elekm90

Slasher horror, de a jobbik fajtából. Elsőre butácskának tűnik, de számos jó ötlet és jelenet van benne, ráadásul a története is csavaros. Az első fél órában csak beszélgetnek az idegesítőbbnél idegesítőbb karakterek, de ezután nagyon felpörög az akció.

Sajnos nem tudta elnyerni a tetszésem, pedig Fassbender, D. Gleeson és Abrahamson neve hallatán sokkal jobbat reméltem. Nem az elvontságával volt gondom, hanem azzal, ahogy elénk rak néhány antiszociális fiatal, akik között főhősünk találja magát és ennyi. Szenvednek, próbálnak dalokat írni, de nem nagyon jön össze. Szerintem két üzenete azért volt a filmnek, melyekkel egyet tudok érteni. Frank szempontjából az, hogy "légy önmagad", másrészről pedig az, hogy a művészet szubjektív, nem létezik rossz zene, ameddig közönségre talál. Történetben viszont elég gyenge, bő másfél óráig sem kötött le.

Egynek jó volt és tény, hogy voltak benne ijesztő jelenetek és a home video-s vonal is kifejezetten tetszett, de elég sok gondom volt vele. Először is nagyon sokáig nem éreztem a fenyegetettséget, Ethan Hawke karaktere kutakodott, de mi nem jutott egyről a kettőre, hogy mivel is áll szemben és ezt nagyjából csak az utolsó 15 percre fedi fel a film, ennél jobban is fel lehetett volna építeni (lásd Insidious). Illetve azt sem akarom elhinni, hogy ez a szerencsétlen író minden éjjel ordibál meg zajt csap, de a családból senki nem ébred fel, a feleségének nagyrészt fogalma sincs arról, hogy mi történik.

Nem volt rossz a Creep második része, viszont azzal, hogy az első részben lévő misztikum itt már érthető módon nincs jelen, egy kicsit más irányba vitték el a filmet. Így is érdemes megnézni, de nekem az első jobban tetszett. 6,5/10

Elképesztő kreatív film, amit én inkább thriller kategóriába sorolnék, mint horrorba. Végig kézi kamerás (kb. mint egy found footage film) és nem az effekteken, hanem a beszélgetéseken van a hangsúly. Számomra mégis működött, még akkor is, ha nincs egy őrületes tempója, mert egyedi volt és újszerű. Mark Duplass pedig óriásit alakít, telitalálat volt Josef szerepére.

Rendkívül jó a hangulata, illetve nagyon tetszett az alapötlet is. Tény, hogy kicsit lassú a tempója, senki se számítson akciófilmre, de végig leköt. A rendezés pedig elsőrangú Brian De Palma-tól (pl. a többször is alkalmazott beállítás, mikor a közeli és távoli személyeket/tárgyakat egyszer látjuk fókuszban vagy a felülnézet zárt terekben nagyon tetszettek).

Egész hatásos ázsiai horror, bár az ilyen filmekben megszokott eszköztárral (értsd: NAGGGYON sok jumpscare) operál. Az alapötlet viszont nem mindennapos és ez az, ami az átlag fölé emeli.

Véleményem szerint egy a témája ellenére könnyed, szórakoztató és jól megírt film a Juno. Ellen Page telitalálat a főszerepre, de a mellékszereplők is átlagon felül alakítanak (különösképpen J.K. Simmons és Allison Janney). Eredeti nyelven néztem és ajánlom, mert nagyon jó dumák voltak benne, bár nem tudom, hogy a magyar szinkronnak ezt mennyire sikerült átadnia.

Jó film, amely a főszereplő személyes drámájával ötvözi a kihívásokkal, amelyeket a mai fiatal generáció állít az oktatási rendszerrel szemben. Adrien Brody nagyszerűen alakít, ami nem tetszett, hogy mellette nagyon sok "tanár" mellékszereplőt vonultatnak fel, szerintem egy ilyen rövid film esetében feleslegesen. Aki nem szereti a komor, sötét hangulatú filmeket, az kerülje.

Nagyon rendben van James Gray filmje. Nem tartogat nagy fordulatok, de a komor, drámai hangulata nagyon el lett találva. Joaquin Phoenix nagyon jó mint mindig, Robert Duvall az apa szerepében nemkülönben. Egy-két jelenet (pl. autós üldözés az esőben vagy a filmvégi akció) pedig egészen mesterien lett megrendezve. Ahogy többen is említették, a történet nem váltja meg a világot, és bár olykor lassabb a tempója, mégis van egy sodrása, ami miatt sohasem éreztem unalmasnak.

