10/4 – Csalódás Sokkal, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.
Tetszik az atmoszféra és az ötlet. Az Apocalyptóhoz hasonló holt nyelveken pofázás és feliratozás is nagyon bejön. Ami kevésbé jó, hogy modell külseje és ruhái vannak az „ősembereknek”, ez kicsit lehozó.
Néha bele tudtam élni magam, a rendkívül minimalista setting miatt. Viszont a legtöbbször baromi unalmas, az összhatást nézve pedig értelmetlen, nincs rendes magyarázata, vagy lezárása a sztorinak, csak tinglitanglizás. Cserébe legalább befogadható a játékidő.
Egy jó rendezővel bitang film lehetett volna belőle, főleg azért, mert nagyon kevés ebben a korban játszódó film készült eddig.
10/6.5 Klasszikus, filmtörténeti mérföldkő, meg minden... De ma már nagyon vicces az egész, Lugosi szinte bármelyik megjelenésén, megszólalásán fel lehet nevetni. Ettől függetlenül tisztelem az embert.
Szívderítő látni a film elején a magyarul beszélő falusiakat, illetve a dróton rángatott denevért. Pont olyan hosszú a film, hogy még ennyi idő után is befogadható legyen. Mai szemmel nem sok élvezeti értéke van, inkább tiszteletből, kulturálódásból és a magyar vonzatai miatt érdemes megnézni. A Renfieldet alakító színész nagyon jól hozza az őrültet.
10/5.5 – Nincs ezzel probléma Ciki meg minden, de semmi komoly problémát nem látok a filmmel kapcsolatban. Nem sokkal rosszabb, mint a többi kosztümös pancserkedés. Mivel komolyan vehetőbbek azok?
A kétezres évek közepes Marvel-filmjeit idézi (Hulk, Daredevil, Elektra), azok is hitványak voltak, mégis nézte mindenki.
A vélemények alapján arra számítottam, hogy értelmezhetetlen, összevissza vágott katyvasz lesz gagyi CGI-al, de teljesen épkézláb film, csak gyenge. Simán nézeti magát (főleg trashen edződött szemekkel), egynek elmegy.
10/7 Az egyik legjobb vígjáték ever. Ha ma nézném elsőre, nem valószínű, hogy tetszene, de nem tudom leválasztani a gyerekkori élményekről. 2000-es évek vibe, amikor még minden rendben volt. Szétröhögtem magamat rajta most is, vagy tizedjére.
10/5.5 Nagyon nagy Kevin Smith rajongóknak tetszhet, mert a korábbi filmeken nosztalgiázik egész végig. Összességében nem rossz, elrendezi a karakterek sorsát, és lezárja az eddig történteket, de már nem üt harmadakkorát sem, mint a korábbi filmek. Hiányzik belőle az újdonság, az a fajta kreativitás, ami az első két részt jellemezte. Helyenként erőltetett is, illetve néha már zavaróan sokat időzik egy-egy nosztalgikus jeleneten, képkockán. Nem gondolom, hogy az előző filmek meggyalázása lenne, ahogy sokan írják, inkább se nem jó, se nem rossz...
10/5 – Bob nem lett szimpibb Köszönöm a lehetőséget, Mafab!
Életrajzi filmet készíteni nehéz. Nem egyszerű egy átlagon felüli személyiség életét belezsúfolni másfél-két órába úgy, hogy az egyszerre átlátható és befogadható maradjon, ne legyen csapongó, ne időzzön túl sokat jelentéktelen dolgokon. Kiszolgálja a rajongói igényeket, bemutassa az illetőt egyaránt a fanoknak és azoknak, akiknek még ismeretlen szereplő. Elmesélje az alanyának múltját, motivációját, hatását. Az utóbbi időből csak az Elvis-filmnél gondolom, hogy sikerült mindezt jól megvalósítani.
A One Love esetében úgy érzem, hogy azoknak készült a film, akik eleve a színész rajongói, és tisztában vannak a rasztafári életérzéssel. Laikus nézőként nem sok érde... több»
10/5 Időnként rá kell jönnöm, hogy nem szeretem Cronenberg stílusát. Indokoltnak tartom, hogy ilyen elismert rendező, de nekem egyszerűen nem jön be. Csakúgy, mint David Lynch.
Ez a film is egy mondanivalóval gazdagon ellátott, de nem egyértelmű, bizarr mű. Nem válik szerethetővé, maradandóvá sem igazán. Egyszerűen csak egy kellemetlen, rossz hangulatú filmélmény, ami bár formabontó és érdekes a maga módján, egyszerűen sok, vagy túl eltérő nekem.
Sokadik film, amit látok a rendezőtől, de nem fogom követni ezentúl sem őt, sem a fiát. Lehet, én vagyok tuskó, nem tudom.
10/7 Taika Waititi tud nagyon sok és nagyon jó is lenni, szerencsére most az utóbbit éreztem. Nagyon kellemes hangulatú, barátságos, feel-good film. Mosolyogva néztük végig.
