3/10, kísérleti film (A kísérlet nálam elbukott.)
Arra emlékeztetett, mint amikor az 1990-es évek elején Budapesten egy művész moziban néztem Andy Warhol szélhámos filmjét, amelynek a címe Chelsea Girls volt. Nagyon kellett tetszenie, mert hát mégis a nagy művész sz*rta a szőnyeg közepére, de elbuktam az igyekezetemben. Ezt is mindenki imádja, próbáltam felvenni a fonalat, de elbuktam. Hát ennyit tudok. A zenék állítólag jók, az én fülemnek John Meyers-es nyavalygásnak hatottak. A 18. percig próbáltam élvezni, ha túl korán adtam fel, akkor elnézést a beavatottabb közönségtől.
Vicc, de annak nem rossz Amerikaiak a mogyoróvajszínű túlméretes zakók és indokolatlanul bő, egyenes szabású ingek idejében az Egyesült Államokban berendezett műmoszkvában demokráciát exportálnak. Némelyik pillanatában valóban szórakoztató, de a legtöbb helyzetben inkább megmosolyogtató fikció, melyben amerikai barátaink megpróbálják a támolygó Jelcint a stábja tagjaként felhozni egy amolyan kommunista ősellenség (Zjuganov) ellen, aki mint valami ős-Orbán Viktor, a régi időket hozná vissza, ezzel nem kívánt kockázatokat hozva a nemzetközi politikára nézve. Az oroszul beszélő szereplők valóban oroszul beszélnek, nem valami text-to-speech tünde nyelven, bár egységesen egyfajta emigráns akcentussal, de legalább folyéko... több»
3/10 valószínűleg részben az én hibám Alighanem zsenilális a film, de nem voltak eszközeim hogy dekódoljam. Életkoromnál fogva nagy valószínűséggel legalább 15 évvel korábban jártam oviba, mint amikor a délutáni alváshoz ennek a sztorinak az előzménymeséjét olvasta az óvóméni a délutáni csendelpihenő alváshoz. Abból gondolom, hogy én tehetek róla, hogy nem jött át, hogy amúgy mai szempontból jelentős volt a szereplőgárda, a főszerepet a zuckerbergarcú Michael Cera alakította, volt benne a Culkin család tehetségesebbje, a Kieran, az érdekes Aubrey Plaza na meg az örökké nyitott szájú Anna Kendrick (OK, utóbbi nem erős tényező, csak ismert valamiért). Ennek ellenére annyira ragadott meg, mint egy 21. századi tévévetélkedő, így fél... több»
3/10 az alapján, amit láttam Evan Rachel Wood jó, Richard Jenkins jó, az ötlet is jó, amivel indul, de nem volt türelmem kiülni, hogy mi jön ki belőle. Igazából nem a film minősége kényszerített arra, hogy a fele előtt abbahagyjam, hanem a család életmódja. Emberek életmódja felett ítélkezni szerintem nem helyes, ettől igyekszem távol tartani magam, viszont ismerek családot, amelyik nagyon hasonlóan él, mint amelyik ebben a filmben van, kivéve az aktív pitiáner bűnözgetést. De a séma hasonló, néhány léhűtő, akiket sodor az élet, meg egy olyan családtag, aki kénytelen olyan lenni, mint ők, mert nélküle éhen halnának. Nekem a személyes baráti körben szerzett tapasztalataim miatt túl kellemetlen volt a kapcsolódásom, úgyho... több»
8/10, megöltük David Bowie-t ... és újrateremtettük egy módosult formában.
Nagyon innovatív maga a forgatókönyvötlet és a kivitelezés is. Nem hibátlan, de igazán érdekes. Két lánytestvér a második világháború hajnalán összedob egy vevőberendezést, amivel jövőbeni rádióhullámokat tudnak befogni. Ez először szórakoztató időutazást tesz számukra lehetővé, de aztán jönnek a következő kézenfekvő hasznosítási módok. A jövőből kinyert információk visszahatnak a jelenre, és ez az időutazós filmek alaptörvényei szerint nem kívánt következményekkel jár.
Az egész megvalósítás nagyon alternatív, a mainstream filmvilágot preferáló nézők furcsának, hovatovább pocséknak találhatják.
10/10, bár úgy látom, megosztó Ez a film szerintem zseniális, de látom az IMDb hozzászólások tömegén is, meg a magyar mozis hozzászólásokban is, hogy talán több embernél vágja ki a biztosítékot, hogy mekkora sz*r. Meg hogy befejezetlen.
