Fekete Gandalf

Ez a szerep egyáltalán nem illett Eddie Murphy-re, hiteltelennek találom, mint vámpírt. Maga a film egyébként stílusos, de semmiképpen sem egyedi, ahogyan a történet sem túl erős, de mégsem untató és néhol még szórakoztató is. Bár az előbb leírtakkal kissé paradox módon hat, de a filmek van egy jellegtelen kisugárzása, ami egy elkapkodott/ összecsapott rendezésre vagy forgatókönyvre utal.

Kövezzenek meg, de én ezen a filmen rengeteget nevettem, többször megnéztem és számtalanszor idéztem. Néha gusztustalan és túlzásba vitt abszurd humora minden alkalommal szórakoztatott és mindig elvonta figyelmem a cseleményről vagy a film gyengeségeiről.

Nem nézhetetlen, de gyenge és felejthető film. Valószínűleg, ha tehetnék a stábtagok is szívesen kitörölnék emlékezetükből, hogy részt vettek egy újabb Eddie Murphy főszereplésével készült film buktájában, amihez ráadásul az elő legenda, Robert de Niro is asszisztál. Mellékesen a film karakterei, cselekménye és erőltetett buddy movie jellege is borzalmas sablonos és unalmas.

Eddie Murphy egyik, ha nem a legnagyobb filmes bukása. Nem is csoda, hiszen a film több sebből is vérzik, amellett, hogy semmilyen szempontból nem állja meg a helyét filmként. Röviden, összefoglalva: összecsapott forgatókönyv, jellegtelen és klisés cselekmény, gyenge rendezés, erőltetett poénok, hiteltelen karakterek.

A film Eddie azon időszakához tartozik, amikor karrierje és filmjeinek minősége is éles mélyrepülésbe kezdett, s egyetlen értékelhető munkája Szamár szinkronizálása volt. Ezt tökéletesen prezentálja az Üresfejű is, aminek a címe mellett a cselekménye is teljesen üres.

Emlékszem hazánkban nagy hírverést kapott a film, tekintettel arra, hogy több jelenetet Budapesten vettek fel, s a mai filmekkel ellentétben a cselekményének ezen része is fővárosunkban játszódik. Nos ebben a vonatkozásban a filmmel kapcsolatos érdekességeknek vége is szakad, mert a film teljes mértékben unalmas, jellegtelen és egysíkú. Egyszer megnézi az ember, ám többször nem érdemes.

Köszönjük Dörner György!
Szintén egy olyan alkotás (vígjáték, mi más ?), amihez elképeszetően sokat tett a jó magyar szinkron. Dörner György olyan szinten szólaltatja meg Eddie Murphy-t ( és az általa játszott mellékszereplőket), hogy nem túlzás azt állítani, hogy az eredeti szinkront is túlszárnyalja. Ezáltal az egyébként nem túl rózsás értékeléseket begyűjtő Norbit egy elképesztően szellemes és vicces magyar szöveget és szinkron kapva egy igazán szórakoztató filmmé válik.

A film nagy durranásnak igérkezett ezzel a vígjáték sztárparádés gyülekezettel, ám ehhez képest kicsit vérszegény lett az összkép. Egyébiránt, mint film megáll a lábán, de olyan szinten átlagos, hogy az ember miután megnézte el is felejtkezik róla. (Egyetlen emlékezetes mozzanata az "aranyautó" darabjainak öntörvényű, de jótékony célú szétosztása) Amit pozitívumként tudok megemlíteni az a kisember elsöprő győzelme a nagy hal felett.

Az első részt saját nézőpontom alapján, úgy tudnám jellemezni, hogy idétlen és debil, már-már az annyira gagyi, hogy jó kategóriába esik, DE (!) ez már olyan szinten borzalmas, hogy az rendesen fizikai fájdalmat okoz. Egyetlen értékelhető pillanatát sem tudnám felidézni, nem is értem mi szükség volt erre az agymenésre ( a pénzen kívül persze), egy összedobált idétlen halmaz az egész film.

Aki másnak vermet ás...
Enyhe kifejezés, hogy a film a gyenge folytatások hibájába esett, helyesebb megfogalmazás az, hogy kivételesen rossz folytatást sikerült összehozni egy egyébként potenciállal rendelkező koncepcióból. Gyakorlatilag az első rész sárba tiprása. Ironikus, hogy a Ha/Ver egy egyfajta szatíra, amely görbe tükröt mutat a szuperhős filmekről és mégis ugyanabba a hibába esik (csak éppen hatványozottabban gyengébb minőségben).

