Alfred Hitchcock ostobaságai Mai szemmel a dramaturgiai részletek siralmasak voltak, nevetséges fordulatokkal. Egyáltalán nem emberi a rendező eseményláncolata. Gyerekesen ostoba nem egyszer. A nő mint magatehetetlen, ostoba lény. Tán ilyen volt az a kor, nem tudom. A történet megrokkant, nem egyszer buta, gyerekes fordulataival. Az angol rendőség egy rakás debilnek volt ábrázolva. Szóval katasztrófa a film. Én egy petákot nem fizettem volna ezért Hitchcocknak, hanem lehordtam volna az ostobaságai miatt.
Mi ez? Néztem, néztem, és nem tudtam megállapítani, mi a fene zsáner ez: abszurd marhaság vagy félnótás vígjáték. Tompos alakítása inkább pocsék volt. A taxis srácé sokkal jobb, róla kellett volna egy film. A történetet agyonverte a rossz rendezés és a silány gegek. Ezt újra kéne forgatni sokkal jobb rendezővel és idevaló színésznővel, Mohai Tamás rendben volt. Halott, élettelen gegek sora látható.
Nem egy mai csirke ez a sületlenség. Egy 12 éves gyerek rémálmát valósította meg King. Csodálom, hogy egy ilyen baromság után még adtak neki pénzt igazi mozira.
Szia, Barbie A film első 25 perce arról szól, hogy szia, Barbie. Majd átalakulnak játékból lénnyé, ekkor se történik sok. Az, amit látunk nulla mint történet. Semmi olyan geg nincs benne, amire felfigyel az ember fia. Ennek ellenére ez egy olyan lányos film, ami nosztalgiát ébreszt a nőkben, akik játszottak Barbie babával. Ők boldogan tapadnak a képernyőre. A férfiak valószínűleg nem értik, nekik minek ez a kínszenvedés párjuk oldalán egy moziban, s feltehetőleg ott is hagyják nőjüket. Greta Gerwig telibe találta a nosztalgiázó nőket. A film kasszasiker. Más nem nagyon számít Hollywoodban.
Ez a Dong-Chul nagyon dingdog volt az első félórában, majd transzformálódott, s nagyon Dong lett. El-Dong-ette a rossz fiúkat. Nagyon ázsiai film. Dramedy akar lenni. Az alaptörténet – jaj istenem, mit mondjak – szóval igen-igen primitív. S ha elfeledjük az első fél óra semmit, akkor kezd kialakulni egy tipikus agyabugya film. Alapból nem európai s nem amerikai ízlést céloztak meg, de azért egyszer nézhető.
Technikailag jól megcsinált film, kilenc nap alatt készült el. Viszont mint mozi, hát tőlem távol áll, inkább gyenge s nem értem miért kellett egyáltalán leforgatni. A történet inkább unalmas. A szinkron is elég csapnivaló.
Mikor már a film elején vetközik egy lány, nálam minden illúzió elszáll. Ha ugyanezt hamarosan megismétli, nagy gond van. Az íróból vagy renedezőből hiányzik az önbizalom, s nem hiszi hogy filmje e nélkül is megállna. Emiatt nem néztem végig.
Tisztában voltam vele, mit fogok látni. Arra voltam kíváncsi, hogy a Danny Trejo fémjelezte B kategórián belül ezt hova helyezzem. Hát, lecsúszott a zsék közé, jó mélyre. Már mosolyogni való volt a történetvezetés, na meg a színészi játék is sokszor. Ennek a filmnek költségét 13 producer dobta össze. Maga a rendező is beugrott zséskedni, meg akkor már egyik író/producer botoxos, majomképű nejét (Jeanine Nerissa Sothcott) is bedobta, mit bedobta, sztárolta. Szóval volt min kuncogni.
Szokásos katasztrófafilm. Nem látok benne semmi különöset. A film alatt elkészítettem egy hagymás rántottát, meglocsoltam a virágaimat stb. Lemaradtam valamiről? :)
Nemrég láttam az Ed Wood filmet. Na, ez edwoodos volt. A szánalmas és a jó szutykos keveréke, amolyan drek. Ha az ember nem bánja, hogy ZS mozit néz, akkor ez is egy időtöltés. A rendezés megérne egy Arany Málnát.
Láthatóan nem húztam le, de nekem nem tetszett. Zavaró volt az írói ostobaság, hogy egy zuhanó gépben a pilóta hogyléte volt fontos. Meg hogy egy 11 ezer méteren utazó utasszállítónak úgymond jeleznek rakétapisztollyal. Ezeket ki kellett volna vágni, akkora ostobaságok. Akik szeretik a szerelmes filmeket, azoknak való.
Hát, van benne igen gyatra rész. Főleg az első, meg egy másik. Én inkább siralmas próbálkozásoknak nevezném. A legrosszabb az, mikor ő a főszereplő. Azt képzelte magáról, humoros az alakítása, de inkább bosszantó. Egyedi, de egyedien rossz. Idővel rájött.
70 Az ember, aki túl sokat tudott (1956)
Mai szemmel a dramaturgiai részletek siralmasak voltak, nevetséges fordulatokkal. Egyáltalán nem emberi a rendező eseményláncolata. Gyerekesen ostoba nem egyszer. A nő mint magatehetetlen, ostoba lény. Tán ilyen volt az a kor, nem tudom. A történet megrokkant, nem egyszer buta, gyerekes fordulataival. Az angol rendőség egy rakás debilnek volt ábrázolva. Szóval katasztrófa a film. Én egy petákot nem fizettem volna ezért Hitchcocknak, hanem lehordtam volna az ostobaságai miatt.