Alapjában véve nem szeretem sem a sportfilmeket, sem a sportaniméket, a kosárlabdához pedig semmi közöm sincs.
Erre jön ez a példátlan módon felépített anime, ízlésesen elszakadva a realitástól és felforgatja a stílushoz való hozzáállásomat.
Röviden: izgalmas, lehetőségekkel teli és valóságtól oly mértékben elrugaszkodott, ami nem teszi groteszkké vagy viccessé az animét, de mégis egy sajátos, egyedi stílust kölcsönöz a sorozatnak.
Egy igencsak rövid animesorozatnak néztem elébe, amikor belevágtam és néha mégis hosszúnak éreztem, mert azt hittem sosem fog kibontakozni belőle valami és az életükben sanyarú sorsú gyerekek háttérsztorija is kezdett untatni, mindaddig amíg a fő szál el nem kezdett teljes valójában kibontakozni, s ez a kibontakozás érzelmileg olyan szinten mellbevágott, hogy abból elég volt feleszmélni, mivel időt sem hagyott rá a cselekmény azzal, hogy a drámai összhatás érdekében a végére hagyott egy még nagyobb mellbevágást, ami a maga világában mégis pozitív jelentéssel bírt, de a főszereplőnket megfosztotta mindentől.
A Baccano olyan anime, amelynek minden percében figyelni kell, nehogy lemaradjunk egy érdemi szálról, mert akkor már semmit sem fogunk érteni. A japánok ezzel az animével gyakorlatilag az animék világán belül elkészítették a saját Felhőatlaszukat, ugyanis itt is több szálon és több idősíkon zajlik a cselekmény, annyi hátránnyal, hogy anime lévén a karakterek nagyon hasonlítanak egymásra, s egyszer-egyszer kisebb kavart okozhat, hogy most akkor hol és melyik korszakban is jár a cselekmény. Ezt kiküszöböli műfaji sokszínűsége, mely felvonultat drámai, horror, akció és egyéb elemeket.
Egy anime ami van annyira tökös, vagány és eredeti, hogy felvegye a versenyt bármely akciósorozattal vagy egyenesen a földbe döngölne azokat. Az anime világának egyik ékes darabja, nem ajánlott kihagyni, a csalódás mindenképpen kizárható. A karakterek lenyűgözően eredetiek (külön energia fektetve egy-két női karakterbe), a helyszínek fikció voltuknál rengeteg lehetőséget rejtenek magukban, de megmaradnak a realitás talaján.
A szuperhős sorozatok egyik nagy előfutára volt a film. Bár konfliktusai sablonosak voltak (jön egy személy, akinek a kriptonittól különleges képességei lettek / vagy csak simán "rezgett" tőle), de az akkori felhozatalban mindenképpen magas szintű szórakozást nyújtott, amit köszönhetett egyszerű és hétköznapi témáinak, cselekvésének is.
Ezt hívják minőségi vígjátéknak. Felejthetetlen vigjáték, ami köszönhető a tökéletes együttállásnak ( színészek, cselekmény, rendezés, humor) és kortalan mivoltának, ami kellemes szórakozást nyújtott a jelenben és 20 évvel ezelőtt felnőttnek és gyereknek egyaránt.
Már főszereplők (akik eddig nagyrészt idióta mellékszereplők voltak B kategóriás vígjátékokban) színészosztása is jelzi a film minőségét. Már az első perctől kezdve igazolja, hogy kellemes szórakozásnak egyáltalán nem nézünk elébe; marad az igénytelen, erőltetett és véletlenül sem vicces, kínos másfél óra.
Majdnem kultfilm. Klasszikus "macho man" film, végig belengi a filmet a túlzott férfiasság. Egyébiránt a középszerűnél valamivel élvezhetőbb film, de olyan szinten túl van idealizálva, ami minden egészében a 80-as évek akciófilm karaktereit idézi, ami nem csoda, hiszen a korszak B kategóriás filmjeire még nagyon erős hatással volt a stílus.
Az egyik személyes kedvencem a párostól, mind humor, mind cselekmény szempontjából az általam legkedveltebb filmjük. Az amerikai fogyasztói társadalom kritikája páratlanul megütközik a film azon jelenetében, amikor a két rongyos csavargó elegáns ruhába átöltözve beszabadul az étterembe, s nekem ez a jelenetsor minden eddigi filmjüket übereli.
A vígjátékok és azon belül a paródiák egyik nagy mérföldköve. A mai napig szórakoztató annak aki vevő a humorára, nekem például sokkal inkább bejött, mint a Gyalog galopp.
Ave Ceasar! A "Vikingek" mellett az egyik kedvenc történelmi vonatkozású sorozatom, nagyszerű vonalvezetéssel és kidolgozott karakterekkel dolgozik. Annak ellenére, hogy a cselekmény fő vonala ismert a történelemkönyvekből izgalmas szórakozást kínál. Stílusában hasonló a Spartacus szériához, ám annál jóval "lightosabb" vonalon mozog; a töménytelen mennyiségű erotikus vagy véres jelenet helyett inkább a karakterek kibontakoztatására fókuszál, s ez az ami miatt egy igényes, minőségi sorozatot sikerült letenni az asztalra.
