Ahoj poplacsek

5/10 – aki nem lép egyszerre
Hát, kicsit halványodik így a film közepe felé, hogy milyen hatások értek mostanáig, mire leállítom, de megpróbálom elkapni a lényeget. Szóval van egy vietnami behívós Amerika, mennek a fiatalok bele a háborúba. Kiképzés van, indokolatlan ordítozós korán keléssel meg minden kötelező idevágó kliséelemmel. A részleteket totál elvesztettem, bocsánat. Colin Farrell az egyik főszereplő, ő és a másik alapján le is gugliztam kapásból, hogy van-e Hair kapcsolat, mert hát volt kicsit Bukowski és Berger beütésük, de benéztem, nincs kapcsolat a két film között. Sajnálatos. Colin Farrell pedig jó, legalábbis a Banshees of Inisherin kapcsán beírta magát nálam a filmtörténelembe, De ez még rohadt régen vo... több»

6/10 – Black Sabbath rajongó késői boomerek figyelmébe
Nem tehetek róla, de Jack Black hülye vígjátékaira nyitott szoktam lenni (nyugi, tudom, nem ő rendezte, hanem Linklater, mindegy a szereplőre gondoltam). Szóval jön a Jack Black, és tudom, hogy nem lesz agysebészet, de el fogunk lötyögni. Most is biztos így volt, hogy Jack Black, megvolt az elvárt nívó, megkaptuk a pénzünkért a várt produkciót. Viszont 21 év már nem tréfadolog, erősen avult a minőség. Bár az mindenképp feldobta az élményt, hogy rengeteg klasszikus, főleg Black Sabbath slágerhez nyúlt vissza a cselekmény. Egy nézésre jó produkció, de tisztelni kell az avulás hatását.

2/10 – azt' nem mondjátok, hogy ennek van második része?
Na besz*ptam a hozsannát, leszedtem és nézem. Fele még megvan, de szerintem megvolnék a lényeggel. Indonéziában (gondolom Jakartában) van egy naaaaaagyon magas (több mint 10 emeletes) ház, azt megrohamozzák a TEK-esek. Folyik a vér, mint a gémeskútból, van fegyverropogás és csökkentett színtartomány is, hogy kiemelje a drámai hangulatot. Az egész ázsiaiasan bugyuta és naiv, miközben a véres jelenetek ketchupban dúsabbak, mint itt a nyugati világban. Még itt nyögnek meg hentelik egymást, de már pont nem érdekel. Pedig random teszkós machetékkel átszúrják az összes colos deszkát és válaszfalat. Hogy is jöhetnék ahhoz, hogy ebben kételkedjek? A fiam eljött látogatóba, vele indítottuk el, megvár... több»

7/10 – Szuper vicces
Ez egy szuper vicces film, ha valaki rá tud állni a hullámhosszára. Elsőre elcseszett tinihorrornak tűnik, de annál jobb. Egy 1989-ben játszódó agymenést látunk, amiben egy fura lány és egy feltámadt hulla a főszereplők. A cím Mary Shelley-re utal, de a családi felállás inkább hamupipőkés (közben a gonosz mostoha inkább hófehérkés). A történet maga nem komplex, de összességében nagyon jó a hangulata, poénosan van megcsinálva (kétségtelenül egyedi stílusban, ami nem mindenkinek fog működni). A zenék jók!

9/10 – Az anya pokla
Ez nem egy vidám film, de Magyarországon sokakat érintő témát dolgoz fel, mert van vagy egymillió függőnk, és nekik jó pár millió közvetlen hozzátartozójuk. Igaz, nálunk nem a kábítószer, hanem az alkohol a legelterjedtebb addikciós szer, de lényegében a kettő egy kutya. Ráadásul a szenvedő többség szemszögéből mutatja meg, hogy milyen egy függővel élni. Mila Kunis és Glenn Close kiválóan játszik, Stephen Root pedig kellemes meglepetést okozott, mert őt leginkább hibbant lúzer szerepkörökben láttam korábban, itt meg ő volt a normalitás egyik sarokköve. Tehát van egy lánygyerek (Kunis), aki egy igazi hazug tolvaj, sunyi függő, minden romanticizálás nélkül ábrázolva, egy lepukkant, sarokba szo... több»

