Számtalanszor volt már róla szó, hogy néha mennyire jólesik az embernek beülni egy ‘azt kapod amit vársz’ filmre. Ebbe a halmazba tartozik minden olyan alkotás, ami a trailer első 20 másodperce alapján az elejétől a végéig tökéletesen megjósolható, de olyan szinten, hogy még a “fordulatok” sorrendjét is simán meg tudjuk tippelni.(3/5)
Nicolas Winding Refn, Dánia egyik legfelkapottabb rendezője az álomgyárban eddig a Bronsonnal (Tom Hardy remeke) és a Drive-al (Ryan Gosling) alaposan beleverte magát a köztudatba. Két egyáltalán nem hétköznapi filmje gyorsan emelkedett kultikus státuszig és sikerre vitt két színész karriert.(4/5)
“Barát, Kitaszított, Gyilkos”. Egész kicsi voltam még, amikor először láttam a klasszikusnak számító Gyilkosbálna című filmet Michael Anderson rendezésében , megjegyzem nem is igazán gyereknek való film volt ez már akkor sem, de valahogy a mi családunkban van valami megmagyarázhatatlan szenvedély az állatos filmek iránt, így megnézhettem. Onnantól kezdve úgy éreztem mindent tudni szeretnék erről a bámulatosan gyönyörű és intelligens élőlényről.(5/5)
Megmondom őszintén, nagyon kíváncsi voltam, hogy Gore Verbinksi mit tud kihozni a horror műfajából tizenöt év elteltével, hiszen ő egy olyan rendező, akinek a stílusa maga a védjegye, hisz ha sorba állítjuk a filmjeit (Karib tenger kalózai trilógia, Rango, A magányos lovas), akkor egy elég éles kép rajzolódik ki, s csak azon csodálkozunk, hogy A Cure for Wellness-ben hogyhogy nem szerepel Johnny Depp.(3/5)
Robert Zemeckis rendezőként már nagyon sok mindent letett az asztalra. Elég csak pár klasszikust említeni mint a Vissza a jövőbe széria, vagy épp a Forrest Gump. Legutóbbi filmje, a Kötéltánc után még nagyobbat ugrik a múltba, hogy bemutasson nekünk egy izgalmas és romantikus thrillert, a Szövetségeseket. Spoileres kritikánk. több»
Taika Waititi nevét én (sokakkal egyetemben) a Hétköznapi vámpírok után jegyeztem meg. Bár azért a filmért nem tudtam igazán rajongani, mindenképpen egy egyedi, ötletes próbálkozásnak tartottam. Egyszerűen mondjon bárki bármit, ha valaki csinál egy dokumentarista stílusú komédiát a köztünk élő vámpírok életéről, ami nem mellesleg jó is, annak a pályafutását kár lenne nem követni.(4.5/5)
Az illumination srácok a kényelmes talajon maradva, ismét egy állatokkal illusztrált animációs történettel rukkoltak elő. Ezen a területen már többször is bizonyítottak úgy, mint a Kis kedvencek titkos élete, Gru, Minions, vagy akár a Lorax, ezek után szinte borítékolható volt a siker.(3.5/5)
Szándékosan nem tájékozódtam a megtekintés előtt a történetről, a háttérről és a fél szemmel elkapott előzeteseken, avagy ajánlókban átáramló információkon kívül nem is nagyon tudtam semmit a filmről. A szereplők közül a két főszereplő személyével tisztában voltam, ez épp elegendő is volt ahhoz, hogy érdeklődve üljek a film elé. több»
A Fűrész sokadik részében láthattunk először olyan hiteles boncolást, amitől végleg elment a sorozattól a kedvem. Az öncélúnak tűnt, rémségesen realista képsorok valóban gyomorforgató élménye számomra a kultikus széria végét jelentette. Most azonban egy hasonlóan komponált horror visszahozott valamit a boncasztalok hideg kék világából a vászonra, mert Jane Doe boncolása kiverte a biztosítékot. (4/5)
Mai fejjel már nagy a mellény és könnyen rámondom, hogy mit nekem horror, de ha őszinte akarok lenni, akkor bizony a 2002-es A kör igencsak rám hozta a frászt annak idején. Ebben persze nem csak annak volt nagy szerepe, hogy aránylag jól össze volt rakva a mozi, hanem annak is, hogy kevésbé voltam eltompulva az azóta már klisésnek ható megoldásoktól.(2.5/5)
57 Pofoncsata (2017)