6/10 – súlyos sztori Nagyszerűen kivitelezett film, Marion Cotillard csodálatos alakításával. Azt nem sikerült kisakkoznom, hogy a kő betegségéből hogyan lett a Hold földje (land, azaz a felszíne, nem a Föld nevű bolygója).
Egy dolgon vérzett el nálam a történet. A főszereplőnőnek van némi baj az elméjével, de ez nem nagyon zavarja meg az anyját abban, hogy elrendezzen neki egy szándék és szeretet/szerelem nélküli házasságot egy random kőművessel. Na de basszus, a kőműves motivációja teljesen érthetetlen, megmondta neki a csaj tisztán, hogy semmi jóra ne számítson, meg kerek perec, hogy nem lesz szex, azt felejtse is gyorsan el. Tehát van ez a kőműves ember, és elvesz egy zakkant nőt, akivel csak a baj lesz. Leh... több»
8/10 – Teszkó gazdaságos űrprogram Gratulálok a forgatókönyvírónak, mert nagyot álmodni, hát ilyen sztorit se nagyon pipáltunk még. A műfajmegjelölésben a vígjáték besorolást egy pillanatig se higgyétek el, nem az. Teljesen jó film, kissé nagyobb mértékben lassú-nyugis, mint ahogy az ideális lenne, de nem éreztem vontatottnak. Na most csak ennyi, nehogy lespoilerezzem.
8/10 – már értem Az első résznél kicsit értetlen voltam, de mivel van egy elalvós feleségem, az újranézés csodájában részesülök a legtöbb film esetében, és másodikra óriásinak találtam az előzményrészt, úgyhogy mentem is toronyiránt az ncore-ra, és szedtem is ezt a másodikat.
Nos, ez nem tudom, hogy rosszabb vagy jobb-e, de most már értettem a koncepciót, és nagyon jól szórakoztam. És ezúttal már alig vártam a cameo szereplőket, sikerült ismét nagyszerűeket röhögni.
A film készítésekor Richard Branson volt az akkori Elon Musk, úgyhogy az egyik szerepben őt parodizálják, ezt az újszülött nézőknek mesélem.
Szuper vicces volt, de készüljetek fárasztó humor befogadására.
10/10 – Lélekbalzsamozó történet Cáit egy szétcsesződött családban élő, érzelmileg elhanyagolt kislány, akit a nyári szünetre lepasszolnak vidéki rokonokhoz. Gyakorlatilag itt találkozik először egy normális és szerető közeggel, melyet nulláról kell megtanulnia. Szívfacsaró látni, hiszen nagyon sok gyerek élhet még hasonló, érzelmileg sivár környezetben, mint ahová vissza kellett térnie az iskolakezdésre.
A film nagyon kevés szót és annál több érzelmet tartalmaz, a képi világ csodás, Colm Bairéad nagyon jó érzékkel mondja el számunkra, amit el szeretne mondani nekünk. Mestermű.
Annyi mindent tudnék még mondani róla, de inkább nézzétek meg, ritka értékes alkotás.
6/10 – A közepét ki lehet hagyni A film cselekményét „megtörtént események ihlették”, ez a filmes zsargon szerint ez igen laza kapcsolatra utal a tényekkel, de utánaklikkeltem, és elvileg ez most elég hűen követi a valóságot. Hogy ne szaladjak túlságosan előre, de egy mondatban összefoglaljam, ez a megfilmesítés leginkább az újságírói felelősségről szólt.
Műfaját tekintve ez szerintem leginkább film noir, és technikailag igen jól kivitelezett, de a közepe táján én nagyon elvesztettem az érdeklődésemet. Ott meglehetősen elhalt a feszültség, leült a cselekmény is, és úgy éreztem, hogy nyugodtan elmehettem volna egyet futni közben, nem maradtam volna le sok lényegesről. Keira Knightley tök jó, meg illik is ebbe az atmoszférába... több»
Nem eredeti, és nem vicces Nem tudom, hová fog kifutni, negyven percnél szálltam ki, a feleségem végig fogja nézni, addig én itt ellaptopozgatok.
