8/10 – Felhőtlen szórakozás Egy oldschool magányos bosszúállós remake-et látunk, én az eredetit nem ismerem Patrick Swayze-vel, és kicsi is az esély rá, hogy megnézzem, mert a néhány évtizeddel ezelőtti ilyen csihipuhis filmek ma már általában elég elavultan hatnak. Úgyhogy csak a Charles Bronson-féle Bosszúvágyhoz tudom hasonlítani, nagyjából ugyanazokra a kisemberi érzésekre alapoz, szeretjük nézni, hogy egy kitesizett hős leszámol a sok köcsöggel.
És Gyllenhaal meglehetősen jól ki is van tesizve, az elmúlt éveket bizonyára konditeremben töltötte. De nem ez a legnagyobb dobása, hanem az, hogy nagyon viccesen adja elő ezt a bosszúálló hős figurát.
Nincs mélyebb jelentéstartalom, nincs semmi túlgondolnivaló, szórakozta... több»
8/10 – Nagyon lesújtó Nehéz volt nézni. Nehéz, de semmiképp se felesleges.
Autumn egy 17 éves diáklány a pennsylvaniai Mucsán, a nem egészen 7000-es lakosú Shamokinben. Suli után pénztárosként dolgozik a helyi hiperben, otthon egy igazi roncs család várja, agresszív-tahó alkesz (feltehetően mostoha) apával meg rottyon lévő anyával.
Mivel ebben a családban csak úgy felnő, mint a kerti gyom, totálisan kimaradt neki a szexuális felvilágosodás, teherbe is esik szegény. Pennsylvaniában kell a szülői beleegyezés a kiskorúak abortuszához, így tekintve a családi viszonyokat, államon belül felejtős a projekt, valamit ki kell találni, mert Autumn nagyon úgy fest, hogy nem akar lányanyává válni.
Jellemző a családban uralk... több»
6/10 – Szépen van fényképezve Lement a film kétharmada, mire el tudtam dönteni, hogy ez most akkor jó-e, vagy nem.
Ugyanis szépen van fotózva, és olyan fontos dolgokat érint, mint a barátság meg különféle klasszikus (főleg férfi) erények. Nem hoz ki belőlük semmit, de érinti ezeket. Kapunk egy arra vonatkozó ígéretet is, hogy a film majd elkalauzol a koreai háborúba, de nem teszi. Ha nem számoljuk azt a csatajelenetet, ahol egy olyan MiG–15 támadja meg őket, amit a szovjetek csak a következő évben fognak legyártani. Tiszta Vissza a jövőbe.
Szóval volt sok repülés, meg repülőgéphordozó anyahajó, nyomjelző lövedékek, erény, bátorság, meg minden egyéb szirsz*r, mint fess egyenruha, francia lányok szédítése Liz Taylorral súl... több»
4/10 Nem való mindenkinek Hát, gyerekek, én fél óra után elaludtam, pedig nem fáradtan álltam neki.
Nem tudom, hogy Brad Cooper rendezői stílusa emészthetetlen-e számomra, vagy jobban kellene talán lelkesednem Bernstein munkásságáért, melyik volt a baj, de most már mindegy.
Egy többnyire 4:3 fekete-fehér filmet látunk, melyben többnyire nem túl érdekfeszítő történések között ugrálhatunk rapszodikus összevisszaságban. A zenei aláfestés és a kora 20. századi musicales hurrá-hangulat és pátoszos túljátszás kissé Tom és Jerry jellegűvé teszi az élményt.
A szervezetem igen rövid idő alatt védekező alvásba menekült.
Adok rá valamennyi csillagot, mert akinek nagyon bejön Bernstein Leó, az biztos jobban fogja élvezni, nem hú... több»
4/10 – Kissé katyvasz Ez megdolgoztatott, de nem jó értelemben. A rendezőnő jobb pillanataiban egyfajta női Woody Allen epigonként funkcionált, ilyenkor voltak is értékes pillanatai a filmnek. Amikor szétszaladt a keze alatt a feladat, és meghaladta a felkészültségét – és ilyen nagyon sokszor volt – olyankor kaptunk egy se füle, se farka káoszt. Az alaptörténetnek vannak érvényes és érdekes társadalmi vonatkozásai, jó kérdések feltevésére alkalmas. Elveszett potenciált éreztem, messze nem sikerült kihozni belőle annyit, mint ami benne lett volna. Baya Kasminak valószínűleg érdemes lett volna megmaradnia a forgatókönyvírásnál, és felkérni egy tapasztaltabb rendezőt, aki támogatja a megvalósításban.
