Hogy ki a zakkant, csupán nézőpont kérdése A film egyetlen mondvacsinált konfliktus körül forog, komoly története nincs. Az érdekfeszítő párbeszédek, a parádés színészi alakítások és a hangulatos vágóképek azonban lekötik a figyelmet. Viszont a befejezés, vagy inkább annak hiánya miatt nem tudom közepesnél jobbra értékelni.
Először csak szimplán unalmasnak tartottam a történetet, cé kategóriás színészek hiteltelen játékával. Aztán elkezdett idegesíteni a főhősnő hisztije, és ezen már az sem segített, hogy a befejezés irtó romi lett.
C Nehéz osztályozni ezeket az egy kaptafára készült karácsonyi filmeket, mert itt nyilvánvalóan nem akartak az alkotók valami eget rengetőt összehozni, csak a családot másfél órára a tévé elé ültetni. Ez végül is sikerült neki.
Mindig felkelti az érdeklődésemet, ha megosztó egy film, ez pedig kapott hideget, meleget. Szerintem ennek az alkotásnak pont az a baja, hogy langyos. Az alapötlet egész jó, a karakterekkel sincs baj, de az nem információadagolás, hogy a film felénél egy párbeszédbe tuszkolják az összes tudnivalót, ráadásul a fő fordulatot mindjárt el is durrantják.
A főszereplő karakterfejlődésére épülő film, de az író tartogat egy meglepetést is a végére. Jó történet, kiváló karakterekkel, remek színészekkel, és némi humorral fűszerezve.
Nyilván férfiként nem tudom beleélni annyira magam az áldozat szerepébe. (Engem például nyugodtan zaklathatott volna a fiatal Demi Moore.) Ráadásul nem amerikaiként a filmben szereplő prominensek nagy részét nem ismertem, de tanulságos volt látni, hogy a demokrácia hazájában is milyen könnyen mozgatja a pénz a szereplőket. Azt meg saját tapasztalatból is tudjuk, hogy a média mekkora hatalom, ha valaki megkaparintja.
A kevesebb néha több Ebben a filmben aztán van minden, pörög, mint állat. Gondolom, aki odavan a szuperhősös filmekért, élvezni fogja. Én azzal szórakoztattam magam, hogy azt számoltam, melyik jelenetet vagy látványelemet miben láttam már.
Idén a Reszkessetek, betörők helyett ezzel a családi filmmel adóztunk a karácsonyi ünnepeknek. A teljesen életszerűtlen történet itt is mesevilágot hozta a nappalinkba, de nem zavarta meg a nyugalmunkat egyetlen valódi konfliktushelyzet vagy drámai fordulat sem. Nem kellett nevetnünk sem rajta, ami megkönnyítette a töltött káposzta emésztését.
Egy jó karácsonyi film receptje: Végy egy lapos történetet, hogy közben lehessen a családdal is beszélgetni. Adj hozzá unalmas karaktereket, akiket középszerű színészek játszanak el, nehogy bármi elvonja a figyelmet a bejglievésről. Helyezz el benne indokolatlan vágóképeket gyerekről és kutyáról, ezzel emelheted a cukiság faktort. Végül zárd le egy kiszámítható végkifejlettel, hogy még véletlenül se okozzál senkinek meglepetést, arra ott az ajándék sál vagy zokni. Ennél az alkotásnál megfogadták az összes tanácsomat.
Vigyázat! Kanadai A film egyetlen konfliktusra épít: meddig tart egy felnőtt gyermek lojalitása a családjához. Drámai ív: nulla, valódi feszültség: semmi. Méltatlan vígjáték a szír nép szenvedéseinek ábrázolására, még akkor is, ha megtörtént esetet dolgoz fel.
Aki jobban szereti a drámai alakításokat és a történelmi környezetet egy filmben, mint a lebilincselő történetet és a látványt, annak lehet, hogy tetszik majd ez a kissé elvont művészfilm. Én bambán néztem a vége főcímet, miközben arra gondoltam, vajon mit akarhatott közölni az író.
Nagyfaterként is élveztem minden percét Magával ragad a film hangulata, kidolgozottak a karakterek, jók a párbeszédek, na és a helyszín, az pazar. (Leszámítva, hogy aki egy kicsit is ismeri Badacsony környékét, azt zavarhatja, hogy a Balaton-felvidék különböző helyeiről ollóztak be vágóképeket, holott elvileg ugyanazon a telken játszódik a legtöbb jelenet.)
A dokumentumfilm profi, rengeteg archív felvétellel, de nekem egy kicsit csalódást okozott, hogy az Ike-féle gumicsonton rugózik még mindig. Többet szerettem volna látni az elmúlt két évtized Tinájából.
83 Nyugaton a helyzet változatlan (2022)