Ahoj poplacsek

3/10 – Származási hely: Gagy
Kezdeném a jó hírrel: vannak jól beállított képek a filmben. Főleg emiatt adok rá a minimális 1 helyett két csillagot. És akkor, ami nem tetszett: 1. Ezek a jól beállított képek gyakran öncélúak. Ez az öncélúság a rendkívül tehetségtelen Jennifer Lopez és a többi szereplő roppant jelentőségteljes tekintetű, de nem túl jelentős dolgokat mondó dialógusával együtt ZS kategóriás érzetet eredményezett a számomra, ami miatt valahol a félúton túl felhagytam a nézésével. De itt még megy a háttérben, mert a feleségem állati kitartó, még nézi, egyem a szívét. 2. A filmnézésem második fél órájában időnként már önfeledten felkacagtam. Például Lopez meg más ilyen agyutazók darált hús rugdalózóban vannak ... több»

6/10 – Ez már szerencsére történelem
A film megtörtént események alapján készült, és ad némi betekintést a kegyetlen és kusza 20. század végi észak-ír viszonyokra. A filmleírás kis pontosításra szorul, Martin valójában az angolok informátora, és az IRA-ról jelent. Apró, de jelentős különbség, mint a kecsesen ringó fecskék és kecsesen fingó kecskék esetében is. A film jó, de nagyon rossz érzés egyéni történeten keresztül látni azt a megoldhatatlannak tűnő helyzetet, ami kialakult Írország angolok által ellenőrzött részén pár évtizede. És állandóan az jutott az eszembe, hogy mennyire hasonlít az egész az ukrán szituációra valahol.

8/10 Az önfelvállalásról szól
Mindenekelőtt akinek gondja van a homoszexualitás filmes ábrázolásával, az ugorja át, és nézzen mást, mert az első egynegyed-egyharmadban le fog sokkolódni, elég naturálisan ábrázolások fordulnak elő. Stéphane Belcourt (Guillaume de Tonquédec) sikeres író, akinek az első nagy szerelme egy vele egykorú másik fiú volt. Kapcsolatukat titkolják, és a magukra vett társadalmi fenntartások hatására elengedik. A cselekmény ebből a múltbéli idősíkból lép át a jelenbe, ahol Pistánk egy író-olvasó találkozó során összetalálkozik egykori (biszexuális) szerelme fiával, akit Victor Belmondo alakít. A kialakuló különös helyzet nem várt kihívás elé állítja az írót, akinek újra kell gondolnia, hogy mennyire ... több»

9/10 – Klapisch ezúttal megcsinálta
Mélanie (Ana Girardot) és Rémy (Francois Civil) egymásnak majdnem a szomszédai, teljesen párhuzamos életükre látunk rá. Sok bennük a közös, például a lelki elakadásaik, vagy az, hogy ugyanabba a kisboltba járnak le, egyféle kilátásra néznek a lakásaikból, egy metrón utaznak munkába. Mindketten szenvednek a magánytól, kapcsolatokkal próbálkoznak, de egymásba valahogy nem botlanak bele. Őszintén hálás vagyok a rendező-forgatókönyvírónak, hogy nem azt a kissé szirupos és klisés love storyt hozta ki ebből, amit a legtöbb kollégája magától értetődően választott volna a helyében. A közepéig pedig nem éreztem azt, hogy Cédric Klapisch ezúttal meg fogja haladni az általam tőle legutóbb látott, szeri... több»

6/10 – irán agyrém a köbön
Hú, gyerekek, ez a film az összes gombot benyomta rajtam, teljesen kiakasztott, megyek is terápiába kideríteni, hogy miért. Rendkívül ambivalensek az érzéseim, azért adok rá 6/10-et, mert egyrészt egy utazással ért fel az a betekintés, amit az iráni társadalomba engedett, másrészt csak bevitte a gyomrost, tehát működött, ugyanakkor nem tetszett, hogy film helyett filmre vitt színdarabnak éreztem, sokszor egyenetlen színészi munkával megvalósítva. Történet: Van egy család Teheránban, ahol az apa a helyi patriarchális közösségben nem kapja meg azt a megbecsülést, amire vágyik, de a korábbi családfő halálával felmerül, hogy esetleg mint rangidős, válhatna ő az új családfővé, ami az ő világában ... több»

