Ahoj poplacsek

7/10 – Külpolitika iránt nyitottak előnyben
Ez egy nagyon érdekes akciófilm, amely azoknak fog elsősorban tartalmasnak tűnni, akik az elmúlt pár évtizedben valamennyire követték az iszlám világ történéseit, aki nem figyelt, illetve nem nagyon tudja elhelyezni a régió országait a térképen, annak kevésbé lesz izgalmas. A forgatással kapcsolatos érdekesség, hogy a jeleneteket teljes mértékben Szaúd-Arábiában vették fel, ami nem rossz extra, mert ezáltal a produkció valamilyen szintű bepillantást nyújt ebbe a pár éve még teljesen elzárt, a mai napig totál a középkorban élő, családi tulajdonú országba. A sivatagi környezet ennek a trükknek köszönhetően kicsit Monument Valley-s érzetet keltett itt-ott, nem volt annyira afgán jellegű, a váro... több»

5/10 – vegyes érzéseket keltett
Valamikor láttam az első részt, de olyan régen, hogy semmire nem emlékszem belőle, csak hogy azt hiszem, jó volt. A film tele van jó szereplőkkel, a helyszínek is remekek, számtalan szuper pillanat is adódik menet közben, mégsem sikerült eléggé bevonódnom. De különösen nem bánkódtam ez miatt, mert elkapirgáltam a felszínen a színészek felszabadult jutalomjátékán nevetgélve. Valószínűleg soha nem fogom megtudni, hogy ez akkor most egy jó vagy rossz film volt-e, mert a cselekmény fonalát még az elején elvesztettem, ahhoz meg túl hosszú az egész, hogy újra nekilássak.

7/10 – olyan, mint egy régi regény
Nem az én műfajom ez a film, de kétségtelenül megvoltak az erényei, vannak benne erős színészek, a történet nagyregényi ívet ír le, satöbbi, satöbbi. Aki szereti az ilyesmit, az nem fog csalódni, nekem kicsit sehonnan sehová ment, de kinek mi. Van benne egy árva gyerek, aki az árvaházból nevelőszülőkhöz kerül, kutatni kezdi a saját történetét, találkozik klf emberekkel, cigány táborral, bazi nagy szarvassal, van minden, mint a búcsúban, zajlik a kicsit meseszerű történet, eltelik az idő. Talán ki lehetett volna belőle többet is hozni.

4/10 – Szuperprodukció, meg kell hagyni
Végre végre, oly hosszú várakozás után sikerült megnéznem ezt a remek, de nem tökéletes filmet. Összefoglalom a benyomásaimat. Az első tíz percben nyilvánvalónak érződött, mennyire erős hatást fejtett ki a Csillagok háborúja. Jójójó, már hallom is az ellenvetést, de tudom: a Dűne korábbi történet, és valójában a Star Wars inspirálódott az eredeti Dűnéből. De most a modern feldolgozás megvalósítására gondoltam: Lucas erőteljesen ültette át az űreposzba a Harmadik birodalom képeit, ebben a filmben bizonyos kezdeti pillanatokban ezt szinte másolják. Bautista már-már Darth Wader-es, a neki ellentmondó egyenruhást már láttuk 1979-ben vagy 1981-ben – nem is tudom –, csak itt nem a levegőjét veszi ... több»

6/10 – Nálam szódával elment
Még a moziban láttam anno a filmet, csak most szembejött a legújabb vélemény, és halványan eszembe jutottak a benyomásaim. Szóval egynek jó, Mr. Nespresso és Julia Roberts elszórakoztat minket, ők szerintem egész jól játszanak együtt. Egyéb szempontokból a történet és annak megfilmesítése nem lóg ki a tucat csajos/romantikus vígjátékok sorából, feleségem remekül viselte, én meg nem annyira remekül, de különösebb hősiesség se kellett hozzá, elvoltam. Ami nálam óriási rossz pont, hogy nem voltak képesek Balin forgatni, de annyira nem, hogy egy nyomorult képkockát se. Helyette csináltak egy Balira totál nem hasonlító díszletpartot máshol, ahol a híres balinéz tengerparti templomot (Tanah Lot) n... több»

