Minden bizonnyal nem alkalmas pillanatban vágtam bele. Annyit levágtam, hogy fontos társadalmi témája volt, de sajnos az elején kicsekkoltam belőle, és a laptopomat nyomkodtam, miközben a háttérben ment. Úgyhogy az értékelésem a bevonódás hiányának szól inkább, mint a film tényleges minőségének.
Tanulságos A cselekmény az első világháború idején játszódik, és egész jól ábrázolja a kort, de nem ez a lényeg persze.
Adva van egy homeless csaj, aki Párizsban kurválkodásból tartja fenn magát, ami elég méltatlan rá nézve, mert látjuk, hogy a helyzetéről nem ő tehet, hanem annak a kornak a konzervált társadalmi viszonyai, az, hogy rossz helyre született. Az útja a véletleneknek köszönhetően a Vöröskereszthez sodorja, ahol a pillanat lehetőséget ad számára, hogy lecserélje a sorsát, amit jóhiszeműen meg is ragad. A játékidő első fele így pötyög el szépen, már azt hihetjük, hogy ezt kikerekítik még ezzel-azzal, aztán idővel jönnek a feliratok, és kész. Akár így is lehetett volna, és még úgy is komplet... több»
8/10 – akciófilm francia módra Teljesen jó kis filmélmény volt, nekünk végig fenntartotta a figyelmünket, még az olyan családtagom se aludt bele, vagy piszkálta a telefonját, aki amúgy az ilyesmire hajlamos.
Ez egy elég egyszerű történet volt, egy katonai akciósztori, nem volt szétvariálva, így tökre követhető volt végig, és fenn tudták tartani a figyelmet egész idő alatt.
Én személy szerint sok mindenért vagyok hálás a rendezőnek (Antonin Baudry), akinek ez még csak az első rendezése, és ezek után kíváncsian várom, mit hoz ki a következő munkájában, ami Charles de Gaulle-ról fog szólni. Szóval örülök, hogy ez az ígéretes figura nem úgy akarta a nézők figyelmét lekötni, hogy folyamatosan nyakatekert rejtélyek és találgatá... több»
6/10, Érdekes Két lányt látunk, akiknek a kirajzolódó kép szerint egymástól eltérő módon sérült a családi háttere, eltérő módokon próbálnak utat találni az életben, és egymással ellentétes irányban keresik a válaszokat. Ennek ellenére, vagy épp ezért, de vonzzák egymást, és egy barátság és annál mélyebb kapcsolat alakul ki közöttük.
Közben erősen jelen van az alsóbb osztálybeli barátnő megtért bátyja, akiről nem tudjuk eldönteni, hogy megjött az esze, vagy elment. A lányok mindenféle dolgokat élnek meg és művelnek a film alatt, ami néha romantikus és szívmelengető, máskor kínos és szekunder szégyent okozó pillanatokat okoznak, tipikus hibbant tinédzserek. Próbálják magukat kihúzni a sz*rukból, de van, ho... több»
8/10 A pszichológia iránt érdeklődőknek való Huh, nem egy egyszerű filmélmény. Olyan, mintha nem is egy igazi film lenne, hanem egy pszichológiai esettanulmány orvosi egyetemi hallgatók részére. De nagyon érdekes volt nézni, a lassúsága és az a furcsa érzés ellenére, hogy sokáig nem nagyon tudtam hová tenni, kategorizálni az egészet (miért akarunk mindent kategorizálni, az persze más kérdés). És akkor ez addig piszkált, amíg utána nem néztem, hogy ki ez a Gabriel A. Sara (a doki), honnan szalajtották. Azt találtam, hogy ez az egyetlen filmje, és ránézésre egy hatvanas csávó. Aztán látom, hogy önmagát játssza a filmben. Na és kapaszkodjatok meg, ilyet nem pipáltam: Gabriel A. Sara önmagát játssza, ő a valóságban is egy onkológus. Hát íg... több»
7/10, jópofa Szerintem az ötlet már el lett sütve, tutira láttam már erre alapozott filmet, de Auteuil Dancsi és Depardieu viszi a hátán a produkciót, el lehet szórakozni rajta. A 21 év eléggé érződik, kicsit múlt századinak tűnik a ritmus, de rá lehet hangolódni. Elég franciás a sztori, van neki egy balos szakszervezeti jellege, főnökök és beosztottak közötti nagy történésekkel, kollegiális széthúzással majd összetartással, de semmi szélsőség. 2001-ben Franciaországban még felhőtlenül mentek az olyan önfeledt buzizós poénok, amik manapság nem jöhetnének ki filmben, ez néha zavarba is hozza a polkorrekt nézőt. Megtekintésre ajánlott.