7/10 – A suszter meg az ő cipője
Francois Cluzet viszi a főszerepet ebben a filmben mint vidéki doki, akinek hát paff, agydaganata lesz, operálhatatlan – a doki dokijának diagnózisa szerint. A jövőben a főszereplő dokinknak a gyógyulásra kellene összpontosítania, és ennek érdekében vissza kellene vonulnia, de nyakas ember, jó szakember is, tényleg szükség van rá a körzetben, hát inkább a betegeire koncentrál. Valahol persze érthető a döntése, hisz nagyon nehéz helyzetben találja magát. A mi főszereplő dokink dokija azonban küld egy másik dokit (Marianne Denicourt személyében), hogy tehermentesítse az agydaganatos dokit. Mindenki tud követni? Ez a kisegítő doki dolog nem megy súrlódás nélkül, a szokásos szakmai és páciensi b... több»

5/10 – A busz menő volt meg a ruhák
Ennek a filmnek mindjárt az elején kiemelem a legnagyobb erényét, méghozzá azt, hogy látványos retró elemekkel jeleníti meg a 20. század közepének dublini és lourdesi helyeit, a kettő között ultramenő autóbusszal mennek, csiribiri színes ruhákban. Néhány nő, egy néma gyerek meg egy pap lecsapatnak Lourdesbe, mert nyertek oda ilyen szent jegyet a vallási közösségükben valami tehetségkutatón. A film közepéig tart, mire sikerül kinyomozni, hogy ki kicsoda, ki kinek a kije. Aztán kiderül, hogy a történet kissé karcsú. Hát dióhéjban ennyi.

3/10 – Totál kiidegelt
Idegileg kiégtem a filmen, és nem azért, mert annyira tériszonyos lennék, ilyen szempontból nem lógok ki az átlagból. Viszont ez az a típusú történet, ami arra épül, hogy pont kiesik a csavar, pont leszakad a létrafok, pont ez, pont az. Ugyanaz, mint amikor 10-ből 9 hollywoodi filmben persze, hogy nem indul az autó, csak amikor már odaért a zombi vagy gyilkos vagy akárki, akinek nem kellene odaérni. Konkrétan meg kellett néznem, hogy nem Netflix produkció-e, annyira gagyik ezek a húzások. Még hátravan belőle több mint egy óra, valahogy kivárom, sajnos az asszony még bírja, addig kimegyek cigizek egyet, meg netezgetek.

8/10 – Történet a szesztilalom idejéből.
A film a nyugat-virginiai Franklin megyében a szesztilalom idején óriási volumenben zugfőzdéző Bondurant testvérekről szól. Ez egy megtörtént eseményen alapuló történet, és körülbelül annyira erőszakos, mint a szesztilalom idején játszódó filmek. Szóval az én ízlésemnek ez már kicsit sok csihipuhi-dirrdurr, de hát mit lehet tenni. A szereposztás igencsak rendben van, Shia LaBeouf jól adja a leghülyébb testvért, Tom Hardy szokása szerint kemény, mint a vídia, Jason Clarke meg a begőzölős testvért játssza. Jessica Chastain hozza a szokásos formáját, Gary Oldman nagy bánatomra alig játszik a filmben, pedig úgy megörültem, amikor feltűnt a feliratoknál az elején. Azért nem tökéletes, kicsit szte... több»

7/10 – A könyv jobb lehetett
J. R. (Tye Sheridan) apa nélkül nő fel, az anyjával, a nagyapjához (Christopher Lloyd, avagy a Doki) beköltözve. Ott van a nagybátyja is, Ben Affleck alakításában. A nagybácsinak van egy Dickens nevű kocsmája, könyvekkel, amiket persze senki se olvas, oda piálni járnak. De J. R. ott jön rá, hogy író szeretne lenni. Közben próbálja betölteni a sz*r alak apja által hagyott űrt az életében. Önéletrajzi írásból született film (J. R. Moehringer gyerek- és fiatalkori emlékeiből), George Clooney rendezésében. Clooney szerintem jó rendező, bár nekem kicsit túl nyugis és unalmas tud lenni néha, de nem rossz. A színészek jók, minden megvan egy jó filmhez. De nem lesz mégse átütő az egész, bár a sztori... több»

