8/10 – Könnyed és mégis gondolatébresztő Olivier Nakache és Eric Toledano, az Életrevalók író-rendezőpárosának filmje nem üti meg ugyan a korábban felállított igen magas mércét, de franciásan könnyed és szórakoztató módon továbbra is lényeges témákkal foglalkozik.
Megismerünk egy már-már szektás szélsőbalos klímaaktivista csoportot, mely távolabb nem is állhatna a két semmirekellő adóssághalmozó, Pio Marmai és Jonathan Cohen által alakított Albert és Bruno értékrendjétől, már amennyire az esetükben értékrendről lehet beszélni.
A két jómadár a potya ellátmány reményében meglátogat egy klímamozgalmi gyűlést, ahol a helyi jó csaj vonzásába ragadva belekeverednek a hamis és szélhámos kamu klímaaktivista szerepébe, amiből azután nem is ... több»
10/10 – Így kell komoly dolgokról szórakoztatóan filmet csinálni Szerintem ez a film minden tekintetben nagyszerű, bár úgy láttam filmes oldalakon, hogy nem mindenki osztja a véleményemet. Nekem rohadtul bejött.
Először is leszögezem, hogy az oldalon a filmleírás teljesen félrevezető. Elemeiben helytálló, de az ok-okozat és időrend téves. Pár szóban majd visszatérek erre.
A szereplőgárda fantasztikus, az alakítások remekbe szabottak. Rebecca Miller, aki egyben író és rendező, érti a dolgát, hogy hogy teremtsen a színészei számára termékeny munkakörülményeket. Robin Wright ragyog, és azt hiszem, teljesen pontosan érti, hogy mit szeretne tőle Miller.
Szóval van ez a Pippa Lee, akit már a születésekor nehezen fogadott el a speed junkie anyja, később tulajdon... több»
8/10 – A horizont A legvégén a horizontos poén igazán rendben volt :). De lehet, hogy azért működött olyan jól, mert ettől eltekintve egyáltalán nem volt poénkodás a filmben, és már jólesett végre.
Amolyan önéletrajzi film Spielbergtől, mely a kis Fabelman gyerek (a rendező filmes alteregója) filmes életének megindulását idézi fel kiskorától odáig, amikor bekerül Hollywoodba.
Van filmes szakmai fejlődési szál néhány apró kulisszatitok fellebbentésével, pl. nem is gondoltam volna, milyen egyszerű taposódeszkás trükkel lehet a rohanó katona mögötti robbanásbecsapódást imitálni. Van családi dráma, és van van kis felnövős-szerelembe esős szál is. Ennek ellenére a hosszú játékidő alatt néha leül a film, de semmi v... több»
5/10 – Sportfilm vallási csavarral A szegénységben felnövő texasi fekete srác nem sok mindenhez ért, de ütni nagyon tud. Az n-edik suliba íratják be, mert ha oltják az osztálytársai a szegénysége miatt, akkor odacsap. Felfedezik, sportsikereket és el, azonban a magánélete finoman szólva is döcög, de azért éldegéli a befutott és anyagilag sikeres, de beképzelt profi sportolók életét.
Aztán villámcsapásszerű vallási fordulat éri, felhagy az egójának a dédelgetésével, felelősséget vállal a korábbi életéért, és viseli a következményeit a korábbi rossz magánéleti és pénzügyi döntéseinek, sőt, nekiáll kijavítani ezeket.
Maximális tiszteletem a sportoló előtt, de maga a film szerintem nem emelkedett ki az életrajzi sportfilmek sorá... több»
2/10 – Mondjuk az előző 3 se volt jó Tiszta hülye vagyok, hogy letöltöttem. Valójában a feleségem kedvéért tettem, ő persze nagy életművész és mázlista, elaludt már úgy 10 percnél, én meg itt nézem. Nem adom fel könnyen, mindjárt vége.
25 percnél kezdtem mélyen érdektelenné válni, 28-nál leesett a sorozat ikonjaként működő öreg repülő, na mondom, juhúúú, nem lesz több rész, zsír. De valamit majd tutira kitalálnak, és lesz feláldozh5ók meg feláldoz6ók és feláldoz7ók is.
Ezen a ponton elővezetem az erkölcsi problémámat. A csalókat és szélhámosokat megvetem, közülük is a hitványabbak közé valók azok, akik időseket, főleg szellemileg leépült időseket vernek át. Megérdemelnék, hogy egyenként a nevükön nevezzem őket, de az képtelensé... több»
4/10 – Legalább megpróbáltam A 2024-es remake megnézését követően kerültem abba a fellelkesült hangulatba, hogy kíváncsi lettem erre a filmre, és meg akartam nézni összehasonlításképpen. Annak idején kimaradt, pedig láttam egyet s mást az 1980-as évek végén.
