A 2000-es években divat volt a tini-bulizós vígjátékhoz olyan folytatást csinálni, aminek a címén és egy két helyszínén (vagy jelentéktelen mellékszereplőjén) kívül semmi köze nem volt az eredetihez és kategoriákkal rosszabb is volt. Lásd: Cooltúra, Buliszervíz, Amerikai pite, stb. (Itt megjegyezném, hogy az Amerikai pite címén eladott folytatások, vagy ha úgy tetszik spin-offok még nézhetőek is.)
Nos a Cooltúra 2. ezt olyan minőségrombolással tette, hogy gyakorlatilag csak kínból lehet végignézni a filmet (vagy úgysem), annyira vontatott, erőltetett és idegen az eredetitől.
Mai napig ikonikus jelentéssel bíró film számomra, valószínűleg nem én vagyok az egyetlen aki megnézte már Karácsonykor, hiszen számtalanszor levetítették, azaz része volt a régen még igényesebb és nagyobb népszerűségnek örvendő karácsonyi műsornak, amikor a család összeült a TV előtt.
Magáról a filmről röviden annyit tudnék mondani, hogy már nincs meg benne az a lendület, mint pl. Az ördög jobb és bal keze c. filmekben, de még mindig erősen megvan a maga sajátosan egyedi hangulata és szelleme.
Nem is inkább western, hanem egy könnyed, szórakoztató "limonádé film, amiben Mel Gibson olyan természetesen adja vissza az éles eszű, furmányos és kissé szélhámost szerencsejátékost, mintha világ életében ezt csinálta volna.
A film mindenképpen kellemes szórakozást ígér, amennyiben valaki robbanásokkal teli, agyatlan CGI mozi vagy túlbonyolított fordulatokban bővelkedő, hatásvadász film helyett egy kalandos komédiára vágyik.
Már jóval a film megnézése előtt hallottam/olvastam hideget-meleget, s úgy vágtam bele, hogy mindenképpen megosztó film lesz arany középút nélkül, tehát vagy jó lesz vagy rossz.
S szögezzük le, mindazok ellenére, hogy Carol Denvers eredettörténete gyakorlatilag egy töltetlékfilm vagy inkább "bikahecc" volt a Végjátékot megelőzően, nálam egy teljesen élvezhető, önálló filmélményt tett le az asztalra! Semmiképpen sem tudnám az MCU legerősebb darabjai közé sorolni, de úgy gondolom, hogy "egyes stúdiók" képregény-adaptációival minden tekintetben felveszi a versenyt. Nézhető és élvezhető darab volt, a skrullok mindenképpen méltó felvezetést kaphattak, s amellett, hogy a Végjáték súlytalan felvez... több»
Tarantino-ról tudni illik, hogy imádja a filmes világból mellőzött vagy száműzött stílusokat vegyíteni filmjeiben és ez különösen ebben a filmben látszik leginkább, mivel olyan szinten veszi igénybe a ZS kategóriás filléres filmek zsánereit, hogy a Halálbiztost már alig-alig lehet elhatárolni a valódi slasher filmektől. Ugyanakkor ez a merész vállalkozás vállalhatóan tiszteletét teszi a 70-es évek filléres filmjei felé, s ennek a tiszteletnyilvánításnak a legerősebb eleme, hogy a kaszaboló kéziszerszámokat egy kaszkadőrautóra cseréli. SPOILER! A film egyik legnagyobb pozitívuma az, hogy Tarantino szokásához híven teret hagy a bosszú kiteljesedésének és a Kurt Russel által kifogástalanul eljá... több»
Kellemesen üdítő, kissé alpári stílusú road-movie/vígjáték, ami nagyszerű szórakozást ígér annak, aki vevő a film humorára.
S ha már Seth Rogen, akkor a kötelező füvezés sem maradhat el, ami mindjárt megadja az efféle vígjátékok alaphangulatát.
