Fekete Gandalf

Adott három nagyszerű shounen anime, aminek a karaktereit egy rövid, fantáziátlan és béna történet keretein belül egy crossover-be sűrítettek és kaptunk egy fájó vêgeredményt. Nyilván olyan jellegűnek kell lennie ami mindhárom anime főszereplőt összekapcsolja (jelen esetben ez a zabálás), a maga módján legyen poénos és mivel shounen animéről beszélünk legyen benne egy összecsapás is. Ez alapján az egyszerű "recept" szerint lett összehányva ez a crossover epizód és az alapköveken kívűl mást nem is sikerült felmutatni, némi minőség egy ekkora stúdiótól úgy gondolom elvárható lett volna.

Közepes vígjáték "B" kategóriás színészekkel. Nem rossz, de nem is túl jó, legegyszerűbben úgy tudnám jellemezni, hogy a maga módján azt nyújtja ami módjában áll és nem próbál több lenni egy közepes családi vígjátéknál. Vannak humoros jelenetei, de azokkal sem esik túlzásba és megmarad a jóízlés határain belül.

Szeretem Leslie Nielsen stílusát és filmjeit, gyakorlatilag minden paródiája kiváló és ma már klasszikus, de a "Drakula halott és élvezi" részemről kivételt képet a repertoárban. Talán egy vagy két alkalommal sikerült megnevettetnie, de leginkább untatott, Leslie Nielsen-en kívűl semmi érdemlegeset nem tudnék mondani a filmmel kapcsolatban. S legyen bármennyire is ikonikus színész Nielsen, ha egyszerűen semmilyen érdemleges komikum nincs a filmben, azt ő sem tudja megmenteni.

Sablonos és közepes minőségű, néhol idétlen vígjáték, ami a maga nosztalgikus módján mégis szórakoztató, gyerekkorom egyik sokat látott és szeretett filmje, ami nyomokban a Hulk Hogan-féle Óvóbácsi reboot-olt és ikerpáros változata.

Poszt-apokaliptikus
Az első rész alapján érdekesnek ítéltem meg a film koncepcióját, de hamar rájöttem, hogy nagyjából ennyiben ki is merült a sorozat. Gyenge és gyerekes történetvezetés, unalmas klisé-karakterek, más fantasy művekből összeollózott sablonok, illetve olyan kategóriás színészek, akiknek inkább a Disney Channel valamelyik sorozatában kellett volna inkább játszania.

Beszéljünk a Doom Patrolról!
Ha röviden és határozottan szeretném összefoglalni, akkor egy néhol összefüggéstelen, totális agymenés lett a sorozat, s hiába benne az önirónia, az sem segít már. De különös módon ez a totális agymenés olyan harmóniában van a cselekménnyel és a karakterekkel, hogy összképben mégis egy szórakoztató és érdekes sorozattá válik, aminek igazság szerint nincs is főgonosza DC képregény-adaptáció létére ( egy másik szempont alapján pedig van főgonosz, de az antagonista karakter nem Mr. Senkiben keresendő). Néhol úgy éreztem, hogy egy konkrét karakter kapcsán – a mai irányvonalnak megfelelően – túlságosan előtérbe került a homoszexuális téma, ami bár részletekbe menően gazdagítja a karaktert, de néh... több»

Mindenképpen szögezzük le, hogy ez egy nagyon megosztó paródia/szatíra/agymenés. Van akinek kultfilm, van aki csak viccesnek tartja, míg van aki azt is bánja, hogy megnézte. Fiatalabb koromban ezt a fárasztó, már-már kínos humort rendkívüli módon tudtam díjazni, ám legutóbbi újranézése során csak ürességet éreztem, s sorra jöttek fel a kérdőjelek jelenetről-jelenetre, hogy mégis mitől volt ez a film ilyen népszerű. Merthogy a film nézése közben szinte végig a "meddig tart még" érzés kerített hatalmába, s végül engedtem a kényszernek, a vége előtt kb.20 perccel kikapcsoltam. Valószínűleg soha nem is nézem meg többet, mert totál időrablás volt az egész, gyakorlatilag arra volt jó, hogy össeves... több»

A film kiemelkedik kategóriájából azzal, hogy lényegesebben erősebb drámai vonallal rendelkezik, mint a többi romantikus film, illetőleg cselekményes is bonyolultabb, valamint karakterei is sokkal emberközelibbek és érzelmileg sebezhetőbbek. Fentieken kívűl a humoros vonal is kellően ízléses, így ebben a tekintetben sem lehet okunk panaszra.

A film pozitív értékelését nem csak a "noszalgiafaktornak" köszönheti, mivel valóban egy örökérvényű klasszikus a maga kategóriájában. A film a sokat látott tanár-diák vonzalomra épít, de a legtöbb klisés filmmel ellentétben a két szereplő közötti kapcsolat - és maga a film világa - oly valóságosnak és kézzelfoghatónak tetszeti magát, hogy a magam módján nem is igazán tudnám sablonos filmként elkönyvelni. A film élményhez külön hozzátesz Patrick Swayze valószerű tánctudása és halhatatlan betétdala, a Time of my life.