Megértem, ha valaki úgy emlékszik, hogy ez jó film volt, hiszen amikor nézte, akkor volt fiatal, és a rendszerváltós időkben ez olyan frissnek és szabadnak hathatott Mágenheim Julcsi és Gábor Gábor után.
Mai szemmel (legalábbis az én mai szememmel) nézve azonban a film vélhető egykori vonzereje elpárolgott, ami maradt, az egy ZS kategóriás akármi. Pár dolog, amire ezt alapozom:
– Patrick Swayze mint ügyeletes címlap-szépfiú nagyon pózolva és mesterkélten játszik. A ... több»
6/10 – A film 2002-es, de 1982-esnek tűnik. Lassú és kicsit lapos pszichotriller jellegű film az ezredforduló környékéről. Amikor azt mondom, hogy lassú és kicsit lapos, azt úgy értem, hogy egészen hihetetlen, hogy három évvel olyan filmek után, mint a Harcosok klubja vagy a Mátrix, hét évvel a Trainspotting és nyolc évvel a Ponyvaregény után kapunk egy filmet, amelyik olyan, mintha a felsoroltak előtt 10-20 évvel csinálták volna.
A készítők nem törekedtek progresszivitásra, nem vetettek be semmilyen modern filmes eszközt, minden nagyon old school, de ez nem tudatos stílusválasztás, mindössze így sikerült.
Samuel L. Jackson jól játszik, Ben Affleck könnyen felejthető, William Hurt jó, de csak összesen 3-4 percet játszik. Tóth Nikolett... több»
8/10 – Felhőtlen szórakozás Egy oldschool magányos bosszúállós remake-et látunk, én az eredetit nem ismerem Patrick Swayze-vel, és kicsi is az esély rá, hogy megnézzem, mert a néhány évtizeddel ezelőtti ilyen csihipuhis filmek ma már általában elég elavultan hatnak. Úgyhogy csak a Charles Bronson-féle Bosszúvágyhoz tudom hasonlítani, nagyjából ugyanazokra a kisemberi érzésekre alapoz, szeretjük nézni, hogy egy kitesizett hős leszámol a sok köcsöggel.
És Gyllenhaal meglehetősen jól ki is van tesizve, az elmúlt éveket bizonyára konditeremben töltötte. De nem ez a legnagyobb dobása, hanem az, hogy nagyon viccesen adja elő ezt a bosszúálló hős figurát.
Nincs mélyebb jelentéstartalom, nincs semmi túlgondolnivaló, szórakozta... több»
8/10 – Nagyon lesújtó Nehéz volt nézni. Nehéz, de semmiképp se felesleges.
Autumn egy 17 éves diáklány a pennsylvaniai Mucsán, a nem egészen 7000-es lakosú Shamokinben. Suli után pénztárosként dolgozik a helyi hiperben, otthon egy igazi roncs család várja, agresszív-tahó alkesz (feltehetően mostoha) apával meg rottyon lévő anyával.
Mivel ebben a családban csak úgy felnő, mint a kerti gyom, totálisan kimaradt neki a szexuális felvilágosodás, teherbe is esik szegény. Pennsylvaniában kell a szülői beleegyezés a kiskorúak abortuszához, így tekintve a családi viszonyokat, államon belül felejtős a projekt, valamit ki kell találni, mert Autumn nagyon úgy fest, hogy nem akar lányanyává válni.
Jellemző a családban uralk... több»
6/10 – Szépen van fényképezve Lement a film kétharmada, mire el tudtam dönteni, hogy ez most akkor jó-e, vagy nem.
Ugyanis szépen van fotózva, és olyan fontos dolgokat érint, mint a barátság meg különféle klasszikus (főleg férfi) erények. Nem hoz ki belőlük semmit, de érinti ezeket. Kapunk egy arra vonatkozó ígéretet is, hogy a film majd elkalauzol a koreai háborúba, de nem teszi. Ha nem számoljuk azt a csatajelenetet, ahol egy olyan MiG–15 támadja meg őket, amit a szovjetek csak a következő évben fognak legyártani. Tiszta Vissza a jövőbe.
Szóval volt sok repülés, meg repülőgéphordozó anyahajó, nyomjelző lövedékek, erény, bátorság, meg minden egyéb szirsz*r, mint fess egyenruha, francia lányok szédítése Liz Taylorral súl... több»
4/10 Nem való mindenkinek Hát, gyerekek, én fél óra után elaludtam, pedig nem fáradtan álltam neki.
Nem tudom, hogy Brad Cooper rendezői stílusa emészthetetlen-e számomra, vagy jobban kellene talán lelkesednem Bernstein munkásságáért, melyik volt a baj, de most már mindegy.
