Sajnálatos módon nem sok tűzoltós film van, de azok legalább amik vannak azok minőségiek.
A film egyszerre szól a barátsággal, bajtársiasságról, hivatástudatról és úgy általában a tűzoltók életéről, s mindemellé kapunk egy érdekes, kicsit hétköznapi, de feszes tempót diktáló cselekményt.
Ha a rendőrök kötelező filmje az Utolsó műszak, akkor a tűzoltóké a Tűzből nincs kiút.
Mindig is érthetetlen volt számomra a film elsöprő sikere és a filmet övező rajongás.
Számomra egy már túlzottan idétlen, inkább fárasztó, mint humoros paródia.
A paródia nehéz műfaj, sokaknak beletörik a bicskája, s ezt a filmet is ebbe a kategóriába tudnám sorolni, ellenben a film a mai napig népszerű.
Az Austin Powers filmek vagy nagyon tetszenek az embernek vagy nagyon nem. Nincs középút. Engem nem nyert, így az utóbbi tábor álláspontját tudom képviselni.
Részemről (mint fentebb is írtam) idétlen, fárasztó, unalmas és egyáltalán nem humoros.
Izgalmas, potenciállal rendelkező akciófilm, aminek egyik leghíresebb momentuma az a jelenet, amiben Halle Berry megmutatja a kebleit. Szerencsére a filmet nem csak ezzel az egy jelenettel lehet jellemezni vagy kiemelni, mert e nélkül sem lesz kevesebb, hiszen végig fenntartja az ember érdeklődését.
John Travolta igazán hiteles akciószerepben, Hugh Jackman-t pedig így utólag is furcsa egy hacker szerepében látni.
Remény rabjai másképp Amellett, hogy vígjáték, van benne egy egyfajta keserédes (vagy inkább szomorú ?) alaphangulat, ami számomra kiemeli egy vígjáték skatulyájából és sokkal magasabbra teszi a lécet.
A film gyakorlatilag a Remény rabjai "fekete" képmása is lehetne, de itt a happy end egy kicsit el lett tolva időben és a történet tragikomédia vonalát erősítve a két szerencsétlen majdcsak a teljes életét börtönben tölti, ahol jönnek-mennek az emberek (sokan csak koporsóban hagyják el a börtönfalait), de ők maradnak és évtizedeken át adnak remény a többi rabtársnak.
Ez a szerep egyáltalán nem illett Eddie Murphy-re, hiteltelennek találom, mint vámpírt.
Maga a film egyébként stílusos, de semmiképpen sem egyedi, ahogyan a történet sem túl erős, de mégsem untató és néhol még szórakoztató is. Bár az előbb leírtakkal kissé paradox módon hat, de a filmek van egy jellegtelen kisugárzása, ami egy elkapkodott/ összecsapott rendezésre vagy forgatókönyvre utal.
Kövezzenek meg, de én ezen a filmen rengeteget nevettem, többször megnéztem és számtalanszor idéztem.
Néha gusztustalan és túlzásba vitt abszurd humora minden alkalommal szórakoztatott és mindig elvonta figyelmem a cseleményről vagy a film gyengeségeiről.
Nem nézhetetlen, de gyenge és felejthető film. Valószínűleg, ha tehetnék a stábtagok is szívesen kitörölnék emlékezetükből, hogy részt vettek egy újabb Eddie Murphy főszereplésével készült film buktájában, amihez ráadásul az elő legenda, Robert de Niro is asszisztál.
Mellékesen a film karakterei, cselekménye és erőltetett buddy movie jellege is borzalmas sablonos és unalmas.
Eddie Murphy egyik, ha nem a legnagyobb filmes bukása. Nem is csoda, hiszen a film több sebből is vérzik, amellett, hogy semmilyen szempontból nem állja meg a helyét filmként. Röviden, összefoglalva: összecsapott forgatókönyv, jellegtelen és klisés cselekmény, gyenge rendezés, erőltetett poénok, hiteltelen karakterek.
A film Eddie azon időszakához tartozik, amikor karrierje és filmjeinek minősége is éles mélyrepülésbe kezdett, s egyetlen értékelhető munkája Szamár szinkronizálása volt. Ezt tökéletesen prezentálja az Üresfejű is, aminek a címe mellett a cselekménye is teljesen üres.