6/10 – Szórakoztató
Az 1980-as-1990-es évek Chevy Chase és Bill Murray vígjátékainak hagyományát és megoldásait követő, azok hangulatát nosztalgikusan megidéző, egyszerű, de szórakoztató vígjáték, egyszeri alkalomra. A retró visszanyúlás részeként Milton (Root) itt is eljátssza az Irodapatkányokból (Office space) megismert szemüveges hibbant lúzer figurát, csak most nincs neki tűzőgépe, és nem költöztetik a pincébe. A történet igen szimpla: Vince Vaughn egy béna konditerem tulajdonost (Peter) játszik, akinek az ingatlanát be akarja szántani a fitnesznáci vállalkozóhiéna, akit Ben Stiller alakít. Peternek pénzre van szüksége, hogy megvédje magát az ellenséges kivásárlástól, és barátaival arra a tervre jutnak, ho... több»

3/10 – Különös időutazáson jártam
Ez a film nekem az 1980-as éveket hozta vissza, az érzetét tekintve: ismert múlt századi színész főszereplők vannak benne, és a letűnt korra jellemzően kissé gyermeteg a története. Úgy indul a sztori, hogy beköltözik egy új család a sznob környékre, aztán elkezdjük érteni, hogy ők annyira nem is azok, akiknek mutatják magukat. Az ember elkezd kombinálni, hogy hú, biztos valami nagy ingatlanügyi szélhámosok (tudniillik a környéken az átlag házméret és azok kicsicsázottsága a városligeti Vajdahunyad vára replikáéval egyezik meg), aztán kiderül, hogy dehogy, ők valójában csak valami kertvárosi népekre specializált offline influencer marketing vállalkozás tagjai, akik a konzumásási szokásaikkal ... több»

6/10 – Kicsivel több mint csajos limonádé
Tipikus csajos film köntösbe bújtatott történet, de van benne egy plusz réteg, ami ha nem is túl magasröptű, de azért többről szól, mint az ilyen filmek többsége szokott. Nevezetesen az önfelvállalásról. Kicsit sajnálatos, hogy a végét elmaszatolták, és nem láttuk, hogy a történet közben végig fennálló dilemmából születik-e személyiségfejlődés. Röviden a sztori: Anne Hathaway egy 40 éves anyukát játszik, aki összejön egy nyálas fiúzenekar 24 éves tagjával. A vonzalmuk kölcsönös és tiszta, a külvilágnak meg mindenféle veretes véleménye van az egészről. Anyukának meg lehet dönteni, hogy akkor most úgy él, ahogy mások szeretnék, vagy, ahogy ő maga. Egyszerű a felállás, mint az egyszeregy. Sajno... több»

A bubble tea jobb (vagy pláne a kimchi)
Néha nekifutok a koreai filmipar alkotásainak, hátha sikerül valamire mennem velük. De mindig arra jutok, hogy annak a különben nagyon tehetséges és szorgalmas nemzetnek nem a filmkészítés az erőssége. Ma egy kisebbfajta győzelmet mégis elkönyvelhetnek: egy félresikerült olasz produkció után kezdtem bele, mert az olyan mélypont volt, hogy felbátorodtam, hogy utána bármi jó lesz. És majdnem úgy is lett, mert amíg az olasz filmet negyed óra után állítottam le, ezt 31 percig néztem. Az dupla annyi idő! (Eddig általában kicsit noir koreai mozikat láttam, ez most egy kis k-pop jelleggel keveredik, sokat ez se segít, de legalább meglett az 1 csillag a nézhetetlen helyett.)