Szerintem ez a Love Actually rosszul sikerült másolata, amiben kevesebb a karácsony, és több a kétségbeesett házasságsóvárgó picsogás. Humornak eddig nem volt sok jele, az a kevés próbálkozás nem volt túl vicces. Annál többször volt kínos, és gagyi az egész. Mindenki is szerepel a filmben, de ez nem teszi jóvá. A számos ismert és kedvelt színész mellé ráadásul sikerült jó pár ellenszenveset is beválasztani. 15 éve Bradley Coopernek is még non-stop nyúlpiros volt a szeme.
Persze lehet, hogy csajos filmnek jó, ezt nem tudom megítélni.
10/10 – Érdemtelenül elhanyagolt alkotás Anthony Minghella remek forgatókönyvet hozott össze, amit utána nagyszerűen rendezett, kiváló színészekkel. Aztán 2 évvel később, 54 évesen kicsekkolt, ki tudja, még milyen remek filmekkel ajándékozhatott volna meg minket.
Ez egy emberi és érzelmi szempontból igen bonyolult helyzetet és történetet bemutató darab, számos nagyszerű alakítással. A nagyvonalú szereposztásba még az is belefér, hogy pl. Vera Farmiga, aki egy útszéli prostit alakít, a játékidő mindössze negyedében van jelen, aztán egy laza bugyivillantással kísérve hipp-hopp lelép a színről, azt se mondja, hogy helló, csak húsz perc múlva kezd az embernek derengeni, hogy neki akkor tényleg véget ért a szerepe.
A történet kissé szöv... több»
8/10 – A szokásos felállás kanadai köntösben Melankolikus hangulatú kanadai road movie a jól bejáratott kiderül-hogy-a-főhős-halálos-beteg-témakör alá szervezve. Rengeteg – főleg amerikai – road movie létezik, és világszerte rengeteg a halálos beteges film is, mindkettővel Dunát lehetne rekeszteni. Ennek itt mégis van hozzáadott értéke, mert egyrészt én kanadai road movie-t még soha nem láttam, másrészt ezúttal a meghalós műfaj is kilép a szokásos keretek közül a kanadai filmes látásmódnak köszönhetően.
Ben Tylernek az orvosa szerint annyi, meg egy Bambi. A film elején a dokis jelenet majdnem olyan, mint a rossz viccben, amikor a beteg kérdezi, hogy doktor úr, mennyi van hátra, a doki meg mondja, hogy tíz. A beteg kérdi, hogy tíz mi? A... több»
5/10 – zizegős tinivígjáték Életkori figyelmeztetés: a film célközönsége a tinédzser korosztály. Ezt benéztem, nem sikerült ezt előre beazonosítanom, de ha már így alakult, megnéztem. Azért egy célközönség korosztály megjelölés marhára hasznos lenne a filmes oldalakon...
A cselekmény londoni pakik körül játszódik, két lánytestvér meg egy kissé gyanús jómódú vőlegény, ezek családjai és az iskola környékén. A kivitelezés kissé túlpörgetett, nagy sárga fejezetfeliratokkal, lassított küzdősportjelenetekkel, egyszerű cselekménnyel. Sokszor vicces, még többször bugyuta az egész. Az egyik lányt a suliból Kovácsnak hívják, miközben afrikai fekete az illető, ez nagyon alternatív, ezen elrötyögtem egy darabig.
6/10 – Nick Winton nagyszerű ember volt Amit Winton tett, az nagyszerű, egyike volt azoknak a megmentőknek, akik közül talán Wallenberg meg persze Spielberg jóvoltából Oskar Schindler neve ugrik be a legtöbbeknek, netán pár név a budapesti rakpartokról. Nagy tisztelet jár érte, és nagyon megérdemli, hogy megismerjük a történetét.
Ennyit a történelmi háttérről és a cselekmény minőségéről, ez eddig mind nagyszerű. Ami magát a filmet és annak minőségét illeti, azt ettől feltétlenül különválasztva kezelném.
