6/10 – Nem rossz Ilyen is van, hogy a második rész jobb, mint az első. Persze a bázishatás ebben segít, ez még így is egy erős közepes produkció. Olyan, sokkal nagyobb költségvetésű filmeket így is maga mögé utasít minőségben, mint az elképesztően zavarba ejtő és gagyi Legénybúcsú vagy Legénybúcsú extra, ki emlékszik pontosan a címére.
Bihari Viki miatt néztem meg, tehetséges és meghallgatásra érdemes önjelölt pszichológiai szakembernek tartom, megéri figyelni a gondolataira, igen közérthetően és szórakoztatóan, valamint hatékonyan szokta emészthetővé tenni a lélekbúvár témákat a laikus közönség számára. Ennek a filmnek is megvannak a pszichológiai értékei bőven, de a forgatókönyv összetettsége valójában egy... több»
5/10 egynek jó Bihari Viki remek amatőr önsegítővé képezte ki magát, érdemes nézni/hallgatni a videóit vagy a már Spotifyon hanganyag formában is elérhető anyagait. Ezt a filmet viszont nagyon nehéz klasszikus értelemben filmként értelmezni, annak elég gyenge volna, viszont mint pszichológiai esettanulmány-csokor, szórakoztató. Csak kell hozzá a magyar filmek kivitelével kapcsolatos szokásos elnézés. Bár a vicc az, hogy annak ellenére, hogy kb. 5 forintból forgathatták, még így is ezerszer kiforrottabb, mint némelyik hazai művészfilm.
10/10 – a tapintható undor Jonathan Glazer dokumentarista hangvételű filmet rendezett a náci birodalom gyilkos technokratájának, Rudolf Hössnek a családi hétköznapjairól. Nem vagyok egy ValóVilág-néző, de az RTL Klub ValóVilág nyolcvanhatodik évadának webes közvetítését képzelem hasonlónak. Halljuk a szereplőket beszélni, élik a hétköznapi életüket, és közben a háttérben a falon túl látszanak a tábor épületeinek tetői, beszűrődnek a hangok.
Állandóan beszűrődnek hangok a filmbe, és közben nézzük, ahogy a Höss család éli a mindennapjait, pont úgy, mint bármelyikünk családja. Közben a feleség hol felpróbál egy bundát, hol kipróbál egy rúzst, a személyzet választhat egy egy selyemfehérneműt, ezek nyilván a foglyoktól elk... több»
6/10 – Elgondolkodtató, egész jól indul Egy kortárs sikerregényből készült ez a filmadaptáció, és hát nem is volt rossz. De olyan mega nagy durranás se lett. Erős indítást követően lassan meg kellett barátkozni azzal, hogy a történetben rejlő óriási potenciál kiaknázatlanul marad.
Harold és felesége rém unalmasnak látszó nyugdíjas pár Anglia valamelyik tengerparti városában, Harold kap egy hírt, hogy egy régi ismerőse hospice-ba került. Nekiáll levelet írni, de aztán inkább elkezd gyalogolni az országon át, hogy meglátogassa az illetőt. Egy benzinkutas csaj 1-2 elejtett gondolata erre inspirálja, így indul meg. Ahogy útra kel az nagyon zen: a sarki postaládához készült eredetileg, de az ország másik részébe jut végül a letaposott ... több»
10/10 – hibátlan Hát ez remek az elejétől a végéig. Alonso Mayo, aki írta és rendezte a filmet, nagyon elkapta a pillanatot, ez volt az első nagyfilmje, korábban csak rövidfilmeket és sorozatokat csinált ugyanis. Jár a nagy pacsi, szuper munka!
Főszereplőnk (Luke) autista, rokonok vigyáznak rá, náluk lakik, az anyja ugyanis lemondott róla annak idején. Éli a napi rutinok közötti életét a kis buborékjában, amíg egy nap beül a fülébe pár mondatnyi üzenet a célokról, önállóságról, csajozásról, és akkor eldönti, hogy munkát szerez, barátnőt kerít, neki is áll a projektnek azon nyomban.
Luke-nak jó sok nehézsége van a hétköznapi dolgokkal, de teljesen jó arc, és a film ebből folyamatosan nagyon mókás jeleneteket ... több»
8/10 – műfaját tekintve eurowestern Nem tudom, létezik-e az eurowestern filmkategória, de ha nem, akkor most ünnepélyesen feltalálom. Szigorúan megkülönböztetendő a spagettiwesterntől, itt a lényeg az, hogy az amerikai vadnyugat helyett egy európai törvényen kívüli területen zajlik a konfliktus. A többi klasszikus kellék ugyanaz, kemény emberek, kemény öklök, kemény természet, kemény harc, minden kemény. Jó vs. rosszak, némi érzelmi szállal.