Rákai Kálmán már könyörög a receptért
A képzőművészet és a történelem iránt nyitott, európai filmeket kedvelő nézőként nagy várakozásokkal ültem le megnézni ezt az alkotást. Az első néhány perc alapján azt gondoltam, kapunk egy alternatív képet a bajkeverő Caravaggióról, de aztán hamar elromlott minden. Amikor az ügynök arcot az Angyalvárban megbízták, hogy nézzen utána a festőnek, akkor már el volt veszve a helyzet, a párbeszéd a Szomszédok és Barátok közt dramaturgiai mélységeit karcolta. Ezután jött egy vérbosszúval kapcsolatos diskurzus hasonló színvonalon, és akkor kinyomtam. Valahol nem egészen negyed óránál asszem. Éles váltással belekezdtem egy koreai filmbe (wtf, kerülöm a koreai filmeket, de mikor máskor), majd beszámo... több»

5/10 – Gyorsan halványuló emlék
Négy órája ért véget a film a moziban, de már eléggé erőlködnöm kell, hogy felidézzem, miközben véleményt írok róla. Talán ez mutatja, hogy egy igazán felejthető produkcióról van szó. Ennek ellenére egyszeri szórakozásra alkalmas vígjáték, csak nem szabad sokat várni tőle. Ryan Gosling egy kaszkadőrt alakít, Emily Blunt pedig egy filmes, aki idővel a saját sci-fijét rendezi. A történet, ami köré fel van húzva a több mint két óra játékidő kínosan banális, de elegendő üdítőitallal és kellően nagy popcornnal átvészelhető. A zenék jók, és pl. van egy jól sikerült karaoke rész, amihez előtúrták Phil Collins Against All Odds című, általam évtizedek óta nem hallott slágerét, melynek drámai építkezé... több»

1/10 – kb. volt már, ezerszer
Russell Crowe már egy ideje abban a súlycsoportban van, hogy nem vesz részt testközelből katonai bevetéseken, de a Las Vegas-i műveleti központban ő a lelkiismeretes jómunkásember, aki távoli támogatást (drón és egyéb légi támogatás) nyújt a terepen dolgozó, nála jobban kitesizett fiatalabbaknak, mint Liam Hemsworth. Pedig a műveleti központban igazán idegesítő a munkamorál, nem mindenki érzi át a feladata jelentőségét, helyette inkább meccset néznek a pihenő helyiségben. Meg lehalkítják a fali nyilvános telefont, amin keresztül pedig majd bejelentkeznek a hős harcosok a bevetésről (nyilván, mi mást hívnának). Ejnye. Liam Hemsworth pedig egy új fiú a nagyok között, akik elmennek valami Fülöp... több»

7/10 – Különös utazás a még nem tudom hová
Ebben a filmben mindenről messziről ordít, hogy metafora. Úgyhogy nagyon figyeltem, és megmondom őszintén, hogy még nem sikerült teljesen megfejtenem, hogy mire gondolt a költő. De dolgozom rajta. Orson (Jon Hamm) monodrámája zajlik, 90%-ban az ő kihangosított gondolatait halljuk. A cselekmény helyszíne nagyjábóli fordításban a fura nevű Hatóság Vállalat, ahol az 50 körüli, szürke hivatalnok formájú Orson a szürke és hideg-rideg behavazott parkolóba érkezik mint új belépő. Az épület maga is igen rideg betonmonstrum, a teteje a szürke hófelhőkbe vész. Innen spoileres. Orson fegyelmezetten igyekszik beilleszkedni, hogy hamar elismerést vívjon ki a lélektelen hivatalban. Eközben felfedez egy ot... több»

3/10 – valószínűleg jobb annál, mint ahogy nekem tetszett
Egy olasz bűnügyi filmet láttunk, melyet inkább skandinávnak tippeltem volna. Sötét hangulatú, baljós zenével, bűnözők közé beépült rendőrrel, szétesett családdal és végtelenül gonosz szerb bűnözőkkel, akik állandóan irracionális mértékben erőszakosak, sőt, még szerbül is beszélnek. (Megj.: az európai filmekben a 21. században 80-90%-ban szerbek a bűnözők. Ha szerb lennék, ez a sztereotípia zavarna.) Egy darabig eltartott, mire összeraktam, hogy ki kivel van, de akkor meg nem értettem, hogy mit kezdjek ezzel. Erősen gondolkodtam, hogy végül végignézem, ne maradjak már hülyén, de aztán negyed órával a vége előtt győzött a stop gomb. Majdnem sikerült végigcsinálni pedig.