Talán nincs részemről még egy olyan mellőzött és lenézett kategória, mint a romantikus vígjátékok, s bár kicsit talán szégyenlem, de a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? meglehetősen szórakoztató és kellemes történet, mondhatni kategóriájának egyik legjobbja. Amellett, hogy humoros, rendkívűl szellemes alaptörténete van és a karakterei is hitelesek, kedvelhetőek. Akinek kétségei vannak a filmet illetően, ajánlom vágjon bele, kellemes szórakozáanak néz elébe, nem fog csalódni.

A film lehetne sablonos (beépített rendőr idegen környezetben, ami humoros szituációkat eredményez), s valamilyen mértékben az is, de szépségverseny környezete és annak, illetve résztvevőinek kifugárázása, ironizálása egyedi hangulatot ad a produkciónak. Ez még mindig csak egy közepes filmre lenne elegendő, de Sandra Bullock profizmusa (és úgy általában a jelenléte) elviszi a hátán a Beépített szépséget. Nem mellesleg a film egyfajta üdítő jelleggel rendelkezik a zsaru vígjátékok felhozatalában.

Nem egy nagy eresztés a film cselekménye, de a film olyan szinten vicces és szórakoztató (ne felejtsük el a kiválóan megírt magyar szöveget sem), amennyire buddy-cop film még nem volt. A két karakter kapcsolatának talán egyik legnagyobb erőssége az az, hogy a szokásos ellentétes attitűdök helyett mind a két karakter szerencsétlen a maga módján. Pusztaszeri Kornél oly mértékben visszaadja az ütődött Martin Lawrence-t, hogy azt a színész is megirigyelhetné.

A filmet a "Pofázunk és végünk"-hez tudnám hasonlítani, abban a tekintetben, hogy bár cselekményével, karaktereivel és úgy teljes egészében egy klisés amerikai vígjáték, ám színészei olyan hitelesen és poénosan adják vissza a két rendőrnek öltözött szerencsétlent, hogy a film valamivel több lesz annál, mint amennyire zsánerei és sablonjai engednék. Nem kell fordulatos cselekményt várni, ugyanis minden egyes cselekményszála előre látható, de legalább ez kellően szellemes és humoros köntösbe van bújtatva.

Tipikus, klisés amerikai vígjáték kiszámítható és nem éppen komolyan vehető cselekménnyel, ámde a sok filmben látott vicces, béna és a marcona keményfiú ellenpárost olyan hitelesen adja vissza a két színész, hogy a saját szintjén a film kiemelkedik a skatyujájából és többet rak le az asztalra, mint a B kategóriás buddy-cop filmek többsége.

Kellő mértékben és ízlésesen figurázza ki azokat az embereket, akik szerettek volna rendőrök lenni, de nem feleltek meg a feltételeknek. Bár maga a film szórakoztató is a maga módján megmarad a B kategóriás, tipikusan sablonos amerikai vígjáték szintjén. Nem akar több lenni annál, mint ami, ezért szerethető film, de ahhoz viszont kevés, hogy 4 *-ot kapjon.

Arnold sikeresen bizonyította a filmmel, hogy kemény kiállása és osztrák akcentusa nemcsak az akciófilmek karakterét képes megszemélyesíteni, hanem egy vígjátékban is megállja a helyét és a színész megmutatja tehetségét, mely úgy gondolom a mai napig is nagyon alulértékelt a rengeteg akciószerep miatt. A film nemcsak aranyosan vicces a maga módján, de még az oszták kolosszus karaktere is felállít egy kellően poénos kontrasztot a gyerekek mellett. Gyerekkorom egyik kedvelt és sokat látott filmje, ami az idő elteltével sem vált gyenge filmmé a szememben ( a gyerekkori kedvencek nagy részével ellentétben)

Nem csak Steve Irwin, de maga a dokumentum-sorozat is legenda, amely nem csak bemutatja Ausztrália gyönyörű és sokszínű állatvilágát, hanem közvetlen kapcsolatba kerül vele (a szó szoros értelmében). Kevés világszerte ismert természetfilmes, de bátran állithatom, hogy Steve még életében (s ezzel a sorozattal) bekerült a műfaj halhatatlanjai közé.

Kedves film arról, hogy a kisemberek összefogtak városuk hírnevének korrigálása érdekében, s ebben a kis község különc embere veszi fel a vezető/szervező szerepét. Maga a film hangulatos, letisztult környezetben játszódik, s ehhez mérten tartja a szintet, de maga a cselekmény kibontakozása túlságos hétköznapi jellege és előadásmódja miatt megragad egy közepes, átlagos film szintjén, de előnyére váljon, hogy nem is akar ennél több lenni. Mindenesetre ajánlom megnézésre, annak aki meg akar nézni egy hétköznapi filmet, amiben nincsenek óriásrobotok, szörnyek, nem kell megmenteni a világot, nem reboot, nem folytatás és nem adaptáció.

Annak ellenére, hogy nem teljes egészében képregényhű egy teljesen korrekt, szépen összerakott, kőkemény akciófilmet kapunk, ami legalább brutalitásával és hideg bosszújával legalább hasonlít az egyik legkeményebb, nem szupererővel rendelkező "hős" történetére. Maga a sztori rémesen egyszerű, ne várjunk fordulatos csavarokat (sőt semmilyet), csak dőljünk hátra és élvezzük a gondosan eltervezett leszámolást.