5/10 – Végre valami közepes A németek csattanós válaszát láttuk a brit és amerikai csajos vígjáték iparra. Ez a válasz a maga módján igen érdekes lett: a Monty Python klasszikus jelenete jut róla eszembe, a halálos viccről. Abban is a németek által fejlesztett vicc.
Karoline Herfurth a rendező és főszereplő egy személyben. Léteznek jó német vígjátékok, ő is szerepelt már olyanban, ez a saját rendezés és forgatókönyvírás dolog még nem megy túl fényesen.
Szóval képzeljetek el egy hjúgrentes-zellwegeres kliséfilmet, bumfordi németséggel másolva. Snittről snittre copy-paste, még a zenei betétek jellege és hangereje is stimmel. Csak mindez leöntve német humorral időnként elég kínos volt.
Azért adok neki egy közepes értékelé... több»
7/10 – Laza sportvígjáték A film mindent tud, ami egy nem mindent elsöprő, de felhőtlen szórakozáshoz kell. A rendező, Taika Waititi ha nem is a legcsúcsabb művét tette ezúttal az asztalra, de azért jó munkát végzett. Jó volt a polinéz isten háta mögötti témaválasztás is, és Michael Fassbender is hozta a tőle már megszokott színvonalat.
Az elején nem mondták be, hogy megtörtént eseményeken alapul, de elég hamar rá lehetett jönni, mert Fassbender olyan hajszínnel és frizurával, valamint kezdetben olyan szakállal jelent meg, amilyet rendező magától nem kényszerítene rá szegény, jobb sorsra érdemes színészre. Aki egyébként rémisztően le van fogyva éppen, de ez csak mellékes megfigyelés.
A vége kicsit hamar csengett le, ... több»
10/10 – A majd majd van, a most meg most (vagy valami hasonló)
A filmet japánul láttam, magyar felirattal, úgyhogy a fenti idézet talán nem pontos, de kb. kulcsmondat. Ez a film számomra a zenről szólt, a jelenlétről, az egyszerű dolgok megéléséről.
Wim Wenders odatette magát, az angyalos filmjei után hosszú idővel ismét megvillant, méghozzá milyen szépen!
A főszereplő Hirayama úr, a slozipucoló, akit Koji Yakusho alakít. A napjai egy adott rutin szerint telnek, Tokió lepattant részén lakik (azért a város nagy része nagyon rendben van, megcsodálhatjuk, milyen, amikor nem lopják el az adót), egy igen szerény otthonban, még fürödni is közfürdőbe jár. Kazettát hallgat, fizikai könyvet olvas, amit antikváriumban vesz, filmes fényképező... több»
9/10 – Micsoda sztori! Jerry keresi a helyét nyugdíjasként, miután felszámolják a cégnél a részlegét. Mivel matekból nagyon jó, egy napon rájön, hogy a massachusettsi lottón van egy hiba, amit kellő összeggel játszva ki lehet használni biztos nyereményt elérve. Bevonja a kisvárosa lakóit, és igazán nagy összegben állnak neki lottózni.
A film igazán szórakoztató, meg is néztem, a rendezőnek van már a múltjában pár klassz referencia, tudta a dolgát.
Ha kikapcsoló és pozitív hangulatú filmre vágysz, amely egyúttal mentes a kliséktől, és eredeti sztorin alapul, akkor ezt érdemes megnézned. Annette Bening és Bryan Cranston játéka üdítő.
Nem olvastam utána, hogy mennyire pontosan kapcsolódik az eredeti történésekhez a f... több»
9/10 – Zseniális agymenés Nagyszabású szatíra az 1950-es évek Szovjetuniójának kiemelkedő történelmi pillanata körül, melynek forgatásakor szemmel láthatólag még lehetett helyi képeket filmre venni, nem volt az ország bejárhatatlan, mint most, az ukránok elleni agresszió idején.
A film alapeseménye, aminek folyományait szemlélhetjük az, amikor végre kileheli bűzös lelkét az alávaló bűnöző Dzsugasvili, de már ennek bekövetkezése előtt is kapunk ízelítőt az akkori szovjet világ abszurditásából. A valóságban is megtörtént koncert újrajátszás kapcsán mégpedig, ahol Olga Kurylenko játssza a vakmerő zongoraművészt, aki csodával határos módon megússza ép bőrrel a kis húzásait. Különben a film ha nem is törekszik 100% pontos... több»
7/10 – A befejező fordulat dobta fel Ez egy krimiszerű film a roppant divatossá vált Sydney Sweeney főszereplésével, aki a kiterápiázatlan hisztis rejtett bántalmazó párjával egy olyan loftlakásba költözik, amellyel szemben a Valóvilág Pistike arcú, de jól kitesizett fotográfus éli az ázsiai félvér, ennek ellenére érdekes módon latin nevű asszonyával a fáradhatatlan szexállatok hétköznapjait, függönyök nélkül.
