Thibo84

Hiába szerethető és nevetséges Goofy, ebben a részben semmi humorosat nem találtam.

Sajna hiába a jó színészek, nem tudta felülmúlni az 1974-es verziót. A történet ugyanaz alapjaiban, csak a karakterek térnek el egy kicsit, és itt akartak csavarni egyet rajta, de ez nekem nem igazán jött be. Ráadásul, míg a régi verzióban karizmatikusak az ellentábor képviselői, addig itt egytől egyig ripacs az összes. Ha az eredetit nem láttam volna, talán még egy jó kis akciófilm lett volna belőle.

Walter Matthau nagyszerű színész, és mint minden karaktert, amit eljátszott, ezt is nagyszerűen hozta. A cselekmény nem tartogat semmi olyat, ami feszültté tenné a filmet, de mégis fenntartja a figyelmet, és kisebb humorral spékelték meg. A gonoszokat alakító színészek is karizmatikusak, főleg a vezetőjük, és a színészekhez tartozó szinkronhangok is csak emelnek a film színvonalán.

Ebben a filmben nem éreztem, hogy jól működött volna a kémia Turner és Douglas között, úgy mint a Smaragd románcában, vagy annak folytatásában. A film lassan indul be, vontatott, mire eljut a csúcspontig, ahol kezd végre izgalmassá és eseménydússá válni, ahogy megpróbálják egymást kitúrni a házból.

Hogy az alig háromnegyed órás történetbe sok mindent bele zsúfoljanak, nem beszélve az immáron rengeteg karakterről... Ezért helyenként kapkodós számomra, hamar lezárnak minden verekedést, és ráadásul Tao Pai Pai és Goku végső küzdelme is gyenge lett.

Vicces volt Goku és Krilin rivalizálása, amint próbálnak Zseniális Teknős kedvében járni, aztán látni, amint a barátságuk elkezdődik.

Átlagos filmnek tartom. Lehet, hogy abban az időben humoros filmnek minősült, de most egyáltalán nem tartottam annak.

Aranyos kis mese, amikor még Goku gyermek, és nem istenekkel egyenértékű az ereje, amikor még emberinek mondható. Bár kihagytam volna belőle egy elég kínos jelenetet, dehát Zseniális Teknős hozza magával.

Tetszettek a régi Star Trek filmek is, de ez az alkotás egy új köntösbe bugyolálva, egy szuper szereplő gárdával nagyszerű alkotás lett, méltó az elődökhöz. Mindegyik karakterre jó választás volt az adott színész, de mind közül Zachary Quinto lett a legjobban eltalálva, már ami az egykori és az új Spock közötti hasonlóságot illeti. Tetszett, ahogy az időutazást belevitték a történetbe, és ez megváltoztatott mindent, amit az ember megszokhatott a sorozatban és a mozifilmekben. De mégis, végül minden a helyére kerül. Vagyis majdnem minden. A történet elején belevitt csavar azért megváltoztatott jó pár dolgot.

Igaz, nincs benne Batman és Wonder Woman, de sokkal jobban tetszik a története, mint a Batman Superman ellen esetében. Sokkal jobban fel van építve, a két fél közötti küzdelem is keményebb és hevesebb, és a csata végkimenetele is drámaibb, mint a filmben. A feltámadása is jobban elnyerte a tetszésemet, mint az élőszereplős változatban, és akkor Doomsday kinézetét még nem is említettem. Nekem a rajzolt lény 1000-szer jobban tetszett, mint a CGI-s verziója, és a rajzfilmben legalább hűek maradtak az eredetét illetően.

Én ezt a movie-t átlagosnak mondanám tudván, hogy milyen részek követik, melyek nagyobb és látványosabb csatákkal vannak teli, és ennél a grafika is elmaradt az utána jövőkhöz képest. Ezt mind humorral próbálja, és igyekszik ellensúlyozni.

Talán a legnyomasztóbb rész mind közül, de ugyanakkor ebben az egyetlen moziban van, hogy az eredeti csapat – még a Vegita előtti időkből – együtt harcol a gonosz ellen. Itt még Chaos is felveszi a kesztyűt, és talán utoljára is.

Hőseinknek újabb veszéllyel kell szembenézni ebben a látványos küzdelmekkel tarkított történetben - de mi mást is várhatna el az ember ettől az animétől -, a végén pedig egy kisebb csavarral.

A történet a Dragon Ball sorozat első felét sűríti bele ebbe a filmbe. Mondjuk egyedül Krilint hiányoltam a történetből, de azt aláírom, hogy ha őt is a történetbe hozzák, az már sok lett volna. A történet mozgalmas és akciókban bővelkedik és a grafikája sem lehet panasz.

Szép grafika, jól felépített történet, de még is az összes rész közül ezt tartom a leggyengébbnek.

Egy újabb nagyszerű kalandba csöppennek hőseink, hogy szórakoztassák a nézőket, amint kiosztják a rómaiaknak a pofonokat. Kalandos, mozgalmas és humoros rajzfilm, fülbemászó zenével.

Az Asterix rajzfilmek mindegyikét szeretem, de mind közül ezt élvezem a legjobban, mialatt két kedvenc hősünk egyik kalandból csöppennek a másikba a Cézár által kieszelt próbák által és ezt mind még humorral is fűszerezi.

Asterix és Obelix kalandjait mindig is imádtam. És ez az alkotás sem lóg ki a sorból. A grafikában semmi kivetnivalót nem találtam, a történet jól fel van építve és humoros is.

Önmagában jó kis akció film, de valahogy még sem az előző részek hangulatát adja, és ez talán Willis gyenge játékának is betudható. Amit viszont nagyon sajnáltam, hogy a film legvégén nincs nagy családi összeborulás. Nem hiszem el, hogy Bonnie Bedelia-t, mint az egykori Mrs. McClanet nem tudták meggyőzni, vagy beleírni, hogy pár másodperc elejéig feltűnjön a vásznon, míg fia nyakába bórul. Ez lett volna csak a nagy finálé, legalább is számomra.

Nagy váltás az előző részekhez képest, hisz amíg az előző kettőben egy adott helyre fókuszál a történet, addig itt egy város utcáit kell átszelni keresztül-kasul. De a két főszereplő jól összecsiszolódik már a kezdetektől fogva, és ez üdítően hat a film hangulatára és mulattatóak a beszólások, meg ahogy egymással, vagy épp az ellenséggel csipkelődnek.