10/10, zseniális Azoknak ajánlom csak, akik szeretik a Hogyan rohanj a veszTEDbe, Az interjú, Trópusi vihar, Borat stb. típusú filmeket, és nem szenvednek vallási bigottságtól. Hemzseg az ószövetségi poénkodástól. Ja, és annak nem ajánlom, akit rosszul érintenek az alpári poénok, mert akadnak bőven. Konkrétan lepisálós, sz*revős szinten is. Ezek nekem se a kedvenceim, de türelmesen ki szoktam várni a végüket, és érdemes, mert vannak vicces poénok is benne bőséggel. Bő másfél óra színtiszta idétlenkedés, nekem nagyon bejött, kiválóan szórakoztam rajta!
7/10, a veszedelmes migráncsok Miközben az idén kilencedik éve már, hogy a magyar belpolitikai status quo fenntartásának az egyik alappillére lett a migránsozás (update: a volt alappillére, az idén közvélemény-fordítás kezdődött, mert most már a vendégmunkásimport miatt vissza kell fogni a túladagolt xenofóbiát, mostantól szeretni kell az idegeneket), elkészült ez a film, amely a szíriai menekülők szemszögéből mutatja meg a történetet. Szerintem kicsit idealizált a kép, amit ez a produkció elénk tár, de attól még hasznos ilyen irányból is látni, bár valószínűleg pont azok nem fognak vele találkozni, akiknek a legnagyobb szüksége volna rá, hogy ezt is megnézzék, ne csak az M1 híradót.
10/10, önéletrajzi ihletettségű történet A film írója és főszereplője megegyezik, a saját életét írta meg valamilyen szinten. Scott (Pete Davidson) egy diszfunkcionális 24 éves fiú, akinek az apja meghalt, a húga épp kirepül a házból egyetemre, úgyhogy a maradék csonka család is felbomlik. Scott idealizált képet ápol apjáról, és gyakorlatilag halogatja a felnőtté válást. Ehhez az édesanyja (Marisa Tomei) szándékán kívül asszisztál. Innen szép nyerni, végignézhetjük, mennyire sikerül a személyiségfejlődés. Önmagában nem kivételes, sok film épült már erre a szituációra, ennek ellenére maximumot adtam, mert mindezt jó humorral viszi végig, igazán jól nézhető. Megnézésre mindenkinek ajánlott szerintem.
9/10 szuper A Netflix már megint jó filmmel jött elő, úgy látszik, ebből szokást csinálnak. Amúgy nagyon helyes, van mit jóvátenni.
Inspiráló a történet (van, aki önzéssel vádolja Nyadet, de szerintem aki ilyet mond, az magát kell hogy megvizsgálja, miért mond ilyet). A három főszereplő elsőosztályú. Bening és Foster régi motoros és vérprofi, Ifans meg az egyik legszórakoztatóbb őszinte rockerarc a színészpiacon (és mellesleg marhára nem úgy néz ki, mint a Mafab profilképén, ami az érettségi tablófotója lehet kb.).
Maga a sztori kicsit a Gyalog galopp egy monológját juttatta az eszembe, tudjátok, amikor a nagyon hülye király magyaráz a nagyon hülye fiának:
„Idehallgass, az egész királyság az én művem. A... több»
Boldog élet már csak robotok közt vááááár Iszonyúan Barátok közt-ös. Nagy kár, mert az alapötlet érdekes, és ha a néző képes a rém nyamvadt megvalósítástól eltekinteni, akkor még így is tud néha vicces lenni.