Mads Mikkelsen mint mindig, ezúttal is minőségi garanciát nyújt, bíztam is benne, nem is fogtam mellé, a film jó. Bár nem innovatív, mert vadnyugati telepes sztorikban már feldolgozták párszor ezt a rendíthetetlen telepes kontra helyi kiskirály felállást.
A helyszín Dánia, azon belül is Jü... több»
8/10 – igazi szórakoztató, vicces vígjáték Ez egy olyan vígjáték, mely negyedik új részként leporolja a rég elfeledett 3 részes miami zsaruvígjátékot, ahol a két főszereplő rendőr még mindig hozza a formáját. A poénok ülnek, és tényleg viccesek. Itt a szövegelésen és a szituációs poénkodáson van a hangsúly, nem a hasraeséses-seggberúgásos-testnedves vonalon, amiért rendkívül hálás vagyok az alkotóknak.
A történetben nincs újítás, vannak a rosszak meg vannak a mi jó zsaruink, akik a feletteseik akaratát kijátszva felgöngyölítik az ármányt, elbánnak a negatív hősökkel, aprítják a miszliket, ahol kell, és főleg szórják a poénokat. A lényeg az utóbbin van, és ezt teljesen jól is hozzák.
Ez a rész is ugyanazokra az elemekre épül, mint az ... több»
5/10 – a macska jól játszott, bár nem hitelesen Kellő fenntartásokkal ültem be a filmre, és az aggodalmaimat nem is oszlatta el maradéktalanul, de azért teljesen rettenetes se volt. Meg különösebben jó se.
Az előző két részhez igen lazán kapcsolódik a történet, gyakorlatilag egy viszonylag sablonos „támadnak a gonosz földönkívüliek” típusú történetet kaptunk az amerikai világ első számú központi szimbólumának, New Yorknak (azon belül is Manhattannek) a szokásos szanaszét rombolásával. Szokásosnak mondhatjuk, mert már legalább 50 filmben láttuk szétamortizálva, jobb esetben olyanokban, mint az I Am Legend, de a film-katasztrófaturisták bibliája, a Sharknado is emlékezetesen viccesen, a maga módján fenomenálisan használta ezt az eszközt.
Je... több»
5/10 – de még csak a harmadánál tartok Az A24 filmek iránt erősen pozitívan elfogult vagyok, akartam én ezt élvezni, Isten a tanúm. Mégis abba fogom hagyni, bár amíg megy a portugál-francia, második félideje, addig talán hagyom a háttérben menni, hátha meglátok még benne valamit.
A fő bajom az, hogy mindenki, akinek van egy cseppnyi sütnivalója, tudja, hogy a pankráció egy megrendezett majomparádé. Az képes igazinak hinni, aki annak idején azt is elhitte, hogy a mónikasó nem megrendezett. Tudom, léteznek ilyen emberek, kell hogy létezzenek, bár élőben még egyet se láttam. A többi ehhez képest már semmiség, de van, ami még azért említést érdemel, például Zac Efron új, koksztól eltorzult kovácsüllő formájú riasztó fejszerkezete.
Am... több»
8/10 – vicces Ez a film a kínos vígjátékok egyik gyöngyszeme. Semmi intellektuális lacafaca, csak szigorúan altesti ökörködés. Akinek derogál az ilyen, az nehogy megnézze. A többségnek azonban bejön szerintem. Kínos ugyan, meg enyhén állatias, de ritka esetektől eltekintve nem primitív.
A szereplőfelhozatal igen jó, Steve Carell pedig ebben a vénszűz szerepben maximálisan ki tudja aknázni a pislogás nélküli kissé pszichopatikus karakter alakítására vonatkozó őstehetségét.
Jonah Hill is feltűnt a játékidő fele táján úgy 35-40 másodpercre, már 2005-ben is nagy forma volt, sugárzott a tehetsége abban a pár pillanatban.