7/10 – Elsősorban franciáknak
A 4 csillagot azt szem előtt tartva adom, hogy bár számunkra nem túl érdekfeszítő a történet, a franciáknak biztosan sokat jelent. És technikailag különben rendben volt, legalábbis Catherine Deneuve az évszázados rutinjával kisujjból kirázza a szerepét, ő egy személyben sokat tesz hozzá az összminőséghez. Ha Deneuve gyakorlottságát és tehetségét levonjuk, akkor ez a produkció összességében kissé tévéfilmes jellegű, semmiképpen sem mozifilm hatású. A magyar nézők közül azok figyelmét lesz képes megragadni, akik érdeklődnek a nemzetközi politika és a történelmi témák iránt.

7/10
Cillian Murphy és Brendan Gleeson miatt felkerekítem picit, de összességében az átlagosnál csak egy árnyalattal jobb. Maga a történet bűnözős-uzsorás-adósos, van benne piff-puff és csihi-puhi. Nekem kissé Guy Ritchie által inspirálnak érződött. A figyelmemet az elején megkapta, de később már csak fél szemmel figyeltem oda. Sikerülhetett volna egy picivel jobban, nem sok hiányzott. Esetenként kifejezetten szórakoztatott, de a jó részek között sokszor érdektelen és/vagy kaotikus volt, főleg a második fele (de lehet, hogy csak azért éreztem úgy, mert addigra nem figyeltem).

5/10 – építsünk repülőt a sivatagban
A filmet megengedően közepesre értékelem, mert figyelembe kell venni, hogy húszéves, és akkoriban azért még máshol tartott a szakma. Ez egy 1965-ös film remake-je, az eredetit már meg se merném nézni. Nagyon átüt az 59 évvel ezelőtti korszellem, az akkori elképzelés hősiességről, férfiasságról meg egyéb ilyen magasztos dolgokról. Mai szemmel kicsit furák ezek. Már nem a hősiesség meg férfiasság, hanem ahogy akkoriban gondolkodtak ezekről. Nem meglepő módon persze még mindig jobb valamivel, mint a feláldozhatók, feláldo2hatók, f3láldozhatók, fel4ldozhatók, feláldo5hatók, feláldoz6ók, feláldoz7ők és társai. Valamivel... Helyenként annyira mesterkélt és modoros, hogy az ember szinte látja a muz... több»

7/10 – nagyon fura
Hát gyerekek, ez egy igencsak elborult alkotás. Ne úgy nézzétek, mit egy szokásos filmet, mert úgy nem fog működni. Én egy szokásos Jack Black vígjátékra számítottam, és fél óra után majdnem le is kapcsoltam, de aztán rájöttem, hogy ezt teljesen másképp érdemes nézni. Nagyon fárasztó és nagyon vicces, ha sikerül elkapni a hangulatát. A beugró szerepek némelyike egészen agyament: Ben Stiller mint bozontos hangszerbolti eladó, vagy Tim Robbins mint akcentusos, rohadó fogú mániákus hajléktalan nem mindennapi. Az itteni stáblista néhány ponton kicsit félrevezető azért – Amy Adams például 2 (kettő) másodpercig látható, és akkor se lehet ráismerni, utólag úgy gugliztam ki, hogy hol tűnt fel, odate... több»

Én akartam élvezni
Lépre mentem a cannes-i legjobb rendező díj és a két főszereplő, Adam Driver és Marion Cotillard jóvoltából, és még akkor se ijedtem meg (nagyon), amikor még a legelején kiderült, hogy ez egy musical, mert úgy nézett ki, hogy elég friss és laza lesz, nem amolyan Fred Astaire-ös színpadias őrület. Na, akkor remélhetőleg nézhető. Aztán pillanatokon belül jött a cáfolat, mert olyan zavaros és összevissza ugráló dinamikájú káoszsaláta kerekedett, hogy csak néztem ki a fejemből. Nagyon sajnálom, mert a két főszereplő külön-külön és együtt is nagyszerű, de a film gáz.