Emlékszem hazánkban nagy hírverést kapott a film, tekintettel arra, hogy több jelenetet Budapesten vettek fel, s a mai filmekkel ellentétben a cselekményének ezen része is fővárosunkban játszódik.
Nos ebben a vonatkozásban a filmmel kapcsolatos érdekességeknek vége is szakad, mert a film teljes mértékben unalmas, jellegtelen és egysíkú.
Egyszer megnézi az ember, ám többször nem érdemes.
Köszönjük Dörner György! Szintén egy olyan alkotás (vígjáték, mi más ?), amihez elképeszetően sokat tett a jó magyar szinkron. Dörner György olyan szinten szólaltatja meg Eddie Murphy-t ( és az általa játszott mellékszereplőket), hogy nem túlzás azt állítani, hogy az eredeti szinkront is túlszárnyalja.
Ezáltal az egyébként nem túl rózsás értékeléseket begyűjtő Norbit egy elképesztően szellemes és vicces magyar szöveget és szinkron kapva egy igazán szórakoztató filmmé válik.
A film nagy durranásnak igérkezett ezzel a vígjáték sztárparádés gyülekezettel, ám ehhez képest kicsit vérszegény lett az összkép.
Egyébiránt, mint film megáll a lábán, de olyan szinten átlagos, hogy az ember miután megnézte el is felejtkezik róla. (Egyetlen emlékezetes mozzanata az "aranyautó" darabjainak öntörvényű, de jótékony célú szétosztása)
Amit pozitívumként tudok megemlíteni az a kisember elsöprő győzelme a nagy hal felett.
Az első részt saját nézőpontom alapján, úgy tudnám jellemezni, hogy idétlen és debil, már-már az annyira gagyi, hogy jó kategóriába esik, DE (!) ez már olyan szinten borzalmas, hogy az rendesen fizikai fájdalmat okoz. Egyetlen értékelhető pillanatát sem tudnám felidézni, nem is értem mi szükség volt erre az agymenésre ( a pénzen kívül persze), egy összedobált idétlen halmaz az egész film.
Aki másnak vermet ás... Enyhe kifejezés, hogy a film a gyenge folytatások hibájába esett, helyesebb megfogalmazás az, hogy kivételesen rossz folytatást sikerült összehozni egy egyébként potenciállal rendelkező koncepcióból.
Gyakorlatilag az első rész sárba tiprása.
Ironikus, hogy a Ha/Ver egy egyfajta szatíra, amely görbe tükröt mutat a szuperhős filmekről és mégis ugyanabba a hibába esik (csak éppen hatványozottabban gyengébb minőségben).
A Halál Már maga a Halál megszemélyesítése is érdekes koncepció, az pedig, hogy egy ilyen lehetőséget kellőképpen kihasználtak egy kiváló filmhez vezetett.
Néhol kissé talán nyálasnak hat a film, de mindenesetre nagyszerű megvalósításban halad a film a Halál élettapasztalatának útján, ahogyan az addig személytelen entitás felveszi Joe Black személyiségét és rövid ideig érző és kézzelfogható személyként jelenik meg.
Mindenesetre az elmulaszthatatlan kötelességét teljesíteni kell, de, mint élettapasztalt személyiség - akárcsak az ember - maga mögött hagyja az "életét" és Anthony Hopkins elkerülhetetlen halálával Joe Black is meghal.
Akár jó is lehetett volna... Az előzetese minőséggel kecsegtetett és sokat ígért, ám a film dögunalom volt, gyakorlatilag 30 percben össze lehetett volna vágni a sztorit annyira sok üresjárat van benne.
Pozitívumként megemlíteném a minőségi színészi játékot és az igényes korhű képi világot, de sajnos ez is kevés volt ahhoz, hogy megmentse a filmet az unalomba és érdektelenségbe fordulatástól.
Úgy gondolom, hogy a filmben bőven megvolt a lehetőség, de ezzel nem a megfelelő módon éltek, ezáltal a végeredmény sokkal szegényebb lett, mint amilyen valójában lehetett volna.
83 A tűzből nincs kiút (2004)