Nem is tudom, hogyan, miért nem láttam ezt a vígjátékot az elmúlt 19 évben, de jó hogy sik... több»
10/10 – Ismeretterjesztő film humanoid férgekről Nos ez a film nem hibátlan – ha csak művészeti oldalról nézzük, akkor közepesnek kellene értékelnem. Se a színész felhozatal, se a rendezés nem emlékezetes. A rendező, Alejandro Monteverde igen unalmas elbeszélő, ezt számomra már a nemrég látott másik rendezésében, a Cabriniben is bizonyította. És a hatásvadászat se idegen tőle, de latin emberről lévén szó, ebben érdemes az átlagnál toleránsabbnak lennünk. Van ám neki jó oldala is azért, nem is kicsi: emberi szempontból értékes témákhoz szeret nyúlni. Ezúttal is.
Szóval a film olyan, amilyen. De itt jön a nagy DE: van, amikor az embernek muszáj azt is figyelembe vennie, hogy mi a téma. Márpedig ez a megtörtént alapú történet az emberi termés... több»
10/10 – Ilyen film csak szökőévente egyszer születik Végre megnéztem ezt a filmet, és a majdnem két és fél óra olyan lazán repült el közben, hogy ilyet ritkán tapasztalok.
Nem is tudom, hol kezdjek hozzá a méltatáshoz, talán Alasdair Graynek jár az első elismerés, mert megírta. Aztán Tony McNamara forgatókönyve és Yorgos Lanthimos rendezése olyan lett, mintha fognánk mondjuk Wes Andersont, és négyzetre emelnénk. Egészen elképesztő, és büszkék lehetünk az etyekwoodi kollégákra is, mert nagyrészt ők dolgoztak a megvalósításon, a díjesőben nem véletlenül esett le egy magyar vonatkozású megosztott Oscar is a látványra. A képi világ varázslatos, önmagában is különlegessé tenné a filmet, de a szereplők is egészen kiemelkedőt teljesítettek. Emma Ston... több»
9/10 – Számomra ez egy igazi pszichotriller volt Sofia Coppola ismét megcsinálta, nagyszerű rendezést nyújtott ezúttal is. Már egy korábbi filmjében (Elveszett jelentés) is kissé pedofil témával játszadozott (igaz, az ottani felállás plátói és szellemi szintű volt), a kettő együtt már kiad egy mintázatot. Kedves Sofia, akar beszélni róla?
A kivitelezés a rendezőnőtől megszokott színvonalú és hangulatú. Kár, hogy Elvis szerepére a valóságoshoz képest 15 centivel magasabb, Priscilla szerepére 10 centivel alacsonyabb színészt sikerült találni, mert így elképesztő, mintegy 41cm-es közöttük a magasságkülönbség a filmben, mint valami kifordított Hófehérke és az egy törpe filmben, csak itt a Hófehérke a törpe. Bár nem zárom ki, hogy ebben van ném... több»
10/10 – Megindító és erőteljes Ez a film óriási erővel és bátorsággal nyúl az emberek közötti egyenlőség és a rasszizmus témájához. Nem kerülgeti a forró kását, keresetlenül és teketóriázás nélkül belecsap a közepébe.
A cselekmény az Egyesült Államokban játszódik, középpontban egy faji kérdésekkel foglalkozó fekete újságírónővel, aki egy zsidó manussal állt párkapcsolatban, ami már eleve egy többirányú kihívást jelent az ottani társadalomban. De jelentős hangsúlyt kap a náci Németország faji politikájának kialakulása, és az indiai kasztrendszer is.
Ez nem az a sebnyalogatós film, hanem gondolkodó és elgondolkodtató alkotás. A rendezés erőteljes, teketóriamentes. Nem hatásvadász, mégis hihetetlenül hatásos. Pedig nagyon ko... több»
3/10 – Na, Lawrence, hogy haladunk? (Nem túl jól.)
Ez egy kanadai felnövős film. A kanadai felnövős filmek általában jók, de kellenek a kivételek, hogy ez a szabály érvényes legyen. Nos, ez nem jó.
0/10 – ilyet ritkán látni Olvasom a kritikákat, ez egy legjobb film, ami egyben legfontosabb.
Ahogy elindult a házi vetítés, én egy Rózsa György korabeli rosszul hangosított vizsgafilmet láttam, de olyat, ami nem ment át, sőt, hamarosan Juhász Előd kezd kukucskálni a fikusz mögül.
A dialógusok diktafonos minőségűek, a jelenetek kezdő YouTube-videós zsengék. Nehéz ilyen élmények után elájulni a minőség oltárán.
Bizonyára ez egy remekmű (sokan állítják, de nem hiszem), amennyiben így van, jó lenne engedni ráhangolódni minket plebszet is, megoldókulcsért könyörgöm, mert különben ennek híján erősen rétegfilm marad. Már ha van réteg.
