D. Shaday

Rosszabbra számítottam, egészen pörgős film lett. Persze nagyon buta és átgondolatlan, Ivan Drago figurája sokszor inkább nevetséges, semmint félelmetes, és a mérkőzés is eléggé mesébe illő, de mindezt képes voltam elnézni, mivel lekötötte a figyelmemet. Ezen kívül van benne egy kifejezetten jó montázs az előző részekből egy megkapóan szép zenére.

Itt már befigyelt az arccal a pénznek hozzáállás. Sajnos maga a sztori nem kötött le annyira és Rocky figuráját sem éreztem már az igazinak. Kicsit másképpen viselkedett, mint ahogy az előző részekből megszokhattuk. Ami kárpótolt az a filmvégi küzdelem, ami talán a legjobb bokszmérkőzés, amit valaha filmben láttam. Orkánként ragadja el a nézőt.

Nem annyira klassz, mint az első rész, de méltó folytatás. Ügyesen vitte tovább Rocky életét, kifejezetten erős lett a közte és Adrian közötti dráma. Jó, hogy elkészült, kellemes kiegészítője az első résznek.

Méltán lett klasszikus. Stallone nagyon odatette magát forgatókönyvíróként és színészként is. A filmvégi meccs minden pillanata nagyon izgalmas, de a körítés is nagyszerűen lett tálalva, tele emlékezetes karakterekkel és jelenetekkel.

Nagyon rossz filmre számítottam, ám kaptam egy végig humoros, kellemesen pörgős, szerethető karakterekkel és szórakoztató hangulattal teli filmet. Jó volt egy ennyire kellemes meglepetést látni.

Óriási meglepetés volt számomra a Singham. Elsőre - főleg, ha az ember lát belőle jeleneteket a videómegosztókon - egy agyament hülyeségnek tűnik, és valóban vannak benne szándékosan blőd részek, de ezek mellett a nagyon is komoly képsor, a befejezés pedig egyenesen brutális. Mocskosul gyomron vágja az embert. Van egy rendkívül szimpatikus főszereplője, lenyűgöző a szín- és látványvilága, a két és fél órás játékideje rohamtempóval száguld, a zenét pedig nagyon sokáig fogja dúdolni a néző. Fantasztikus film.

Erről van szó! Az eddigi legjobb Resident Evil adaptációnak tartom, méghozzá magasan. Minden jobb lett benne, mint a Bioterrorban. Klassz sztori, kiváló karakterek, Leon kiváló főhős, az akciók lélegzetelállítóak, a látvány annyira szép, hogy öröm ránézni, mindehhez pedig társul egy baromira feszes tempójú történet, amibe még váratlan fordulatokat is raktak. Gondolkoztam, hogy négy vagy öt csillag legyen, de nem vacillálok, megérdemli az ötöt.

Az akciók tényleg látványosak és szerencsére sok is van belőlük, de a sztori nem igazán működött. Mintha tízpercenként változott volna, hogy miről is akar szólni. A szereplők sem igazán adtak hozzá sokat, az animáción is lehetett volna még javítani, némelyik jelenet kimondottan csúnya volt. Legalább pörgött, nem lehetett rajta unatkozni. Abszolút középkategória, ami csak azért bántó, mert szerintem ebből többet is ki tudtak volna hozni.

Szeretem ezeket a feelgood, de sokszor érzelem gazdag filmeket. Kicsit A család kicsi kincsére emlékeztetett, de azért attól elmarad. Amy Adams és Emily Blunt egyaránt nagyon jó alakítást nyújtottak, de Alan Arkin is emlékezetes votl a maga apró mellékszerepében, ő valahogy amolyan örök mellékszereplő. Az egyetlen bajom az volt, hogy sokszor behoztak egy-egy olyan mozzanatot, amivel aztán szinte semmit sem kezdtek, például a szerelmi szál Steve Zahn-al, vagy a kisgyerek értelmi képességei. Hármas és négyes között vacilláltam, de legyen négy csillag, mert az alapkoncepcióját tekintve nagyon el is ronthatták volna.

Nem értem, miért van szinte mindenhol lepontozva. Nagyon szépen mutatja be két elveszett ember egymásra találását, illetve azt az állapotot, mikor úgy érezzük ,sehol sincs helyünk a világban. Firth és Blunt nagyon jó párost alkotnak, néhány jelenet kifejezetten erős, és nagyon tetszett, hogy a befejezés mert nem tipikusan hollywoodi lenni. Értékes film, bántó, hogy ennyire alul értékelt.

Sokan utálják, de nekem speciel jobban tetszett az első résznél. Az tény, hogy gyerekes egy kicsit, viszont Conan figurája itt sokkal szimpatikusabb. Valahogy sokkal inkább pörgött az egész, engem jobban megfogott.

Igazi nyolcvanas évekbeli klasszikus, annak minden hibájával és minden varázsával. Arnold csúcsformában volt, a filmvégi mérhetetlen zúzás felejthetetlen.

Sokkal többet vártam. Eléggé kaotikus a történetvezetése, a szereplők sem viselkedtek normálisan, még Takeshi Kitano sem mentette a helyzetet. Egyedül az utolsó kb. húsz perce tetszett, az tényleg oda volt téve rendesen.

Olyan egy röhejes marhaság, hogy az szinte elviselhetetlen. Ennyire nevetséges vérfarkast szerintem még életemben nem láttam, emellett minden szereplő nyakig hülye. Na jó, ez nem teljesen igaz, volt benne egy férfi rendőr, ő tökre szimpatikus volt, csak miatta adok egy csillagot.

Régen láttam, talán újra kéne néznem, de emlékeim szerint nem kimondottan nagy durranás. Arra emlékszem, hogy digitális szinten nagyon jól néz ki, de minden más elveszett a totális homályban. Ez azt hiszem, sokat elárul.

Számomra sokkal inkább votl dráma, mint horror, annak viszont az egyik legjobb, és ennek ellenére is bőven akadtak benne hátborzongató jelenetek. A fényképezés és a színvilág nagyon magával ragadó, emellett a főszereplőnő játéka is kimagaslóan nagyszerű. Sajnálom, hogy viszonylag kevesen ismerik ezt a filmet, mert tényleg nagyszerű alkotás.

Nagyon túl van nyomva benne ez a szürreális atmoszféra, de érdekes módon éppen ettől működik annyira. Christian Bale alakítása nagyon meggyőző, arról nem is beszélve, hogy mennyit fogyott a szerep kedvéért. Nem könnyű, de hatásos film.

Kétségtelenül jó film, de valahogy jobbra számítottam. A cselekményvezetését találtam kicsikét lassúnak, emellett Anthony Hopkins is kicsit keveset szerepelt. Ettől függetlenül is hihetetlenül kemény atmoszférája van, a színészek lenyűgözőek és a párbeszédektől is kiráz a hideg, ha csak rájuk gondolok.

Nagyszerű film, már sokszor láttam, de nem tudom megunni. Végig kiválóan fent tartja az izgalmat, mindig be tud dobni egy-két olyan húzást, amire szerintem egyáltalán nem számít a néző. A színészek is fantasztikusak, szóval tényleg nem érheti panasz a filmet.

Többet vártam tőle, és nagyon meglepett, hogy a sztorija mennyire nem állt össze egy kerek egésszé. Inkább csak nagyon jó jelenetek voltak benne, de az összkép annyira nem nyűgözött le, a romantikus szálat pedig totál feleslegesnek éreztem. Azért nevettem rajta, nem is keveset, főleg a karaktereken, akik tényleg nagyszerű karikatúrák, főleg Milton.