Hiába a sok nagy név Ez a film egyfajta terápiás ventillálás, feldolgozás, kibeszélés miatti jelentőséggel bírhat az amerikaiak számára, de számunkra nem sok relevanciával rendelkezik. Van egy fiatal védelmi minisztériumi alkalmazott (eleve milyen komikus, hogy védelminek hívják a világ első számú demokrácia-exportőrének hadügyminisztériumát), elküldik veteránokat lelátogatni egy posztumusz kitüntetés ügyben jó néhány mentálisan megviselt szegény ördöghöz, amitől nyilván majd gyökeresen másképp néz az amerikai történelemnek erre a részére meg egy sor nagy létkérdésre, de ezt már nem tudom meg, mert egy idő után kiszálltam. A film zenéje úgy van megcsinálva, mintha egy szalagos magnóról menne, ami durván húzza a ... több»
7/10 – alternatív életutak Nem rossz, nem rossz. Valószínűleg azért nem ütött akkorát, mert szerintem nagyon sok alternatív életes filmet láttam. Nem biztos, hogy ilyet, de a kölykök összementek / marha nagyok lettek, összekeveredtek / egymás bőrébe bújtak a családtagok / valakinek ugyanaz a nap indult újra minden reggel stb... Ez most olyan volt, mint amikor valaki minden reggel újra bebootol, és egyre okosabban megy végig az aznapi pályán, majd lamúros pillanatban kilép a mókuskerékből, megtörik az átok. Itt most nem egymás után látjuk az alternatívákat, hanem egyfajta körkapcsolásban. És nem egy napot, hanem egy hosszabb életszakaszt.
Filmtörténeti szempontból, alighanem. Néztem egy 2022-es angol remake-et (Living), és az remekül átjött, úgyhogy kedvet kaptam az eredetihez, hát letöltöttem, és nekiláttam. Valamennyi kihívást okozott, hogy csak japán nyelven, angol felirattal találtam meg, de ez önmagában nem lehetetlenítette el a küldetést. Nos, a remake jó volt, ezt viszont bármennyire végig akartam nézni, a fele környékén elakadtam. Kurosawa óriási becsben áll filmértő körökben, szerintem még keresztet is szoktak venni, mielőtt szájukra veszik a nevét, de nekem ez a film nem igazolta ezeket a magasságokat. Sokszor kissé esetlen és túljátszott, mint mondjuk a hanoi vízi bábszínház előadása, vagy egy balinéz barong tánc. Meg ilyen béna narrációk vannak benne,... több»
Ezek után megnézem az eredetit is. Még nem láttam semmit ettől a viszonylag fiatal és kevés filmes dél-afrikai írótól, de úgy éreztem, hogy itt egy nagyon jó adaptációja született Kurosawa 70 évvel korábbi filmjének. Nem akarok hülyén meghalni, úgyhogy a következő az lesz, hogy azt is megnézem. Nagyon szépek a beállítások, a világítás, a vágások ritmusa – szinte tapintható az eredeti film, ami előtt ezek a megoldások tisztelegnek. Bill Nighy jó színész, mindig is az volt, ebben a filmben pedig egyenesen remek. 2023-as szemmel szinte banális a történet, de valójában japános letisztultságot sejtek. Utána is járok. Ja, kizárólag filmbuziknak ajánlom, aki nem viseli jól a mainstreamen kívüli alkotásokat, az garantáltan eret fog v... több»
Nem mindenkinek való, nekem sem. Szépen filmezett képek, érdekes kaleidoszkóp, aztán annyira nem látszik, hogy merre akar elindulni, hogy 45 percnél fel is adtam.
Nem nagyon volt hozzáadott értéke Szokásos rendőrfilmes klisék: a jó, de hibához vezető gyors döntést hozó zsarut másfél évig basztatja a vizsgálóbizottság, parkolópályán sínylődik. Mindig ez van, szegény jó rendőr sz*p. Aztán csak szükség lesz rá, és jé, ki hinné, lesz neki társa (Ray Liotta), akivel (gondolnád?) nehezen, de összecsiszolódnak. Eddig semmi olyan, amit nem láttunk már ezerszer, tízezerszer. Aztán retek helyeken nyomoznak és keménykednek. Asszony közben szeretlek-de-el-foglak-hagyni válságban tipródik. Jaj, vajon eredményesek lesznek? Az asszonnyal rendeződik a kapcsolati válság? Fú, úgy izgultam, tövig rágtam a körmeimet. Vagy nem is? Naná, hogy nem. Ezek a nyomozópárosos rendőrfilmek mindig ugyanúgy szoktak ... több»
Nagyon jól indult A kezdés maximálisan jól sikerült, nem lett volna lehetséges végig fenn maradni azon a szinten, de azért így is remek lett összességében.
Cape Codon, ami kb. a bostoniak Long Islandje, van egy hülye gyerek (Timothée Chalamet), aki beleszimatol a nagyok üzletébe, felcsap drogdílernek. Jól is megy, de aztán a saját rossz döntéseivel jól szétsz*patja magát. Nagyon dióhéjban. Ez még nem spoiler, nyugi.