De ugyanannyiszor kínos és béna is egyszerre... Egy jobb rendező valószínűleg jó filmet tudott volna ebből kerekíteni, de Anthony Hines társrendező, társforgatókönyvíró és producer sajnos elbízta magát, amikor megelégedett a nem túl fényes pedigréjű Casper Christensennel, és azt képzelte, hogy ő és az optikailag alaposan feltuningolt, így már 8-9/10-re emelt Shailene Woodley képes lesz megismételni neki azokat a sikereket, amelyeket korábban a született őstehetség Sacha Baron Cohen társaként sikerült elérnie. Ilyen az, amikor v... több»
7/10 – Inkább emlékmű, mint életrajz Sylvester Stallone egy intézmény. Lehet szeretni vagy nem szeretni, de az elmúlt fél évszázad mozivilágára kétségtelenül óriási hatást gyakorolt. Ráadásul úgy, hogy ez a világ nem akarta őt, hanem ő kaparta ki magának tíz körömmel a lehetőséget. Nekem sose volt a szívem csücske, de amit elért, az megérdemli a figyelmet, és az ember kíváncsi lesz az emberre a történet mögött. Ezért vegyes érzésekkel fejeztem be ezt a dokumentumfilmet: úgy tűnt, hogy kapunk egy betekintést Stallone gondolkodásába, de közben elkezdtem azt érezni, hogy csak azt a részét mutatta meg, amit szívesen hozzárakott a saját magáról alakított képhez. Nem láttuk a zsákutcákat, mellékvágányokat, kudarcokat, az erőszakkal k... több»
8/10, jó a színészi felhozatal Nagyon jó színészek játszanak a filmben, én most azért töltöttem le, mert azt hittem, hogy találtam egy filmet, amiben játszott Bruce Willis még azelőtt, hogy oly sajnálatos egészségügyi állapotba került. De jellemző a cselekményre, hogy nem emlékeztem, valahol az első húsz percben kezdett derengeni, hogy én ezt már láttam. Pedig a színészeken semmi nem múlt. Ilyen történetet már azért láttunk párat, a kényszeres szerencsejátékos adósságcsapdába kerül, aztán valakit összekevernek valakivel, és utána mindenki megcsihi-puhiz mindenkit, meg egy idő után pár percenként megölnek ezt-azt. Jövőre megint nem fogok rá emlékezni, úgyhogy ha romlik Willis állapota, akkor lehet, hogy a pályafutására eml... több»
3/10, de csak az első rész miatti nosztalgia okán Ha bárki azzal ül le megnézni ezt a harmadik részt, hogy annak valami köze lesz az első kettőhöz, akkor ne tegye, mert ez valami egészen más. Azok vígjátékok voltak, ez meg nem tudom, hogy mi, de nem az. Valamennyire érezhető az erőlködés, hogy annak szánták, de nagyon nem jött össze. A Nick névre (haha, nicknév, ez jó) hallgató testvért játszó színész kissé leamortizálta magát az évek alatt, szerintem nagyon sok alkoholt fogyaszthatott el, erősen látszik rajta. A korábbi filmek családfő figurája is hiányzik. Ami nem hiányzik, az a sok gyenge poén, a kínos érzés és a lapos sztori, ezekből volt bőven. Hagyjátok ki bátran.
8/10, A legtöbben valamiért nem értik Szimbólumokkal operáló történet, mely egy pár között játszódik Kanada sarkköri részén. Van benne medvének látszó tudatalatti kivetülés, gyermekkori traumák előli állandó és végül sikertelennek bizonyuló menekülés, miközben a kietlen környezet az ellenséges külvilágot jelképezi, amelyikkel meg kell küzdeniük. Persze ténylegesen nem ellenséges, csak nekik problémás a kezelése.
A nehéz téma ellenére időnként nagyon üdítő humor oldja a belső feszültségünket. Ez szép gesztus a néző felé, mert végül is a rendezőnek nem az a célja, hogy depresszióssá tegyen minket.
Offtopic megjegyzés: a magyar fordítóknak ezúton szeretnék erősen gratulálni a corned beef kukoricás marhára való lefordításáért, ez an... több»
Kb. 3/10 eddig (félidőben) Ó jaj. Ez a film rendelkezik a magyar filmek összes tipikus betegségével. A szereplők úgy beszélnek, mintha felolvasnának, az egész felettébb vontatott, kb. háromnegyed óra után derül ki, hogy egyáltalán mit láttunk addig, de csoda, hogy odáig bírtam. Mellesleg ami addigra kiderült, az már mind benne is volt a film ismertetőjében. A végéig feltételezem, hogy még további két mondatban összefoglalható dolog fog hozzáadódni. A főszereplő csajozása teljesen életszerűtlenül béna. A zene, pontosabban a síri hangok, amelyek aláfestik a sárgászöld, fakó tónusú filmet, felébresztik a nézőben az öngyilkossági hajlamot. A nyomasztó és kopár lakótelepi képek nyomasztó szocreál enteriőrökkel párosulnak. ... több»
8/10, de a kivitelezés 10/10 Klasszikus zsarutörténet, krimi, semmi manapság oly divatos idővonalon ugrálás és többszálú cselekmény. De annyira jó nézni, mert az első nagyfilmes rendező, aki korábban klipeket csinált, meg a rövidfilmes előéletű operatőr olyan képeket rakott elénk, olyan beállításokat, szuperközelieket, olyan kameramozgással, ami nyilván a klipes vizuális nyelvből ered. És ez bizony nagyon jól áll a filmnek.
