Nem erre számítottam Nem az én filmem. Ez a zenei műfaj és ezek az idolok abszolút nem működnek az én világomban. A film első fele dögunalom, és legyünk őszinték: később sem rágtam le a körmöm az izgalomtól. Annyi feszültség van benne, mint egy lemerült rúdelemben. Josh Hartnettet régen ki nem állhattam, de a Londoni rémtörténetek óta fordult a kocka. Miatta érdekelt az egész, de felejtem is. Azt hiszem, inkább a rémtörténeteket nézem újra. Ezt bizton ajánlhatom másnak is.
Ízlések és pofonok Amint a két fent említett dolog is eltérő, úgy a humorról sem egyezik meg mindenkinek a véleménye. Szerintem ez a kedves kis vígjáték a szolid mosolyogtató, és nem a „fingásból és böfögésből” álló humort képviseli. Tim Allen szerintem jól hozta össze a komikus helyzeteket. Jeanne Tripplehorn aranyos és gyönyörű. Sigourney Weaver, az örök kedvenc szintén aranyos, és akkor még felettébb vonzó is volt. A mozi kellemes, önfeledt szórakozást nyújt.
Jean Reno mindig a kedvenceim közé tartozott Jól működik a film cselekménye lépésről lépésre. Sokféleképpen feldolgozták már az alapgondolatot. A Keresztapa ki szeretne lépni a bűnös életéből.
Természetesen a volt társak nem engedik. Huszonkét lövés után is életben marad. A felépülése után fogadalmat tesz, melyet meg kell szegnie. Bosszút kell állnia.
Végre a megfelelő színészek a megfelelő filmben Négy látszólag önálló történet különböző érzésekről. A négy történet azonban mégis kapcsolódik egymáshoz. Jó és rossz egyformán megtalálható a történetben. A negatív szereplő szála az, mely az egész filmen keresztül fut. A karakterek jól megírtak, és szerencsére a színészek hozzák is a megfelelő jellemek tulajdonságait.
Eastwood Persze csak a nagy rendező fia.
Ez a film nagyon alsó polcos bor kategória. Sokat kell még a fiatal Eastwoodnak tennie, hogy értékes filmekben szerepeljen. Kár volt a másfél óráért.
Nézz rezzenéstelen arccal, de legalább szigorúan! Gere-nek ez nem sikerült ebben a filmben. Jó néhány klisé ellőve, ám egy nincs kihasználva. A legfontosabb azonban kihagyva, ami meg is buktatja a filmet. Milyen ügynök az, aki tudja, ki a rosszfiú, és mégsem menti a családját tőle, hanem visszamegy az irodába tovább nyomozni? Ettől eltekintve megéri a rááldozott másfél órát.
Nem tudom mit vártam,de biztosan nem azt amit kaptam. Talán egy őskorba helyezett tinihorrorra készültem,de helyette kaptam egy unalmas, logikátlan, izgalomtól mentes semmit. Természetesen nőnemű a győztes,mint általában. Talán ez így is van jól. Egy esélyt adtam a kőkorszaki ötletnek. Többször nem hiszem, hogy újranézem.
Szokásommá vált végigolvasni a véleményeket mozikról Így akadtam rá erre a road movie-ra is. Igaz, nem egy pörgős akciófilm. Lassan bontakozik ki benne a három főszereplő sorsa. Szeretem az érzelmekről, érzésekről szóló filmeket. William Hurt neve mindig a képernyő elé tud csalni. Most sem csalatkoztam. Rengetegszer elgondolkoztam már, mennyire szerencsésnek tarthatja magát az, akinek kiegyensúlyozott családi élete van. És milyen „apró” dolgok ki tudják siklatni a biztosnak hitt sorsot. Remekbe szabott, elgondolkodtató történetet láthatunk.
Más befejezésre számítottam Három szereplős filmként nem is volt rossz. Eddie Marsan a Ray Donovanben nyújtott alakítása óta az egyik kedvenc színészem. Miatta néztem meg ezt a krimit. Ráadásként megnézhettem Gemma Arterton csodálatos testét. Nem túl feszült a film atmoszférája, de egy patront megér (ha már úgyis a lövedékeknél tartunk).
Hülye ötlet volt nekiülni ennek a filmnek Valójában soha nem kedveltem Keira Knightley-t. Valaki azt mondhatta a rendezőnek, adj egy rágót a szájába, sminkeld ki, és nagyon keménynek fog látszani. Szánalmasra sikerült és erőltetettre, akárcsak a film. Feszülten kell figyelned, ha a történetre vagy kíváncsi. Rengeteg felesleges vágás teszi még élvezhetetlenebbé a filmet. Nagyon kínos az egész. Megnéztem, hogy nektek már ne kelljen.
