Paul Greengrass kapta meg a 2. Bourne-film rendezői jogát. Leváltották az első rész nyeretlen favoritját, Doug Liman rendezőt, aki egészen könnyű kézzel nyúlt a feladathoz, és nem egy klasszikus akciófilmet rendezett. Sokan kárhoztatták is érte, hogy nem volt elég akciódús. Nekem viszont pont ezért tetszett.
Így talán nem csoda, hogy a második rész nekem messze nem jön be annyira, számomra sokkal kommerszebb lett. Matt Damon persze nagyszerű, és a film eleje és vége hozza egy kicsit a korábbi hangulatot.
Svéd líra a képernyőn Tényleg nem értem, hogy csinálta a rendező, de egy teljesen sablonos történetből és semmitmondó helyszínből lírai filmet alkotott. Valószínűleg már az alapanyag, a könyv is jó lehetett (bár Az ember, akit Ovénak hívnak c. filmet nem kedveltem).
Egyszerű, de hatásos képek, szép operatőri munka. A karakterek sem komplikáltak, semmi sem bonyolult, talán épp ettől kellemes. Persze csak annak, aki szereti az egyszerű filmeket.
Svédországban a főszereplő, Pernilla August díjat nyert az alakításért, mellyel egy idősebb korában önmagára találó nőt formál meg.
K*rva jó! Így kell ezt, kérem! Ilyen dokumentumfilmekkel biztosan minden fiatal megtanulja a történelmet. De akár az egész családnak is jó szórakozás. Tudományos, mégis humoros, látványos és nagyon mai. Az előző rész is szuper volt.
Fájdalmas, szomorú film. Nevetve sírja végig az egész életét, amiből nem hiszem, hogy tanulni tudnánk. Megrázó látni ezt az életet, és a rendező sem talált ki semmit, hogy ezt enyhíteni tudja. Csak hűen ábrázolja a fájdalmas élettörténetet.
Furcsa egyveleget kapunk az It End with Us c. filmmel. Egy Hallmark-film habos-babos világát vegyítették egy véresen komoly témával, a kapcsolati erőszakkal, s ez így nehezen emészthető.
Bár a szándékot értem, remélték, hogy a vígjátékok rajongóit is be tudják hívni egy drámai filmre. Ismeretadó opuszként jó. hogy elkészült, tényleg világosabbá teszi, hogy milyen észrevétlen jelek vezetnek végül a komolyabb erőszakig. Érthetőbb talán, mennyire bizonytalan egy nő, ha ilyen fura helyzetekben találja magát. A mondanivaló is erősen szájbarágós lett: 'Velünk véget ér' – ne vidd tovább a rossz családi mintákat, ne add tovább a gyerekednek. Persze jócskán tartalmaz pszichológiai szakmai hibákat is... több»
Ez a film egy reality műsor nyomán készült (Project Greenlight), amiben Matt Damon támogatja az elsőfilmes alkotókat. A rendező, Jason Mann már ott is nagyon pökhendi volt, amit a végeredmény, az első nagyjátékfilmje egyáltalán nem igazol, konkrétan pocsék lett.
Tudtam is, csak nem hittem Mostanában sok film szövi be a történetébe, hogy az emberek nem olyanok, mint amilyennek hisszük őket. Talán a MeToo-mozgalom indította ezt be, és azóta az élet több területén is elterjedt, hogy beszéljünk őszintén a problémákról. A narcisztikus és a szociopata személyiségzavar is bekerült a köztudatba. Én ezt látom megjelenni a Tudhattad volna című sorozatban is.
Adva van egy család, ahol minden ideálisnak tűnik, aztán robban a bomba, és a gyanú megmérgezi nemcsak a családtagok mindennapjait, hanem a nézőt is bizonytalanná teszi. Krimis reflexeink beindulnak, keressük a nyomokat, az összefüggéseket, s amikor kiderül, (spoiler), hogy minden pont úgy van, ahogy első pillanatban látszott, akko... több»
Nomen est omen Rólam sajnos lepattant ez a film. A moziban végig a pörgető gombot kereste a kezem. Pedig Scherer Péter kiválóan játszott, ahogy mindig. Mégis az egész film alatt valahogy lanyha unalom lengte körbe a nézőteret. A poénok nem ültek, pedig ha leírva látom őket, biztosan felnevetek, de a vásznon nem sikerült megoldani a komikus hatást. Keserédes vígjáték lehetett volna a Lepattanó, de sajnos ízetlen lett.
S ezen nem segített Bobby Ewing sem, akarom mondani Patrick Duffy, aki kisebb szerepében is hasonlóan profi volt, mint Scherer.
A történet eléggé kiszámítható, a látvány sem volt egetverő, csak korrekt, s bár szerettem volna szeretni a karaktereket, hiszen bájosan esendőnek lettek kigondolva, ... több»
68 Fogd a kezem! (2018)