Egy többnyire 4:3 fekete-fehér filmet látunk, melyben többnyire nem túl érdekfeszítő történések között ugrálhatunk rapszodikus összevisszaságban. A zenei aláfestés és a kora 20. századi musicales hurrá-hangulat és pátoszos túljátszás kissé Tom és Jerry jellegűvé teszi az élményt.
A szervezetem igen rövid idő alatt védekező alvásba menekült.
Adok rá valamennyi csillagot, mert akinek nagyon bejön Bernstein Leó, az biztos jobban fogja élvezni, nem hú... több»
4/10 – Kissé katyvasz Ez megdolgoztatott, de nem jó értelemben. A rendezőnő jobb pillanataiban egyfajta női Woody Allen epigonként funkcionált, ilyenkor voltak is értékes pillanatai a filmnek. Amikor szétszaladt a keze alatt a feladat, és meghaladta a felkészültségét – és ilyen nagyon sokszor volt – olyankor kaptunk egy se füle, se farka káoszt. Az alaptörténetnek vannak érvényes és érdekes társadalmi vonatkozásai, jó kérdések feltevésére alkalmas. Elveszett potenciált éreztem, messze nem sikerült kihozni belőle annyit, mint ami benne lett volna. Baya Kasminak valószínűleg érdemes lett volna megmaradnia a forgatókönyvírásnál, és felkérni egy tapasztaltabb rendezőt, aki támogatja a megvalósításban.
5/10 – Végre valami közepes A németek csattanós válaszát láttuk a brit és amerikai csajos vígjáték iparra. Ez a válasz a maga módján igen érdekes lett: a Monty Python klasszikus jelenete jut róla eszembe, a halálos viccről. Abban is a németek által fejlesztett vicc.
Karoline Herfurth a rendező és főszereplő egy személyben. Léteznek jó német vígjátékok, ő is szerepelt már olyanban, ez a saját rendezés és forgatókönyvírás dolog még nem megy túl fényesen.
Szóval képzeljetek el egy hjúgrentes-zellwegeres kliséfilmet, bumfordi németséggel másolva. Snittről snittre copy-paste, még a zenei betétek jellege és hangereje is stimmel. Csak mindez leöntve német humorral időnként elég kínos volt.
Azért adok neki egy közepes értékelé... több»
7/10 – Laza sportvígjáték A film mindent tud, ami egy nem mindent elsöprő, de felhőtlen szórakozáshoz kell. A rendező, Taika Waititi ha nem is a legcsúcsabb művét tette ezúttal az asztalra, de azért jó munkát végzett. Jó volt a polinéz isten háta mögötti témaválasztás is, és Michael Fassbender is hozta a tőle már megszokott színvonalat.
Az elején nem mondták be, hogy megtörtént eseményeken alapul, de elég hamar rá lehetett jönni, mert Fassbender olyan hajszínnel és frizurával, valamint kezdetben olyan szakállal jelent meg, amilyet rendező magától nem kényszerítene rá szegény, jobb sorsra érdemes színészre. Aki egyébként rémisztően le van fogyva éppen, de ez csak mellékes megfigyelés.
A vége kicsit hamar csengett le, ... több»
10/10 – A majd majd van, a most meg most (vagy valami hasonló)
A filmet japánul láttam, magyar felirattal, úgyhogy a fenti idézet talán nem pontos, de kb. kulcsmondat. Ez a film számomra a zenről szólt, a jelenlétről, az egyszerű dolgok megéléséről.
Wim Wenders odatette magát, az angyalos filmjei után hosszú idővel ismét megvillant, méghozzá milyen szépen!
A főszereplő Hirayama úr, a slozipucoló, akit Koji Yakusho alakít. A napjai egy adott rutin szerint telnek, Tokió lepattant részén lakik (azért a város nagy része nagyon rendben van, megcsodálhatjuk, milyen, amikor nem lopják el az adót), egy igen szerény otthonban, még fürödni is közfürdőbe jár. Kazettát hallgat, fizikai könyvet olvas, amit antikváriumban vesz, filmes fényképező... több»
9/10 – Micsoda sztori! Jerry keresi a helyét nyugdíjasként, miután felszámolják a cégnél a részlegét. Mivel matekból nagyon jó, egy napon rájön, hogy a massachusettsi lottón van egy hiba, amit kellő összeggel játszva ki lehet használni biztos nyereményt elérve. Bevonja a kisvárosa lakóit, és igazán nagy összegben állnak neki lottózni.
A film igazán szórakoztató, meg is néztem, a rendezőnek van már a múltjában pár klassz referencia, tudta a dolgát.