2/10 – Comme un ennuyeux
Húsz-huszonöt perc környékén bealudtam álomnyállal, ez matinéidőben, délután 18 és 19 óra között történt. 38-40 perc környékén felriadtam, mert a macskánk átmászott rajtam, de akkor már nem tudtam visszakapcsolódni a filmbe. Van Párizsban egy túlsúlyos lány, aki szépen énekel, meg van még ott egy énektanárnő, meg alkotói válságban lévő író is van, akad még valami srác, akit a túlsúlyos lány betakart, amikor az másnaposan kinyúlt a járdán, amit másnapos srác meghatónak talált, vagy ilyesmi. Néha egy taxis vagy pincér annyira paraszt, hogy az Budapesten is bicskanyitogató lenne, van, aki ezt tűri, van, aki meg nem. Idáig tudom a történetet, tovább nem is fogom tudni. A forgatókönyvet Cannes-ba... több»

5/10 – Az idő vasfoga jól megrágta
A fele előtt járok valamivel, és most már végignézem. Viszont annyira nem köt le, úgyhogy módomban áll már most összefoglalni a véleményem, már úgyse jön semmi, amit ne lehetne már előre sejteni. A film története (eddig): van egy lány, akinek nagyon megy a kosárlabda. Az anyja inkább nőies lányt faragna belőle, de mégis a kosárlabda felé vezet az útja. Kicsit jobban küzd a szomszéd fiú szerelméért, mint fordítva. 2000-ben, amikor készült, még szokatlan volt a céltudatos és független személyiségű nő ábrázolása, főleg fekete körökben (az első fehér szereplő 30 percnél villan meg egyetlen másodpercre, hogy 47 percnél visszatérjen – ez egy manapság már elterjedt, úgynevezett minden-szereplő-feke... több»

10/10 – A zen és az életbe visszatérés művészete
Edee-t (Robin Wright) olyan trauma éri, amiből nem képes felállni, így öngyilkossággal felérő döntést hoz: felköltözik a Sziklás-hegységbe egy düledező faházba, eldobva a telefonját, visszaküldve a kocsit, és majdnem tényleg sikerül is neki rövid idő alatt eltennie magát láb alól a kietlen természeti feltételek között, az ő felkészületlenségével súlyosbítva. De csak majdnem. A film nagyon letisztultan és felesleges sallangoktól mentesen tárja elénk Edee gyászmunkáját, és ahogy mind magával, mind az elemekkel küzd. Semmi nem vonja el a figyelmünket, és mindent nagyon részletesen és mélyen megélhetünk. A történet végtelenül egyszerű, a szimbólumok világosak, a rendezés rendkívül fókuszált, nin... több»

10/10 – Az éjszaka veszélyes üzem
Most ment le a film, és csak nézek, nem emlékszem, hogy valaha láttam-e figyelemre méltó belga filmet, erre ez, hát ez nagyon meg volt csinálva, elképesztő teljesítmény. Egy antwerpeni mélynövésű gyerek nem mindennapi karrierjét követhetjük, Frank Verstraetenét, aki kisvállalkozó családba született, és hamar ráérzett a 90-es évek offline világában még viszonylag szabadabban űzhető adócsaló vállalkozás ízére, amikor is óriási forgalmat bonyolított svarcban a saját építésű PC-ivel. Az események egymást követték, a bevételt tisztára kellett mosni, ahhoz jól jött a helyi Kovi, vagy hogy a fiatalabbaknak is mondjon valamit a dolog, az akkori helyi Pierre Woodman barátsága és üzleti együttműködése... több»