Alapjában véve szeretem Terence Hillt és a spagettiwestern műfajt is, de a Nevem: Senkiből egyedül csak Henry Fonda és a filmzene maradt meg, a film teljes egésze felett átsiklottam, mivel tele van üresjáratokkal és felesleges epizódszálakkal.
Maga a leggyorsabb kezű ember legendája és a film mondanivalója megadja az alaphangulatot egy kiváló western mozihoz, de sajnos a film önmagába fulladt és a moziélmény nagy része elmaradt.
Amellett, hogy igaz történet alapján készült rettentően kalandos és érzelmes road-movie a közel-keleti sivatagban. Minden perce értékes, nincs benne sem üresjárat, sem felesleges mellékszereplők.
Viggo Mortensen jelenléte úgyszintén emeli a film minőségét, felemelő a kapcsolata Hidalgoval, ennél jobb adaptációt nem is kaphatott volna ez az amerikai prérin és sivatagon átívelő csodálatos történet.
Hát nekem ez kevés... Lényegre törően úgy tudnék írni a filmről, hogy kellemes kikapcsolódást nyújtott, de több gyengesége is van, ami nemhogy zavaró, hanem inkább kártékony hatással van a film összképére.
Első gyenge pontja a főszereplő, aki semmilyen téren nem adja vissza a karakterét, gyenge alakítást láthatunk részéről, emellett irritáló a teljes jelenléte a film során. A másik gyenge pont a pokémonok megjelenítése; az élőszereplős reboot hullám itt is lecsapott, és gyakorlatilag ezek a karakterek csak át lettek ollózva a meséből mindenféle egyedi külső megjelenés nélkül. Némely, az interneten is megtalálható fantáziarajzok is sokkal jobban, komolyabban és élethűbben néznek ki, mint a filmben. Egyáltalán nem... több»
Street Fighter adaptáció (vagy inkább paródia?) Most látom, hogy John Woo rendezte a filmet, s hát mit ne mondjak ez inkább lesújtó hír volt. Nem gondoltam, hogy az akciófilmek egyik kiemelkedő rendezője egy ilyen paródiának beillő gyenge akciófilmet tesz le az asztalra, amit még az akkori mércével is kevésnek találtam.
A gyenge dialógusok és cselekményszálak tökéletesen szemléltetik, hogy ez a film több szempontból is kudarc. Azt nem tudom, hogy bukás volt-e akkoriban, de aki beült a filmre a mozikban azt is csak JCVD nevének húzóereje miatt tette, Street Fighter adaptáció ide vagy oda.
Konkrétan nem egy házibulis film, hanem egy közel másfél órányi videoklipp fél órányi felvezetéssel.
Nyilván ezek alapján nem kell semmilyen cselekményt várni, csak hátradőlni és hallgatni a jól összerakott zenei betéteket és bámulni az atomrészeg, félmeztelen csajokat.
A film nem sok mindenről szól, de legalább amit nyújtania kell azt nagyszerűen adja és másfél órányi kellemes szórakozásnak nézünk elébe.
Eddie Murphy talán egyetlen "jelenkori" filmje, amiben azt az elvárható minőséget és humort kapjuk meg.
Amellett pedig, hogy minőségi rendkívűl szellemes és aranyos film, aminek minden cselekményén felül az apa-lánya kapcsolat van a középpontban. Való igaz, hogy a film megkapja a tipikus sablont, miszerint az apa úgy elmerül a munkájában, hogy elhanyagolja a gyermekét, azonban egy bizonyos tényező hatására fordít rá fogyelmet és rádöbben, hogy ez a legfontosabb dolog az életében. DE itt jön a lényeg: ez az egész olyan megfelelő ízléssel és körítéssel lett tálalva, hogy egy teljes mértékben egyedi és hangulatos vígjátékot kapunk.
Adott három nagyszerű shounen anime, aminek a karaktereit egy rövid, fantáziátlan és béna történet keretein belül egy crossover-be sűrítettek és kaptunk egy fájó vêgeredményt.
