Fikatours_blogger

Sok újdonságot tudtam meg Czibor életéről, végig szórakoztatott a film, egyedül a politikai potentátok páváskodását éreztem feleslegesnek, sőt, zavarónak.

Hogy legyen egy "elfogulatlan" vélemény is: első filmnek nem rossz, de kicsit izzadságszagúnak éreztem a ráerőltetett művészieskedéssel.

A hatvan pluszosok odalesznek a díszlettől
Külön gratulálok, hogy nem spóroltak a részleteken, de a története is jól kitalált és szépen megkomponált. Ha egy-két hosszúra nyújtott jelenetet jobban megvágtak volna, már majdnem tökéletesnek mondanám.

Infómorzsák fanoknak
Az animációs szösszeneteket beilleszthetjük a nagy egész történetbe.

Nem csak fanatikusoknak
Pörgős dokumentumfilm, de nem kapkodós. Végig szórakoztatónak találtam a másfél órát, annak ellenére, hogy nem követem az amerikai kosárlabdát. (Az olimpiai meccseikre azért még emlékeztem.)

Hiába a parádés alakítások, ha lapos a történet
Ha ez a film nem egy megtörtént esetet dogozott volna fel, a forgatókönyv át sem ment volna a hollywoodi szűrőkön.

Klasszikus bohózat
Meglepő, mennyien szeretik még mindig ezt a műfajt, de ha a harmincas évek Kabos-filmjeihez hasonlítom, humorban messze elmarad.

Hiába a jól felépített világ és a hiteles karakterek, a történetvezetés annyira vontatott, hogy a negyedik rész után feladtam.

Nem mondom, hogy a végén rendesen elvarrták a szálakat, de azért nézhető. (Főleg Marisa.)

Lassan indul a film, a huszadik percnél majdnem kikapcsoltam. Kár lett volna. Egy nagyon is érdekes történet bontakozott ki belőle, ami ijesztő tükröt tartott elénk a gyermeki lelkivilágról és gondolkodásmódról. Lenyűgözött a főszereplő lurkók parádés játéka.

Rémálom
Nem mondom, a filmnek van egy íve: amikor már azt hiszed, ennél nagyobb baromságot nem lehet kitalálni, rátesznek egy lapáttal.

A történet nem túl erős, de átadja az 56-os pesti események hangulatát. Remekül vegyítették az eredeti felvételeket a frissen forgatott jelenetekkel. Néhol kifejezetten igényes képi megoldásokkal pótolták ki a költségvetés szabta kereteket.

Nem nehéz jó filmet készíteni, csak kell egy jó történet, aminek van mondanivalója és fordulatai, kell egy jó rendező, aki képes úgy filmvászonra vinni a leírtakat, hogy az alaptörténet összes drámája átjöjjön a másfél óra alatt, és nem utolsó sorban tökéletes színészek, akik hitelesen visszaadják a karakterek szenvedéseit, örömeit és összes reakciót, ami tovább emeli az alkotás értékét. Végül ne feledkezzünk meg a nézőről sem, aki nyitott a film témájára. Ezúttal mindegyik megvolt.

Na, hogyan?
Elmentem a moziba tanulni, mert jobb későn, mint soha, de hasznos tanácsok helyett csak másfél óra könnyed szórakozást kaptam.

Vígjátékba bújtatott dráma
Kojak olasz reinkarnációja nem egy jellemes ember a filmben, de azért a végére felfejlődik a karaktere.

Az alapötlet nem rossz, de a félórás epizódokból álló sorozat inkább a sitcom kategóriába illene, ahhoz viszont kevés benne a poén.

Köszi MAFAB az ajándék jegyet
Valószínű, ha nem Ross doktor és Pretty Woman alakítja a főszerepeket, el sem megyek a moziba. Kár lett volna, mert a forgatókönyv és a helyszínek önmagában is megérték volna a másfél órát.

Kicsit meglepett a befejezés, mert azért hősünk nem az a kimondott pozitív figura, de összességében nagyon jó a történet.