7/10 – sponsored by Google
Ez a film hűen követi a teljesen szokványos hollywoodi tucatvígjátékok kliséit, így alapesetben csak 3 csillagra lenne hitelesítve nálam, de Vince Vaughn és Owen Wilson nálam jól fekszik, így kicsit felkerekítem az értékelést. Különben az egész egy óriási termékelhelyezés, ami alapból elég necces volna, de enyhítő körülmény, hogy itt egy olyan cégre lehet rálesni, amelyikre a legtöbb ember azért kíváncsi. Jó pár éve a családdal bebringáztuk a campust ilyen piroszöldsárgakék bicikliken, úgyhogy nekem volt benne egy kis nosztalgia extra élmény is. Semmi extra, de nagy kólával és popcornnal nem rossz.

10/10 – Adnék rá többet is
Most kellett rájönnöm, hogy Kaurismäki mennyire jó rendező. Életemben először tavaly láttam egy filmjét, a Kikötői történetet. Akkor elsőre teljesen kiakadtam, idiótának neveztem, és kissé háborogtam a szélhámos vakmerőségén. Aztán ventiláltam erről 1-2 filmértő barátomnak, a kialakult beszélgetésünk hatására pedig új esélyt adva újranéztem: hálát kell hogy adjak ezért, mert kiderült, hogy elsőre totál vakon voltam. Most ennek az évtizeddel korábbi filmjének már úgy láttam neki, hogy fel voltam készülve arra a meghökkentő világra és hangulatra, ami ezúttal is megbízhatóan jelentkezett. De most, hogy erre már számítottam, kiélveztem minden képkockát. Ritkán fordul elő, hogy egy film az első m... több»

7/10 Második nekifutásra vicces volt
UPDATE: tegnap ezt bírtam írni: "Tartok tőle, hogy 10-20 évvel ezelőtt én is élveztem volna ezt a filmet. De most nincs 10-20 évvel ezelőtt, hanem most most van. És most ez a film egy tipikus húsz évvel ezelőtti gagyi vígjáték. Elképesztő, hogy rohan az idő." Nos, rossz passzban lehettem, ma adtam neki egy újabb esélyt és jókat szórakoztam, igazán (jó értelemben) agyament filmnek tűnt ezúttal.

5/10, látatlanban
Na most az van, hogy lement a bő fele, és kiszálltam. Azaz nem szálltam ki, mert életem párja még nézi, ő nem feladós alkat. Amiket megtanultam ez alatt a fél film alatt: 1. A világban sokkal több hentelős ZS film van, mint amire a világnak szüksége lenne. 2. Nem mind arany, ami Anton Yelchin. Sajnos, mert amúgy kifejezetten szerethető és jó színész volt, ki tudja, mire vihette volna még. De nyilván ő is adta néha sz*rhoz a nevét. Nem tudatosan, csak mert nincs ember, aki egy forgatókönyvből 100% biztonsággal meg tudná mondani, hogy a végeredmény vállalható lesz. Bár aki benne van a szakmában, annak támpontot ad, ha megnézi, ki írta és ki rendezi. És Jeremy Saulnier, a jelenlegi elkövető még... több»