Eleinte szoknom kellett a kézikamerás megoldást. Ötletes volt, mivel jól érzékeltette, hogy mit élhettek át a tudatlan fiatalok, de egyben ez is az oka annak, hogy nem tudok 5 csillagot adni rá. Nem véletlen a rövid játékidő, mert a húszperces felvezetést követően ez a film egy konstans menekülés egészen az utolsó képkockáig.

Bár nagyon "amerikai" (értsd: hatásvadász) a stílusa, egy remek dokumentumfilm-sorozat, ami részről részre emeli a tétet, mindvégig érdekes és meghökkentő. Aki ódzkodik tőle a témája miatt, az ne aggódjon, szerencsére a film nem mutatja meg a durvább részeket.

Nem volt rossz, de én kicsit jobbra számítottam, a premisszája alapján mindenképp, az eleje hatásosra is sikeredett. Szerintem a legfőbb gond a megvalósítással volt, az egésznek tévéfilmes feeling-je van és az sem tetszett, ahogy az apa "megszállottsága" be volt mutatva. Ráadásul minden spoiler nélkül nyitva hagyhatott volna egy fontos kérdést a film, de inkább lezárta azt, ami szerintem rossz döntés volt. Egyszer nézhető. 6/10

Az Idétlen időkig alapötletét újszerűen tálalva egy egész jó kis romkomot hoztak ki a készítők a filmből. Tetszett a két főszereplő, kifejezetten jót tett, hogy a szokásos arcok helyett az Európában kevésbé ismert Andy Sambergre és az eddig jobbára sorozatokban látott Cristin Milotira esett a választás. J.K. Simmons szintén egy jól eltalált mellékszerepben tűnik fel. Annak ellenére, hogy a történetnek megvan az ehhez hasonló filmekből ismert "íve", és emiatt a második fele talán picivel gyengébb, összességében így is bátran ajánlott egy könnyed szórakozásra. 7,5/10

Egész jó gengszterfilmet hozott össze rendezőként és forgatókönyvíróként De Niro és Palminteri, bár előbbi kevesebbet szerepel a filmben, mint a plakát alapján hittem. Kicsit érződik Scorsese hatása a rendezésen, kevésbé akciódús, bár újszerű, hogy nem a nagymenő gengszterek, hanem a kis srác dilemmája van a középpontban. A filmvégi cameo nagyon jó volt, megmosolyogtatott :)

Aranyos kis Disney-film, amelyben nincs egy negatív szereplő sem, mindenki közösen küzd egy nemes célért. Néha kicsit hatásvadász, bár tény, hogy drámaként el is éri a kívánt hatást. Ami bántotta a szemem az a CGI volt, helyenként szerintem nagyon túlzásba vitték (pl. átkelés a befagyott tavon).

Kellemes és könnyed magyar krimi/film-noir, ami rövidségének köszönhetően végig érdekes tud maradni, nincs benne üresjárat. Az alakítások közül Pécsi Sándort tudnám kiemelni, a főszerepben Ruttkai a tőle megszokott manírokat hozza, szerintem semmi extrát nem nyújtott.

Nem volt rossz film, de szerintem teljesen felesleges. A legfőbb erőssége a sztoriban rejlik, aminek egy ennél sokkal jobb Alfred Hitchcock film az alapja. 7/10

Lassú, de jó dráma, életszagú karakterekkel és szépen felépített sztorival. Szerencsére a film leírásán kívül semmit nem tudta előzetesen, így többször is meg tudott lepni. A színészek közül főleg Rolf Lassgard játéka tetszett.

A hossza ellenére végig szórakoztató és izgalmas kamaradarab remek alakításokkal (főleg a Jennifer Jason Leigh-Kurt Russell páros, illetve Walton Goggins), lenyűgöző operatőri munkával és Ennio Morricone tökéletes zenéjével. Ami nem tetszett, az a rendezőtől megszokott, már-már groteszkbe hajló erőszak, szerintem ennek a fajta filmnek, az előző alkotásaival szemben, ez egyáltalán nem tett jót. 8/10