Anthony Hopkins 10/10-es színvonalon játszik, mint mindig, ezt majdnem felesleges is kiemelni. Hiteles a 30-as évek végének és a késői 80-as éveknek az ábrázolása is. Az operatőri munka is remek. És akkor a filmről is elmondtam min... több»
6/10 – minimum kétszer fogom teljesen elfelejteni Elkezdtem nézni, és 10 perc körül rájöttem, hogy már láttam, napra pontosan 19 hónappal ezelőtt. Méghozzá moziban, ahol kénytelen voltam figyelni, nem tudtam a laptopomat piszkálni közben (mint most). Az van, hogy jelenetekre emlékeztem meg homályosan az alapszituációra, de általában a cselekményre nem igazán. Most 10 perc van hátra, és elképzelésem sincs, hogy hogy fog befejeződni, de ami a durvább, az az, hogy az elmúlt másfél óra is erősen halványul az emlékeimben. Nagyon ügyelnem kell rá, hogy jövőre el ne indítsam harmadszor is a lejátszást. Ugyanis egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon rövid idő alatt ismét el fogom felejteni az egészet. (Meg is próbálom memorizálni a címét, hogy ne... több»
3/10 – elherdált erőforrások Ebben a „vígjátékban” annyi jó színész szerepel, akiket felsorolni is lehetetlenség. Mindenki IS játszik benne. És mégis, olyan lett a végeredmény, hogy azért én kérek elnézést. Micsoda pazarlás, ezek a színészek külön és együtt már megszámlálhatatlan sok jó és vicces filmben szerepeltek, de arra ezúttal nem volt lehetőségük. Meg is jegyzem a rendező nevét, hogy ezentúl el tudjam kerülni: Adam McKay, na tőle már láttam hírolvasós filmet, ami pont ilyen béna pojácaság volt (Ne nézz fel!), ezek szerint neki ilyen az úgynevezett humora. Amerikában a jó vígjátékok mellett valamiért jól mennek ezek a ripacskodások is. Olyan ez, mint a rettenetes kopp-kopp vicceik, nekünk borzalmasak, ők meg nem t... több»
4/10 – feledhető ifjúsági film Miközben ezt a filmet néztem, iszonyú öregnek éreztem magamat. A múlt idő túlzás, még van belőle 25-30 perc, meglátjuk, de szerintem most már végigmegy, de inkább átdobom a linket a fiamnak, mert ő még célközönség életkorú, meg DJ-zik is, kb. neki való. Vannak benne nagy tinédzserkori erkölcsi dilemmák, nagy életkezdeti kérdések, zűrös kapcsolati tipródások. Mindez bizonyos életkor fölött tök érdektelen módon előadva, rendkívül feledhető színészi teljesítmények mellett. A film legnagyobb előnye talán az, hogy Efron búrája itt még nincs szétdúlva. Egy csillagot kellene adnom, de próbálom a célközönség szempontjából is nézni, így feljebb értékelem.
8/10 – laza, vicces, nosztalgikus A film remekül idézi meg a 40 évvel ezelőtti első rész hangulatát, legalábbis amennyire fel tudom idézni (ahhoz nem voltam bátor, hogy újranézzem, mai szemmel az már biztosan csalódást okozna). A film felépítése, sztorivezetése követi a klasszikus receptet, a szép sikerű eredeti filmzenét és a többi 80-as évekbeli zenét is remekül sikerült újra beemelni, így remek nosztalgiamenet volt.
A sztori nagyon szimpla, a cselekmény lineárisan halad, a néző agyát nem terhelik túl a rejtélyek. Van egy fékezhetetlen, becsületes rendőr, szokás szerint Axel Foley, meg van egy korrupt rendőrfőnök. A jó rendőrünket megpróbálják visszafogni, de ahhoz előbb kell felkelni. Már szinte megalázóan elcsépelt az eg... több»
9/10 – 2023 legjobban félremagyarázott filmje Így 2024 nyarának második felébe lépve végre sikerült letöltenem ezt a tavaly óta várva várt filmet, és megnézni.
Vegyes várakozásokkal vágtam bele, mert Reisz Gábor filmjeiben néha van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, de olyasmi, ami számomra nem jön be. Viszont mindenki szuperlatívuszokban nyilatkozott róla, legalábbis a sajtónak abban a részében, amit olvasok. Ez is olyan film, ami politikai táborok szerint osztotta meg a nézőközönséget már azelőtt, hogy a táborok látták volna a produkciót. Mint Rátkai Fülöp (légyszi ne szerkesszétek át, direkt nem vagyok hajlandó jól írni a nevét) Petőfi-filmje esetében.