5/10 – aki nem lép egyszerre
Hát, kicsit halványodik így a film közepe felé, hogy milyen hatások értek mostanáig, mire leállítom, de megpróbálom elkapni a lényeget. Szóval van egy vietnami behívós Amerika, mennek a fiatalok bele a háborúba. Kiképzés van, indokolatlan ordítozós korán keléssel meg minden kötelező idevágó kliséelemmel. A részleteket totál elvesztettem, bocsánat. Colin Farrell az egyik főszereplő, ő és a másik alapján le is gugliztam kapásból, hogy van-e Hair kapcsolat, mert hát volt kicsit Bukowski és Berger beütésük, de benéztem, nincs kapcsolat a két film között. Sajnálatos. Colin Farrell pedig jó, legalábbis a Banshees of Inisherin kapcsán beírta magát nálam a filmtörténelembe, De ez még rohadt régen vo... több»

6/10 – Black Sabbath rajongó késői boomerek figyelmébe
Nem tehetek róla, de Jack Black hülye vígjátékaira nyitott szoktam lenni (nyugi, tudom, nem ő rendezte, hanem Linklater, mindegy a szereplőre gondoltam). Szóval jön a Jack Black, és tudom, hogy nem lesz agysebészet, de el fogunk lötyögni. Most is biztos így volt, hogy Jack Black, megvolt az elvárt nívó, megkaptuk a pénzünkért a várt produkciót. Viszont 21 év már nem tréfadolog, erősen avult a minőség. Bár az mindenképp feldobta az élményt, hogy rengeteg klasszikus, főleg Black Sabbath slágerhez nyúlt vissza a cselekmény. Egy nézésre jó produkció, de tisztelni kell az avulás hatását.

2/10 – azt' nem mondjátok, hogy ennek van második része?
Na besz*ptam a hozsannát, leszedtem és nézem. Fele még megvan, de szerintem megvolnék a lényeggel. Indonéziában (gondolom Jakartában) van egy naaaaaagyon magas (több mint 10 emeletes) ház, azt megrohamozzák a TEK-esek. Folyik a vér, mint a gémeskútból, van fegyverropogás és csökkentett színtartomány is, hogy kiemelje a drámai hangulatot. Az egész ázsiaiasan bugyuta és naiv, miközben a véres jelenetek ketchupban dúsabbak, mint itt a nyugati világban. Még itt nyögnek meg hentelik egymást, de már pont nem érdekel. Pedig random teszkós machetékkel átszúrják az összes colos deszkát és válaszfalat. Hogy is jöhetnék ahhoz, hogy ebben kételkedjek? A fiam eljött látogatóba, vele indítottuk el, megvár... több»

7/10 – Szuper vicces
Ez egy szuper vicces film, ha valaki rá tud állni a hullámhosszára. Elsőre elcseszett tinihorrornak tűnik, de annál jobb. Egy 1989-ben játszódó agymenést látunk, amiben egy fura lány és egy feltámadt hulla a főszereplők. A cím Mary Shelley-re utal, de a családi felállás inkább hamupipőkés (közben a gonosz mostoha inkább hófehérkés). A történet maga nem komplex, de összességében nagyon jó a hangulata, poénosan van megcsinálva (kétségtelenül egyedi stílusban, ami nem mindenkinek fog működni). A zenék jók!

9/10 – Az anya pokla
Ez nem egy vidám film, de Magyarországon sokakat érintő témát dolgoz fel, mert van vagy egymillió függőnk, és nekik jó pár millió közvetlen hozzátartozójuk. Igaz, nálunk nem a kábítószer, hanem az alkohol a legelterjedtebb addikciós szer, de lényegében a kettő egy kutya. Ráadásul a szenvedő többség szemszögéből mutatja meg, hogy milyen egy függővel élni. Mila Kunis és Glenn Close kiválóan játszik, Stephen Root pedig kellemes meglepetést okozott, mert őt leginkább hibbant lúzer szerepkörökben láttam korábban, itt meg ő volt a normalitás egyik sarokköve. Tehát van egy lánygyerek (Kunis), aki egy igazi hazug tolvaj, sunyi függő, minden romanticizálás nélkül ábrázolva, egy lepukkant, sarokba szo... több»