Érzelmes film a magasabb matematikáról Egy aspergeres(nek tűnő) doktorandusz hallgató bukdácsol az életben. Nehéz fába vágta a fejszéjét, egy 50 éve bizonyítás nélküli matematikai feladványt, a Goldbach-sejtést próbálja megoldani. A sejtések olyan állítások, amelyek ránézésre igaznak tűnnek, de a korrekt bizonyítást még nem tudta senki sem levezetni. Nézőként többnyire egy kukkot sem értünk abból, amit Marguerite felír a táblákra, csak a szenvedélyt látjuk, és az auti-spektrum jellegzetességeit: nem érti a viccet, nehezen boldogul az érzelmekkel, túlságosan belemerül az őt foglalkoztató feladatokba, és kizárja közben a külvilágot. Szerencsére az élet nem hagyja, hogy a lány bezáruljon, egy kudarc nyomán kilép a megszokott keret... több»
Kate Winslet – úgy tűnik – bármit el tud játszani, és bármilyen történetet élővé tud tenni. A film James M. Cain 1941-es könyve nyomán készült, és sokkal inkább látszik életrajzi ihletésű műnek, semmint valódi drámának. Ahogy Bernadett is írta lejjebb, a főhősnek nincs jellemfejlődése, legfeljebb csak némi okulás a sok kics@szés miatt. Erősen diszfunkcionális életút, tele tragédiákkal, a végén már csak szörnyülködni lehet. Úgy tűnik, a rendező sem tudott semmit hozzátenni az alapanyaghoz, értelmet vinni a miértekbe, csak szép képekkel és kiváló színészekkel spékelte meg a történetet. Érdekes látni, hogy Kate Winslet és Guy Pearce párosa megismétlődik a szintén rettenetes történetű Easttowni ... több»
Belül mind egyformák vagyunk? Ha valaki túl sokáig visel álarcot, végül felgyűlik benne a feszültség, és utat talál magának? Avagy nem különb a jámbor életet élő nő, mint a rosszhírű? Vagy inkább a rendőrnő megvívja harcát a férfi elnyomással szemben? Több rétege van a történetnek, és műfajilag sem teljesen egyértelmű, vígjátékként indul, majd tragikomédiába vált, akár szatíra is lehetne, de odáig mégsem mennek el az alkotók, marad inkább a dráma, ha nem nevetné ki önmagát is az ájtatos Edith a film végén. A keveredés az élményt is elnyomta, nem is tudom, tetszett-e vagy sem. SPOILER: Ráadásul a happy end sem az igazi, a valóságban Rose mégis kapott büntetést, 4 hónapot, Edith viszont szinte megúszta.
Oscar-díjra jelölt családtörténet, akik Baltimore-ban telepedtek le, Avalon városrészben. Semmi extra csavar nincs benne, csak megismerjük egy bevándorló generáció életét, láthatjuk a lengyel rokonsági nagycsalád működését, a mindennapokat, a boldogulást és a nehézségeket. Elijah Wood nagyon cuki kisfiú volt.
Megismerhetünk egy szomáliai származású lányt, Kafyát, aki Magyarországra menekül Afrikából. Megtanul magyarul, és le akarja tenni az érettségit, ami elég nehéz vállalásnak bizonyul. Mivel egyedül érkezett a határra, ezért egy nevelőotthonba kerül. Modellnek készül, mert nagyon jó adottságai vannak hozzá.
Mély portré a szomorú szemű gyönyörű lányról, Kafyáról. A rendező három éven át követte figyelemmel a sorsa alakulását.
Világpremierje a Locarnói Filmfesztivál Kritikusok Hete szekciójában volt, díjazták a ZagrebDox fesztiválon, és megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Magyar Filmkritikusok Díját is.
Paul Greengrass kapta meg a 2. Bourne-film rendezői jogát. Leváltották az első rész nyeretlen favoritját, Doug Liman rendezőt, aki egészen könnyű kézzel nyúlt a feladathoz, és nem egy klasszikus akciófilmet rendezett. Sokan kárhoztatták is érte, hogy nem volt elég akciódús. Nekem viszont pont ezért tetszett.
Így talán nem csoda, hogy a második rész nekem messze nem jön be annyira, számomra sokkal kommerszebb lett. Matt Damon persze nagyszerű, és a film eleje és vége hozza egy kicsit a korábbi hangulatot.
Svéd líra a képernyőn Tényleg nem értem, hogy csinálta a rendező, de egy teljesen sablonos történetből és semmitmondó helyszínből lírai filmet alkotott. Valószínűleg már az alapanyag, a könyv is jó lehetett (bár Az ember, akit Ovénak hívnak c. filmet nem kedveltem).
Egyszerű, de hatásos képek, szép operatőri munka. A karakterek sem komplikáltak, semmi sem bonyolult, talán épp ettől kellemes. Persze csak annak, aki szereti az egyszerű filmeket.
Svédországban a főszereplő, Pernilla August díjat nyert az alakításért, mellyel egy idősebb korában önmagára találó nőt formál meg.
K*rva jó! Így kell ezt, kérem! Ilyen dokumentumfilmekkel biztosan minden fiatal megtanulja a történelmet. De akár az egész családnak is jó szórakozás. Tudományos, mégis humoros, látványos és nagyon mai. Az előző rész is szuper volt.
Fájdalmas, szomorú film. Nevetve sírja végig az egész életét, amiből nem hiszem, hogy tanulni tudnánk. Megrázó látni ezt az életet, és a rendező sem talált ki semmit, hogy ezt enyhíteni tudja. Csak hűen ábrázolja a fájdalmas élettörténetet.
82 Free Solo - Mászókötél nélkül (2018)