6/10 – Pletykaérzékenyek figyelmébe
Kellene az nCore-ra valami figyelmeztetés az angol királyi családdal kapcsolatos filmek elé, hogy ki tudjam őket kerülni. Olyan szinten hagy hidegen mindenféle buckinghames téma, hogy csak na. A Me Too-t kiváltó szexuális ragadozókról van lesújtó véleményem, de mint témát, azt se követem. Úgyhogy alapos helyzeti hátrányból indultam a film nézésekor. 102 percben megtekinthetjük, hogy András gyanúba keveredett egy Jeffrey Epstein nevű féreggel. A BBC-nél van egy pláza 3,14 tcha típusú újságírónő meg egy tévébemondónő, na meg a Romola Garai által játszott nemtudomki, akik összehoznak egy tévéinterjút a herceggel. Ezt sokan látják, és hatása van. Hurrá. Röviden ennyi, elmondtam az egészet. A fil... több»

9/10 – Minden kisbefektető erre a történetre vágyik néha
Amerikában mindenki tőzsdézik, az utcaseprő is, ott ez népszokás. Persze nem mindenki profi benne, nem véletlenül gúnyolják a profi intézményes befektetők dumb money-nak a befektetéseiket, vagyis az ostobák pénzének. A BÉT-en ha kisbüfikről van szó, olyankor Mari nénit emlegetik. Más kultúra, más etimológia. :) Ami közös, hogy ott is, és nálunk is Mari néniket kirázzák a pénzükből, mert a Mari nénik keze hamar megremeg, őket könnyű elbizonytalanítani. És ezt a nagyok meg is teszik a nagy összegű és jól időzített és hangolt kötéseikkel. Itt jön a képbe a főszereplőnk, aki egy felkészültebb amatőr, manapság TikTokker lenne, itt van neki egy YouTube-csatornája, ahol egy lelkes csapat követi az ... több»

8/10 – A háromnegyedéig tökéletes
Brad Bird rendezte és társával írta is a filmet, akinek az ezt megelőző munkássága során a Pixar legnagyobb durranásainak a megalkotásában volt vezető szerepe. Meg is látszik a végeredményen, méghozzá jó értelemben. Az elején úgy gondoltam kis ideig, hogy Lucas és Spielberg hatását érzem, aztán amikor lecsekkoltam, hogy ki a rendező és miket csinált eddig, nyilvánvaló lett, hogy igazából teljesen Pixar- jellegű a film, csak most élő szereplőkkel. Egész hatásos kombó. A történet egy mese nagy felnőtt gyerekeknek, de a kisebbek is élvezni fogják. A látványvilág remek, a sztori pedig jó. A háromnegyedéig 10/10-es, de ezt az utolsó fél órában nem sikerült tartani. Így is kiváló, és kb. az egész ... több»

4/10 – Tök felesleges
Sophie 15 éves, és Franciaország egy viszonylag kisebb városában (Nancy) él a lumpen anyjával és néhány lánytestvérével egy lakótelepi házban. A család csóró, lepukkant, a villanyt is bármelyik pillanatban lekapcsolhatják. Rettenet környéken laknak, a környező infrastruktúra már-már Magyarországot idézi. Az egyik nővérének máris van gyereke, akit ebben a leprában próbál felnevelni, tiszta roncs az egész család, kb. a főszereplőnk az egyetlen, aki úgy-ahogy egyben van. Anyunak van lumpen csávója, cigire és piára van pénz, tányérra nem, a serpenyőből a viaszosvászonra hajítják ki a húst a zacskós chips mellé. A maradék meg megy ki az ablakon. Sophie közben a 83. percig Király Gábornak öltözik,... több»

5/10 – Tévéfilm főleg kutyásoknak. Asszem.
Róise egy magányos özvegyasszony, két éve kicsekkolt Frank, a férje, azóta zárkózottan és örömtelenül él. Aztán jön egy kóbor kutya, mellészegődik, nem tágít, pedig az öreglány nem kedves vele. De aztán idővel kialakul köztük egy szoros kapcsolat, mert Róise számára egyre világosabb, hogy a kutya Frank reinkarnációja. Ebből az alaphelyzetből látunk egy ír vidéki történetet, az anyjáért kissé aggódó orvos nagyfiúval, a féltékeny szomszéddal, gyeplabdás vonallal. A film közepesen érdekfeszítő, a hangulata tévéfilmes. A forgatáshoz felhasználták az ír időjárás összes esőmentes napját, állandóan napos tavaszias az idő. Az operatőrnek voltak jó észrevételei 1-2 felülről vett és más érdekes beállí... több»