A történet maga a film közepén elkezd összeállni, felsejlik a kép, kezdhetünk gyanakodni. És végül úgy is lesz. Ez számomra hiba, mégiscsak egy krimiről van szó, illene jobban meglepődni a megfejtésen a végére.
Off, de Alicia Silverstone-t nem láttam már szerintem azóta, hogy az Aerosmith klipjeiben ... több»
6/10, A gyerek a normális, azt' mégis érte aggódnak Pszichológiailag érdekes történet, sajnos meglehetősen mexikói sorozatos (az olyan, mint a barátok köztös) kivitelezésben.
Oliverio családjának annyi meg egy Bambi, ami egy váratlan fordulattal következik be, és ami belőle radikális cselekedetet vált ki, kiköltözik az amúgy fullos házból a medence mellé. Mindenki érte aggódik, holott nyilvánvalóan tök normális, ami a környezetében lévőkről, különösen az anyjáról igen kevéssé mondható el.
A film tele van egyszerűen (legtöbbször túlságosan is egyszerűen) dekódolható szimbólumokkal. Az anya foglalkozása szerint állítólag pszichológus, de valójában teljesen vakon van az életben. Mindenkinek marhára szimbolikus álmai vannak, hovatovább, az egye... több»
WTF Az elmúlt 56 év nem múlt el nyomtalanul efelett a film felett, csak úgy pislogtam, hogy akkor ez most mi akar lenni. A szereplőfelhozatal impozáns, de nem lenne rossz tudni, hogy a forgatókönyv megírása és a forgatás során mekkora szerepet kaptak az akkoriban igen divatos pszichedelikumok. Nehéz elképzelni, hogy annak idején ez a film vajon viccesnek számított-e, de ha arra gondolok, hogy volt a filmtörténelemben egy pillanat, amikor a nézőtér felé alacsony képfrissítéssel és rossz felbontásban, gyenge minőségben exponálva száguldó némafilmes gőzmozdony óriási riadalmat okozott, akkor az is simán belefér, hogy ez meg vicces volt. Különben nem akarok igazságtalan lenni, többször volt, hogy ma... több»
Egyszerre gagyi és jó Nagyon fura vegyes érzéseim támadtak a film nézése közben. Adva van egy változó korba lépő elvált nő, aki a saját nyomorát és frusztrációját a környezetén veri le. Ez elég mindennapos jelenség, mondhatni, közhelyes a szituáció. Végig kapkodtam a fejem, az egyik pillanatban valami mély és fontos tanulság érkezik, a másikban meg olyan az egész, mint valami elfuserált Barátok közt jelenet, és az ember csak kínosan feszeng a szekunder szégyenérzete miatt. A pszichológiai mondanivalója pozitív, emiatt adok rá 3 csillagot, mert mint film kissé béna. Arra elég lett volna a kettő is.
10/10, nem könnyű Azt a szentségit, ez egy nagyon kemény film. Dokumentumfilmes, pontosabban a katonák által felvett amatőr videós stílusban láthatunk egy iraki amerikai ellenőrzőpontot, annak a mindennapjait, az ott szolgáló katonákat és egy általuk elkövetett elég gusztustalan bűncselekményt. Látjuk a katonák önfelmentését, a helyi lakosság reakcióit, az amerikai hadsereg belső nyomozását (nem törvényszéki műfajú a film, ezen egyáltalán nincs hangsúly, de azt látjuk, hogy az ügy elkenése a fő szempont). Ez nem dokumentumfilm, de nagyon életszerű elképzelni, hogy sok esetben így ment arrafelé a demokráciaexport. Erős gyomor szükséges a filmhez. Brian De Palma jól pofán vágja a nézőt.
