Nagyon magyar film. Az ötlet még jó volt, a humor is, de aztán az arányokat már nem sikerült eltalálni. Vannak jó pillanatok, ám a megvalósítás összességében vérszegényen suta, vagy csak olcsó költségvetésű ügyes próbálkozás. Legjobban a Csabika, a taxisofőr tetszett, az a karakter egészen élettelire sikerült.
Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Tudom, persze, csukott ajtó mögött mind ilyenek vagyunk, szorongós, félős, pánikolós... én konkrétan tényleg elhittem, hogy a gyerek meghalt...
Ez a rész is a kedvenceim egyike. Maggie találkozik a medvével, aki férfi alakjában jelenik meg előtte. Van egy gyönyörű orosz film is ezzel a témával. Az indián gyógyító szavai is szívhez szólóak.
Toni Colette nagyszerű alakítást nyújtott a filmben. A film viszont nem volt nagyszerű. A hatodik résznél azt éreztem, hogy elegem van. Már véget kéne érnie a történetnek. Széthúzták, túlmagyarázták a szálakat. Egy idő után idegesítő volt a sok múltbeli rész is. Annyira titokzatosra próbálták venni a sorozatot, de egy idő után már ki lehetett találni a történetet. És mégis maradt bennem hiányérzet, lezáratlannak éreztem a szálakat, nekem nem volt egységes a szereplők története. Összességében csak átlagost tudok rá adni.
Itt valaki nagyon tehetséges és nagyon kevés pénze volt forgatni. Totál amatőr munkának nagyon jó, ennek és a lelkes fiataloknak szól a harmadik csillag. A hibákról nem írnék, megtették a többiek, és a pénz hiányából fakadnak. Ami nagyon zavaró volt, az a papírízű párbeszédek és bűnrosszul játszó bérgyilkos lány. Hajrá, fiúk!
A kommunista országokból a Nyugat felé vágyakoztak az emberek a rendszerváltás előtt (és még most is...) A két fiú Dániába ment az otthoni kilátástalanság elől. Segíteni akartak a szüleiknek; könnyíteni a terheiken és pénzt küldeni haza segítségül.
Megrendítő látni, hogy ilyen szenvedések során is az utazást választják a maradás helyett. Pedig a szüleik szeretik őket, de nem látszik a jövő, nem látszik, hogy valaha jobb lesz-e. Fájdalmas kimondani, de talán jobb lesz nekik az idegenben. Megtörtént események alapján készült önéletrajzi film. Mint film inkább dokumentarista jellegű, érzelmi hatásában mégis nagyon erős egyszerűsége ellenére is.
Látszat világban élünk. Külső jelek által várunk igazolást. A szavaknak és a látszatnak hiszünk. Pedig a tettek számítanak.
A csaló igazi pszichológus, pontosan tudja mire vágyik egy nő; és azt , illetve annak látszatát nyújtja. És úgy tűnik a gazdagság megfelelő látszat.
Ha előre tudom, milyen erős dráma a Jég ellen, nem néztem volna meg. Így viszont napokra rányomta bélyegét a lelkemre.
A fenséges északi tájon egy hajó vesztegel a jégbe zárva. Mikkelsen kapitány igazolni akarja, hogy Grönland önálló sziget, és nem Amerika része, ezért egy társával elindul megkeresni a korábbi expedíció bizonyítékait. Betegség miatt visszajönnek, majd a második útra már csak egy képzetlen fiatal fiú elég bátor elindulni vele. Nem csoda, hogy a többiek nem vállalták... Amikor a 86. napot láttam a képernyőre írva, s végigéltem az elképesztő küzdelmet, a kutyák, s az élelem fogyatkozását, szentül hittem, hogy ennek az utazásnak nem lesz jó vége. Nem is kell annak lennie, hisz... több»
Az a fajta térdcsapkodós, harsány humorral operáló vígjáték, ami nekem nem jön be. A tájszólás pedig nagyon fárasztó, magyarul egyáltalán nem jön át a hatása.
Kedvenc részem! Az a kilőtt zongora... Amikor először láttam, hosszan gondolkodtam, hogy miért ismerős nekem ez a tehénkilövés... aztán persze beugrott.
Fontos történelmi tabló a film, emléket állít a kitelepített szerzeteseknek. Történetileg helytálló a forgatókönyv, a megvalósult film azonban eléggé egyszerűre sikeredett. Eperjest nem rendezőként fogjuk megjegyezni, az már biztos. Ismertem egy ferences szerzetest, Konrád atyát, aki elmesélte, hogyan történt mindez. Később az állatkertben, a majomházban dolgozott. Derűvel viselte a megpróbáltatásokat, és örömmel vette fel újra a barna ruhát. Tisztelet jár azoknak, akik vállalták a meghurcolást.
Valahogy nem fogott meg A berni követ. Tudom, fontos a téma; igen, szépen össze van rakva a történet, valóban, korrektül lett fényképezve. De valahogy mégsem az igazi. Szerintem egy történelmi film akkor jó, ha a fiatalabbak is értik. És ehhez a történethez sokat kell magyarázni nekik. A jó filmet meg nem kell(ene) magyarázni. Igaz, csak tévéfilmnek készült, és tényleg pont olyan, inkább etűd, mint komplett film. Beilleszthető az 56-ról szóló jó filmek sorába, ez tény, de önmagában azért nem áll meg.
Gyönyörű felvételek mellett kicsit zavaros történetvezetés. Valódi példaképek lehetnek a lengyel repülősök, akikről szól a film. Sajnos nem áll össze az egész úgy, ahogy lehetne, de a légi harcok nagyon jól sikerültek.
Felnövéstörténet olasz módra. Retró hangulatú képeken követhetjük végig egy olasz fiú életét. Kedves film, bár az olasz mindennapokat nem árt ismerni hozzá egy kicsit.
Kötelezővé tenném a filmet minden iskolában! Micsoda arrogancia azt gondolni, hogy amit egy mai mérnök tervez, az majd hibátlanul fog működni. Pedig mind ismerjük Murphyt: "ami el tud romlani, az el is romlik". Szóval k*rvára biztosítani kéne, többszörösen is. És itt jön az újabb káromkodásom: a politikusok menjenek el bánatos p*csába. Olcsóbb volt elhallgatni? Nincs baj, mert én azt mondom? Komolyan el kell gondolkodni azon, tényleg annyira fontos az a plusz energia nekünk? Tényleg kell nekünk az a sok sz*r, amit az energiával előállítunk? Kötelezővé tenném ezt a filmet minden iskolában. Állampolgári ismeretek címen. Csak hogy értsük, kikre szavazunk. Kinek a kezébe adunk hatalmat dönteni valamiről, amihez nem is ért, csak parancsolga... több»
77 Mentés Másképp (2021)