Önismétlés Vol.3 Ez már az a rész volt, amikor várható volt (egyben kínos) az újabb önismétlő alapcselekmény (már jártak a Naprendszer en korábban is és "itt maradt" egy cybertron-i szuperfegyver), ami az amúgy is klisés összképpel rendelkező filmet még jobban a mélybe süllyesztette.
Alapvetően másképp, mondhatni lazábban állok egy látványfilmhez, mert ugyebár a látványos CGI jelenetek miatt nézzük őket, de van az a határ, ami alatt már nem tudok komolyan venni egy ilyen filmet.
Konkrétan ez az a film, ami látványos volt moziban, de miután hozzászoktak az érzékeim gyakorlatilag azonnal el is aludtam (kb. a közepén), s nagyjából a lezárás környékén ébredtem fel. Olyan szinten érdektelen és agyatlan film, hogy lehetetlen számomra felfogni mi tetszik benne egy felnőtt, érett embernek.
Persze, mint mindegyik Transformers filmnél itt is kiderül, hogy máskor is jártak a bolygón és megint "itt hagytak" valami cybertron-i szuperfegyvert.
Ez az első (és itt megjegyzem élvezhető) filmnél bevált, a második résznél elment, a harmadiknál várható volt, itt pedig egyenesen agyromboló hatású volt ez az önismétlés. (Az ötödik részről ne is beszéljünk.)
Ha nyolcéves fejjel néztem vo... több»
Kézzel fogható, eleven és valóságos Minden kétség nélkül kijelenthetem, hogy a 2010-es évek egyik legjobb magyar filmje, Antal Nimród megint nagyot tett le az asztalra.
A valós idejű kihallgatások és a rablások mellett megkapjuk Ambrus Attila szuperhős-eredettörténetét is, továbbá eredeti tv-s híradások is bejátszanak, ami tovább növeli a film hitelességét. A film nem csak szórakoztatás szempontjából, de drámai és kriminálpszichológiai vonalon is teljesen korrekt képet fest.
Nem egy amerikai pszicho-thrillerre kell számítani, aki így ül a filmnek, annak valószínűleg nem fog tetszeni, mivel a film teljesen más jellegű, hiszen ez nekünk, magyaroknak készült.
A zenei aláfestés szintén egy újabb lépcsőfoka a magyar filmezés történ... több»
Kissé alulértékelt filmnek tartom, bár igaz, hogy teljesen más jellegű a történetvezetése mint egy amerikai akciófilmnek, de szerintem éppen ez az, amitől eredetibb mozi válik belőle.
Maga az alapötlet nem ismeretlen, de nem is elcsépelt és legfőképpen nem haladja meg a reális kereteket (legalábbis nem annyira).
A film legjobb eleme egyértelműen a rabló-pandúr páros közötti feszültség, későbbiekben barátság, illetőleg ennek a két szereplőnek az akrobatikus mozgása és harcjelenetei azok amik kiemelik a tipikus B kategória szintjéről.
Ha van klasszikus, felejhetetlen, megismételhetetlen (na meg beteg) vakációs film (ami nem Chevy Chase), akkor az a Hóbortos hétvége lesz. Ez a film olyan szinten vicces, hogy gyakorlatilag nem tudja az ember abba hagyni a nevetést, s ez a szórakoztatási minőség nem fakult az évek során.
A vígjáték legerősebb humorforrása az egyértelműen a halott "kolonc" , akit a két szórakozni vágyó idióta mindenhová magával visz. Egyszerre kezeli ízléstelenül és ízlésesen a témát a film, ezáltal nem fordul át az egész groteszkké.
Önismeret kezdőknek Amellett, hogy egy könnyed, "carpe diem" beütésű, eredeti alapötlettel ügyeskedő film, megvan az érzelmi és a komikus oldala is, ami nem feltétlenül csak szerelmi kapcsolatok kialakítására reflektál, gyakorlatilag egy félreértés hatására mindent kipróbáló és élvező, szerethető szingli nő karakterváltozása; önmagára találása egy kulináris élvezetekkel szegélyezett vakáció által.
Egyike a leghumorosabb Ben Stiller filmeknek, aminek a hangulatához nagyban hozzájárul az, hogy nem egy helyszínen játszódik, illetve felépít egy szerelmi kapcsolatot, majd egyfajta road-movie jellegű nászúttal tönkre is teszi és megkeseríti a kiutat kereső Ben Stiller életét, aki majd nem épp erkölcsös módon egy új kapcsolat kialakításába csöppen.
Talán az egyik legkomolyabb hangvételű és legkomolyabban vehető Adam Sandler film, ami amellett, hogy egy ilyen érdekes, ám szomorú témát dolgoz fel még a maga módján megpróbál vicces is lenni, ami sokkal emberibbé, eredetibbé és kézzelfoghatóvá teszi ezt a szerelmi kapcsolatot.
Közepes, ám annál inkább szórakoztató vigjáték, ami ezredjére is eljátszik a "nemváltoztató" toposszal, inkább fiatalabb korosztály részére ajánlott, könnyed "limonádé" film, pont az a jellegű, aminek már az elején tudjuk mi lesz a vége , mert annyira sablonos, de pont ez a kiszámítható, laza hangulat az ami szerethető benne.
NA Kuroko's Basketball (2012)