Dehogy befejezetlen, nagyon szép és kerek befejezése van. Ez egyfajta világvége film, tele baljós jelenségekkel, de a lényeg nem a pszichothriller elemeken van, ez egy társadalomkritika, de az intelligensebb fajtából, nem ilyen nenézzfeles agresszív sulykolás.
Julia Roberts simán jó, mint ahogy szokta, Ethan Hawke rohadtul jól alakít ebben a helyzetben, nagyon jól áll neki a helyzet, kimagaslóan játszik. Farrah Mackenzie is nagyon jó választás volt a castingnál, a karakterében van valami t... több»
0 (nulla) A feléig láttam.
Ez egy igen kis költségvetésű film, amiben egy óbégató YouTube-er játszik egy kísértetházban, de olyan irritáló nyavalygást vág le végig, hogy egy idő után azt éreztem, hogy most már bármi is fog történni, az se érdekel, arra nem lesz adekvát fokozottabb reakció, mert a figura a teljes jajgatásarzenálját kilőtte a percenként három jajveszékelésével olyan komoly események közben, mint egy szekrénybe nézés, így, hogy ááááá óóóóúóóúó ááááá jaaaj úristen, benézek a gardróbba ááááá óóóó úristen, benéztem, áááóójaj úristen, úúúúristen. Spoiler: semmi nincs a gardróbban, nem is vártuk, hogy legyen, ijesztő se volt a gardrób.
Valahol húsz perc tájékán majdnem leállítottam, de aztán ... több»
4/10, rosszul öregedett A film klasszikus vígjátéki keretek között mozog, így megérdemelne akár 3 csillagot is, mint egy egyszer nézhető átlagos darab, de nézés közben nem tudtam túltenni magamat azon, hogy 22 évvel ezelőtt mennyivel alacsonyabbak voltak a filmkészítéssel szemben támasztott elvárások és szakmai követelmények.
Charlie Sheen úgy játszik, hogy végig arra fókuszál, hogy megnyerő legyen a tekintete és a mosolya, semmi előnytelen mimika, séró belőve, nagyon művi az egész. Még azt is modoros megnyerőséggel reagálja le (a forgatókönyvben nyilván az volt írva, hogy felháborodva és sokkolódva), amikor egy modern művész, aki a seggébe pumpált festék kilövésével festi meg a vásznait nyilvános performansz alkal... több»
5/10 – Hármas krémes Csuda izgi romantikus akcióvígjáték, melyben látható a szexuálisan vonzó és pont csak egy kicsit identitászavaros Lauren, akit Reese Witherspoon alakít, valamint a két lehengerlő szuper férfi, Tom Hardy és Chris Pine személyében. A szuper férfiak élete csupa izgalom, de mindez eltörpül amellett, hogy mindketten rágerjednek Laurenre. Izgalom, humor, kacagás, akció, csihi-puhi, romantika váltogatja és követi egymást, el-ké-pesz-tő fordulatokkal, aminek során már szinte megsérül az örök férfibarátság, de szerencsére végül mégse. Az ember azt hinné, ezt már nincs hová fokozni, de mégis, hiszen ennyire erőteljes kékszemkiemelő filtert nem sok másik filmben lehet látni, mint itt végig. Pattintsáto... több»
7/10 – Inkább fontos, mint jó Határozottan innovatív és bátor hangvételű film, amely nem szűkölködik a provokatív odaszúrásokban. Fontos gondolatmorzsák peregnek, de nem állnak össze egy nagyobb egésszé. Erős, kifejező pillanatok követik egymást, melyekkel nehéz mit kezdeni. Szembesítve vagyunk roma kisebbséghez fűződő viszonyunk ellentmondásosságával és feldolgozatlanságával, de nem kapunk a bennünk lévő tudatos vagy tudattalan kérdéseinkre választ, hacsak nem az a válasz, hogy nincs válasz. A film megtekintése minden percében roppant kényelmetlen érzéssel jár, és a végén nem leszünk okosabbak. Azt üzeni a rendező, hogy minden meg van cseszve, és nem kapunk kapaszkodót vagy reménysugarat arra, hogy mitől lesz ez jobb va... több»
5/10 – Majdnem szeppukut követtem el közben Sikerült egy fontos történelmi pillanatból elviselhetetlenül unalmas filmet készíteni, annak ellenére, hogy beleszőttek egy szerelmi szálat is, hogy elkerüljék az ismeretterjesztő-dokumentarista jelleget. Nem segített ezen Tommy Lee Jones szenvtelen játéka se (MacArthur tábornokot alakította, aki biztos ilyen volt, de ez az állandó mosolytalan morgás semennyire nem volt kameraképes). Matthew Foxnak szép szabályos amerikai búrája van, de a tehetsége szerintem ebben ki is merül, ehhez képest ő volt a főszereplő.
