Na nézzük csak, kiknek való ez a film, amit a Föld bolygó ünnepelt kritikusai felkaptak az éteri magasságokba! Pasiknak, akiknek két Halley-üstökös között összejön talán egy-másfél női test, TikTok-tiniknek, akik vigyorogva huhognak minden ordenáré trágárkodáson, csajoknak, akik bírnák ezt a ribanc életet, de gyávák hozzá, hogy meglépjék, és persze azoknak, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit néznek éppen, a lényeg, hogy mindig a hype-vonaton utazzanak kényelmes biztonságban, mert abból nem lehet baj... Ez a film úgy ótvar, ahogy van, az összes színész ripacs, és meglehetősen idegesítő, a főszereplő leányzat azon túl, hogy arcpirítóan túljátssza a szerepét, még bűn ronda is, a rosszfiúk műanyag... több»
Ezek a Nolan tesók imádják az agyoncsavart sztorikat, ezt a sorozatot is rendesen berakta a turmixgépbe a kisebbik fiú. Persze velünk együtt, így aztán a legtöbbször azt sem tudjuk, mi van, mi lesz, meg mi volt, pluszban még kapunk nagyon mélyenszántó és fárasztó bölcselkedéseket meg nagy megmondásokat. A korszellemnek megfelelően itt sem ússzuk meg a girlboss trendet, két nő viszi a prímet, és persze minden pasi egy szerencsétlen balfék, lett légyen az akár egy profin kiképzett kommandós is... Na, engedjük el a sorozatnak ezt a mosolyogtató elemét, komoly drámák vannak itt, kérem szépen, nem röhög! Szóval az van, hogy egy évadot még ki lehet bírni belőle szotyival, de a többi önismétlő fára... több»
Nos, az a tény, hogy eddig 56 kritika született – ami ugye korrelál az efféle izékre beülők százalékos darabszámával –, megerősíti bennem az egyre inkább kiteljesedő mizantróp életérzést, hogy még inkább kerüljem az embereket...
Bár a méjnsztrim kritikusok az egekig magasztalják Nicole Kidmant – amibe persze belejátszik a politikai platformazonosság is –, én azt látom, hogy Kidman szét van esve, mint a szójás kolbász; püffedt arc, tésztás szemek, ismerős tekintet olyanoktól, akiknek az edények mögött ott lapul mindig egy kis hörpinteni való.
Ez és a legutóbbi, Holland című filmje is csak egy szánalmas vergődés volt a vásznon, gyorsan felejthető tartalommal, de nehezen múló szomorúsággal az elmúlással küzdő művész láttán. Persze igazságtalan lennék, ha őt kárhoztatnám egyedül ezért a fércmunkáért, mert ugyebár volt ott egy rendezői is, akit innentől hatóságilag kellene távolságtartásra büntetni a mozgófilmkészítés... több»
Sajnos Kidmant is elérte a kivénhedt művészek sanyarú sorsa, akiket kéjes élvezettel fuvaroznak ki az idősek otthonából senkiházi, noname rendező(nő)cskék, hogy aztán a filmművészettől univerzumnyi távolságra lévő ócska tákolmányaikba tolják őket, rájuk akasztva valami borzalmas szerepet. Aztán persze az lett, hogy Kidman még ezt a filmszerű képződménynek tűnő Hollandot sem tudta már elvinni a vállán; fájó szívvel és szomorúan nézhetjük a gyöngyvásznas végóráit, de a neve még jól mutat a posztereken. Ez a szegény kis butuska Mimi Cave valami nagyot akart összehozni, ilyen drámát, meg thrillert, meg minden menő dolgot, erőlködött is rendesen, de csak egy kis folt lett a végén a tisztasági bet... több»
Nos, akkor nézzük! Magáról a filmről, mint alkotásról nem szeretnék most beszélni, mert ha csak produkció szintjén tekintjük, akkor is egy hulladék. Viszont amiről beszélni kell, az már sokkal fontosabb, és ez az üzenete. Ez a német rendezőnő – nevezzük nyugodtan szélső balos anarchista p*csának – nem kevesebbet tett, mint összehozott egy gyűlöletfilmet. Kinézett egy jól körülhatárolható társadalmi csoportot – akiknek egyetlen bűne a jó életszínvonalhoz való adottságok megléte –, és egyértelmű negatív színben feltüntetésük mellett a válogatott meggyilkolásukra adott felhívást. Az, hogy a Netflix teret engedett ennek a mosléknak, azon persze semmi csodálkozni való nincs, évek óta játsszák ezt... több»
Kínos. Mérsékelten vicces, erősen izzadtságszagú, kivénhedt műsorvezetők fél kiló púderrel az arcukon. A játékosok meg... Valamiért a magyar emberek nem tudnak igazán lazák lenni, örökkön azok a zavarban lévő arcok, mindig érződik az alá-fölérendeltségi viszony és feszengés.
