Fekete Gandalf

Talán nem készült még anime vonatkozásában annyi non-canon movie, mint a Dragon Ball Z. Sajnos a legtöbb csak pénzhajhász jellegű, gyenge vagy közepes minőségű, csapnivaló és cselekmény nélküli sztorival. Sajnos ez is ebbe a kategóriába tartozik, de még a kevésbé rosszba. Meg lehet nézni, bár lehet, egyszerűbb rákeresni Youtube-on a harcjelenetekre, és nem kell végigszenvedni a sallangot.

Az első résszel kapcsolatban már megjegyeztem, hogy nem gyenge film, de nem is veszített volna a világ semmit, ha nem készül el. Nos, hasonló a helyzet a zéró veszteséggel kapcsolatban, viszont annyi a különbség, hogy ez már gyenge, felesleges és bőrlehúzós film.

Egyszer, esetleg kétszer nézős, "űrlény hentelős" crossover. Nem egy nagy sztori, és nem is ez a lényege, s megjegyezném, hogy nem tartom gyenge filmként számon, de semmit sem veszített volna a világ, ha nem készül el.

Annyira azért nem borzalmas. Történelmileg nem teljesen pontos, valamint választhattak volna más színészt a főszerepre. Nem Gerard Butler személyével van bajom, de nem hiszem, hogy egy angolszász színésznek kellett volna Attilát eljátszania. Kicsit sekélyesnek is érzem a filmet, mondhatnám, hogy sok mindenen átsiklik az időugrásokkal, amin nem kellene. Remélem, hogy egyszer megélek majd egy kiváló feldolgozást Attila életéről és felemelkedéséről, de valószínű, hogy ezt ezzel a filmmel letudtuk. Aki komoly történelmi filmet akar látni, az inkább nézze meg a Tróját. Egyébiránt nem egy kifejezetten rossz film, de a jótól kicsit messze van.

Unalomból ültem a filmnek, s egyszerűsége és sekélyessége ellenére mégis megfogott. Nem tipikus Jackie Chan film, de nagyon erősen a stílusának hatása alatt van mindvégig. Sikerült néhány "komolyabb" külföldi színészt is beszervezni, akik, bár nem tipikus római kinézettel rendelkeznek, mégis beleilleszkednek a szerepükbe. A kardpárbajos jelenetek nagyon látványosra sikerültek, bár megjegyezném, hogy Jackie-nek még mindig jobban állnak az improvizált eszközök és a szokásos, bohókás stílusa. Ezt egy kicsit hiányoltam a filmből, na de hát nem játszhatja el mindig saját magát. Három pontot nem adok rá, mert azt kevesellném, így marad egy gyenge négyes.

Az egyik legkiválóbb nem kánon anime movie, ami eddig nálam terítékre került. Az eddigieknél sokkal erősebb és veszélyesebb kard még Inuyashának is nagy falat, tökéletes lépés volt Sesshoumarut is felvezetni a történetbe.

Tipikus B-kategóriás, kis költségvetésű fantasy. A történet nem rossz, a szereplők nem túl kiemelkedők, de nem is rosszak. Meg lehet nézni, nem biztos, hogy az ember kedvence lesz, de nem is fogja utálni.

A Sárkányszív egy egyedi, barátságról szóló, kiváló fantasyfilm. Miért kell ennek a filmnek a címével fémjelezni, egy ilyen (már akkor is gagyi) filmet folytatásként felvezetni? Tudom, tudom, bőrlehúzás. De akkor is, semmi köze nincs hozzá azt leszámítva, hogy egy sárkány és egy ember barátsága a fő téma. De az első részben megvolt a kémia, és voltak ellentétek a lovag és a sárkány között, s mindezek ellenére is szövetségesek lettek. Itt meg gyakorlatilag senki. Elalvós filmnek vagy háttérzajnak tökéletes.

Nagyon szomorú vagyok a film kapcsán. Olvastam anno a film alapjául szolgáló regénysorozatot, és nagyon bíztam benne, hogy sikeresen bevezetik a kánont a filmes világba, akárcsak a Harry Pottert, erre kapunk egy az első három részből összeollózott katyvaszt borzalmas szereposztással, pocsék rendezéssel és fantáziátlan forgatókönyvvel.