Nyilván olyan jellegűnek kell lennie ami mindhárom anime főszereplőt összekapcsolja (jelen esetben ez a zabálás), a maga módján legyen poénos és mivel shounen animéről beszélünk legyen benne egy összecsapás is. Ez alapján az egyszerű "recept" szerint lett összehányva ez a crossover epizód és az alapköveken kívűl mást nem is sikerült felmutatni, némi minőség egy ekkora stúdiótól úgy gondolom elvárható lett volna.
Közepes vígjáték "B" kategóriás színészekkel. Nem rossz, de nem is túl jó, legegyszerűbben úgy tudnám jellemezni, hogy a maga módján azt nyújtja ami módjában áll és nem próbál több lenni egy közepes családi vígjátéknál.
Vannak humoros jelenetei, de azokkal sem esik túlzásba és megmarad a jóízlés határain belül.
Szeretem Leslie Nielsen stílusát és filmjeit, gyakorlatilag minden paródiája kiváló és ma már klasszikus, de a "Drakula halott és élvezi" részemről kivételt képet a repertoárban.
Talán egy vagy két alkalommal sikerült megnevettetnie, de leginkább untatott, Leslie Nielsen-en kívűl semmi érdemlegeset nem tudnék mondani a filmmel kapcsolatban. S legyen bármennyire is ikonikus színész Nielsen, ha egyszerűen semmilyen érdemleges komikum nincs a filmben, azt ő sem tudja megmenteni.
Sablonos és közepes minőségű, néhol idétlen vígjáték, ami a maga nosztalgikus módján mégis szórakoztató, gyerekkorom egyik sokat látott és szeretett filmje, ami nyomokban a Hulk Hogan-féle Óvóbácsi reboot-olt és ikerpáros változata.
Poszt-apokaliptikus Az első rész alapján érdekesnek ítéltem meg a film koncepcióját, de hamar rájöttem, hogy nagyjából ennyiben ki is merült a sorozat.
Gyenge és gyerekes történetvezetés, unalmas klisé-karakterek, más fantasy művekből összeollózott sablonok, illetve olyan kategóriás színészek, akiknek inkább a Disney Channel valamelyik sorozatában kellett volna inkább játszania.
Beszéljünk a Doom Patrolról! Ha röviden és határozottan szeretném összefoglalni, akkor egy néhol összefüggéstelen, totális agymenés lett a sorozat, s hiába benne az önirónia, az sem segít már. De különös módon ez a totális agymenés olyan harmóniában van a cselekménnyel és a karakterekkel, hogy összképben mégis egy szórakoztató és érdekes sorozattá válik, aminek igazság szerint nincs is főgonosza DC képregény-adaptáció létére ( egy másik szempont alapján pedig van főgonosz, de az antagonista karakter nem Mr. Senkiben keresendő).
Néhol úgy éreztem, hogy egy konkrét karakter kapcsán – a mai irányvonalnak megfelelően – túlságosan előtérbe került a homoszexuális téma, ami bár részletekbe menően gazdagítja a karaktert, de néh... több»
Mindenképpen szögezzük le, hogy ez egy nagyon megosztó paródia/szatíra/agymenés.
Van akinek kultfilm, van aki csak viccesnek tartja, míg van aki azt is bánja, hogy megnézte. Fiatalabb koromban ezt a fárasztó, már-már kínos humort rendkívüli módon tudtam díjazni, ám legutóbbi újranézése során csak ürességet éreztem, s sorra jöttek fel a kérdőjelek jelenetről-jelenetre, hogy mégis mitől volt ez a film ilyen népszerű. Merthogy a film nézése közben szinte végig a "meddig tart még" érzés kerített hatalmába, s végül engedtem a kényszernek, a vége előtt kb.20 perccel kikapcsoltam. Valószínűleg soha nem is nézem meg többet, mert totál időrablás volt az egész, gyakorlatilag arra volt jó, hogy össeves... több»
54 Cool túra 2: A sörpingpong (2009)