Jet Li-nek mi tagadás, nagyon jól álltak az amerikai típusú filmek, sajnálatos módon nem készült ezekből a filmekből sok. Bár ezek a fekete szuperfegyver gyémántok nekem kicsit levitték a színvonalat, lehetett volna más is az alapkonfliktus forrása, de egyébként, ha ezt figyelmen kívül hagyom, teljesen élvezhető film.
Már a kutyaként nevelt ember alapötlete sem nyerte el a tetszésemet, s ezen nem javít az ismert színészek jelenléte sem. Vannak benne jó harcjelentek, ez tény és való, de csak emiatt nem lesz belőle jó film.
Jet Li kimagasló filmjei közé tartozik. A csendes, komor, de hatékony és kegyetlen karakter igazán jól áll neki, bár ezen kívűl más szerep nem is igen áll jól neki.
Talán az egyik, ha nem a legjobb filmje. Ügyesen, de kicsit szájbarágósan játszik a multiverzumok témájával. Az egyetlen karakterré válás a multiverzumokban igen ötletes, és igazi harcosra jellemző indítékot takar.
Igényes és szép történet, kiváló alakítások és első osztályú filmzene, de ezek a dróton repülős meg helyből 10 métert ugráló emberkék olyan szinten lehúzták a filmet, hogy az valami nézhetetlenné vált. Inkább idétlen vagy nevetséges, mintsem művészi és látványos.
Jet Li igényesebb filmjei közé tudnám sorolni. Cselszövés, némi fordulat, tökös zsaruk és pörgős akciójelenetek. Egy akciófilmnél ennél több nem is kell.
A legendás Walker A filmet látva megalapozottnak tűnnek a Chuck Norris viccek. Ne keressünk a filmben mélységeket vagy elsöprő színészi játékot! Ennek ellenére mégsem egy rossz film, s bár nem nekik készült, de szerintem gyerekek is bátran megnézhetik. Nincs benne vér, mocsok, reális erőszak, a film teljes mértékben igazság és becsületpárti, mindent a törvény keretei között tesz, és igyekszik jó példát állítani.
Ki ne ismerné a német juhászkutya lázat előidéző sorozatot, természetesen az eredeti felállás(ok)ban. A mai amerikai krimikhez képest azért kicsit elavult és egyszerű a világa, de az akkori felhozatalban (ami nem volt túl nagy) a legjobbak között volt.
Tudom, hogy manapság nagy szám a kicsik körében, de az én időmben, mikor ment pl. a "Dragon Ball Z, Pokémon, vagy az eredeti Cartoon Network, vagy a Jetix, ezt a mesét nem nézte volna senki, sőt még csak nem is emlékeznének rá, hogy volt egy ilyen gyagyi, eseménytelen, nulla sztorival és fantáziával rendelkező mese.
Remek, izgalmas film, ami egy elfeledett mitológiába vezet vissza minket. Egy dolgot viszont sajnálok, az pedig az, hogy nem ártott volna jobban elmélyíteni a karaktereket. A látványvilág nem rossz, de azért 2010-ben semmi extrát nem tudott nyújtani. A rendezés és a forgatókönyvírás lehetett volna alaposabb.
A szuperhősködés törvényi akadályaival már kellőképpen megismerkedtünk a Polgárháborúban pár éve, de nem ilyen környezetben. A sztoriban akadt némi fordulat is, bár azt már nagyjából a közepe táján lehetett sejteni. A szereplők aranyosak és hétköznapiak, de különösképpen nem ragadott meg egyikük sem. A zenék az én ízlésemnek borzasztók voltak. Nem magával a zenei stílussal volt a baj, hanem a koncepcióval, és annak elhelyezésével a filmben.
Tetszeni akkor is tetszett, de nem nyerte el úgy a tetszésemet, mint az akkori gyerekfilmek. Kicsit gagyi, kicsit ostoba, de élvezhető és jópofa film. Ma már azért elég idejétmúlt, így megnézése olyanoknak okozhat némi örömet, akik gyerekkorukban is látták, szerették.
A 90-es években nagy szám volt ez a széria, de messze ez volt a legjobb része, különösen, hogy ez a felnagyított miniatűr világ elnyerte a tetszésemet. Kellemes, régi családi film. Mára már feledésbe merült, de azért én még mindig emlékszem arra a kellemes kikapcsolódásra, amit a film okozott.
Milliószor megnéztem, még VHS-re is felvettem, szerettem volna egy napra én is Richie Rich lenni. Aranyos, erőszakmentes, igazi gyerekeknek szóló vígjáték.
Na ez az a film, amire gyerekkoromban is azt mondtam, hogy gagyi. Még az akkori technikához képest is borzalmas grafika jellemzi, a koreográfia hihetetlenül borzalmas, ahogyan a sztori is. Egy 8 bites játékba több fantázia szorult.
Úgy emlékszem, egyszerre jött ki a Bogár életével, de nem lett annyira sikeres, és nem is áll annyira közel a gyerekekhez, ami szerintem az elsődleges kiváltó oka volt, hogy nem lett annyira emlékezetes és sikeres, mint a riválisa. Ennek ellenére már gyerekként is ez a film tetszett jobban, sokkal emberközelibb, felnőttesebb és érettebb a konfliktusa, és megmarad a hangyák szintjén. Élvezhető, kis kalandos mese, ami a hangyák részéről monumentális, de az emberek részéről pár négyzetméteren játszódik az egész történet.
Nem egészen kisgyermekeknek való, még ha elsőre úgy is tűnik. A mese univerzuma szépen felépített, és okosan adagolja az eredetsztorikat, visszautalásokat, easter eggeket, valamint az apokaltiptikus világ rejtelmeit. Néha feltűnik egy-két tárgy az apokalipszis előttről egy videokazetta vagy elpusztult nagyváros formájában. Mindig tartogat meglepetéseket, és a történet is lineárisan halad, nem úgy, mint pl. egy Spongyabobban. Sokkal többre tartom a Minimaxon vagy Cartoon Networkon futó meséknél.
79 Bölcsőd lesz a koporsód (2003)