Végre egy film, amiben nem hal meg senki, semmilyen borzalom nem történik (ritkán látok ilyet), szerethetőek a karakterek. Még a transz vonal is teljesen rendben volt szerintem, nem a torkon lenyomós propaganda történet. Teljesen emberi.
Elég hirtelen lett vége a történetnek, bár belegondolva nem maradtak elvarratlan szálak.
A tökéletes 10/7 pontos, vasárnapi pihenős, jókedv generáló film.
10/7 Valentin-nap közeledtével időszerű volt elővenni ezt a méltatlanul elfeledett, csaknem beszerezhetetlen klasszikust.
A műfajban bőven átlag feletti, mai tekintetben is elképesztően véres, kegyetlen film. Érthetetlen számomra, hogy mégis alig találkozni vele bárhol, nem nagyon beszélnek róla az emberek, pedig abszolút ott van a helye az élmezőnyben. Ennél a filmnél többet szerintem nem nagyon tud nyújtani egy slasher, minden megvan benne, ami egy hangulatos '80-as hentelős mozihoz kell. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Micsoda élmény lehetett annak idején egy autósmoziban a csajoddal összegabalyodva megnézni...
10/9 Nehéz volt megszólalni a film után.
Ámulatba ejtő. Eszméletlen jó film.
Annyi mindenről szól egyszerre, hogy nem egyszerű egy dolgot kiemelni, de ha kell, akkor azt mondanám, hogy oktatófilm a szívós kitartásról. Egy mestermű, ami a lehető legjobbkor talált meg.
Fix, hogy idén top 10-es lesz nálam.
10/7 Hihetetlen, hogy 1979-ben ilyen filmet készítettek. Érthető, hogy ekkora hatása volt és van a mai napig a filmművészetre, és vagy 10 olcsó Alien ripoff készült belőle.
Az elképesztő technikai megoldások és az újdonság ellenére is ma már kicsit unalmas szerintem. Nem úgy, mint a második rész, amin csak kapkodtam a fejem, hogy mennyire tökéletes.
Mindig a robotokkal van a gond egyébként. :)
Jöjjön megosztó rangsorolásom az Alien-filmekről:
1. Alien 2.
2. Prometheus
3. Alien
4. Alien: Covenant
5. Alien 3.
6. Alien 4.
10/5 Mint azt előre sejteni lehetett, teljesen értelmetlen és felesleges film, semmilyen befejezéssel. Mivel nő rendezte, természetesen minden férfi szereplő aljas, gyáva rohadék. Mindkét nemtől oda-vissza megy a másik szapulása, unalmas ez már gyerekek.
A másik nagy problémám a film hossza. Semmi nem indokolja, hogy 150 perces legyen a játékidő. A végén, pont a várt legnagyobb izgalmaknál már nagyon vártam, hogy véget érjen.
Ha 10-nél több horrort vagy thrillert láttál életedben, semmi szükség rá, hogy ezzel a filmmel foglald a véges tárhelyet az agyadban, vagy rászánd az időt más néznivaló helyett.
10/8 Régóta pihent a listámon, végre megnéztem.
Eddig a Kinizsi 100-ra és pár lefutott maratonra vertem magam. Hol van ez ahhoz, amit ezek az emberek végigvisznek? Elképesztő, leírhatatlan teljesítmény.
Mint dokumentumfilm kicsit csapongó és darabos, de mint hangulatfilm, kedvcsináló, spartathlon szemléltető, első osztályú. Végig lekötött, rendkívül átérezhető volt nagyon sok jelenete.
Sokat gondolkodtam, hogy volt ereje Balázsnak a futás mellett a filmre is koncentrálni. Milyen sok szervezőmunka lehetett összehozni...
Kedvet is kaptam a futáshoz.
10/7 A nosztalgiajárat újabb állomása:
Tizenegy és tizennégy éves korom között legalább 10x láttam a Golyózáport. Bizonyos részeit még többször (nyilván a szex közben lövöldözést a legtöbbször). A nyomógombos telómon is megvolt .3gp formátumra konvertálva. Tiltott, menő film volt, amit az erőszak, szexm, káromkodás hármasa miatt csak telefonon vagy hordozható DVD-n nézhettem, emiatt még jobban imádtam.
Az az igazság, hogy ez a film egy tőrőlmetszett kreténség, igazi szefós állatság. Olyan, mintha egy 13 éves srác kúrós-keménykedős fantáziáit nézném. Hihetetlen, hogy felnőtt emberek tucatjai dolgoznak ilyen filmeken, pénzt, időt és energiát nem sajnálva. Ezért imádok ebben a korban élni.
Jellemfor... több»
10/4 Tegnap lőttem egy 45 kilométeres éjszakai túrát a Bükkben. Egyszer-kétszer eltévedtem, közben többször eszembe jutott a film.
