7/10 – Enrico Piaggio A magyarban az alapító nevét az egyik termékére redukálták, pedig a film nem a robogóról szól, hanem a főniről.
Kicsit tévéfilmes és ismeretterjesztő hangulatú életrajzi film Enrico Piaggióról, kettős szerepben ábrázolva – mint vizionárius vállalatvezetőt és mint férfit mutatják. Ez megfelel az olasz hősideálnak. Enrico maga a megtestesült álomférfi, nem tudom, tényleg ilyen telitalálat volt-e a manus, vagy a film idealizálja a végletekig, de mindegy is. Némi latinos túlzást sejtek azért mögötte.
A film szórakoztatóan iskolatévés pillanatokkal ábrázolja, ahogy egy-egy szituációban (pl. nőknek szoknyában nem praktikus a Vespa előzménymodellje) kigyullad Enrico feje felett a képzeletbeli villa... több»
5/10 – Már vénülő kezemmel lövöm szét a fejed Villám Charlie (Pierce Brosnan) egy alvilági problémamegoldó, hétköznapi meghatározással bérgyilkos lenn az amerikai délen, Biloxiban. Stílusos öregember (jól megvénült ez a Pierce, amíg mi mással voltunk elfoglalva), kissé lassan mozog a lépcsőn, de presszókávét iszik, tud és szeret főzni, és a pisztolyt is még egész jól elkezelgeti. Bunyót már nem nagyon írtak rá, mint a régi szép időkben, amikor még nullanullahetes volt meg hasonlók. Azért egy kis dulakodás meg pár méteres sprint így is előfordul, de egy pillanatát se hisszük el ezeknek a jeleneteknek.
Maga a történet amolyan tizenkettő egy tucat, nem hagy nyomokat. Legfeljebb golyónyomokat, hahaha, de rossz vicc volt. Akad klisé is bőven... több»
10/10, minden szülőnek fontos lenne megnéznie Ez a film a társadalompszichológiai fejlődéshez nagyon fontos hozzájárulás. Az elmúlt 1-2 évtizedben teljesen felborultak a korábbi társadalmi értékrendek, az alfa generáció már teljesen más világban nő fel, mint mi (én X vagyok például). És szerintem ez az új világ ígéretes, mert olyan egyének társadalmára fog épülni, ahol mindenki maga építi fel az útját, azt nem felső tekintélyek határozzák meg. Az Y-tól lefelé ez a változás egyelőre a legtöbb embert rémülettel tölti el, és kellenek, akik a két világ között tolmácsolnak, Alexandre Castagnetti pont ezt teszi.
Virginie (Sarah Suco) új tanárnő egy állami iskolában, ahová elég vegyes diáktársaság jár, nem figyelnek, lógnak, tesznek az egészre... több»
10/10 – Adnék rá többet is, ha lehetne Ennyire derűs és vidám filmet ritkán látni, tele szívmelengető humorral. És Brendan Gleeson (A sziget szellemei) eszméletlen jól alakít ezúttal is.
A helyszín egy elszigetelt, kihalófélben lévő kanadai halászfalu, amelynek legaktívabb polgára, Murray mindent megtesz egy nemrégiben felmerült munkahelyteremtő beruházás megszerzéséért. A beruházás feltétele, hogy legyen a falunak egy állandó orvosa, ami lehetetlen kihívásnak látszik, mert mindenki a városba menekül inkább a helyi munkanélküliség és kilátástalanság elől, beleértve a polgármestert is.
Amikor végül kacifántos körülmények között a falu horgára akad egy orvosjelölt, nagyszabású összeesküvés indul, melyet a film eredeti címe fejez ki... több»
9/10 – A metálnak ebben a filmben csak csendje van Tyű, Riz Ahmed nagyon tehetséges színész, pedig úgy látom a munkásságából, hogy inkább zenész. Mint a filmet író Darius Marder és Abraham Marder. Ezek a derék pályaelhagyók egy remek és értékes mozit hoztak össze.
A film első perceiben mindenki őrizze meg a nyugalmát, a legalja, önsértő fekete lyukas, mély, alternatív üvöltöző zajjal indul, de ha kibírtad, utána már semmi ilyen nem lesz.
