Az egyik személyes kedvencem a párostól, mind humor, mind cselekmény szempontjából az általam legkedveltebb filmjük. Az amerikai fogyasztói társadalom kritikája páratlanul megütközik a film azon jelenetében, amikor a két rongyos csavargó elegáns ruhába átöltözve beszabadul az étterembe, s nekem ez a jelenetsor minden eddigi filmjüket übereli.
A vígjátékok és azon belül a paródiák egyik nagy mérföldköve. A mai napig szórakoztató annak aki vevő a humorára, nekem például sokkal inkább bejött, mint a Gyalog galopp.
Ave Ceasar! A "Vikingek" mellett az egyik kedvenc történelmi vonatkozású sorozatom, nagyszerű vonalvezetéssel és kidolgozott karakterekkel dolgozik. Annak ellenére, hogy a cselekmény fő vonala ismert a történelemkönyvekből izgalmas szórakozást kínál. Stílusában hasonló a Spartacus szériához, ám annál jóval "lightosabb" vonalon mozog; a töménytelen mennyiségű erotikus vagy véres jelenet helyett inkább a karakterek kibontakoztatására fókuszál, s ez az ami miatt egy igényes, minőségi sorozatot sikerült letenni az asztalra.
Önismétlés Vol.3 Ez már az a rész volt, amikor várható volt (egyben kínos) az újabb önismétlő alapcselekmény (már jártak a Naprendszer en korábban is és "itt maradt" egy cybertron-i szuperfegyver), ami az amúgy is klisés összképpel rendelkező filmet még jobban a mélybe süllyesztette.
Alapvetően másképp, mondhatni lazábban állok egy látványfilmhez, mert ugyebár a látványos CGI jelenetek miatt nézzük őket, de van az a határ, ami alatt már nem tudok komolyan venni egy ilyen filmet.
Konkrétan ez az a film, ami látványos volt moziban, de miután hozzászoktak az érzékeim gyakorlatilag azonnal el is aludtam (kb. a közepén), s nagyjából a lezárás környékén ébredtem fel. Olyan szinten érdektelen és agyatlan film, hogy lehetetlen számomra felfogni mi tetszik benne egy felnőtt, érett embernek.
Persze, mint mindegyik Transformers filmnél itt is kiderül, hogy máskor is jártak a bolygón és megint "itt hagytak" valami cybertron-i szuperfegyvert.
Ez az első (és itt megjegyzem élvezhető) filmnél bevált, a második résznél elment, a harmadiknál várható volt, itt pedig egyenesen agyromboló hatású volt ez az önismétlés. (Az ötödik részről ne is beszéljünk.)
Ha nyolcéves fejjel néztem vo... több»
Kézzel fogható, eleven és valóságos Minden kétség nélkül kijelenthetem, hogy a 2010-es évek egyik legjobb magyar filmje, Antal Nimród megint nagyot tett le az asztalra.
A valós idejű kihallgatások és a rablások mellett megkapjuk Ambrus Attila szuperhős-eredettörténetét is, továbbá eredeti tv-s híradások is bejátszanak, ami tovább növeli a film hitelességét. A film nem csak szórakoztatás szempontjából, de drámai és kriminálpszichológiai vonalon is teljesen korrekt képet fest.
Nem egy amerikai pszicho-thrillerre kell számítani, aki így ül a filmnek, annak valószínűleg nem fog tetszeni, mivel a film teljesen más jellegű, hiszen ez nekünk, magyaroknak készült.
A zenei aláfestés szintén egy újabb lépcsőfoka a magyar filmezés történ... több»
Kissé alulértékelt filmnek tartom, bár igaz, hogy teljesen más jellegű a történetvezetése mint egy amerikai akciófilmnek, de szerintem éppen ez az, amitől eredetibb mozi válik belőle.
Maga az alapötlet nem ismeretlen, de nem is elcsépelt és legfőképpen nem haladja meg a reális kereteket (legalábbis nem annyira).
A film legjobb eleme egyértelműen a rabló-pandúr páros közötti feszültség, későbbiekben barátság, illetőleg ennek a két szereplőnek az akrobatikus mozgása és harcjelenetei azok amik kiemelik a tipikus B kategória szintjéről.
Ha van klasszikus, felejhetetlen, megismételhetetlen (na meg beteg) vakációs film (ami nem Chevy Chase), akkor az a Hóbortos hétvége lesz. Ez a film olyan szinten vicces, hogy gyakorlatilag nem tudja az ember abba hagyni a nevetést, s ez a szórakoztatási minőség nem fakult az évek során.
A vígjáték legerősebb humorforrása az egyértelműen a halott "kolonc" , akit a két szórakozni vágyó idióta mindenhová magával visz. Egyszerre kezeli ízléstelenül és ízlésesen a témát a film, ezáltal nem fordul át az egész groteszkké.
Önismeret kezdőknek Amellett, hogy egy könnyed, "carpe diem" beütésű, eredeti alapötlettel ügyeskedő film, megvan az érzelmi és a komikus oldala is, ami nem feltétlenül csak szerelmi kapcsolatok kialakítására reflektál, gyakorlatilag egy félreértés hatására mindent kipróbáló és élvező, szerethető szingli nő karakterváltozása; önmagára találása egy kulináris élvezetekkel szegélyezett vakáció által.