Az van, hogy ez egy dögunalmas, egyáltalán nem jó film. Viszont tisztelendő a sztori, ami mögötte van és az, hogy gyakorlatilag új műfajt teremtett. Elhiszem, hogy annak idején lehetett rajta félni, a marketing is sokat dobott rajta. Valamikor kiskoromban én is láttam még kezdő horrorosként ,és hatása is volt, úgy emlékszem.
Most újranézve rettentően untam, és csak hüledeztem, hogy milyen szinten nem történik benne semmi. Így azt gondolom, hogy nem bánt vele kegyesen az idő, és ma már jóformán bármelyik friss horroron többet lehet ijedezni.
10/10 Azon kevés filmek egyike, amiből a második rész klasszisokkal jobb az elsőnél. Kiforrottabb, mélyebb, érdekesebb. Számtalan jelenete van, amire 11-12 éves korom óta is teljes egészében emlékszem.
Ugyanolyan, vagy még kegyetlenebb, mint az első rész, bár főleg a párbeszédek és az elbújtatott apróságok miatt. Egész nap ezen gondolkodtam a megnézése után.
10/8 A Kill Billt nézve még most is érzem azt az „ilyet nem szabadna nézni, ez túl sok” érzést, amit első megtekintésre tizenegy-két évesen. Pedig azóta túl vagyok néhány szerb filmen, Mártírokon, Sadnessen, Salón és társain.
Eszméletlenül jól összerakott film, minden a helyén van, főleg ha utánaolvas az ember az apró érdekességeknek és a film készültének. Viszont Tarantino egy állat. Zsigeri szinten ért a kegyetlenség és az emberi gonoszság látványos, jópofa bemutatásához, és ez kajak tök ijesztő. Legalábbis nekem ez a megélésem a legtöbb filmjével kapcsolatban.
10/5 – Elszalasztott lehetőség Az év első érdemi mozifilmje, ami sajnos erősen közepesre sikerült. Csalódás, mert péntek esti barátnőzős randifilmnek sem elég. Pedig érződik, hogy nincs összecsapva, valószínűleg azt gondolták a készítők, hogy most valami tutit hoztak össze.
Egyik főszereplő sem olyan karizmatikus személyiség, akire egy egész (ráadásul ilyen hosszú) filmet fel lehet építeni. A többi nagy név pedig kihasználatlanul tengődik a sztoriban, nem is tudom, mi értelme volt (gondolom) egy csomó pénzt kiszórni rájuk.
A sztori annyira túlcsavart, ugyanakkor annyira sablonos, hogy a végére kifejezetten fárasztó volt. Az utolsó fél órában már nagyon vártam, hogy véget érjen.
A CGI nagyon félutas. Főleg a cica, pedig ol... több»
10/4 Először nagyon megörültem, hogy találtam egy kézikamerás sci-fit, amiről még csak nem is hallottam ez idáig.
Majd jól is indult a film, ezért már extrán örültem.
Aztán olyan unalomtengerbe csapott át, hogy sírva jajgattam, és csak az életben maradás lebegett a szemem előtt. Katasztrofálisan unalmas és eseménytelen film. Annyira felejthető is egyben, hogy külön workshopot kellene létrehozni „Hogyan készítsünk az emlékezetből azonnal kitörlődő filmet” néven, és értékesíteni cégek számára. Nemhogy másnapra, már a film nézése közben elfelejtem, hogy valaha megnéztem. Év végén visszanézve a listámat jó kis fejtörés lesz majd, hogy mi is volt ez, biztosan nem csak valami elírás, tényleg láttam-e..... több»
10/8 2015-ben rongy betépve néztük moziban a feleségemmel. Sírva, lélegzetért könyörögve pusztultunk rajta a röhögéstől.
Újranézve is állati vicces, kitűnő vígjáték, szombat délutáni félálomban is felrázott néha a röhögés. Úgy tűnik, kiállta az idő és a józanság próbáját, mert még most is ütős.
Jason Statham önmaga paródiájaként óriási, Melissa McCarthy pedig jól megél abból, hogy elfogadta magát és az adottságait.
44 Őskori horror (2024)
Sokkal, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Tetszik az atmoszféra és az ötlet. Az Apocalyptóhoz hasonló holt nyelveken pofázás és feliratozás is nagyon bejön. Ami kevésbé jó, hogy modell külseje és ruhái vannak az „ősembereknek”, ez kicsit lehozó. Néha bele tudtam élni magam, a rendkívül minimalista setting miatt. Viszont a legtöbbször baromi unalmas, az összhatást nézve pedig értelmetlen, nincs rendes magyarázata, vagy lezárása a sztorinak, csak tinglitanglizás. Cserébe legalább befogadható a játékidő. Egy jó rendezővel bitang film lehetett volna belőle, főleg azért, mert nagyon kevés ebben a korban játszódó film készült eddig.