Az első másfél óra csupán üres szócséplés, a történet semmit nem halad előre. Amikor aztán jön a fordulat, és reménykedünk, hogy most olyan tartalmat kapunk, amiért megérte várni ilyen sokáig, jön a vége főcím, a néző meg csak ül ott bambán, hogy ez most mi volt.
Még, még, még... Megnéznék ebből még egy részt, ahol a most kimaradt színészek is elmondhatják a saját történetüket. Ja, és innen üzenem Gáti Oszkárnak, ha olvassa, hogy Rambo menőbb arc, mint Lear király. ;)
22 év után is vállalható A történet nem túl bonyolult, ráadásul a mondanivalója is távol áll tőlem, mégis jó volt felidézni Krabi mesébe illő szigeteit.
Bár élveztem a fordulatos történetet, mégsem tudok több csillagot adni, mert kegyetlen hosszúra nyújtották a filmet, ráadásul ezt a „poént” már ellőtték egy hollywoodi alkotásban (Viharsziget). A fő bajom a befejezéssel volt. Egy időhurkot produkált a történetíró, aminek ellentmondásaival magára hagyta a nézőket.
Mindennapos sztori Lineáris történetet egy házasság első évtizedéből. Semmi fordulat, még igazi konfliktus sincs, viszont van benne csodaszép Jennifer, sármos Owen, cuki kutya, és úgy látszik, ez elég 82%-hoz.
Kicsit eljárt az idő efelett a film felett, de szerintem én 97-ben is csak közepesnek értékeltem volna a leginkább csak sztereotípiákra építő humort. De akkor még azon is kiakadtam volna, hogy miért Galambos Péterrel szinkronizáltatták le Matthew Perryt, amikor a nálunk éppen futó Jóbarátok sorozatban Ross magyar hangja volt.
Imázsfilmnek elmegy Egy elkényeztetett nő története, aki sehol sem képes megtalálni a helyét. Elárulom, ezen egy hosszú kirándulás és néhány keleti bölcselet nem segít. Egy hatalmas pofon az élettől, egy igazi tragédia talán helyrerázhatja az agyát, de ebben a filmben csak romantika és csöpögés van, a valódi dráma kimaradt.
A film története két mondatban elmesélhető, valójában egyetlen ütközetet húznak másfél órán át. Az, hogy arabok készítették, kb. tíz percig érdekes, valójában egy bevált hollywoodi klisékre épülő iparos munka.
Hú, de eredeti! Mindig csodálkozom, hogy van producer, aki egy ezerszer feldolgozott, amúgy sem túl fantáziadús forgatókönyvre (megölik az asszonyt, bosszút állok) pénzt ad. Azt leszámítva, hogy Schwarzenegger Kommandója 1985-ből ezerszer jobb, de még Seagal 1990-es Ölve vagy halva című filmje is kenterbe veri, egészen tűrhető iparos munka az olaszoktól.
Széll Kálmán tér Nem tudom, hogy 2001-ben mennyire tetszett volna nekem ez a film, de ma jó rajta nosztalgiázni. A története viszont pocsék, üzenete pedig nem sok van.
71 Nincs baj, drágám (2022)