Ha jól emlékszem, a '90-s években körülbelül harmincszor láttam ezt a filmet, de mindig nagyon tetszett. Érdekes volt most, felnőtt fejjel újra elővenni. Most sem okozott csalódást. Julia nagyon szép ebben a szerepben, Richard pedig tökéletes mellette. Az egész Hamupipőke-történet, az egyes jelenetek, a befejezés, az aláfestő zenék, minden a helyén van. Nem tudnék belekötni sem. Persze napjainkban már nem készülhetne ilyen alkotás, de még majdnem 40 év elteltével is megállja a helyét, méltán lett belőle kultfilm.
Nagyon szeretem ezt a filmet. A múlt évezredben nagyon sokszor láttam, nosztalgikus érzés újra megnézni. Jami Gertz és Dylan McDermott tökéletes páros a filmhez. Olyan tiszta, egyszerű alkotás a szó legnemesebb értelmében. Romantikus mese, ami szerencsére nem lesz giccses vagy szirupos. Egyedi megoldást ad a szerelem megtalálására. Igazi értékeket, igazi embereket mutat be a film. Annak ellenére, hogy egy könnyed film, mégis van mondanivalója. Jó volt elhinni erre a másfél órára, hogy Hamupipőke hercege akár létezhet is.
Elfogult vagyok a táncos filmekkel szemben, ennek ellenére ez az alkotás nagyon nem fogott meg magának. Pedig a balett kifejezetten a kedvencem, és szerencsére ebben - a sok táncos filmmel ellentétben - nem egy butácska történetet kreáltak a tánc köré. Lassú, mély, lélektani film, inkább éreztem drámának, mint thrillernek. Thrillernek szerintem nagyon kevés. Érzékletesen mutatja be a táncosok kemény világát, a lelki vívódásaikat, a félelmeiket, az áldozatokat, amiket hozniuk kell, a sok küzdelmet. A balett lelkes rajongóinak ajánlom!
Tegnap fejeztem be a könyvet, kíváncsi voltam, hogyan valósították meg a filmvásznon ugyanezt. Hűen hozza a könyv világát, sajnos a hibáival együtt. Nekem nagyon kevés volt mind a kettő alkotás. Javíthatatlanul szentimentális alkat vagyok, ennek ellenére nem tudnék egyetlen megkapó jelenetet sem felidézni a filmből, ami nyomot hagyott volna bennem. Persze az időutazás téma már önmagában hordoz némi romantikát is, de ennyiben ki is merül. Nem igazán ismertük meg a karakterek jellemét, a szerelmük mélységét, az ellenállhatatlan erőt, ami egymáshoz fűzte őket. A logikai bukfenceken lépjünk túl, mert nem ez a film lényege, és ez nem is von le az értékéből. A film maga viszont elég hatásvadász, j... több»
Gyermekkoromban láttam többször is ezt a filmet, akkor nem nagyon volt választásunk, azt néztük, amit a tévében adtak. Úgy emlékszem, akkor tetszett. Most felnőtt fejjel néztem meg újra, és iszonyatosan nagy csalódás volt. Tény, hogy Tom Cruise-t nagyon nem szeretem, de őt leszámítva sem tetszett. A történet rém gyenge, a szerelmi szál teljesen hiteltelen volt a számomra. Egyedül a filmben felcsendülő zenék tetszettek, azokat nagyon eltalálták. Értetlenül állok előtte, hogyan lett ebből az alkotásból kultfilm.
Egyedi alkotás, nekem nagyon tetszett. Mindannyian elgondolkodtunk már azon, hogy milyen lenne kiszállni a saját életünkből, kicsit kívülről nézni a minket körülvevő emberek életét, amiben mi nem kapunk szerepet. Főhősünk ezt meg is teszi. Az egész film egy szinte cselekményektől mentes gondolkodás a főszereplő bőrébe bújva.