A történet a bugyuta erotikus kukkolós kezdésből átmegy krimibe, hogy a végén jöjjön egy csavar meg aztán egy újabb (tiszta OBI barkácsosztály). Végül a két csavar közül a második lesz az, amelyik kicsit helyreteszi az addig közepesnek mondható sztorit.
Intellektuális síkja nincs a filmnek, ez színtiszta popcornozós mozi,... több»
4/10 – Légcumi A film sajnos gyenge, nem emelkedik ki a szakmányban gyártott klisés amerikai vígjátékok közül. Néha van benne vicces rész, de nagyobbrészt alpári poénokkal próbálták kitölteni, melyek közül (hogy jót is mondjak) a légcuminak elnevezett meg kell hagyni, Kazinczy-díjas magyarítást kapott.
Az ígéretes sztoriötlet megvalósítása lapos, a gyötrelmes filmnézés befejezése ráadásul annyira semmilyen érzést hagy maga után, mint amikor az ember végigolvas egy telefon előfizetés szerződést, és utána még lapoz 1-2-t, hogy vannak-e még mellékletek, de nincsenek.
A vége szöveg legvégén beillesztett klezmer mulatós stílusú, de kissé a kora 90-es évek Army of Lovers klipvilágára is hajazó légcumi klip miatt... több»
7/10 – Sok hűhó Nos gyerekek, az elején azt mondtam, hogy hű, de sz*r film, atyaég, aztán elkezdett összeállni a kép a mindenütt elhelyezett jelekből, hogy amit látunk, az egy Bill Sexpir feldolgozás (Sok hűhó semmiért). Falakon, könyvgerinceken meg mindenféle random helyeken elhelyezett idézetek, szereplők szájába adott komplett színházi mondatok stb. stb... Ja igen, a két főszereplő neve Bea és Ben, vö. Beatrice és Benedick, ha bárkinek maradt volna még kétsége.
Ennek az irodalmi összefüggésnek a felfedezése nagyot javított a nézésélményemen, onnan fogva jobbára azzal voltam elfoglalva, hogy kerestem a párhuzamokat Shakespeare darabjával, és hát voltak bőven. Nem szabályos feldolgozás, a cselekmény mondju... több»
6/10 – Fantasztikusan indul, aztán kicsit próbára tesz A film első része ritka vicces és eredeti. Látunk egy halom meglehetősen ismert hollywoodi színészt és járulékos celebet (lásd Rihanna), akik saját magukat játsszák, miközben házibuli van a helyi burzsuj környéken. Közülünk, nézők közül azok, akik nagy filmfogyasztók, ezt önfeledt szórakozással tudjuk szemlélni. Szórakoztató, ahogy minden pillanatban tök ismert figurák pattannak elő, remek geg, hogy civil önmagukat alakítják, meg kell hagyni. Közben vannak utalások korábbi filmekre és szerepekre is, de az eredmény kicsit se dokumentarista, mert nyilvánvaló, hogy csak eljátsszák a valóságot.
A folytatásban következő ZS kategóriás világvége film rész többnyire már egyáltalán nem kötött le, bár... több»
2/10 – Ami univerzális, az gyakran egyik célra se jó Ebben a kevert műfajú kisfilmben keveredik a dokumentum és a dráma. De milyen rosszul! Így dokumentumfilmnek is nagyon karcsú (pár kis tudású ifjoncnak persze adhat némi információt), és drámai minőségében se emelkedik a Rákay Kakálmán műhelyéből kikerült kínos emlékű Aranybulla sorozat fölé. Közben Aiden McArdle annyira hasonlít Einsteinre, mint Bajor Imre Scarlett Johanssonra. És ezt a játékával és mimikájával se tudja feledtetni, inkább tovább ront a helyzeten.
Teljesen felesleges és elszomorító minőségű alkotás, amely az Oppenheimer farvizén számíthat a betévedő (és megtévedő) nézők járulékos figyelmére.
Az alkotók gondolkodását nem is tudom hová tenni, amikor a film vége felé komoly súl... több»
10/10, Wenders csodát tett Évtizedek alatt se kopik ez a film, a hangulata és az érzelemvilága, gondolatai elkísérik azt, aki látta. Meglehetősen elvont, nem mindenki leli örömét azon az elgondolkodva szemlélődésen, amit a nézőtől megkíván ez a mű, miközben nem ad könnyen követhető cselekményt, vagy valamiféle egyszerű megoldást. Láttam néhány Wim Wenders-filmet, ami korántsem ragadott magával ennyire, de ez maga a tökély szerintem. A rendszerváltás előtti Nyugat-Berlin eszményi keretet ad, a néhány évvel későbbi Faraway, So Close! nagyszerű és méltó folytatás.