Nos, a politikai részével kapcsolatban mindjárt leszögezhetjük, hogy az csak ke... több»
4/10 – nagyon karcsú Hát erről nehéz lesz pozitívan írni. Na jó, el is engedem a dolgot. Lássuk, mit lehet róla elmondani:
A film először is béna. Nagyon az. A kedvenc magyar referencia béna filmemmel, a Legénybúcsú extrával hasonlítva ez körülbelül ugyanazt a szintet hozza. Meglepő azt látni, hogy Hollywoodban is tudnak ilyen lelketlen fantáziátlan vontatott vackot gyártani: minden túlzás nélkül szakasztott olyan, mint egy harmadosztályú magyar vígjáték. Lapos, mesterkélt, érdektelen.
Néhányszor meglepő módon azért lehetett nevetni, meg szintén párszor szélesen mosolyogni egyes jeleneteken. Legalábbis az első háromnegyed órában, azt hiszem 3-4-szer is.
Zac Efron plasztikai sebészeti átalakulását kezdem megszokn... több»
Ez a film egy merénylet a nézők ellen A német humort már olyan legendák is előszeretettel ekézték, mint a Monty Python (lásd a deadly joke jelenetüket). Igazság szerint a pocsék német humorérzékről elterjedt sztereotípiákkal szemben igenis számos vicces német vígjátékkal találkoztam már. Ez a Játékest viszont szakasztott olyan, mint egy epés Monty Python-jelenet, mely a kicsit se vicces, béna német viccelődési próbálkozásokat figurázza ki.
A felénél tartva úgy éreztem, hogy nem fogom tudni végigcsinálni, nem fogom végignézni ezt a vérfagyasztóan rossz filmet. De azután győzött a kíváncsiság, és megpróbáltam módosítani a stratégiámon. Tegnap már sikerült megnéznem a Lavinacápa című remekművet, ez se foghat ki rajtam. De őszinte l... több»
10/10 – Reszkess, Sharknado! Szerintem álljunk meg, és adózzunk a tehetség előtt. A legtöbben csípőből bevágnak egy legrosszabb értékelést ennek a filmnek, miközben nem is sejtik, mennyi munka és erőfeszítés na meg megtermékenyítő zsenialitás van mögötte. Gondoljatok bele: eldöntötte a team, hogy csinál egy olyan filmet, amelyik attól eszméletlen szórakoztató, hogy olyan rendkívül gagyi. És sikerült nekik? Igen, ne is akárhogy! Ez a csoda a Sharknado első részének méltó kihívója! 11 év telt el a megalkotása óta (nem is tudom, hogyhogy nem bukkantam eddig erre a kincsre), talán nem lesz már folytatása, pedig érdekelt volna, hogy sikerül-e megismételni ezt a teljesítményt. A referenciamű, a Sharknado esetében láttuk, hogy... több»
8/10 – pötyi Danyiel és a szubjektív ügyész Ez volt életem talán leghosszabb tárgyalótermi krimije, mely ráadásul kétharmadrészt nem túl tisztán követhető francia nyelven játszódott, úgyhogy lehetett egyfolytában bámulni a feliratokat.
Az amerikaiak már 5000 filmet forgattak ebben a műfajban, de francia tárgyalótermi krimit még sose láttam. Nem volt minden tanulság nélküli, ami Amerikában elképzelhetetlen lenne, mert vagy az ügyvédek, vagy a bíró állítaná le, az itt non-stop ment. A vád képviselője egyfolytában sugalmazott, hamis következtetéseket fogalmazott meg, és minden egyéb módon tanúsított totál szabálytalan magatartást.
Maga a film amúgy elég jó volt a látszólagos vontatottsága ellenére is, mert a lélektani szinten végig elég ... több»
72 A Hold földjéről (2016)
Nagyszerűen kivitelezett film, Marion Cotillard csodálatos alakításával. Azt nem sikerült kisakkoznom, hogy a kő betegségéből hogyan lett a Hold földje (land, azaz a felszíne, nem a Föld nevű bolygója). Egy dolgon vérzett el nálam a történet. A főszereplőnőnek van némi baj az elméjével, de ez nem nagyon zavarja meg az anyját abban, hogy elrendezzen neki egy szándék és szeretet/szerelem nélküli házasságot egy random kőművessel. Na de basszus, a kőműves motivációja teljesen érthetetlen, megmondta neki a csaj tisztán, hogy semmi jóra ne számítson, meg kerek perec, hogy nem lesz szex, azt felejtse is gyorsan el. Tehát van ez a kőműves ember, és elvesz egy zakkant nőt, akivel csak a baj lesz. Leh... több»