Cox a ma is aktív nagy öregek egyik legnagyobbja Azt hiszem, ebben a drámában egy olyan zsémbes csapost kellett alakítania, aki a való világban is közel állhat hozzá. A folyamatos szarkasztikus mogorvaság nem használ igazán az amúgy is lehasznált ketyegőjének. A film végig tele van egy bárba zsúfolt feszültséggel. Emberi sorsok, tragédiák elevenednek meg a szemünk előtt. Coxnak segít fenntartani a feszültséget Paul Dano. Érdekes, milyen jellemváltozáson megy át a két karakter egymásnak köszönhetően az együtt töltött idő alatt. Mindkét karakter előhozza a másik rejtett tulajdonságait, míg a végkifejletben a két lélek egy testben egyesül. Megindító történet.
Végre összeszedtem minden bátorságom, és nekivágtam újból ennek a csodás látomás megnézésének. Valami nagyon erőteljes érzelmi töltésű alkotásra vágytam. Robin tíz éve nincs már sajnos köztünk, így gondoltam, rá is emlékezem ezzel a mozival. Sosem a vígjátékai miatt szerettem. A drámai szerepekben tudott igazán kiteljesedni szerintem. Az Ébredések, Holt költők társasága, vagy akár a Csodás álmok jönnek mind, mind a nagybetűs filmek jelentős alkotásai. Millió alkotás született már a szerelemről, szeretetről, az igazi lelki társakról. Számomra azonban ebben a műben sikerült igazán eggyé kovácsolni ezeket az érzelmeket. A színészi játékon felül a film színei magával ragadnak, és a színekkel együtt a film magával visz Dante Isteni s... több»
Mit nézek? Erőtlen, harmatgyenge folytatása az első résznek. Ripacskodásokkal teletűzdelt színészi vergődések. Hiányoznak a poénok. Életfogytiglanra ítélném a főgonosz sminkesének és fodrászának a szerződtetőjét.
Mindig is szerettem Costner eposzait Bár nem sok közünk van az akkor történtekhez, mégis nehéz érzelmi elragadtatás nélkül nézni a történéseket. Valójában abszolút nem érdekel, miért bukott meg az alkotás az amerikai mozikban. Nekem tetszett. Remek felvezetés volt az első rész, és várom a folytatást. Remélem, legalább a második rész a mozikba kerül. Enélkül sajnos az első résznek nem sok értelme lenne. Túl sok nyitott szál maradt, melyek szerintem valószínűleg majd egyben teljesednek ki. A színészek mind hozták a tőlük elvárt alakítást. Az operatőri munka csodálatosan mutatja be a táj és az évszakok szépségeit. Mindenképp megéri rááldozni a három órát.
Ilyen szánalmas kínlódást rég láttam Ebben körülbelül annyi a humor, mint két partra vetett, kiszáradt medúzában. Én megnéztem, hogy nektek már ne kelljen.
Hulladék.
Beteg világ Valójában mindent leírtak már erről a krimiről. Csak néhány dolog, ami enyhén felcseszi az agyam. Miért kell az ilyen krimikben mindig szabályokhoz ragadt bürokratáknak vezetni az FBI-t?
Az emberek java két dologgal mozdítható ki a komfortzónájából. Szabadjára engedheti a benne rejlő gyilkolási ösztönt, még, ha mások által elkövetett gaztettekről van is szó. Valamint mind internetfüggő.
Lane többször is úgy viselkedik, mint egy amatőr (macska a monitoron, kiszáll a kocsiból a hídon, és az üres hídról bekerül a gyilkos a kocsijába). Mindezeken túllépve a film feszült, és a gyilkost annyira jól játssza a színész, hogy te is válogatott módszerekkel ölnéd meg.
65 A csapda (2024)
Nem az én filmem. Ez a zenei műfaj és ezek az idolok abszolút nem működnek az én világomban. A film első fele dögunalom, és legyünk őszinték: később sem rágtam le a körmöm az izgalomtól. Annyi feszültség van benne, mint egy lemerült rúdelemben. Josh Hartnettet régen ki nem állhattam, de a Londoni rémtörténetek óta fordult a kocka. Miatta érdekelt az egész, de felejtem is. Azt hiszem, inkább a rémtörténeteket nézem újra. Ezt bizton ajánlhatom másnak is.