8/10 – Volt már hasonló, de ezt nagyrészt az élet írta Egy Pharma cég korrupt ügyéről szól a film, a cég és a gyógyszer címét megváltoztatták, de egyrészt ez nem is igazán érdekes, meg aki akar, az utánanézhet a neten. Láthatjuk az amerikai értékesítési gépezetek rosszabbik és gátlástalan arcát – amennyire személyes amerikai céges tapasztalataimra tudok támaszkodni, ennél azért etikusabban szoktak működni, de tényleg vannak ilyen ragadozó cégek arrafelé. Ami magyar szemmel szokatlannak és idegennek tűnhet, hogy ott viszont van bűnüldözés, és le is csap. És erről már megannyi megtörtént alapú és fiktív film egyaránt született. Ez egy egész jó közülük, bár tény, hogy egyik ilyen film nagyjából olyan, mint a másik. De nem baj, megnézésre bátran ajá... több»
6/10, mókás, fárasztó és kínosan gagyi pillanatok eklektikus keveréke Középkorban játszódó igen blőd vígjáték Til Schweiger (Ritter Lanze) főszereplésével. Szerintem a nézők legalább fele leakad róla az első tíz percben, de aki kitart, az számos rém poénos kiszólást fog kapni. És néhány olyan poént is, amitől szekunder szégyenérzete támad. Mégiscsak német humorról van szó, az nem mindig könnyű. Úgyhogy ezt megnézni nem az a sima menet, akarni kell, de szerintem megéri adni neki egy esélyt. Azért a végére kicsit kifáradt, vagy én fáradtam ki kicsit, a kívánt rész aláhúzandó. Vannak benne saját magukat alakító, Németországban világhírű személyek, meg olyanok is, akik nem saját magukat alakítják, hanem pl. Gunther királyt, mint T. Gottschalk, a germán Steve Colbe... több»
Van hozzáadott értéke Többektől olvastam, hogy az első két film után ez az egyesített változat már felesleges, mert ugyanaz van benne, mint az előző kettőben. Nos nem értek egyet, tegnap láttam a két első filmet (him/her), így még nagyon frissek az emlékeim a részleteket illetően, és van neki igencsak hozzáadott értéke, vannak benne új vágások (van, hogy valakit vagy valamit, pl. egy papírdarabra írt szöveget nem láttunk korábban, és most ugyanabban a jelenetben megmutatják, mi van odaírva, van, hogy korábban láttuk, hogy a két csaj beszélget a bárpultnál, de nem hallottuk a beszélgetésüket, most pedig igen), és komplett újraszövegezett dialógusrészek is vannak, amelyek így egészen más jelentést kapnak. Szóval ig... több»
8/10, mindenképp hozzá kell nézni a párját is! Az a tanácsom, hogy a másik filmmel (A férfi) kezdjétek, és igen, meg kell nézni mind a kettőt, muszáj, csak úgy áll össze.
Az első film megnézését követően őszintén reménykedtem, hogy a másik verzióval együtt szinergia lesz a kettő között, és úgy is lett.
Szóval ez itt egy válságba került párkapcsolat története, ezúttal a nő irányából. Nekem a két film nem a férfi-nő különbségeket tárta fel, hanem hiányzó puzzle-darabkák kerültek a helyükre, miközben a másodikat néztem.
Nem tudom, ez után milyen lesz a harmadik film, amit a rendező egy évvel később ebből a két filmből vágott, és ami egyesíti a sztorit, de most már kíváncsi vagyok rá. Majd ha odajutok, akkor annak az oldalán beszámolok róla,... több»
7/10, én ezzel kezdem Na belevágtam ebbe a háromrészesbe (him/her/them), és ezzel kezdtem, mert azt mondták az okosok, hogy bár a her jött elsőnek (ugyanabban az évben), a him lesz a jó belépő, és én hallgattam rájuk. Egyelőre fingom nincs, hogy mi fog kialakulni a három rész megnézése után, de kíváncsian várom. Most még nem látok semmi különöset a filmben, egy férfi-női párkapcsolati vívódás meg tipródás megy benne, főleg a faszi (McAvoy) irányából láttatva. A 4 csillagot abban az optimizmusomban adtam meg, hogy a másik részeket látva össze fog állni minden valami értelmes egésszé. Ha nem, akkor meg úgy jártam, legalább voltak benne jó szereplők (Bill Hader például), meg korrekt a kivitelezés.
75 A kezdet kezdete (2009)
Azoknak ajánlom csak, akik szeretik a Hogyan rohanj a veszTEDbe, Az interjú, Trópusi vihar, Borat stb. típusú filmeket, és nem szenvednek vallási bigottságtól. Hemzseg az ószövetségi poénkodástól. Ja, és annak nem ajánlom, akit rosszul érintenek az alpári poénok, mert akadnak bőven. Konkrétan lepisálós, sz*revős szinten is. Ezek nekem se a kedvenceim, de türelmesen ki szoktam várni a végüket, és érdemes, mert vannak vicces poénok is benne bőséggel. Bő másfél óra színtiszta idétlenkedés, nekem nagyon bejött, kiválóan szórakoztam rajta!