Meglepően jó film. Nem szatíra, inkább kissé gunyoros. Tökéletes látlelet a gebines üzletek világáról az átkosban. Hogyan kellett kijátszani az előírásokat, megtömni a megfelelő zsebeket, ügyeskedni a hatalmasok közt. Jó volt látni jeles színészeinket fiatalabb kiadásban.
Hatásosan megírt történet a délszláv világ összetűzéseiről.
Ha nem ismeri valaki a történelmet, a szarajevói merényletet és a délszláv háború eseményeit, ne ebből a filmből akarja megismerni. De a hangulat, a szenvedélyesen csapongó érzelmek, a kiszámíthatatlan és kilátástalan balkáni élet nagyon is átjön a képkockákon. Kusturica ugyanezt humorba fojtva mutatta volna meg, a Halál Szarajevóban inkább a tragikum eszközével dolgozik. Az életteli karakterek hétköznapi helyzetekben érzékletesen ábrázolják, hogy ma sem értjük az embert, mit miért cselekszik.
Elképesztően erős film! Annyira nehéz film, hogy a nézése közben végig összeszorult a gyomrom.
Eleinte azt gondoltam, csak gyorsan belenézek, hiszen ismerem a történelmet, mi újat mondhatna nekem egy 50-es évekről szóló újabb alkotás.
Aztán ottragadtam a képernyő előtt. Egyszerűen nem bírtam kikapcsolni, mintha mágnessel delejeztek volna oda.
Azt eddig is tudtam, hogy kitűnő magyar színészeink vannak. De az Énekesnő című filmben egyszerűen MINDENKI zseniálisan jól játszott, nem tudom, kit is emeljek ki, mert félek, kimaradna valaki, akár a legkisebb szerepből is.
Igaz, másként nem is működött volna, mert az alkotói koncepció végtelenül letisztult. A fekete-fehér fényképezés nemcsak régies hatású, hanem felerősítő ... több»
Azt hittem, megrázó lesz a történet, de végül inkább megindító lett. Semmi hálivúdi túlzás nincs, tényleg így történt. És tényleg derűs a főhős lénye eredetiben.
Meglehetősen ijesztőre sikerült Marina de Van filmje. Gondolom, életrajzi ihletésű lehet, és valóban a poklot éli meg, aki nem ismeri a múltját, s az emlékei eltűnnek. De ez a fajta ábrázolás túl ijesztő szerintem, és nem a belső vívódásra utal. Inkább egy thriller vagy horror eszköztárába illő. A zene is erre erősít rá, s a feloldás a végén túl rövid, nem hiszem el, hogy megbékélt a sorsával.
Azért a két szép színésznő, Sophie Marceau és Monica Bellucci látványos egymásba alakulása miatt mégis érdemes lehet megnézni ezt a melankolikus filmet.
Szívmelengető kedves mese az önbizalomról, az emberi értékekről, a családról, a hibák kijavításáról. Csodák pedig vannak, gondolhatjuk csendesen mosolyogva a film megnézése után.
Fontos üzenete van Ugye mindenki tisztában van vele, hogy nem a külső számít! Vagy te másként gondolod? Pedig csak az számít, ami a fejedben van!
Renee megkapja a lehetőséget, hogy gyönyörűnek érezze magát. S lám, kivirul és életre kel. Hogy a film ezt elég sután mutatja be? Igaz, mégis van egy kedves bája, ami engem megfogott.
A film amúgy eléggé olcsó költségvetésűnek tűnik, a képek leginkább egy szappanopera zöldhátteres felvételeire emlékeztetnek.
De Amy Schumernek testreszabott szerep jutott, amit kiválóan alakít. Sikerült elkerülnie a 'csúnya lány túl harsány' hibát, nekem még éppen határon belül van a viccessége. Naomi Campbell hiába cameózik a filmben, semmi Reneéhez képest.
És akkor mindenki tudja! ... több»
Nagyon tetszik, hogy hálaadáskor az indiánok paradicsommal dobálják meg a fehér embereket. Bosszúból, mert elfoglalták Amerikát... Ilyesmit Magyarországon is el tudnék képzelni, a politikusokkal...
Egy magyar solymász, baglyász család életébe és munkájába pillanthatunk be a dokumentumfilmben. Miért és hogyan lehet tartani a madarakat, megismerjük a természetes állapotok visszaállításának egy modelljét, és friss információkat kaphatunk a Világörökség részévé és hungarikummá vált ősi tudásról.
Számomra nézhetetlen. Míg a régebbi olasz filmeket, nem csak a művészieket, élvezettel nézem, valamennyire értem is eredetiben, addig az újabbak közt alig találok valamirevalót.
Látszik, hogy próbálják olyan szépre készíteni a filmeket, mint a nagy rendezők anno, de csak a szépség marad meg helyenként, semmi más érdeme nincs sajnos.
Biztosan nagyon gáz, de én szeretem ezt a filmet. Tudom, csupa klisé az egész, de valamiért mégis egy jókedvű mese áll össze belőle. Moziban láttam még anno a bemutatón, és azóta is megnézem néha.
Kevin James tánca fenomenális, imádok röhögni rajta.
89 Pénzt, de sokat! (1991)