Berto49

Sajnos fordított sorrendben néztem meg, előbb a folytatást, aztán a kezdő darabot. Véletlenül alakult így, mert csak az utána olvasás derítette ki az összefüggést a két film között. Az szokatlan dolog, hogy a folytatás szerintem sokkal jobb, mint az első rész, hiszen a három képviselő meggyilkolása nem elég indokolt. A történet viszont lehetőséget teremt egy húsz évvel ezelőtti románc felújítására, sőt, ahogy látni lehet a folytatásban még házasság is lesz belőle. Görögországi képek helyett párizsi helyszíneket kapunk (Sorbonne, Trocadero, Diadalív, etc.) Girardot viszi a prímet, Noiret meglehetősen a háttérben maradt. A két film elkészítése közötti évek múlása jól követhető Noiret erősebben... több»

Gus Van Sant 1998-as filmjének értelmezése többrétegű. Hitchcock művészete előtti tisztelgésnek is felfogható, de ugyanakkor a rendezőre jellemző polgárpukkasztásnak is tekinthető. Az, hogy minimális eltérésekkel jelenetről jelenetre színesben újraforgatta a kultfilm történetét a kritikusok körében nagy felháborodást keltett. Viszont, ha van olyan mozirajongó (nem hiszem, hogy van ilyen néző, vagy nem igazán szereti a filmeket!), akinek az életéből kimaradt az eredeti klasszikus, ő élvezettel nézheti, hiszen a történetet, a helyszínek, a jelenetek sorrendje megegyezik H. szerintem legjobb művével. Ugyan igaz, hogy Vince Vaughn a nyomába sem ér Perkinsnek, hiszen ő szinte Norman szerepére szü... több»

Az ajándékba kapott mozijegy utalványt váltottam be erre a filmre, KÖSZÖNÖM! A manapság szinte obligát „igaz történet alapján” felirat adja tudtul, hogy amit látni fogunk, az a valóságban is megtörtént. Csakhogy egészen másként! Barry Sealnek a valóságban El Gordo, vagyis A kövér ember volt a beceneve, de az biztos, hogy remek pilóta volt, minden fajta repülőgépet el tudott vezetni. Kubai szivarcsempészéssel kezdte, aztán ráállt a drog-, fegyver- és embercsempészésre. Úszott a pénzben, de a végén hét golyóval a testében végezte. Tom Cruise szinte lubickol ebben a szerepben, majdnem mindig vigyorog, láthatólag nagyon élvezte a forgatást. Túl az ötvenedik életévén nagyon jól tartja magát, szá... több»

Valamikor ’81-82-ben láttam, együtt a feleségem családjával. Ez nagyon nagy szó, hiszen ők moziban talán az ötvenes években jártak utoljára. Újranézve felértékeltem, elsősorban azért, mert nemrég olvastam Szabó Magda: „Zeusz küszöbén” című görög útirajzát és a filmből némi bepillantást kaphattam Görögország szépségeiből. A történet is érdekes, a szereplők nagyon jók, Girardot, Noiret és Perrin pompásan játszik. Már csak a szinkronért is érdemes megtartani (Földi Teri, Bujtor István és főleg Szakácsi Sándor fergetegesen nagyszerű.) Egy kis kötözködés: Jupiter a római mitológia főistene, a görögök Zeusznak nevezték. Az emlegetett Aphrodité talált szoborrészletének hátsó fertálya meg nem lehete... több»

54 percig bírtam! Cate Blanchett az egyik kedves színésznőm, de ebben a filmben csak a pátosztól tocsogó hangját „élvezhettem” narrátorként. „Vala a SÖTÉTSÉG” így kezdődött a film, már azt hittem csak hang és angol felirat lesz, de aztán jöttek az időnként – sajnos ritkán – a csodálatos képek. Azonban a képsorok többsége számomra értelmezhetetlennek bizonyult. A narrátor szöveg semmilyen segítséget nem nyújtott, ezért döntöttem a kikapcsolás és a törlés mellett.

