szeretem :) Igazából semmi extra. A szokásos magas színvonal Spielbergtől és Hankstől. És szerintem Mark Rylance is remek alakítást nyújtott Rudolf Abel szerepében. Lényeg a lényeg, ez egy remek film :)

Kicsit tartottam ettől a filmtől, mert a műfajok között ott van a romantikus is. Számomra ez a szerelmi szál rombolja is az élményt, nem is kicsit. De azt leszámítva kiváló dráma. A lovas felvételek nagyon profik. Pacsi az idomároknak és az állataiknak! Viszont a legnagyobb varázsa A suttogónak a látvány. Redford nagyon szépen megrendezte, azoktól a csodálatos nagytotáloktól és különleges felvételektől a néző egyik ámulatból a másikba esik.

A közepesnél kicsit jobban élveztem. Jó a humora, korhű, a színészek egytől egyig kiválóak, remek a rendezés. De nekem kicsit unalmas volt. Meg ezeket a zenés-, néha szépia fotómontázsos átvezetéseket valahogy nem tudtam mire vélni.

Tim Burtonhöz képest nagyon béna. De ha úgy nézzük, hogy eltekintünk a rendező személyétől, vagyis mindennemű elvárást mellőzünk, ez egy kellemes vasárnapi látványfilm. Jópofa, látványos, egész jó a sztorija és ügyesek a színészek. Kivált Samuel L. Jackson. Az ő karaktere egyszerre hátborzongató és humoros figura, Jackson pedig mindkettőt remekül eltalálta. Az nézőnek égnek áll a haja, amikor gonosz arcát mutatja, viszont amikor poénkodik, a hasadat fogod a röhögéstől. Nem mondom, hogy korszakalkotó darab, de egy könnyed kikapcsolódásnak megfelel.

Ezek a romantikus filmek nem a kedvenceim, de ennél az egyedi alapötlet nagyon magával ragadott. Szép, néha vidám, néha szomorkás mese könnyed humorral. Bill Nighy meg egyenesen zseniális.