Egyike a leghumorosabb Ben Stiller filmeknek, aminek a hangulatához nagyban hozzájárul az, hogy nem egy helyszínen játszódik, illetve felépít egy szerelmi kapcsolatot, majd egyfajta road-movie jellegű nászúttal tönkre is teszi és megkeseríti a kiutat kereső Ben Stiller életét, aki majd nem épp erkölcsös módon egy új kapcsolat kialakításába csöppen.
Talán az egyik legkomolyabb hangvételű és legkomolyabban vehető Adam Sandler film, ami amellett, hogy egy ilyen érdekes, ám szomorú témát dolgoz fel még a maga módján megpróbál vicces is lenni, ami sokkal emberibbé, eredetibbé és kézzelfoghatóvá teszi ezt a szerelmi kapcsolatot.
Közepes, ám annál inkább szórakoztató vigjáték, ami ezredjére is eljátszik a "nemváltoztató" toposszal, inkább fiatalabb korosztály részére ajánlott, könnyed "limonádé" film, pont az a jellegű, aminek már az elején tudjuk mi lesz a vége , mert annyira sablonos, de pont ez a kiszámítható, laza hangulat az ami szerethető benne.
Spin-offba oltott reboot? Ez a spin-off simán elmenne egy rebootnak, olyan szinten másolja az első rész autobot-ember kapcsolatot, egyedül annyiban tér el, hogy sokkal könnyedebb és emészthetőbb hangulatban telik, ami már-már unalomba fordul.
A karakterek szempontjából mindenki sablonos: a gondokkal teli, kitaszított tinédzser, buta, klisés szülők, idétlen haver, gyengéket ok nélkül szekáló iskolatársak, mindenre hajlandó titkos kormányszerv, kemény katonatiszt stb... (mert akad még). Ami a legfurcsább a filmben, az az, hogy hiába hasonlít ennyire az első rész (ami jegyezzük meg, hogy a legjobb Transformers film) autobot-ember kapcsolatára, mégis megvan a maga könnyedebb stílusa, még úgy is, hogy a 80-as éveket sem ... több»
A Taxi franchise, mint trilógia megállja a helyét, filmes szempontból teljesen felesleges volt ez a negyedik rész. Persze az anyagi szempont megint más kérdés és ez rendesen meg is látszik. Hatalmas mértékű minőségbeli hanyatlás az egész, amire a kis belga gengszter ripacskodása csak rátesz pár lapáttal.
Nem mondanám azt, hogy gyengébb lenne az előző részektől, de valamivel mégis kevesebb egy kicsit.
Ettől függetlenül ugyanolyan abszurd és szellemes film, rengeteg humorral és az utánozhatatlanul szerencsétlen marseilles-i zsarukkal.
A Taxi 2. a legméltóbb folytatások egyike, mind akcióban, mind minőségben, mind humorban tartja a szintet az elsőhöz képest, sőt humorban és abszurditásban talán veri is az elődöt.
A német Mercis rablóbanda után egy másik nagy autós nemzet bűnözői, tuningolt Mitsubishikkel "felfegyverkezve" adnak fejtörést a marseilles-i zsaruknak, akiknek ismételten a mindenkit lealázó Peugeot 406-ra és vezetőjére szorulnak.
Zseniális és egyedi sorozat, a lexikális és a tudományos tartalom olyan szintre emeli az egészet, amit gyakorlatilag egy vígjáték sem tudott.
A karakterek fantasztikusak, kiemelkedő elmék; azonban az emberi kapcsolatok kialakítása szintjén a béka feneke alatt vannak és ezek utánozhatatlan stílusú komikus szituációkhoz vezetnek.
Meglepően jó színésznő (a maga kategóriájában) J-Lo, s Ralph Fiennes-szel pedig egy olyan különös egyveleget alakít, amitől izzik a levegő kettejük között.
Jennifer Lopez szépsége és bája utánozhatatlan, s erre rátetéz egy olyan léptékű és tehetségű színész játéka, mint Ralph Fiennes. S hogy teljes legyen a tündérmese a film önállóan is megáll a lábán, a két színész már csak a minőséget emeli.
Piedone a Vadnyugaton Szeretem a spagettiwesterneket, s ez alól az Aranyeső Yuccában sem kivétel, mivel Bud Spencer megállja a helyét egy olasz westernben Terence Hill nélkül is.
A stílus minden toposzát megkapja a film, de mégsem érzem egy közepes sablonfilmnek, mert annál sokkal több, a megunhatatlan Bud Spencer stílusjegyek akkoriban (s most is) bármit elvittek a hátukon, a színész puszta jelenléte is garancia volt a filmélményre.
Gyakorlatilag a film úgy néz ki, mintha egy szélhámos Piedone érkezett volna a kisvárosba, aki végül, mint mindig most is felveszi a kesztyűt, ha a gyengék védelmezéséről van szó.
Úgy néz ki az ex-gangsta rappernek mindegy milyen szerepet ajánlanak fel elfogadja, legyen az bármennyire is idegen attól amit énekesként letett az asztalra.
De a poénos az az egészben, hogy ez a helyzetbe kényszerített pótfater nem is áll neki olyan rosszul és főszereplésével sikerült összehozni egy nézhető és néhol tényleges humoros road-movie-t.
Nem kell sokat várni a filmtől, nem fogja megrengetni a világot, viszont az az egyszerű sablonos, közepes családi vígjáték, aminek készült, annak a szintjét korrekten hozza.
81 Az ördög jobb és bal keze 2. (1971)