Thibo84

John McClane visszatér egy mozgalmas és látványos akciófilmben, ahol találkozik a jövőgenerációja a régi vágású zsaruval és ez sokszor eredményez humoros pillanatokat. Végig pörgős és izgalmas filmet kaptam. Bátran merem ajánlani az akció film kedvelőinek és Bruce Willis rajongóknak.

Mivel soha nem játszottam a játékkal, így nem kellett párhuzamot vonnom a két alkotás között, hogy mi az amiben eltér a film és a játék, így én egy nagyszerű és látványos fantasy-t kaptam és a CGI jól ki van dolgozva, a történet meg izgalmas volt számomra.

Úgy látszik, én vagyok az egyetlen, akinek tetszett a film. Szerettem a Del Toro-féle verziót is, de azok ehhez képest lassú folyásúak voltak, elnyújtva az eseményeket két akció között a sok lelkizéssel, míg itt azonnal belecsap a közepébe, pörgős, akciódús, jó a humora. Érdekes volt látni Hellboy eredetének egy másik magyarázatát, de így nem igazán ad választ, hogy a jobb karja miért lett ilyen, mi célt szolgál, és van pár szál, ami elvarratlan maradt. Azzal viszont egyetértek, hogy a CGI-n lehetett volna mit javítani még.

Számomra a három rész közül ez viszi el a pálmát, bár lehet ezzel egyedül vagyok. Látványos akció jelenetek, arról nem is beszélve, hogy sokkal több van benne, mint az egyben. Ez a rész nem hatott úgy nálam, hogy összecsapták, hanem igen is, jól fel van építve az egész történet, nem érzem rajta a kapkodást, volt idejük rendesen megcsinálni a filmet.

Ennél a filmnél éreztem úgy, hogy gyorsan meg kell csinálni ezt az eredettörténetet is, hogy aztán csatlakozhasson a Bosszúállókhoz. Nem tudom, nekem a többi alkotáshoz képest ez a film egy csapodár munkának tűnik, és hiába a nagy nevek, még az sem tudott segíteni rajta. Kevés az akció benne, amit viszont humorral ellensúlyoznak. De viszont Thor egy igen komoly és látványos jellemfejlődésen megy át.

Olvastam a képregényt még jóval az előtt, hogy felmerült volna a megfilmesítés ötlete, és miután megnéztem, húztam is a számat kissé, főleg azért, amiért sokan mások is, hogy a füzet lapjain – mint a filmben is – Hulkon és Thoron kívül minden hős – sőt még gonosz is – egymásnak feszül, de a Russo fivérek zseniálisan megoldották. Egy remek filmet kapunk, ami igencsak bővelkedik akcióban, de a humor most sem marad el.

A második rész még több és látványosabb akciót tartogat számunkra, és persze a humor sem marad ki belőle. Barátok feszülnek egymásnak, mialatt újabb szövetséges segíti hőseinket a Hydra elleni küzdelemben. A készítők érdekes csavarokat akarnak belevinni a történetbe, de sajna önmagukat buktatták le, így számítani lehetett arra, ki a Tél katonája, és mely szervezet ténykedik a háttérben. Igaz, utóbbit nem volt nehéz kitalálni. Ami viszont meglepett, az Dr. Arnim Zola nem akármilyen formában való felbukkanása.

Látványosan és humorosan vezetik fel Kapitány keletkezését egy igen impozáns szereplőgárdával. Akciókkal teletűzdelt és mozgalmas filmet kapunk. Egy eredettörténetnek teljesen megfelel, és bár nagyon csípem a filmet, azért kap négy csillagot, mert a folytatások felülmúlják ezt az alkotást.

Egy szépen kidolgozott mese szívhez szóló történettel, ami minden korosztályt magával ragad. Az érzelmek egész skálája jelenik meg benne, amint kicsiny hőseink egy nagy kaland részeseivé válnak és rádöbbennek, hogy együttesen minden akadályt legyőzhetnek, ami végül egy erős baráti kötelékhez vezet. Készült ehhez új szinkron, ami számomra katasztrófa az eredetihez képest.

