Jujjj, ez fájt. Gumiarcú főhősnő hozzá nem illő szinkronhanggal nagyképűsködik, béna párbeszédekkel. A történet lapos, ötlettelen, a rendezés és az operatőri munka viszont legalább korrekt, feljavította az 1 csillagot kettőre. Hogy a címét - Brazen, Arcátlan - miért kapta, el se tudom képzelni... Most látom, hogy Nora Roberts regényéből készült - így már érthetőbb a színvonal.
Cuki francia vígjáték, illetve dráma. Egyensúlyoz a két műfaj határán. Nálam a veszekedős filmek kategóriájába is beletartozik, de szerencsére nem fajulnak el a dolgok, komédiába illő fordulattal megoldódik a probléma. Az anya nagyon szeretetre méltó figura.
Túl ódivatú Nem tudtam türelmesen nézni ezt a feldolgozást. Hiába a nagy színésznevek, nekem ódivatú, unalmas a játékuk. A rendező narrációval mutatta be Julian Sorel gondolatait, így eljátszani már alig maradt valami, ettől bábszerű lett számomra az egész film. Hol van ez az alakítás mondjuk egy Töröcsik Mari-féle Körhintához képest... A felvételek sötétek, nehezen nézhetők. Pedig vannak kedvenc filmjeim ebből az évtizedből, de számomra ez a film elcsépelt és elavult. Sajnálom.
Megrendítő film az örmény népirtásról, annak 100. évfordulójára időzítve. A török kormány a mai napig nem ismeri el, hogy ez megtörtént, s politikai okokból több állam is hallgat erről, bár a kerek évfordulón az Európai Unió már megemlékezett a vérengzésről. Franz Werfel Nobel-díjas író regénye, a Musza dagh 40 napja is erről a történetről szól. Az első keresztény állam, Örményország lakói a középkorig a szultánok bankárai, kereskedői voltak, így kiváltságokat élveztek. Az oszmán birodalom meggyengülésével elmúlt a szerencsés időszak, s a más vallásúakat már nem látták szívesen a török területen. Üldözötté váltak, mint annak idején a zsidók is, felmorzsolódtak a nagyobb hatalmak ütközőzónáj... több»
Szomorú történet A dokumentumfilm feltárja az elárasztott Bözödújfalu történetét. A víztározó terve miatt hazudtak egy egész falu lakosságának, és elűzték őket a lakóhelyükről. Ráadásul értelmetlenül, mert a rosszul megépített gát hamar tönkrement, és a szétmállott házak s a templom újra szárazra került. Az eszetlen rendszer szomorú túlélői mesélnek sorsukról.
Egy újabb eredettörténet a karácsonyról és Mikulásról. Kifejezetten szerethetőnek találtam, pedig nem vagyok oda a mesefilmekért. A főszereplő fiú elképesztően jó választás volt a szerepre, nekem nagyon bejött a hatalmas szemeivel. És azt is kedveltem, hogy az üldözés nem rémisztő volt, ezt sok mesefilmben ignorálom. Összességében akár többször nézős családi filmnek is ajánlom.
Megkapó, szép alkotás. Nem akar meggyőzni, csak mesél. Mértéktartással ábrázolja a portugáliai Fatimában látott csodákat, de korrektül megjeleníti az ellenvéleményt is. A 'Napcsoda"-ról viszont valódi felvételek vannak a film végén. A film főleg a gyerekek és családjuk nehézségeire koncentrál, az ő szemszögükből mutatja a történetet. A polgármestert a Vészhelyzetből ismert Goran Višnjić játssza, a főszereplő Lucia édesanyját pedig a Love Actually portugál takarítónője, Lúcia Moniz. A zene nagyon szép, néhány dalt Andrea Bocelli énekel. 1952-ben is készült egy Fatima-film, ami akkor Oscar-díjat kapott.
Bájosan semmitmondó színészek egy C kategóriás filmben. Még a zenéje is klisés, nem csak a párbeszédek. Karácsonyi zoknikötéshez azért megfelel. Ennél többet várni tőle nem érdemes.
Engem a Mozdulatlanul c. kanadai minisorozatra emlékeztet a története. Ugyanúgy a halottfényképezés van a középpontban. Csak míg az vígjátéki elemeket is hoz, addig itt a thriller-horror vonal lett a fő. A képi világa nagyon hatásos, a történet már nem annyira.
Az ötlet jó - egy elvadult európai csapat leszármazottai az őserdőben - a megvalósítás nagyon gyenge. A látványvilág inkább 80-as évekbeli, a képhatás inkább tv-sorozatos. Semmi kiemelkedőt nem találtam benne.
Pilsudski, a nagy formátumú lengyel politikus nem véletlenül került újra a lengyel filmgyártás objektívje elé. Lengyelország évszázadok óta küzd az orosz befolyás ellen, s most időszerű, hogy egy olyan népszerű politikust mutassanak be, aki a XX. századi lengyel függetlenségért állt harcba.
Történelmi filmként átlagos, számomra kissé pátoszos.
1970-ben készült az első Railway Children-film. 30 évvel későbbi ez a remake, amelyben a korábbi film főszereplője, a legidősebb lány játssza az édesanyát. A történet ugyanaz, egy nehéz helyzetbe került család gyermekeit ismerhetjük meg.
Ideális családi film 1970-ből. Kedves főhősök, néha talán túlságosan is, vagy inkább századelősen naiv módon. Kissé a Polyannára emlékeztető romantikus darab. A vidéki Anglia egy kis szeletét ismerhetjük meg a történetből, és nyilván a happy end érzelmes a végén.
Kedves mesefilm, gyerekeknek kifejezetten ajánlom. Andersen Hókirálynő című meséje alapján készült. Több filmet is megihletett már ez a mese, itt német-finn feldolgozásban láthatjuk. Lehetne kicsit rövidebb, de azért jó szórakozás lehet.
45 Arcátlan (2022)