És az egész film arról szólt, hogy az amerikaiak be voltak pöccenve a Hirohitóra, mert szerintük köcsögség volt a részéről a háborúban háborúzni, és ezért mindenképp a nyakába akartak ... több»
10/10 újranézve is zseniális Minden képkockájában rejlik valami rendkívül szórakoztató, és jól tettem, hogy több év után újranéztem, mert elsőre képtelenség mindenre felfigyelni. Wes Anderson nagy kedvencem, és úgy érzem, itt beleadott mindent. Csodás mestermunka!
A megszokott képi világ és rendezés mellett az apró részletek is egyfolytában rém viccesek, nem lehet egy pillanatra se nem odafigyelni, ha pislog egyt az ember, már le is marad valamiről. Olyan apróságokról is, hogy a Harvey Keitel által játszott Ludwig félmeztelen testén a gyermekrajz-szerű tetkók között a bal felkarján van egy MÁV tetoválás. De kb. 10 másodpercenként van ilyen mellékes apróság, képi poén (pl. a könyvtárszobában, ahonnan eltűnt a fő helyről... több»
2/10 Rosszból is megárt a sok Nem tudom, ha maximum másfél órásra vágták volna, akkor talán ki lehetett volna hagyni fél órányit a nagyon gagyi pillanatokból. Két óra ebből azért elég durva.
A történet egyszerű. Van egy fiatal ügyvédnő, aki megragadt a partizós diák korszakában, így jó úton halad a karrierje tönkretételéhez, mert elalszik, és nem ér oda a fontos időpontokra, másnaposan behány az irodai papírkosárba (hahhaha, milyen vicces) stb... Aztán van ennek az irodának egy Erős Nő típusú, legalábbis annak látszó vezetője. Erős Nő fia (Érzékeny Srác) most megy egyetemre. Erős Nő lúzernek tartja fiát, Érzékeny Srácot, és félti a kudarctól. A fiatal ügyvédnő (Éretlen Lány) kap egy feladatot, és egyben egy utolsó esélyt... több»
3/10 – agybaj Kedvelem a francia vígjátékokat, pozitívan álltam neki, élvezni akartam, és eleinte ez hellyel-közzel sikerült is. Aztán egyre lejjebb ment a színvonal, de nagyon alattomosan és fokozatosan, annyira észrevehetetlenül, hogy nem vettem észre, hogy mikor lett konkrétan sz@r, de negyed órával a vége előtt azon kaptam magam, hogy atyaég, mi ez a gagyi?
Ugyanez a rendező csinálta a Bazi nagy francia lagziknak műfordított című három részt megért vígjátékot, ami nem egy túl veretes mű, de teljesen szórakoztató. Ennek a filmnek a nézése közben már a jobb szakaszban is többször volt kínos, feszengő várakozásom, amikor láttam, hogy mindjárt jön valami rettenetes poén, amit már tisztán láttam is, hogy p... több»
6/10 – Az alapötlet eredeti, a megvalósítás nem A film igazolja a redneck összeesküvés-elméletet, miszerint Hollywood demokrata befolyás alatt áll, ugyanis a középpontban a Kevin Costner által eljátszott délvidéki buta és lusta alkoholista tahó áll, akiről hivatalosan nincs kimondva, hogy republikánus, de úgy néz ki és úgy cselekszik, mint egy tökéletes sztereotip republikánus, és, aki egy különös véletlen során a mérleg nyelvévé válik az amerikai elnökválasztási küzdelemben, pontosabban a végső szavazatszámlálás során. Ő az, aki miatt ott tart az ország, ahol (a film rá helyezi a nemzet boldogulása iránti felelősség súlyát, szerintem amúgy kissé eltúlozva, de nem alaptalanul).
Ha Bud (Costner) jobban figyelt volna a kocsmában a haverjair... több»
Nagyon alternatív Durván rétegfilm. Az emberek négyötöde simán csak agy.@szt kap tőle, ha megnézi. De nem fogja megnézni az emberek négyötöde. A maradék egyötöd négyötöde pedig nem fogja érteni. A többieknek (egyötöd egyötödének, azaz kb. 4%-ának) nagy eséllyel tetszeni fog.