A gyerekeket célozza meg az alkotás. Viszont jó a humora, amit a címszereplő szolgáltat nekünk, pedig sajna nem is ő van inkább a középpontban, hiába annyira feltűnő jelenség, hanem a felfedező és az, amint a személyisége változáson megy keresztül.

Hiába a nagy csatajelenetek, sajna a túl sok érzelem megint túlnyomó többségben van a humorral szemben, mint az első rész esetében. A grafika viszont a harmadik rész minőségével egyenértékű.

Hozza a második rész színvonalát, bár szerintem a grafika minőségében egy kicsit visszább vettek. De sebaj. Cserébe látványos csatékat, jó poénokat kapunk – ez utóbbit főleg Jakennek köszönhetjük – és jó volt látni a két fivér hatalmas apját is. Na, persze Inuyasha és Sesshomaru első ízben fognak össze a gonosz ellen, bár a büszkeségüket nem igazán tudták félrerakni, a kényszer nagy úr.

A négy movie közül szerintem ez lett a legjobb. Mint az első rész, ez is szépen ki van dolgozva, de a története sokkal jobb és mozgalmasabb. Az érzelmek és a humor arányait tekintve nagyon jól el lett találva, és Moser Károly egyszerűen zseniális Inuyasha magyar hangjaként.

Nagyon szépen ki van dolgozva és a történet sem rossz, de kevés a humor és sok, számomra nagyon sok, az érzelmi kitörések. Érdekes, hogy egyes csoportok ezt tartják a legjobbnak a négy movie közül, szerintem meg pont ez lett a leggyengébb.

Azért kap három csillagot, mert Bud Spencer, mindenki kedvenc pofonosztója szerepel benne, de ezenkívül egy gyenge utánzata az Akit Buldózernek hívtak című filmnek. Csak a sportág más, és a szinkronnal sem vagyok megbékélve.

Nyomasztó, mégis nagyszerű
Most fejeztem be mindhárom évadot. Mindegyik különböző történetet tár elénk, de legalább az első és a harmadik évadot összekötik, igaz, csak egy újságcikkel. De mindegyikre jellemző a nyomasztó hangulat, persze ezt nem rossz értelemben értem. Nagy neveket vonultat fel, akik zseniálisan hozzák a karaktereiket. Mondjuk Vince Vaughnt maffia vezér szerepében elég furcsa volt látni, főleg azután, hogy előtte mindig vígjátékokban szerepelt. De, ha ettől elvonatkoztat az ember, Vaughn jól megállja a helyét. Szerintem már a karrierje elején gonosz karakterekkel kellett volna kezdenie, mert jobban állt neki, mint egy komédiás. Matthew McConaughey pedig egyszerűen zseniálisan alakítja a karakterét, m... több»

Az első rész történetén úgy csavarnak a készítők, hogy az előző rész anyáinak szüleit hozza be a történetbe, ami káoszhoz vezet. Mélyenszántó gondolatokat akar sugározni a folytatás, de nem igazán jött át a dolog, mert a sok szál között, ami szorosan fut egymás mellett párhuzamosan, elveszik. Értem, mit akar mondani, de teljesen elnyomja, amint a film főhős anyukái a családjuk és a saját szüleik között vergődve próbálnak megfelelni mindenki számára.

Vannak benne jó beszólások, azonban a történet nem igazán tud a közepesnél jobbat nyújtani. Viszont számomra az jött le belőle, hogy a gyerek nyugodtan tehet akármit (beszólhat a szülőnek) büntetlenül, úgy is megkap bármit. Az érem másik oldala meg az, hogy a szülő(k) mindent megtesznek a gyermekükért. És ez néha visszaüt, mint ahogy a filmben is, amikor a sok elvárásnak megfelelni kívánó szülőnél – esetünkben anyukáknál – végül kiborul a bili.

Több humor és pofon csattan el, mint az előző két részben. Caputo több szerepet kap, ami csak a film javára válik, és a kicsi Bodo csak még többet dob rajta. A zene meg még pörgősebbé és színesebbé teszi az egész történetet.

Piedone, Caputo és Bodo egy igen mozgalmas kalandfilmre invitálják a nézőt, ahol a humor és a pofonok nem maradnak el most sem. Mondjuk, nekem olyan benyomásom volt, hogy Rizzo felügyelő szinte már egy szuperzsaru szintjén áll.