Reuben Stone egy gyógyult drogos dobos, tisztán és magára vigyázva él a lakóbuszában a barátnőjével, turnézgatnak, elvannak. Amíg Reuben el nem veszti a hallásának a nagy részét (majdnem süketté válik, és a teljes süketség is csak idő kérdése). Így születik meg a film alapfelállása: Reuben nem fogadja el ezt... több»
3/10 – Származási hely: Gagy Kezdeném a jó hírrel: vannak jól beállított képek a filmben. Főleg emiatt adok rá a minimális 1 helyett két csillagot.
És akkor, ami nem tetszett:
1. Ezek a jól beállított képek gyakran öncélúak. Ez az öncélúság a rendkívül tehetségtelen Jennifer Lopez és a többi szereplő roppant jelentőségteljes tekintetű, de nem túl jelentős dolgokat mondó dialógusával együtt ZS kategóriás érzetet eredményezett a számomra, ami miatt valahol a félúton túl felhagytam a nézésével. De itt még megy a háttérben, mert a feleségem állati kitartó, még nézi, egyem a szívét.
2. A filmnézésem második fél órájában időnként már önfeledten felkacagtam. Például Lopez meg más ilyen agyutazók darált hús rugdalózóban vannak ... több»
6/10 – Ez már szerencsére történelem A film megtörtént események alapján készült, és ad némi betekintést a kegyetlen és kusza 20. század végi észak-ír viszonyokra.
A filmleírás kis pontosításra szorul, Martin valójában az angolok informátora, és az IRA-ról jelent. Apró, de jelentős különbség, mint a kecsesen ringó fecskék és kecsesen fingó kecskék esetében is.
A film jó, de nagyon rossz érzés egyéni történeten keresztül látni azt a megoldhatatlannak tűnő helyzetet, ami kialakult Írország angolok által ellenőrzött részén pár évtizede. És állandóan az jutott az eszembe, hogy mennyire hasonlít az egész az ukrán szituációra valahol.
8/10 Az önfelvállalásról szól Mindenekelőtt akinek gondja van a homoszexualitás filmes ábrázolásával, az ugorja át, és nézzen mást, mert az első egynegyed-egyharmadban le fog sokkolódni, elég naturálisan ábrázolások fordulnak elő.
Stéphane Belcourt (Guillaume de Tonquédec) sikeres író, akinek az első nagy szerelme egy vele egykorú másik fiú volt. Kapcsolatukat titkolják, és a magukra vett társadalmi fenntartások hatására elengedik. A cselekmény ebből a múltbéli idősíkból lép át a jelenbe, ahol Pistánk egy író-olvasó találkozó során összetalálkozik egykori (biszexuális) szerelme fiával, akit Victor Belmondo alakít. A kialakuló különös helyzet nem várt kihívás elé állítja az írót, akinek újra kell gondolnia, hogy mennyire ... több»
9/10 – Klapisch ezúttal megcsinálta Mélanie (Ana Girardot) és Rémy (Francois Civil) egymásnak majdnem a szomszédai, teljesen párhuzamos életükre látunk rá. Sok bennük a közös, például a lelki elakadásaik, vagy az, hogy ugyanabba a kisboltba járnak le, egyféle kilátásra néznek a lakásaikból, egy metrón utaznak munkába. Mindketten szenvednek a magánytól, kapcsolatokkal próbálkoznak, de egymásba valahogy nem botlanak bele. Őszintén hálás vagyok a rendező-forgatókönyvírónak, hogy nem azt a kissé szirupos és klisés love storyt hozta ki ebből, amit a legtöbb kollégája magától értetődően választott volna a helyében.
A közepéig pedig nem éreztem azt, hogy Cédric Klapisch ezúttal meg fogja haladni az általam tőle legutóbb látott, szeri... több»
6/10 – irán agyrém a köbön Hú, gyerekek, ez a film az összes gombot benyomta rajtam, teljesen kiakasztott, megyek is terápiába kideríteni, hogy miért. Rendkívül ambivalensek az érzéseim, azért adok rá 6/10-et, mert egyrészt egy utazással ért fel az a betekintés, amit az iráni társadalomba engedett, másrészt csak bevitte a gyomrost, tehát működött, ugyanakkor nem tetszett, hogy film helyett filmre vitt színdarabnak éreztem, sokszor egyenetlen színészi munkával megvalósítva.
