Dorkateo

Kemény történet. Eredeti címe: Rossz náci, jó náci. Nem lehet könnyű a ma élő leszármazottaknak, unokáknak visszanézni az őseikre. Elfogadni, hogy bűntetteket követtek el. De volt közöttük, aki belátta ezt és igyekezett jóvátételt nyújtani. Így egyszerre lett rossz ember és jó ember. Nem lehet könnyű lelkiismeret-furdalás nélkül gondolni a német történelemre és a személyes családtagokra. Megrendítő volt látni a kis falu lakóit, akik együtt nézték meg A zongorista c. filmet, mind sírtak és láthatóan szégyellték, ami történt. Szép volt a bevezető, ahol a német tiszt lánya beszélget a zongorista feleségével, és békésen, szeretetben fordulnak egymás felé.

Phillippe Simay francia filozófus, aki az építészet családiotthon-vonalát kutatja. Ebben a sorozatban ellátogat a világ elképesztően különböző tájaira, és megmutatja, hogy az ott élő emberek hogyan idomultak az adott közeghez: a tájhoz, a természethez vagy a városhoz. Abból indul ki, hogy az életmód és a helyi alapanyagok meghatározzák az építészeti lehetőségeket. Nagyon érdekes volt látni pl. a chilei quinoatermesztők vályogkunyhóit vagy a peruiak ökörvontatta faházait. Abszolút ajánlott kulturális érték a sorozat.

Jean Reno cuki filmje a kissé feledékeny és tünékeny apáról, aki a lányaival végezteti el a piszkos munkát. Különösen tetszett a két lány vetélkedése és Reno álbajuszai. :)

Gyönyörű film. Odaszegezett a képernyő elé. Elképesztő felvételeket láthattam a szerző több száz órányi anyagaiból válogatva. Egy olyan ember, Braňo Molnár készítette, aki évtizedek óta járja a Duna szlovákiai oldalát és profizmusra törekvő amatőrként megajándékozott a csodás élővilág elrejtett képeivel. Látszik, hogy szerelmes a tájba, hogy ismeri minden rezdülését. Egy profi operatőr biztosan tudott volna jobb felvételeket is készíteni, de ilyen csodás összeállítást csak olyan ember tud nyújtani, aki ott él, s szabadideje nagy részét a Dunán tölti.

Felesleges thrillert vagy horrort nézni, elég egy megkeményedett, kontrollmániás ember tökéletesen megformálva, s a történet máris nyomasztó. Nem olvastam Szabó Magda ezen könyvét, de ezek után lehet, nem is fogom. Hámori Ildikó és Györgyi Anna viszont félelmetesen jó színészek.

Ken Loachnak nem ez a legjobb filmje, az már biztos. Igyekezett, hiszen nem könnyű téma. Sajnos egy korrekt tévéfilmnél többre nem futotta. Már majdnem kikapcsoltam, mikor a bírósági jelenetben végre igazi szenvedéllyel vitatkoztak. Mindjárt érthetőbb is lett a motiváció. Addig csak sorakoztak egymás után a jelenetek, amik történetileg biztosan helyesek, csak súlypontozás nélkül összeolvadtak, nehezen érthetőek. Aki nem ismeri az ír történelmet, nézze meg nyugodtan. Aki viszont igen, az nézzen jobb film után.

Mély tartalom, mégis csak gyengét tudok rá adni. És ezt is csak a profi szakmaiság miatt. A rendező felveti a problémát: az elmagányosodott középkorú nők párkeresésének buktatóit. Értem én, hogy a naivitása miatt becsapják, de tényleg ennyi lenne a katarzis, hogy !SPOILER! festékpisztollyal meglövi a pasast??? És akkor mi lesz? Ezután minden férfit utálni vagy kerülni fog? Hova lehet ebből fejlődni?

Kedvenc afrikai vígjátékom
A Sivatagi Show rendezőjének vígjátéka. A délafrikai származású Jamie Uys helyi színészekkel dolgozott, és ez nagyon jót tett a filmnek. A hangulata, a zene és a gyorsított részek miatt emlékeztet a némafilmekre. A főszereplő ügyetlenkedése elképesztő bravúr, ilyet Pierre Richard-tól láttam utoljára. Egyben társadalomkritika is, finom humorral átadva.