Ahhoz képest, hogy Lungren művelt ember, igénytelenebbnél igénytelenebb Zs-kategóriás filmekben vállal szerepet, amikkel legfeljebb másodrangú csatornákban találkozunk a "holt" időszakokban, és néhány nyugdíjason kívül senki sem nézi. Ámde ez a film valamivel mégis jobb, van minimális története, figyel rá az ember, és egy minimális mondanivaló is szorul belé. Valahogy ez az egész Zs-kategóriás sablon összeáll egy kerek, fogalmazzunk úgy, élvezhetőbb filmmé. Nem rossz, maradjunk annyiban!

Nem mondanám, hogy rossz film. A maga világában és kategóriájában igencsak jónak számít a mai napig is. A történet szokásos B kategóriás, mint ahogyan kell, a harcjelenetek nem túl szemkápráztatók, de mégis jók. Kicsit bemutatta a Yakuza világának egy részét, ha ezt nem is sikerült teljesen hűen visszaadni. Egyszóval nem a legjobb akciófilm, de mindenképpen a jobbak közé tartozik, aminek a 90-es évek hangulata és akciófilmbeli vonásai különleges arculatot adnak.

Az első rész sem egy nagy film, de ez még azt a szintet sem ütötte meg. Igaz, hogy tiniknek készült film, de nem tudom elképzelni, hogy túlságosan is megfogta volna őket. Bugyuta látványfilm fiataloknak, semmi egyéb.

Tipikus látványfilm tiniknek, ami régen ifjúsági film volt, az most nagyjából ezt a vonalat követi. Igaz, ami igaz, nem egy rossz film, még élvezhető is, de teljesen logikátlan és sokszor következetlen.

Ez a film az évekkel ezelőtt rövid időre megint "divatba jött" görög mitológiát akarta meglovagolni, de nem igazán sikerült, még a Percy Jacksont vagy a Titánok harcát sem sikerült elérnie, pedig az előbb említett két film sem igazán tudott maradandót alkotni. Egy felesleges, gyenge és kiszámítható film.

Szerencsére maradt a színvonal, és ismét középpontban maradtak a busmanok, akik bár feltalálják magukat a civilizációban, nem értik azt minden előnyével és hátrányával. A fentiek sok vicces jelenetet okoznak, de egyúttal kis szomorúsággal töltenek el, mert tökéletesen bemutatja, hogy ezek az emberek mindezek nélkül sokkal boldogabbak, és felesleges, sőt rossz dolog integrálni őket.

Nem túlzás kultikusnak mondani ezt a filmet, annyira eredeti és annyira aranyos a busmanok világa, akiknek a vagyon és az irigység gondolata ismeretlen volt, és mindezt egy kólás üveg megváltoztatta. Tökéletesen bemutatta, hogy az ilyen elszigetelten élő embereknek semmi szükség a civilizáció legkisebb darabkájára sem. Külön említésre méltó a film eleji, a modern embert dokumentumfilmként bemutató jelenet és narráció.

Texas alapköve
Texas állam nem létezett Walker nélkül, így kötelező és elvárt volt folytatni a sorozatot. A szereplők öregedtek, a filmmel együtt lassultak is, de a hangulat és a történetvezetés változatlan maradt.

Bátran állíthatom, hogy az egyik, ha nem a legjobb filmje a nagymesternek, és a legjobb film, amiben Chuck Norris játszott. Mai szemmel nézve kicsit lassú a film, és mivel rengeteg alkalommal koppintottak belőle, így sablonosnak és unalmasnak tűnhet, de nem az. Egyike a verekedős filmek alapkövének és elindítójának, nem beszélve az ikonikus Colosseumi harcról.

Ezt a filmet számtalanszor levetítették, de egyszer sem tudtam felfogni, hogy miért nézhetik újra és újra az emberek. Lenne mondanivalója, ami nem is rossz, de olyan egy suta, cselekménytelen, sablonos film, hogy nekem egyszer is bőven elég volt.

Tipikusan az a sablonos, idétlen amerikai vígjáték, amit szeretünk és szórakoztat minket. Semmilyen komoly elvárást nem kell a filmmel kapcsolatban tanúsítani, csak hátradőlni a fotelban és élvezni, hagyni, hogy nevettessen és szórakoztasson.