5/10, van neki magyar címe is „Ami összeköt minket”
Cédric Klapisch, a Lakótársakat keresünk, megint keresünk, meg még mindig keresünk, vagy hogy volt c. filmek rendezője ismét nekifutott, hogy felmutasson nekünk valamit, és egy hosszú családregényt kaptunk. Két kávét ittam a film előtt fél órával, de nem mindig volt elegendő.
Juliette, Jean és Jérémie testvérek, egy végeláthatatlan, a legnagyobb villányi és szekszárdi szőlőbirtokokat többszörösen felülmúló méretű szőlészet örökösei. Anya öt éve, apa nemrég csekkolt ki. Jean Ausztráliából érkezik, a testvérek között feldolgozatlan feszültségek vannak. „Ami összeköti őket”, az a birtok, közösen öröklik meg, így egyik se tudja elpasszolni a részét a másik két testvér belee... több»
A negyedénél besokalltam a hülyeségtől Liam Neeson egy megkeseredett özvegyember, akinek az a melója, hogy valami sarkkörön túli melósok körül kell vadászgatnia a ragadozókat, biztonsági okból. OK, higgyük el, hogy van ilyen. Egy nap ő és x db melós felszállnak egy repülőre, amelyik lezuhan a sarkköri semmi közepén. A sarkköri semmi közepén aztán ezek a lezuhant emberek előszeretettel baszogatják egymást, és közben ebből a semmiből nagyszámú nagy testű farkas támadja őket. A semmi közepén, ahol ha éppen nem zuhan le repülő, akkor nincs mire vadászniuk ezeknek a ragadozóknak. Szóval ott se kellene lenniük, mert ha ott lennének, már éhen lennének halva. Azt hiszem, az volt a konkrét pillanat, amikor azt mondtam, hogy na jó, ezt már... több»
7/10 Kudarctörténet A franciák ismét megmutatták, hogy büszke népük nem hajol meg a konvenciók előtt. Sikerült létrehozni egy új filmes kategóriát, a kudarctörténet műfaját.
Isabelle Huppert egy szakszervezetist játszik egy atomenergetikai cégnél, ahol az új tajparaszt agresszív állat főnöknek elege lesz a tevékenységéből. Ezután dolgok történnek vele, amiket a nyomozó hatóságok nem hisznek el neki, hogy úgy történtek. Van áldozathibáztatás is bőven, az ismerős lehet nekünk magyar nézőknek. Minek ment oda, ahol a pofont osztják ugye.
A film lassú sodrású, de egész jó, és Huppert is jól adja elő a szerepét. Vártam, hogy mi jön ki az egészből, de nem tetszett, amit végül kaptam. Nem akarom elspoilerezni, de olyan... több»
8/10 – Kosztümös életrajzi, a jobbik fajtából A főszereplő csaj (Maïwenn) írta a forgatókönyvet, és rendezte a filmet, korábban színészkedett csak, újabban próbálgatta az ez irányú tehetségét is, de ez volt az első igazán fajsúlyos ilyen munkája. Szerintem jól sikerült.
Johnny Depp jó munkásemberként megoldotta rutinból XV. Lajost, nem ő volt a legnagyobb teljesítményt nyújtó szereplő, de nem csinálta rosszul.
A történet közismert, meghalt a Mme Pompadour, kellett új nő a királynak, és du Barryt hajtották fel neki. Az udvar, az időközben a trónörökös mellé érkező osztrák Marie-t beleértve kevésbé fogadta lelkesen, mint a király, úgyhogy amikor a király kicsekkolt, őt elhajtották apácának.
Persze nem sokáig örülhettek, mert jött a felfo... több»
62 Országúti diszkó (2024)
Egy oldschool magányos bosszúállós remake-et látunk, én az eredetit nem ismerem Patrick Swayze-vel, és kicsi is az esély rá, hogy megnézzem, mert a néhány évtizeddel ezelőtti ilyen csihipuhis filmek ma már általában elég elavultan hatnak. Úgyhogy csak a Charles Bronson-féle Bosszúvágyhoz tudom hasonlítani, nagyjából ugyanazokra a kisemberi érzésekre alapoz, szeretjük nézni, hogy egy kitesizett hős leszámol a sok köcsöggel. És Gyllenhaal meglehetősen jól ki is van tesizve, az elmúlt éveket bizonyára konditeremben töltötte. De nem ez a legnagyobb dobása, hanem az, hogy nagyon viccesen adja elő ezt a bosszúálló hős figurát. Nincs mélyebb jelentéstartalom, nincs semmi túlgondolnivaló, szórakozta... több»