Igazából egy kis illusztrációs történetet látunk a buddhizmus nagy japán ágáról, de úgy, hogy szerintem aki eddig nem tudta, hogy az mi fán terem, az nem ebből a filmből fogja megtudni. Van egy „bűncselekmény”, egy nyomozó, aki folyton kérdez, de nem a fontos kérdéseket teszi fel. Legalábbis eleinte. És vannak a szerzetesek, akik a naiv visszakérdezéseikkel teszik megfoghatóvá számunkra, hogy mennyire nem fontosak a nyomozó kérdései. Nagy... több»
7/10 – Felnövős Felnövős film, amiben a kis Margó az apukája (vicces módon a mi Teller Edénk az Oppenheimerből, azaz a nem különösebben matyóhímzés arcú Benny Safdie) előléptetése kapcsán váratlanul a kertvárosias New Jersey-be költözik akaratán kívül anyuval (a még mindig lenyűgözően természetesen játszó Rachel McAdams alakításában) és persze apuval a festői új york-i betondzsungelből. Itt aztán minden megtörténik vele, ami egy rendes amerikai felnövős filmben meg szokott, röpködnek a klisék és a közhelyek. A mellnövésüket árgus szemmel figyelő, titkos klubozós osztálytársnők meg minden egyéb sületlen tartalom nagy mennyiségben követi egymást.
Valahol húsz percnél majdnem fel is adtam méltósággal, mert akk... több»
8/10 – a prüdériát hagyjátok előtte, a küszöbön kívül! Joseph Gordon-Levitt egy pornófüggő recskahuszárt játszik a filmben, akinek a netes felnőtt tartalmak nyújtják az elmerülés élményét, egy nő se képes versenyezni a szenvedélyével. Még a Scarlett Johansson által lenyűgözően hitelesen alakított fullos, de önző 3,14 csaj se.
A történet egyszerű, látunk benne társadalmi szintű (egyház) és egyéni képmutatást, és látjuk, ahogy Jon megpróbál ezeknek megfelelni. Innen fogva megfigyelhetjük a vívódását, hogy a külső vagy belső démonokra hallgasson-e. Ki hinné, hogy végül a Johanssonnal külső tekintetben nagyon nem versenyképes Julianne Moore által alakított Esther fogja átlendíteni a holtponton.
Jon családja eközben rém szórakoztató, kicsit olasz, ki... több»
10/10 – Igazgyöngy Zseniális a kivitelezés! A film fényképezése, a kamerabeállások, a színészi játék (gesztikuláció, mimika, beszédmód) a hangosfilm hajnalát idézik, csakúgy, mint a filmcím betűtípus, a zene, vágások, minden. A sztori kicsit hamupipőkés, a hangulat hitchcocki. A cselekmény lassan épül, az első fele a filmnek békés és gonosz mostohás mesefilm jellegű. Mia Goth nagyon-nagyon jól játszik, a fényképezés csodás, ez egy igazi csemege filmb*ziknak.
Az egész első órában nincs semmi hentelés, ha az elején rosszul járt ludat és a véletlen égési balesetet nem számítjuk.
Ez az X előzményfilmje, és a javasolt nézési sorrend az először az X, azután ez. Nagyon szépen kapcsolódik a kettő, de olyan messziről i... több»
8/10 – Önfelvállalás, bátorság, szabadság A film stílusa és megvalósítása nem különösebben gördülékeny, de különben oké. Viszont nagyon fontos emberi tulajdonságokat feszeget, amihez a keretet a 35 évvel ezelőtti Thatcher-féle Egyesült Királyság adja, és az annak őskori hangulatú homofób közegében önmagát nyíltan vállalni nem merő és nem tudó tornatanárnő története. Az önazonosság és bátorság tekintetében a tanítványa ad neki tanulságos leckét, illetve jár elöl jó példával. Az 1988-as angol társadalmi közeg épp annyira tűnik intoleránsnak, mint a mai magyar, és mivel látjuk, hogy azóta milyen messzire jutottak pozitív értelemben, ez némi bizakodásra ad okot, hogy nekünk is megvannak az esélyeink a fejlődésre.
81 Egyszer (2007)
(A kísérlet nálam elbukott.) Arra emlékeztetett, mint amikor az 1990-es évek elején Budapesten egy művész moziban néztem Andy Warhol szélhámos filmjét, amelynek a címe Chelsea Girls volt. Nagyon kellett tetszenie, mert hát mégis a nagy művész sz*rta a szőnyeg közepére, de elbuktam az igyekezetemben. Ezt is mindenki imádja, próbáltam felvenni a fonalat, de elbuktam. Hát ennyit tudok. A zenék állítólag jók, az én fülemnek John Meyers-es nyavalygásnak hatottak. A 18. percig próbáltam élvezni, ha túl korán adtam fel, akkor elnézést a beavatottabb közönségtől.