Jaj, de érdekes, ennek most kellett kijönnie, hogy a republikánusok nyertek, a demokratáknál minden rendben van, szentek gyülekezete... Egy ócska, hulladék, libsi propagandafilm az egész...
Sajnos minden magyar filmet a hang nyír ki, egyet sem bírok végignézni, pedig olyan jó lenne, ha működnének. Számomra örök rejtély marad, hogy azok a színészek, akik szinkronban igazán remekelnek, amikor önmagukat kellene adni, elhasalnak. Halló, feltalálták már az utószinkront, nyugaton szeretik, talán nem véletlenül, mert a forgatáson egyszerűen nem lehet színvonalasan előadni a szöveget. Ebben a sorozatban is vagy motyognak, vagy monoton hangon darálnak, üresen, érzelemmentesen, szenvtelenül. Ami érdekes, hogy a külföldi szövegbetétek meg jók, ég és föld a két előadásmód. Na mindegy, egyszer csak észreveszi valaki, hogy ez így nem lesz jó.
Elég sok hisztérikus fanyalgás nehezítette ennek a filmnek a sorsát a szokásos recept szerint: a vezérürü kritikus kinyilvánítja dörgedelmes véleményét, a csorda meg szinkronban béget. Ezt a filmet a 80-as években adták ki, nem nagymozinak készült, könnyzáporos CGI-vakítást elvárni tőle badarság lenne. Ami volt, az pont jó volt, a díszlet igényes és kellően hiteles. Emlékeim szerint elég jó kis izgulós film volt kevés szereplővel, de nem éreztem üresnek, kitöltötték a játékidőt. Úgy gondolom, egy 1980-as sci-fi horrornak teljesen jó, még mai szemmel is.
Csípem az ilyen dilinyós filmeket: abszurditás kimaxolva, véresen komolytalan izgalom, meghökkentő poénkodás és remek színészi játék... Teljesen nézhető a célközönség számára.
Nagyjából lent leírtak mindent, kár lenne itt okoskodnom, a lényeg, hogy nekem tetszett a sorozat úgy összességében. Van pár üresjárat olykor, amin jobb lenne minél előbb túl lenni, de melyik sorozatban nincs. A fura hangulat végig adott, nem szokványos a világ, a sok apró dolog a végére kezd formát ölteni, hogy aztán a legvégén beleadjanak mindent. Nem voltam benne biztos, hogy végignézem a sorozatot, de kár lett volna kihagyni.
Bitang rossz film. Az elején még él benned a halovány remény, hogy valami lesz belőle, de egyre ócskább lesz, ahogy haladunk a vége felé. A főszereplő csávó még szódával elmegy, de a párja – aki egy nagyvárosi irodista csaj, de egy nap erdő után ő lesz a vadon asszonya – és a rút kislányuk valami gyalázat, amit alakítanak így együtt. Gyakorlatilag faarccal tolják végig a horrort – ritkán látni ennyire félresikerült castingot. Meg az egész sztori, unalomig ismert átváltozástörténet, csak sajnos abból a legsilányabb fajta. Annyira üres és semmitmondó az egész műsor, hogy el sem hiszi az ember, hogy ezt így ki merték adni.
Igazából már írni sem nagyon van kedvem az efféle ótvar filmekről, annyira fárasztóan bénák, hogy leginkább azt nézed, mennyi van még hátra belőlük. Ezek a képregényes figurák már a könyökünkön jönnek ki, hiteltelen gonoszokkal, ratyi cgi-vel, lőni és célozni képtelen NPC-kel, ruppotlan dialógusokkal és rapszodikus képességekkel bíró főszereplőkkel, akik egyszer félkézzel lebontják a fél várost, máskor meg egy pofontól összeszarják magukat. Befejezhetnék már ezt a gyártók, és végre folytathatnák a valódi filmkészítést ehelyett az alibizés helyett. A nőkön kívül kétlem, hogy bárki izgalomba jött ettől a filmszerű képződménytől...
Lassan fel kellene keresnem egy agykurkászt, hogy mondja már el, mi a gond velem, miért vagyok rosszul azoktól a filmektől és sorozatoktól, amiket a széles néptömegek megimádnak. Miért ég az arcom szekunderben, amikor ezeket a valamiket nézem, és miért nem nevetek azokon a poénokon, amiket más fergetegesnek tart. Mindjárt itt van ez a sorozat: amerikai szellemi szintre belőtt beköpések érik egymást, olyan ütősek, hogy a digitális röhögőgép a hasát fogja, én meg csak nézek ki a fejemből, és nem értem őket... Kell az a pszichológus...
62 Anora (2024)