Mintha a 80-as évek tévéfilmjeit látnám. Unalmasan csordogáló párbeszédek, várként szolgáló kőhalmok, szedett-vedett jelmezek és 2 erőtlen Hunyadi ifjú. Fogalmam sincs, ki nézi ezt meg, mert a megcélzott ifjúság nem, az biztos.

Dokumentumfilm a szabadkai-palicsi sportemberről, Vermes Lajosról. A 19. század végén kezdte sportszervező és -népszerűsítő munkáját. Vagyonából sokat áldozott, sportlétesítményeket építettet a birtokán. Például Európa 3. aszfaltos biciklipályáját (velocipéd). Részt vesz sok budapesti sportklub és szövetség alapításában. Végül elszegényedve Kolozsvárra költözik, s az egyetemen testnevelést, főként vívást oktat. Elkezd sportfotókat készíteni, ezekkel népszerűsíti a lapokban a sportot. 75 éves korában még futva viszi az olimpiai lángot, majd 85 évesen éri a halál. Az utolsó pillanatig sportol. A dokumentumfilmben leszármazottai és sporttörténészek mesélnek róla.

A foci által nyújtott öröm
Soha nem gondoltam volna, hogy egy fociról szóló film, pláne egy sorozat, 5 csillagot kap tőlem. Sem a sorozatok, sem a sport nézése nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. De az utóbbi években olyan mini- vagy midisorozatok érkeztek, amik mellett nem lehet elmenni. A foci mindenkié - The English Game - bemutatja azt az utat, amit a foci, mint új sport, bejárt Angliában. Láthatjuk, hogyan csiszolódtak a szabályok, milyen volt egy pálya, labda, mez az 1800-as évek végén. De ennél sokkal többet is tud. Emberi sorsokba ágyazva érzékelteti, hogy mit is jelentett egy gyári munkás számára egy színtérre kerülni az uralkodó osztály, az arisztokrácia tagjaival. Lehetőség volt az erejük, ügyess... több»

Eleinte azt hittem, egy orosz regényben vagyok. Lassú tempó, pátosz, történet nincs, csak múlik az idő. Próbáltam beleélni magam a gyertyafényes (mit fényes, inkább sötétes) látványvilágba, de sajnos állandóan dörgöltem a szemem, mert nem láttam. Oké, hogy akkoriban még nem volt áram, de a fotó és a film a fény rögzítésével kezdődik... Kezdtek idegesíteni a szenvtelen arcok. A főhősnő érzelmeit a szeme körüli karikák hivatottak kifejezni. A hangok rémesek, háttérhangok még inkább. A letargikus nyomozás nem vezet sehova, a titok - számomra - titok is marad. Kikapcsoltam. Talán a rendező sem számított jobbra az Oscar-díja után, ezért elengedte a gyeplőt, most már úgyis minden mindegy alapon?

A kis Serge már gyerekként is "nagy franc" lehetett... egy kis botrányért később sem ment a szomszédba, megoldotta ő maga. A filmben a fejéből pattannak ki a szürreális démonjai, melyek valóban elképesztő tettekre provokálták. Egész élete egy merő botrány, olyan tabutémákkal, mint a vérfertőzés, pedofília, homoszexualitás, promiszkuitás. Dalszövegeivel lett igazán sikeres, bár festőként és színészként, rendezőként is kipróbálta magát. Együtt dolgozott a szintén nagy exhibicionista Boris Viannal, később pedig Bob Marley-vel is. Nőügyei sem voltak kevébé botrányosak. Első feleségétől, Jane Birkintől született lánya, Cahrlotte Gainsbourg színésznő. Szürreális furcsaságai ellenére a francia sa... több»

A nesze semmi, fogd meg jól esete. Sablonos, egyszerű, nem túl bonyolult történet, és még az is hiteltelenül játszva, papírízű párbeszédekkel tűzdelve. Hiába ismertebb színészek, hiába francia, nem működik. A divattervezés, bemutatók lehetne a látvány benne, de hát abból se kapunk. Nem is tudom, talán takarításhoz...?