Történet:
Van egy család Teheránban, ahol az apa a helyi patriarchális közösségben nem kapja meg azt a megbecsülést, amire vágyik, de a korábbi családfő halálával felmerül, hogy esetleg mint rangidős, válhatna ő az új családfővé, ami az ő világában ... több»
7/10 – A suszter meg az ő cipője Francois Cluzet viszi a főszerepet ebben a filmben mint vidéki doki, akinek hát paff, agydaganata lesz, operálhatatlan – a doki dokijának diagnózisa szerint. A jövőben a főszereplő dokinknak a gyógyulásra kellene összpontosítania, és ennek érdekében vissza kellene vonulnia, de nyakas ember, jó szakember is, tényleg szükség van rá a körzetben, hát inkább a betegeire koncentrál. Valahol persze érthető a döntése, hisz nagyon nehéz helyzetben találja magát. A mi főszereplő dokink dokija azonban küld egy másik dokit (Marianne Denicourt személyében), hogy tehermentesítse az agydaganatos dokit. Mindenki tud követni?
Ez a kisegítő doki dolog nem megy súrlódás nélkül, a szokásos szakmai és páciensi b... több»
5/10 – A busz menő volt meg a ruhák Ennek a filmnek mindjárt az elején kiemelem a legnagyobb erényét, méghozzá azt, hogy látványos retró elemekkel jeleníti meg a 20. század közepének dublini és lourdesi helyeit, a kettő között ultramenő autóbusszal mennek, csiribiri színes ruhákban.
Néhány nő, egy néma gyerek meg egy pap lecsapatnak Lourdesbe, mert nyertek oda ilyen szent jegyet a vallási közösségükben valami tehetségkutatón. A film közepéig tart, mire sikerül kinyomozni, hogy ki kicsoda, ki kinek a kije. Aztán kiderül, hogy a történet kissé karcsú.
Hát dióhéjban ennyi.
3/10 – Totál kiidegelt Idegileg kiégtem a filmen, és nem azért, mert annyira tériszonyos lennék, ilyen szempontból nem lógok ki az átlagból. Viszont ez az a típusú történet, ami arra épül, hogy pont kiesik a csavar, pont leszakad a létrafok, pont ez, pont az. Ugyanaz, mint amikor 10-ből 9 hollywoodi filmben persze, hogy nem indul az autó, csak amikor már odaért a zombi vagy gyilkos vagy akárki, akinek nem kellene odaérni. Konkrétan meg kellett néznem, hogy nem Netflix produkció-e, annyira gagyik ezek a húzások. Még hátravan belőle több mint egy óra, valahogy kivárom, sajnos az asszony még bírja, addig kimegyek cigizek egyet, meg netezgetek.
8/10 – Történet a szesztilalom idejéből. A film a nyugat-virginiai Franklin megyében a szesztilalom idején óriási volumenben zugfőzdéző Bondurant testvérekről szól. Ez egy megtörtént eseményen alapuló történet, és körülbelül annyira erőszakos, mint a szesztilalom idején játszódó filmek. Szóval az én ízlésemnek ez már kicsit sok csihipuhi-dirrdurr, de hát mit lehet tenni.
A szereposztás igencsak rendben van, Shia LaBeouf jól adja a leghülyébb testvért, Tom Hardy szokása szerint kemény, mint a vídia, Jason Clarke meg a begőzölős testvért játssza. Jessica Chastain hozza a szokásos formáját, Gary Oldman nagy bánatomra alig játszik a filmben, pedig úgy megörültem, amikor feltűnt a feliratoknál az elején.
Azért nem tökéletes, kicsit szte... több»
7/10 – A könyv jobb lehetett J. R. (Tye Sheridan) apa nélkül nő fel, az anyjával, a nagyapjához (Christopher Lloyd, avagy a Doki) beköltözve. Ott van a nagybátyja is, Ben Affleck alakításában. A nagybácsinak van egy Dickens nevű kocsmája, könyvekkel, amiket persze senki se olvas, oda piálni járnak. De J. R. ott jön rá, hogy író szeretne lenni. Közben próbálja betölteni a sz*r alak apja által hagyott űrt az életében.
