A brit Nagymenőkként beharangozott Legendában Tom Hardy kettős szerepben látható: a Kray fivérek a ’60-as évek hírhedt londoni gengszterei voltak, s a tűz és víz habitusú ikerpárt a kiváló színész kelti életre. A Legenda minden egyes téglája Hardy alakítására építkezik, így a lehetőség adott volt, hogy élete legjobbját nyújtsa, mégsem sikerült túlszárnyalnia magát Charles Bronsonként. A Legenda nem elég nagyívű és nem elég epikus ahhoz, hogy felérjen az amerikai klasszikus gengszterfilmekhez, melyek minden elemét szolgaian másolja.
Matt Damon ismét elveszik a “csillagok között”, ezúttal azonban nem egy fekete lyuk nyeli el, hanem a szomszédban reked, s a túlélése, valamint fölös idejének kitöltése végett a Mars kolonizálásába kezd.Andy Weir bestsellere a Nagy Amerikai Álom áthallásos leképezése az adaptációk terén: hogyan jut el egy történet a blogbejegyzéstől a sikeres könyvforma, majd a szélesvásznas metamorfózis végső stádiumáig. Ridley Scott a Prometheus folytatását vágta érte talonba, s így a Mestert szárnyaló fantáziája egy messzi-messzi galaxis helyett mindössze a Naprendszer negyedik bolygójáig repítette.
Íme, kis hazánkba is megérkezett végre a kritikus-, és közönségkedvenc tini dráma, amely nemcsak a Sundance Filmfesztivál zsűrijénél és a közönségénél verte ki egyszerre a biztosítékot (s szavazták meg mindkét kategóriában győztesnek), hanem a Fox Searchlight stúdiónál is, amely minden idők legnagyobb összegét (12 millió dollárt) fizette ki érte a fesztivál történetében. Valljuk meg, ez egy páratlanul attraktív belépő a hazai mozikba, melyre a nyári blockbustereket még mindig nyögve emésztő filmértő közönség úgy csaphat le, mint az a bizonyos gyöngytyúk…
A megtörtént eseményeken alapuló kalandfilm lenyűgöző látványvilággal hódít, amely menthetetlenül magába szippantja a nézőt, a történet részévé emeli: szinte maga is együtt botladozik a csúcstámadók karavánjával a nyomasztó mélységek, a jégcsipkézett meredélyek és a hófödte sziklák között, miközben megküzd a hipotermia, a végtaglefagyás és az oxigénhiánytól fuldokló agy hosszúra nyúló agóniájával. Mindezt a fenyegetően fölébe tornyosuló „Föld istenasszonya” csontig hatoló hideget árasztó árnyékában! Isten hozott az Everesten!
Az útvesztő folytatásában ezúttal valóban a lovak közé hajítják a gyeplőt, és ezt tessék szó szerint érteni! A Tűzpróba legnagyobb erénye, hogy az alkotók el mertek szakadni James Dashner azonos című regényének lapról lapra történő vászonra adaptálásától, és az alapokat megtartva olyan úton elindulni, amellyel sikerül felülmúlni még a könyv nyújtotta élményt is – ez pedig az adaptációk esetében az a bizonyos fehér holló kategória! S így a majdani banális végkifejlet is megbocsátható, hiszen az út a fontos, s nem a cél.
"A középszer mezsgyéjén poroszkáló kezdés után a Fantasztikus Négyes reboot meredek lejtmenetbe csap át, hogy megfossza nézőit a katarzistól, saját magát pedig a méltóságtól. Azt csak a bennfentesek tudhatják, hogy a filmre a rendező, Josh Trank vagy a Fox Stúdió szórta-e az első lapát földet, mi nézők fogjuk viszont az utolsót. R.I.P. F4!"
"Tom Cruise ezúttal egy árnyékszervezettel kezd szélmalomharcba, hogy aztán számtalan nyaktörő kaszkadőrmutatványt igénylő akcióorgia közepette a maga malmára hajtsa a vizet, s port szórjon a rá ferdén néző szemekbe és a Szindikátus óraműpontossággal ketyegő gépezetének fogaskerekei közé. Nem gondoltam volna, hogy a Dubai-i lógicsálás után növelni lehet a tétet, de Cruise-nak sikerült. Nem lennék meglepve, ha a 6. rész már az űrben játszódna. Vajon meddig bírja Hunt visszatartani a lélegzetét vákuumban? Talán hamarosan ez is kiderül. A szcientológia legyen vele!"
Russell Crowe első rendezésében megkapó érzékenységgel viszonyul egy idegen kultúrához, s ügyesen lavíroz az I. világháborúban a Dardanellákon egymással megütköző érdekek és ideológiák vérhabos zátonyai közt. Mindezek, a kiváló színészi teljesítménnyel karöltve, segítenek leplezni e nagyívűnek szánt, de sajnos több ponton is meg-megbicsakló, “háborús”, kalandfilmes dráma rendezői hibáit, amelybe Crowe érezhetően szívét-lelkét beletette.
77 Legenda (2015)