Fikatours_blogger

Majdnem megtettem.

Férfiként a téma nyilván nem annyira érintett meg, de így is kevésnek éreztem benne a drámát. Az információadagolás kissé káosznak tűnt az elején, de a végére minden kitisztul. A zárópoén pedig egyenesen briliáns.

Ifjabb koromban is imádtam az ilyen típusú, francia vígjátékokat (és Sophie Marceau-t). Ma sincs ez másképp.

A film jól adja vissza ennek a világnak a hangulatát, látszik, hogy nem spóroltak a költségvetésen. Egyedül a hosszát érzem indokolatlannak, a mondanivaló simán belefért volna másfél órába.

Néhány színészóriás valóban
Elképesztő (és egyben siralmas), mennyi áthallás van még mai is a film mondanivalójában.

Egyórás felvezetés után, már éppen kezdett volna érdekessé válni a történet, amikor vége is lett a filmnek.

Örökzöld téma (akarom mondani: fekete)
Most láttam csak, hogy megtörtént esetet dolgoz fel a film. Megbocsájtottam volna, ha kicsit színeznek a történeten, hogy ne aludjak el rajta.

Nyilván egy bizonyos kor alatt jobban élvezhető lenne ez az alkotás, sajnos én már túl vagyok ezen.

Bizonyára szükség van ilyen filmekre is. Nekem nincs.

Nem tudott megújulni
Az első rész még elment szódával, de ez már fárasztott.

Az élet sokszor meghökkentő forgatókönyvet ír
Egy újabb film, ami kizárólag a karakterfejlődésre épít, de azt legalább jól interpretálja. Meg is néztem, ki rendezte: hát nem M. Gibson új mátkája?!

A történet leginkább a főszereplők karakterfejlődésére épít, amitől még jó is lehetne, de a bollywoodi megoldások mesévé degradálják a több mint ezer halálos áldozatot követelő, 1984-es indiai pogromokat. (Ami nem mellesleg úgy kezdődött, hogy a miniszterelnöknő utasítására korábban megrohamoztak egy szikh szentélyt.)