!!!SPOILER!!! Norman, egy amerikai katona és Emilia egy lengyel menekült nő szerelmének megrázó története ez az 1984-ben forgatott Zanussi-film. Nem sokkal a második világháború után kezdődik, Emilia a beteg édesanyjával együtt visszakerül a most újra Lengyelországhoz tartozó vidékre, amely azelőtt a Reich-hez tartozott. Kaotikus, háború utáni állapotok vannak, mindennaposak a fosztogatások. Norman, a háborús bűnöket kivizsgáló bizottság sofőrje, akit senki és semmi nem köt Amerikához egy kínos epizód során látja meg Emiliát és első látásra beleszeret. Nyelvi akadályok nehezítik meg a közeledést, még tolmács segítségével sem könnyű a kommunikáció. A történet szomorú véget ér… Kiemelkedő Maja... több»

Kevés ilyen filmet láttam, amelyik az időrend teljes összekuszálása ellenére végig feszültségben tartott. Nagyon jó jelenetek váltakoznak thriller, sőt horror betétekkel, de a végén kikerekedik egy olyan film, amelyiknek az egyszeri megnézése nagy élményt nyújt. A kibontakozódó történetnek vannak olyan szálai, amellyel nem tudok egyetérteni, például egy két gyerekes nős ember ne hagyja el a családját egy ismeretlen (az elején kómába esett, később vak) nőért, aki számomra eléggé ellenszenves is volt. Bornedal dán rendező nevét meg kell jegyezni.

Sötét rémdráma, a szó szoros értelmében is, mert a jelenetek többsége úgy van fényképezve, hogy szinte semmit sem lehet látni. Lemezről a TV-ben élvezhetetlen volt, de a gépen is nagyon komor képek követték egymást. Mondjuk illik a filmhez ez a „nappali sötétség”, mert az élet peremén tántorgó szereplők drámái láthatók. Az alkoholista apa például nem is színész, hanem egy hajléktalan alkoholista, aki nem élte meg a film bemutatóját, mert belefulladt egy pocsolyába. Nic Cage sem egy szuperhős, volt fegyenc, aki megszánja a pokol bugyraiban élő Gary nevű 15 éves fiút. Újra csak jó sok pénzért lennék hajlandó megnézni.

Nagyon jó, hogy elolvastam az eredeti művet, mert nélküle nagyon sok homályos folt lett volna a filmben. Rengeteg helyen megváltoztatta a rendező a történetet, nem is vagyok tisztában a koncepciójával. Minek kellett például áttenni a cselekmény színhelyét Franciaországba? Mindegy, nem töröm rajta a fejemet, az biztos, hogy többször nem fogom megnézni. Túlságosan művészieskedő, erőteljes balladai homály lengi körül, nagyon hosszú, ugyanakkor gyönyörűen fényképezett film. A legemlékezetesebb jelenet számomra a kiscsikó születése. Az elolvasott kritikák többsége közepesnek értékeli. A főszereplő Mads Mikkelsen továbbra is a kedvenc színészeim között maradt.

Pálfi György 450 filmből 1.200 snittet válogatott és vágott össze. Fantasztikus teljesítmény, mivel több száz szereplő alakításában egy jól követhető történet áll össze. Szerintem teljesen egyedi, érdemes megtartani.

Nagyon modern film a Nobel-díjas José Saramago regénye alapján. A Moly honlapján majd’ mindenki el van ájulva a regénytől, de én nem érzek késztetést az elolvasására. A film kezdete és vége eléggé homályos, legalábbis számomra. Egy fásult történelem professzor egy film kapcsán rátalál teljes hasonmására, aki harmadrendű színész, majd életet cserélnek. A színész, miután elcsábította a professzor szeretőjét, autóbalesetben meghal, a szeretővel együtt. Nem is folytatom, egyszer azért nézhető volt, mert rejtélyes, izgalmas és feszültségteljes mozi. Jake Gyllenhaal nagyon jó volt benne.

Valóságos filmcsemege ez az olasz film, mert mind a három különálló történet hősnője Soraya hercegnő, Reza Pahlavi iráni sah második felesége, aki a válása után megpróbálkozott a filmezéssel. A történetek sokatmondó címei: 1. A próbafelvétel, rend. M. Antonioni, 2. Híres szeretők, rend. Bolognini, 3. Latin szerető, rend. Indovina. A férfi szereplők között Alberto Sordi és Richard Harris nevével is találkozhatunk.