8/10 – Mexikó durva hely
Ugyanaz a kotta, mint az A mi iskolánk (L'École est à nous) esetében, csak itt nem egy európai jóléti állam, hanem Mexikó adja a keretet. Illetve ez elvileg megtörtént alapú. Eugenio Derbez egy néhai középiskolai tanárt játszik, aki Mexikó egy nyomorult kisvárosának állami általános iskolájába érkezik, és a megszokottól teljesen (radikálisan, ugye) eltérő módszerekkel veszi kezelésbe az osztályát. A gyerekek is néznek rá, mint hal a szatyorban, és a tanári kar meg az iskolaigazgató is értetlenkedik. A gyerekek hamarosan szárnyra kapnak, az igazgató is rájön, hogy nem rossz arc ez a Sergio, a szülők lassabban kapcsolnak, a körzeti tanfelügyelő meg annyira se. Szerintem számtalan filmet láttam... több»

7/10 – Caro csodálatos élete – Az osztrák kiadás
Na nézd már, osztrák film, nem is tudom, láttam-e valaha osztrák filmet, olyan, mint az osztrák gasztronómia, biztos létezik, csak nem nagyon találkozik vele az ember. Na de nem akarok genyózni, meg különben is, a bécsi szelet jó. Ja, hogy az olasz. Mindegy. És egyébként ez a film is jó, üdítő a stílusa, egész remekül össze van rakva. Bár bevallom, menet közben végig azon gondolkodtam, hogy Chris Raiber kinek a munkájából inspirálódott jobban: Wes Anderson vagy Jean-Pierre Jeunet (Amélie csodálatos élete) hatott-e rá erősebben, de végül abban maradtam magammal, hogy mindkét másik filmesnek nagy tisztelője lehet. Mégsem sima koppintás ez, hanem saját új minőség jött létre. Egy bécsi metróban ... több»

Remek ifjúsági film
Indításképp egy nagyon egyedi világú lányt ismerünk meg, a film remekel abban, ahogy bemutatja nekünk az ő kis fura világát. Hozzá ez a rém érdekes teknősös cím, minden együtt volt egy remek élményhez. Aztán menet közben elég hamar kiderült, hogy kb. 30-40 évvel meghaladtam a film célközönségének átlagéletkorát. Ennek ellenére az ilyen hozzám hasonló véneknek is van mit kivenni nyereségképpen, főleg azoknak, akiket érdekel, hogy milyen lehet egy kényszerbetegségben szenvedő ember univerzuma. Így végül végignéztem, és a romantikus tini regény száltól se szenvedtem nagyon, összességében érdekes volt.

9/10 – a francia Marty McFly
Jó kis film, melyben Thomas, a kissé kiégett képregényrajzoló visszacsöppen saját tizenéves korába, egy francia alpokbeli városkába. A tempója enyhén belassult, hangulata cseppet melankolikus. Mármint a filmnek, nem Thomasnak. Itt a régi életébe visszajutva jobban felkutatja és megérti a családi történetét, megpróbál beleavatkozni a későbbi történésekbe (az apja egy napon lelép majd a családtól, amibe az anyja beleroppan), meglátjuk, mi sül ki belőle. A sztori érdekes, a kor megjelenítése remek nosztalgiamenet.

6/10 – Sportfilmtől szokatlan
Jé, azt hiszem, ilyet se láttam még, hogy van egy sportfilm, ami arról szól, hogy menetelnek az aranyért, aztán az a vége, hogy piff, nem jött össze. Na ez egy ilyen. Az 1992-es barcelonai olimpia előtt járunk, ahol a szedett-vedett spanyol vízilabdacsapatot egy pokróc horvát edző fingatja formába. Az egész csapat katalánokból és madridiakból van összerakva, már ez is bizarr ötlet, de a végére összeszoknak. A cselekmény nagyrészt a felkészülés alatt zajlik, kisebb részben az olimpián. Az olimpián sorra nyerik a selejtezőket, kiütik a magyarokat (bazi nagy szerencséjük van, hogy a magyarok nem a szokásos formában voltak, mennyivel rövidebb lett volna a film), szépen eljutnak a döntőig, ahogy ... több»