Ha kikapcsoló és pozitív hangulatú filmre vágysz, amely egyúttal mentes a kliséktől, és eredeti sztorin alapul, akkor ezt érdemes megnézned. Annette Bening és Bryan Cranston játéka üdítő.
Nem olvastam utána, hogy mennyire pontosan kapcsolódik az eredeti történésekhez a f... több»
9/10 – Zseniális agymenés Nagyszabású szatíra az 1950-es évek Szovjetuniójának kiemelkedő történelmi pillanata körül, melynek forgatásakor szemmel láthatólag még lehetett helyi képeket filmre venni, nem volt az ország bejárhatatlan, mint most, az ukránok elleni agresszió idején.
A film alapeseménye, aminek folyományait szemlélhetjük az, amikor végre kileheli bűzös lelkét az alávaló bűnöző Dzsugasvili, de már ennek bekövetkezése előtt is kapunk ízelítőt az akkori szovjet világ abszurditásából. A valóságban is megtörtént koncert újrajátszás kapcsán mégpedig, ahol Olga Kurylenko játssza a vakmerő zongoraművészt, aki csodával határos módon megússza ép bőrrel a kis húzásait. Különben a film ha nem is törekszik 100% pontos... több»
7/10 – A befejező fordulat dobta fel Ez egy krimiszerű film a roppant divatossá vált Sydney Sweeney főszereplésével, aki a kiterápiázatlan hisztis rejtett bántalmazó párjával egy olyan loftlakásba költözik, amellyel szemben a Valóvilág Pistike arcú, de jól kitesizett fotográfus éli az ázsiai félvér, ennek ellenére érdekes módon latin nevű asszonyával a fáradhatatlan szexállatok hétköznapjait, függönyök nélkül.
A történet a bugyuta erotikus kukkolós kezdésből átmegy krimibe, hogy a végén jöjjön egy csavar meg aztán egy újabb (tiszta OBI barkácsosztály). Végül a két csavar közül a második lesz az, amelyik kicsit helyreteszi az addig közepesnek mondható sztorit.
Intellektuális síkja nincs a filmnek, ez színtiszta popcornozós mozi,... több»
4/10 – Légcumi A film sajnos gyenge, nem emelkedik ki a szakmányban gyártott klisés amerikai vígjátékok közül. Néha van benne vicces rész, de nagyobbrészt alpári poénokkal próbálták kitölteni, melyek közül (hogy jót is mondjak) a légcuminak elnevezett meg kell hagyni, Kazinczy-díjas magyarítást kapott.
Az ígéretes sztoriötlet megvalósítása lapos, a gyötrelmes filmnézés befejezése ráadásul annyira semmilyen érzést hagy maga után, mint amikor az ember végigolvas egy telefon előfizetés szerződést, és utána még lapoz 1-2-t, hogy vannak-e még mellékletek, de nincsenek.
A vége szöveg legvégén beillesztett klezmer mulatós stílusú, de kissé a kora 90-es évek Army of Lovers klipvilágára is hajazó légcumi klip miatt... több»
7/10 – Sok hűhó Nos gyerekek, az elején azt mondtam, hogy hű, de sz*r film, atyaég, aztán elkezdett összeállni a kép a mindenütt elhelyezett jelekből, hogy amit látunk, az egy Bill Sexpir feldolgozás (Sok hűhó semmiért). Falakon, könyvgerinceken meg mindenféle random helyeken elhelyezett idézetek, szereplők szájába adott komplett színházi mondatok stb. stb... Ja igen, a két főszereplő neve Bea és Ben, vö. Beatrice és Benedick, ha bárkinek maradt volna még kétsége.
Ennek az irodalmi összefüggésnek a felfedezése nagyot javított a nézésélményemen, onnan fogva jobbára azzal voltam elfoglalva, hogy kerestem a párhuzamokat Shakespeare darabjával, és hát voltak bőven. Nem szabályos feldolgozás, a cselekmény mondju... több»
54 Ennél csak jobb jöhet (2023)
Olivier Nakache és Eric Toledano, az Életrevalók író-rendezőpárosának filmje nem üti meg ugyan a korábban felállított igen magas mércét, de franciásan könnyed és szórakoztató módon továbbra is lényeges témákkal foglalkozik. Megismerünk egy már-már szektás szélsőbalos klímaaktivista csoportot, mely távolabb nem is állhatna a két semmirekellő adóssághalmozó, Pio Marmai és Jonathan Cohen által alakított Albert és Bruno értékrendjétől, már amennyire az esetükben értékrendről lehet beszélni. A két jómadár a potya ellátmány reményében meglátogat egy klímamozgalmi gyűlést, ahol a helyi jó csaj vonzásába ragadva belekeverednek a hamis és szélhámos kamu klímaaktivista szerepébe, amiből azután nem is ... több»