Isabel Davies szingli, akit minden barátja és barátnője azzal faggat, arra uszít, hogy pasizzon be végre. Nincs olyan összejövetel, amin ne tennék szóvá, hogy ideje lenne már, hogy legyen egy állandó kapcsolata. Ő azonban ezt egyáltalán nem tartja fontosnak, imád kötelezettségek nélkül randizni, így meglepő elhatározásra jut: hogy neki is legyen esküvője és leállíthassa barátait, feleségül veszi önmagát. A közelgő esemény hírét a sajtó is megneszeli, ezáltal nagy hírverést kap, s Isabel hamarosan a hozzá hasonló szinglik példaképe lesz. Időközben azonban megismerkedik egy fiúval, aki iránt, úgy tűnik, többet érez, mint férfi iránt valaha.
Néztem volna újra inkább a Doktor Szöszit, ehhez a felszínen evickélő, semmitmondó vacakhoz képest még az is bővelkedik értelemben, kontentben, mondanivalóban és humorban, nem beszélve arról, hogy még a forgatókönyvét is megírták... a szupermarketes résztől borultam meg, utána még 10 percet kapott, aztán legyőzött a nyálcsorgató émelygés....
Baromi boldog vagyok, hogy nem úgy halok meg, hogy nem láttam ezt a filmet. Nehéz volna szavakba önteni mindazt, amiket éreztem, ahogy lassan épült a sztori.
---SPOILER---
Észrevétlenül sűrűsödött a köd és váltak egyre intenzívebbé a nyugis, öreges valóságot megszakító fura álmok, és a csavar végül olyan nagyon magától értetődőnek tűnt, pedig nem gondoltam rá, igazság szerint nem vártam csavart, nem volt bennem semmiféle várakozás valamilyen izgalmas, vagy megdöbbentő végkifejlet tekintetében, egyszerű, kedves történetmesélős filmre számítottam.
De ez nem elmarasztaló megjegyzés, sőt!
Magától értetődik a Szerelmünk lapjaira rezonáló ötlet, de nagyon más, és ha már így adja magát, és össze... több»
Nagyon nagyot akar mondani, nagyon nagyot kellene éreznem, de a kidolgozatlan karakterek, a gyalázatos párbeszédek, az összecsapott jelenetek és az egyenetlen történetvezetés mögött én nem láttam, nem hogy nem éreztem semmit. Ez csak egy ötezredik bőr ugyanarról az elcsépelt témáról rettenetesen banális közhelyekbe és középszerű színészekbe fojtva. Húsz perc után feladtam, minden elismerésem azé, aki még mondandót is vélt felfedezni benne...
44 Leszek a feleségem! (2007)