Csak az orosz/szovjet klasszikusokhoz (Eisenstein, Pudovkin) mérhető ez a Csuhraj-film, amely még ma is megrendíti a filmművészet igazi rajongóit. A háború és a szerelem ábrázolása a némafilmekből átvett filmes eszközökkel napjainkban is mély érzelmeket generál. A leghíresebb jelenete a teherpályaudvaron átrobogó katonavonat, amely hatásában egyenrangú a lépcsőn leguruló babakocsi más filmekben is sokszor idézett képsoraival. Az a vérlázító tény, ahogy a német hadifogságból hazatért katonákkal elbántak, a véreskezű Sztálin megbocsáthatatlan bűnei közé tartozik. Nagy szerencsémre az 1961-ben készített szinkronnal sikerült megnéznem, Domján Edit és Bitskey Tibor hangját sajnos már csak így, ha... több»

Érdekes és tanulságos betekintést nyújt a lobbisták világába. Ritkán lehet látni ilyen pörgős filmet, amelyben minden szónak fontos jelentése van, megköveteli, hogy a néző teljes odaadással kövesse a több mint 130 perces történet jeleneteit. A szereplők százas tempóval beszélnek, nagy figyelem koncentrációt igényel, de megéri. Az alapjában ellenszenves Liz Sloane a jó ügy érdekében veti be kivételes képességeit. Jessica Chastain elképesztően jól oldotta meg a feladatát.

Egy újabb Lengyelországban játszódó háborús film. Főhősei a Zabinski házaspár, akik életüket nem kímélve sok zsidót mentettek ki a szörnyű körülmények közül a varsói gettóból, és saját villájukban, vagy a sertéshizlaldává átalakított állatkertjükben rejtegették őket. Egyéni tragédiájuk pedig az volt, hogy az életük munkájával létrehozott állatkertet a megszálláskor bombatámadás érte, rengeteg állat kedvencük elpusztult, az életben maradt úgymond értékes állatokat pedig Németországba szállították. A történelmi tényeken alapuló film eléggé a hollywoodi klisék szerinti, bár van néhány igazán megrendítő és szívszorító jelenete. Amit nem értek az Jessica Chastain túlzásba vitt dicsérete. Játékába... több»

Ez a film is szerintem crazy típusú, Shane Black ebben nagy mester. Crowe és Gosling volt számomra a húzónév, be is jött, bár Gosling figurájának a fizimiskája nem tetszik, de például a WC ajtós jelenet eszméletlen. Crowe meg csak egyre hízik, végül olyan dagadt lesz mint Depardieu! Ennek ellenére nagyon kedvelem. Jó, hogy felirattal néztem, mert így vissza lehet olvasni a poénokat. Számomra túlságosan sok volt a lövöldözés, illetve az akciófilmes elem. Egy fél jegyet le is rontottam az értékelésemből. Shane Black nem iratkozott fel a kedvenc rendezőim listájába.

Újabb film a polcról, de érdemes volt újra megnézni, mert jobban tetszett, mint az első alkalommal. Cate Blanchett a kedvenceim közé tartozik, fantasztikusan jó színésznő, ezt a „Carol”-ban is bizonyította. Olvasom, hogy ausztrál születésű. A forgatókönyvet Billy Bob Thornton is írta, de szerepel benne Hilary Swank, akit a „Királynő nyakéke” és a „Fiúk nem sírnak” megnézése óta jegyeztem meg magamnak. Kissé misztikus a történet a jósnőről, aki látja a múltat és a jövőt, ezt az adományt a nagyanyjától örökölte. A film eredeti angol címe: Gift=ajándék, adomány.

Micsoda színészeink voltak! Ruttkai, Básti, Mensáros, Kiss Manyi, Várkonyi. Sajnos már mindannyian csak az égi színpadon játszanak, mert biztos, hogy játszanak, hiszen szereplésre születtek, a színpad és a filmvászon volt az a terepük, ahol igazán éltek. Ezt a filmet is már többször láttam, de most is nagyszerű élmény volt.