elekm90

Jó dráma, bár néhol érződik, ahogy tudatosan "kierőszakolja" az ember könnyeit a drámai zenével és rendezéssel. Nekem a film első fele jobban tetszett, mint a felnőtt Saroo keresése, szerintem az a része a filmnek egy kissé felületesen lett bemutatva.

Meglehetősen egyedi stílusa van Haneke thrillerének. Zéró hatásvadászat van a filmben, kicsit már talán a "ló túloldala", hogy nincs zene, a kamerával sem játszik a rendező. Ennek ellenére érdekesen építkezik, folyamatosan adagolva az információt és feszültséget. Aki azt várja, hogy minden kérdésére választ kap, annak csalódnia kell, nagyon sok minden a néző szubjektív véleményére és képzelőerejére van bízva.

Jó horror, amit az alapötlet és a "found footage" megoldás emel az átlag fölé. Vannak benne igazán ijesztő jelenetek, amiket a kézi kamerás felvételek tesznek még hatásosabbá. A film főszereplőnője, viszont valami elképesztően idegesítő karakter volt (nyilván ez a túlbuzgó riporter szerepéből adódott).

A téma, amit a film feszeget, tényleg a legjobb Black Mirror részeket idézi, Alex Garland már sokadszor bizonyítja, hogy nagyon ért a sci-fikhez. A színészek kiválóak, a befejezése, bár sokaknak nem jött be, szerintem teljesen logikus és következetes.

Alejandro Amenábar első filmje egy jó atmoszférájú, csavaros thriller, eredeti forgatókönyvvel és profi rendezéssel. Azt mondjuk nem teljesen értem, hogyha valaki ennyire nem bírja az erőszakot, mint Angela, a főhősnő, akkor miért választja ezt szakdolgozata központi témájának.

Borzasztó, ami szegény Alice-szel, a film főszereplőjével történik, rossz látni, ahogy folyamatosan épül le az elméje. Julianne Moore jó választásnak bizonyult a címszerepre, hitelesen alakítja a saját állapotától riadt, majd később zavart nőt ezzel párhuzamosan a családanyát és feleséget. Nincsenek a filmben lehengerlő erejű jelenetek, amiket évek múltán is emlegetne az ember, mégis végig érdekes dráma.

Hosszú, de megéri
A rendezői változat három órás, mégis mindvégig leköt, nagyon szép íve van a történetnek. F. Murray Abraham zseniális Salieri szerepében, Tom Hulce is jó Mozart, bár eleinte szoknom kellett a bohó és arrogáns karakterét. Forman rendezése is kiemelkedő, a tömegjelenetektől kezdve a zenei koncertekig nagyon profi munka volt tőle. Remek film

Lehet, hogy kultusz film meg elismerem, hogy jó a Queen zenéje, de összességében ez egy elég gyenge alkotás. Az alapötlet még jó, de a megvalósítás nagyon nem, a film korához képest is gyengék az effektek és egydimenziósak a karakterek.

Egy feszült kamarathriller, ahol rendhagyó módon nem az ellenségen van a hangsúly, hanem egy üzenet értelmezéséből adódó vitán és hatalmi harcon egy tengeralattjárón. Izgalmas, bár nekem a Tony Scott-féle hatásvadászat néhol sok volt.

Le a kalappal Hajdú Szabolcs és a stáb előtt, egy mindenféle hatásvadászatot nélkülöző, erős és mély drámát alkottak. A múltbeli események különösen ütősek, a végén a párhuzamos cirkuszi jelenet/verseny pedig a film csúcspontja.

Egy szórakoztató komédia és remek alakítások Carrey-től és McGregor-tól, jó párost alkottak, bár én azt egy kicsit sajnálom, hogy utóbbi nem kapott olyan nagy szerepet, többnyire Steven Russell karaktere volt a középpontban.

Tetszett az alapkoncepciója és egy egész jó komédia kerekedett belőle. Bár van néhány elcsépelt, olcsó vicc benne (részben a szinkron miatt, én pl. nem értem, hogy az éneklős részeket miért nem lehet feliratozni) a legtöbb poén a helyén van és a karakterek is rendben voltak. Ahogy ez gyakram lenni szokott a folytatásai már sajnos nem tudták hozni ezt a szintet.

Iszonyat jó film, nagyon erős és egyedi forgatókönyvvel. Lou Bloom karaktere egy igazi pszichopata, aki mindenféle empátia nélkül gázol át embereken, hogy elérje céljait. Egy undorító alak, mégis nem lehet nem odafigyelni rá, remekül megírt és Jake Gyllenhaal-nak köszönhetően remekül megformált karakter is egyben. Emellett társadalomkritikaként is működik a film, bemutatja a híradás sötét oldalát, szenzációhajhászatát, mely nélkülöz mindenféle erkölcsöt és emberek nyomorából csinál dollármilliókat.

Eléggé lassan indul be a film, kb. a felénél kezd igazán érdekessé válni a cselekmény. A második fele már érdekes, egy-két drámai jelenet is működik, a két Robert alakítása pedig remek. Ennek ellenére a film központi eseménye, a bűncselekmény nagyon minimálisan van kibontva, ráadásul a szerelmi szálat is feleslegesnek éreztem a sztori szempontjából. Egyszer jó. 6,5/10

Nekem nem jött be a "rajzfilmszerű" humora, bár volt 1-2 két jelenet, ami megnevetett az abszurditásával, összességében számomra nem ütött. Ennek ellenére teljesen értem, hogy miért ennyire népszerű, nem egy mindennapi darab az biztos. Bár nagyon hasonló humorral operál, nekem a "Pofonok földje" jobban tetszett.

Bár nem volt egy eseménydús történet a maga békés kis tempójával, mégis egy egész jó kis film Billy Bob Thornton alkotása. A főszerepben brillírozik, Karl egy egyszerű, de szerethető figura. Mellette még Dwight Yoakam alakítását érdemes kiemelni az agresszív Doyle szerepében. 7/10

Nem volt rossz, izgalmas sztori, amely több szálon futva a végére ért össze. Azért elég sok gondom volt a forgatókönyvvel, illetve az egésznek olcsó költségvetés szaga volt, a vágás például főleg az első részben szörnyű volt, két percenként váltogatta a film a helyszínt. A téma miatt érdemes azért megnézni

Nem tudom egyértelműen az első rész elé helyezni, ahogy a kritikák többsége. Bár tény, hogy a nagyobb költségvetés jót tett a jeleneteknek, melyek még látványosabbak és átgondoltabbak, azonban a film sztorija nem az erőssége. Az alkotók ezen a téren is fejlődni akartak az első rész "bot egyszerű" cselekményéhez képest, de ezt egy kicsit feleslegesnek érzem, nem volt túl eredeti a történet, nekem egy ilyen típusú filmhez jobban illett a "menjünk be egy épületbe és mindenki verjen szét mindenkit" felfogás. Egy kicsit hosszúnak is éreztem, az utolsó órára azonban valóban eszméletlenül felpörög, egymás után 3-4 olyan akciójelenettel, amilyeneket nem nagyon lát az ember.

Remek első rendezés/forgatókönyv Joel Edgerton-tól, színészként egyébként is kedvelem és itt is remekül alakít, ahogyan Jason Bateman is (akit felüdülés volt újra komoly szerepben látni a sok komédia után). Bár lassan építkezik a film, de a különös misztikus hangulata mindvégig fenntartja a feszültséget.