Önéletrajzi írásból született film (J. R. Moehringer gyerek- és fiatalkori emlékeiből), George Clooney rendezésében. Clooney szerintem jó rendező, bár nekem kicsit túl nyugis és unalmas tud lenni néha, de nem rossz. A színészek jók, minden megvan egy jó filmhez. De nem lesz mégse átütő az egész, bár a sztori... több»
2/10 – Comme un ennuyeux Húsz-huszonöt perc környékén bealudtam álomnyállal, ez matinéidőben, délután 18 és 19 óra között történt. 38-40 perc környékén felriadtam, mert a macskánk átmászott rajtam, de akkor már nem tudtam visszakapcsolódni a filmbe.
Van Párizsban egy túlsúlyos lány, aki szépen énekel, meg van még ott egy énektanárnő, meg alkotói válságban lévő író is van, akad még valami srác, akit a túlsúlyos lány betakart, amikor az másnaposan kinyúlt a járdán, amit másnapos srác meghatónak talált, vagy ilyesmi. Néha egy taxis vagy pincér annyira paraszt, hogy az Budapesten is bicskanyitogató lenne, van, aki ezt tűri, van, aki meg nem. Idáig tudom a történetet, tovább nem is fogom tudni.
A forgatókönyvet Cannes-ba... több»
5/10 – Az idő vasfoga jól megrágta A fele előtt járok valamivel, és most már végignézem. Viszont annyira nem köt le, úgyhogy módomban áll már most összefoglalni a véleményem, már úgyse jön semmi, amit ne lehetne már előre sejteni.
A film története (eddig): van egy lány, akinek nagyon megy a kosárlabda. Az anyja inkább nőies lányt faragna belőle, de mégis a kosárlabda felé vezet az útja. Kicsit jobban küzd a szomszéd fiú szerelméért, mint fordítva.
2000-ben, amikor készült, még szokatlan volt a céltudatos és független személyiségű nő ábrázolása, főleg fekete körökben (az első fehér szereplő 30 percnél villan meg egyetlen másodpercre, hogy 47 percnél visszatérjen – ez egy manapság már elterjedt, úgynevezett minden-szereplő-feke... több»
10/10 – A zen és az életbe visszatérés művészete Edee-t (Robin Wright) olyan trauma éri, amiből nem képes felállni, így öngyilkossággal felérő döntést hoz: felköltözik a Sziklás-hegységbe egy düledező faházba, eldobva a telefonját, visszaküldve a kocsit, és majdnem tényleg sikerül is neki rövid idő alatt eltennie magát láb alól a kietlen természeti feltételek között, az ő felkészületlenségével súlyosbítva. De csak majdnem.
A film nagyon letisztultan és felesleges sallangoktól mentesen tárja elénk Edee gyászmunkáját, és ahogy mind magával, mind az elemekkel küzd. Semmi nem vonja el a figyelmünket, és mindent nagyon részletesen és mélyen megélhetünk.
A történet végtelenül egyszerű, a szimbólumok világosak, a rendezés rendkívül fókuszált, nin... több»
77 Vespa – Az olasz álom (2019)
A magyarban az alapító nevét az egyik termékére redukálták, pedig a film nem a robogóról szól, hanem a főniről. Kicsit tévéfilmes és ismeretterjesztő hangulatú életrajzi film Enrico Piaggióról, kettős szerepben ábrázolva – mint vizionárius vállalatvezetőt és mint férfit mutatják. Ez megfelel az olasz hősideálnak. Enrico maga a megtestesült álomférfi, nem tudom, tényleg ilyen telitalálat volt-e a manus, vagy a film idealizálja a végletekig, de mindegy is. Némi latinos túlzást sejtek azért mögötte. A film szórakoztatóan iskolatévés pillanatokkal ábrázolja, ahogy egy-egy szituációban (pl. nőknek szoknyában nem praktikus a Vespa előzménymodellje) kigyullad Enrico feje felett a képzeletbeli villa... több»