6/10 – Fogékonyságot igényel Ha a következők közül valakiben megvan minimum kettő, akkor imádni fogja a filmet:
1. erős katolicizmus
2. amerikai-olasz bevándorló gyökerek
3. a kissé iskolatévés ismeretterjesztő elbeszélési stílussal kapcsolatos monotonitástűrés
4. kényelmesen párnázott ülőszerv
Én ezek közül nem tudtam magamra nézve legalább kettőt találni, így mérsékelt benyomást tett rám a produkció.
Az van, hogy adott ez a Cabrini nevű apáca, akiről annyit tudunk, hogy nem az a típus, aki ha azt mondják neki, hogy álljon le, akkor leáll. Van neki világméretű missziós ötlete, amit Kínában szeretne megvalósítani, és ki is bulizza, hogy a Vatikánban a pápa fogadja egy meghallgatásra, ahol ezt prezentálhatja. Meg is kapj... több»
Anyám borogass A film megtekintéséhez maximálisan elnéző hozzáállást javaslok. Anélkül nem fog menni.
Ahhoz képest, hogy milyen óriási emberrablási projektbe vágja a csapat a fejszéjét, sok-sok amatőr butaság, szakmai hiba kíséri a munkájukat. Szerintem ha egy egy csoport emberrabló bemegy egy házba embert rabolni, akkor a kint várakozó teamnek érdemes volna a kocsival ráállni a bejáratra, így nem lepheti meg a bentieket egy váratlanul hazatérő családtag. De ezt nem tudja a sok profi. Ahogy azt se, hogy egy fizetős munka éjjelén nem isszuk magunkat mattrészegre. Ezeket akármeddig tudnám sorolni. És bár csak ennyi lenne a gond.
Ha már azonosítottuk az alkotás műfaját, és elhelyeztük a trash horror kategóriá... több»
6/10 – Morgan Freeman garancia Morgan Freeman garancia a minőségi tartalomra, az öreg nagyon ritkán adja gagyihoz a nevét, bár olyan is előfordul, kár is tagadni. Ez is egész jó, de nem eléggé, ezt Freeman nem viszi el egyedül a hátán. Különben ő az elmúlt harminc évben mindig ugyanúgy nézett ki, de most hirtelen sokat öregedett, ezt szomorúan láttam, mert nyilván záros időn belül el fogjuk veszíteni. Egy családi drámát látunk, melyben Morgan Freeman mellett Florence Pugh játszik még főszerepet.
Nem tudtam bekapcsolódni a filmbe, ami talán az én pillanatnyi felületességemet minősíti.
5/10 – Szunnyadó verebek Hát, hűha, vegyesek az érzéseim.
Russell Crowe új kövér öregember karaktere nálam már leülepedett, szívesen fogadom és nézem Mr. Gladiátort ebben az újfajta, eltérő kiterjedésében is, a maga nyugis, energiatakarékos temperamentumával.
A film kiindulópontja ötletes volt, mégpedig hogy az egykori nyomozó Alzheimerben szenved, és totál elvesztette egy korábbi ügyének emlékeit, de egy siralomházban lévő elítélt kedvéért újra nekilát a munkának. Közben megbütykölik annyira a fejét, hogy már nincs adatvesztés, úgyhogy mehet a megismételt nyomozás. Ezen a ponton el is könyveltem magamban, hogy egy tipikus perújrafelvételi krimit fogok látni, aztán a végén jól szanaszét csavarták.
Hát, nem számított... több»
65 Tékasztorik 2 (2020)
Ilyen is van, hogy a második rész jobb, mint az első. Persze a bázishatás ebben segít, ez még így is egy erős közepes produkció. Olyan, sokkal nagyobb költségvetésű filmeket így is maga mögé utasít minőségben, mint az elképesztően zavarba ejtő és gagyi Legénybúcsú vagy Legénybúcsú extra, ki emlékszik pontosan a címére. Bihari Viki miatt néztem meg, tehetséges és meghallgatásra érdemes önjelölt pszichológiai szakembernek tartom, megéri figyelni a gondolataira, igen közérthetően és szórakoztatóan, valamint hatékonyan szokta emészthetővé tenni a lélekbúvár témákat a laikus közönség számára. Ennek a filmnek is megvannak a pszichológiai értékei bőven, de a forgatókönyv összetettsége valójában egy... több»