A Halál
Már maga a Halál megszemélyesítése is érdekes koncepció, az pedig, hogy egy ilyen lehetőséget kellőképpen kihasználtak egy kiváló filmhez vezetett. Néhol kissé talán nyálasnak hat a film, de mindenesetre nagyszerű megvalósításban halad a film a Halál élettapasztalatának útján, ahogyan az addig személytelen entitás felveszi Joe Black személyiségét és rövid ideig érző és kézzelfogható személyként jelenik meg. Mindenesetre az elmulaszthatatlan kötelességét teljesíteni kell, de, mint élettapasztalt személyiség - akárcsak az ember - maga mögött hagyja az "életét" és Anthony Hopkins elkerülhetetlen halálával Joe Black is meghal.

Akár jó is lehetett volna...
Az előzetese minőséggel kecsegtetett és sokat ígért, ám a film dögunalom volt, gyakorlatilag 30 percben össze lehetett volna vágni a sztorit annyira sok üresjárat van benne. Pozitívumként megemlíteném a minőségi színészi játékot és az igényes korhű képi világot, de sajnos ez is kevés volt ahhoz, hogy megmentse a filmet az unalomba és érdektelenségbe fordulatástól. Úgy gondolom, hogy a filmben bőven megvolt a lehetőség, de ezzel nem a megfelelő módon éltek, ezáltal a végeredmény sokkal szegényebb lett, mint amilyen valójában lehetett volna.

Igaz régen láttam már, de ha most elém kerülne és megnézném, akkor simán elhinném, hogy magyar film, mivel annyira sajátos stílusa van. Mint vígjáték (és mint egészestés film) egyébiránt kissé unalmas és eseménytelen, de azért kifejezetten gyengének sem titulálnám. Vicces jelenet legfeljebb 1-2 akad benne, amikor az egyik rendőr elkalandozik álmában és lehetetlenül abszurd helyzeteket tár elénk a film. Ettől azért lényegesebben több humort várna el az ember, így hát be kell érni ezzel a kevéssel ami van.

Kisköltségvetésű Indiana Jones
Nem is igazán tudom eldönteni, hogy ez egy önálló kalandfilm vagy egyfajta Indiana Jones paródia, mindenesetre a film szerencsére nem veszi komolyan magát, így a két dilemmámat inkább összemossa és különös módon egy poénos kalandfilmet tesz le az asztalra, ami bár hemzseg a kliséktől, de mégis megmarad a kisfilm keretein belül és lehetőségéhez mérten elszórakoztatja az embert.

Akár a franchise legjobb része is lehetne, ha nem másolta le volna az első rész cselekményvonalának (és női karakterének) majdnem teljes egészét. Egyébiránt, ha ettől elvonatkoztat az ember, egy izgalmas, poénos középszerű kaland-vígjátékot kapunk, ami bőven megéri a rászánt időt.

A 80-as évek keleti akciófilmjes felhozatalát nálunk mindenképpen a Jackie Chan filmek jelentették, ha jó volt a film, ha nem. Nos a Nagy balhé 2. része éppen a kettő közé esik, mert bugyuta és kiszámítható, de Jackie stílusa megmenti a filmet a teljes kudarctól. Az első rész szintjét közel sem sikerült megugrani, gyakorlatilag a film úgy néz ki, mintha össze kellett volna ollózni egy gyenge sztorit, hogy Jackie Chan bemutathassa harcművészeti képességeit. S ez az ami megmenti a filmet, hiszen amiért készült azt szépen hozza, mind a koreográfia, mind a "bunyó" tekintetében.

Erősen érződik a 80-as évek macho hangulata az összképen, a korszak akciófilmjeinek sablonjaiból válogatva. Részemről közhelyes és sekélyes film, minden szereplőjével egyetemben.

Méltatlanul alulértékelt kalandfilm, amely gyengeségei ellenére is tartalmazza a kalandfilmek minden kötelező zsánerét. Talán nem Patrick Swayze lett volna a legjobb választás a főszerepre, de úgy gondolom megbírkózik a szereppel és magához mérten értékelhetően visszaadja a kalandor szerepét.

Mindazok ellenére, hogy a sztori, az alapkonfliktusnem, a karakterábrázolás nincs túl bonyolítva és már ismert alapokon nyugszik az alaphelyzetek nagy része, az anime teljesen lebilincselt. Gyakorlatilag az egyik legjobb, s mégis legegyszerűbb felépítésű egész estés anime; gyönyörű zenével és fenséges kardpárbajokkal.