Különleges film, elég sokféle érzést váltott ki belőlem. Leginkább a mostani harmincas, negyvenes, esetleg még a húszas éveikben járó nőknek szól, ha elég érettek hozzá. Adott egy harmincéves lány, aki előtt mintaként lebeg az édesanyja, nagymamája, dédnagymamája példája, mely szerint ennyi idősen már anyukaként kellene élnie mindennapjait. Julie azonban útkeresésben van, próbálja megfejteni, ki ő, mi teszi boldoggá, mit is szeretne elérni ebben az életben. Néha kissé kétségbeesetten hajszolja a boldogságot, emiatt követ el hibákat. Nem tudatosan él, inkább pillanatnyi érzések vezérlik, emiatt hoz rossz döntéseket. Szakmailag és a magánéletében is keresi a helyét, nem a társadalmi konvenciók... több»
Egyáltalán nem egy szokványos alkotás, főleg az esküvő témában nem, pont ettől különleges. Nagyon valódi, nem a szirupos boldogságot mutatja be, hanem a megházasodott felek bizonytalanságait. Valószínűleg elég ritka az a pár, aki az esküvő előtt vagy közvetlenül utána nem teszi mérlegre a kapcsolatot, és nem kezd el kételkedni, hogy valóban jól választott-e. Egyedisége ellenére annyira mégsem tudott megfogni, mert lélektanilag nem volt annyira mély, boncolgathatott volna több kérdést is, így néha picit unatkoztam.
Nekem sajnos egyáltalán nem tetszett, pedig a fekete humort nagyon szeretem. Valahogy nekem túl nyers, túl morbid volt, és az érzelmeket is nagyon ridegen ábrázolták benne. Már az első rész sem tetszett, de akartam adni neki még esélyt, így azért pár részt megnéztem, de továbbra sem győzött meg. Talán túlléptem volna a nyers szókimondáson, de sajnos sem szórakoztatónak, sem elgondolkodtatónak nem éreztem egyetlen részt sem, így csak szenvedés lett volna végignézni. Sajnos ez nem lett az én sorozatom.
Remek film, pedig nem vagyok nagy musicalrajongó, de ebben nagyon jók voltak a dalok is, ahogy minden más is. Hibátlan alkotás. A szereposztás is remek volt. Lélekig hatoló film a magányosságról, arról, hogy mennyire nem ismerjük sokszor még a hozzánk legközelebb állókat sem.
Nem rossz film, de többet is ki lehetett volna hozni belőle. Teresa Palmer és Michiel Huisman miatt adok eggyel a megérdemeltnél több csillagot, mert annyira édes, összeillő páros voltak a filmben. Nem vagyok a fantasztikus filmek kedvelője, de a karma, a több élet kérdése engem is foglalkoztat. A film hiányosságai ellenére is végig leköti a nézőt, és ha nem is egy végtelenül bonyolult sztori bontakozik ki, de szépen felépítve eljutunk a megoldásig. Azért ebben maradtak kérdések, de maga a film tetszett.
Nekem ez most valahogy nem igazán tetszett, pedig nagyon vártam már. Kicsit zavaróak voltak az énekek, a történetvezetés kusza, néhol nehezen követhető. A helyszínek és a látványvilága nagyon jól sikerült, és a szereplők a tanulsággal együtt a helyén voltak, ennek ellenére egy nagyon felejthető mozit kaptunk. Az egész alkotás tempóját is gyorsnak éreztem, nem volt idő közben rácsodálkozni sem néhány jelenetre, mert már ugrott is át a következőre. Összecsapottnak éreztem, kár érte, ebben több is lehetett volna.
Nagyszerű sorozat, egyszerre megnevettet, meghat, megríkat, olykor megbotránkoztat. Egyedi módon ábrázolja a gyász feldolgozását, az élet értelmét. A karakterek jól kidolgozottak, mindenki egy szerethető különc benne. Ezt a sorozatot felírnám rosszkedv ellen is, és amikor nézed, egy kicsit kevésbé érzed magad egyedül ebben a nagy nagyvilágban.
Egyedülálló, nagyon elvont, lassú alkotás, inkább egy színházi darabhoz tudnám hasonlítani. Rétegfilm, legcélzottabb közönsége a filmszakmában tevékenykedők. A színészek játéka páratlan, azt hiszem, nekik ez valamiféle jutalomjáték lehetett. "Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében."
85 Micsoda nő (1990)