A nosztalgiavonat robog velünk, 1991-ben járunk, hihetetlen zenéket túrnak elő néha, Chalamet az akkor legmenőbb Corvette-tel flexel, a ruhák is korhűek. A főcím begyűrt VHS-szalagról lejátszott hatású, és tökéletesen kora kilencvenes évekbeli fonttal van szedve, már nem emlékszem, de talán videot... több»
Nézeti magát. 4 és fél csillag lenne, de olyan gomb nincs. Hát ez a film nagyon könnyen lecsúszott, nem volt állati bonyolult a felállás, de rendkívül szórakoztatóan adták elő a zűrös családi dinamikákat. Joan Allen elkerülte a figyelmemet eddig, remek színésznő. Costner is hozza a formáját, és akad még 1-2 komolyabb szereplő. Ja igen, Costnernek sokkal jobban áll szerintem ez a slampos, piás, kicsit poénosra vett karakter, mint amikor farkasokkal táncol meg több mint testőr. Azokat én kerültem is a személye miatt, de ebben nagyon bírtam. Dióhéjban és spoiler nélkül összefoglalva van egy lányos csonka család, piás anyu egyedül neveli a nagylányait, a kivénhedt baseball-sztárjátékos, jelenleg rádiós és szintén alkesz ivócimbi anyu mellé sodródik, köz... több»
7/10 – legalább sztárparádé legyen Hááát. Pff. Ennyi toplistás színészt egyetlen filmben ritkán lát az ember.
De közben színdarab az egész, mindenki folyamatosan beszél és beszél, be nem áll a szája, mindenkinek van valami elakadása, kiabálnak, balhéznak, én meg már az elején elvesztettem az érdeklődésemet. Minden bemutatott lelki zavar körülbelül az „és akkor mi van” érzését váltotta ki, nálam nem forrta ki magát a történet sehová, nem éreztem, hogy ez a sok családi izé miért lett elénk tárva, mit akart tőlem a rendező. De lehet, hogy csak nem kellően fogékony pillanatomban álltam neki. Sajnáltam, mert a szereplőgárda tényleg hihetetlen. Nélkülük kevesebbre tudtam volna értékelni.
Daniel Auteuilt pont a minap láttam egy rém gyenge filmben, jó volt kiköszörülni a csorbát most ezzel a darabbal. Megtörtént esemény feldolgozását látjuk, és nem olvastam utána, de az a benyomásom, hogy eléggé követhették az eredeti események folyását, nincsenek romantikus átköltések, hitelesnek és pontosnak érződött az egész. A filmnek lemegy a negyede, mire beüt a sz*r, addig többé-kevésbé felvezetés történik, ami érzésem szerint feleannyi időbe is belefért volna. Utána viszont kicsit krimibe megyünk át. A filmbeli gusztustalan görény arcot Sebastian Koch játssza, aki nekem eddig főleg tipikusan német történelmi témájú történetekhez kötődött, mint A mások élete, vagy amiben Hitler főépíté... több»
Francia mércével kissé béna A franciáktól azt szoktam meg, hogy magától értetődő könnyedséggel dobnak össze kis vígjátékokat barátságról, ilyesmikről. Ez most nem ment olyan jól, néha kínosnak tűnt a szájbarágás és az esetlenség, ami folyamatosan, végig jelen volt a film során. Néha úgy éreztem, mintha egy fekete-fehér munkavédelmi oktatófilmet láttam volna az 1980-as évekből, csak most barátság témakörre átírva. Azt a fajta oktatófilmet, amiben bemutatnak egy dramatizált jelenetet, miközben a narrátor elmondja, hogy Sándor ittasan ment dolgozni, ezért baleset érte az esztergapadnál. És a következő vágásnál látjuk Sándort, ahogy kötözik a kezét az ambulancián. Csak itt nem Sándor van, hanem Francois, és nem ittasan esz... több»
9/10 Jó, hogy még születnek intellektuálisan érdekfeszítő filmek Nagyon vártam, hogy eljussak rá, és nem csalódtam, pedig másra számítottam, mint amit kaptam. Azt hittem, történelmi/háborús kalandfilm lesz, de helyette törvényszéki drámát láttam (persze nem valódi törvényszékkel, de az olyan típusú filmekhez állt közel). A társaságunkban rajtam kívül jobbára olyanok voltak, akik huszonegykét évesek és/vagy nem érdeklődnek aktívan a történelem iránt, de a többiek elmondása alapján mindenki nagyon élvezte. Pedig olvastam kritikákat, hogy történelmi felkészülést igényel a film, ezért tartottam tőle, hogy nem mindenki fogja kellően élvezni. De nincs ilyen probléma, különösebb történelmi felkészültség nélkül is hatásos a produkció, viszont valamennyi intellige... több»
5/10 – Kellett volna egy jó rendező Azt hiszem, valami komoly műhiba történt ezzel a filmmel. A szereplők jók voltak, a forgatókönyv is rendben volt (OK, kicsit Hallmark kategóriás a történet, de azért megfelelő rendezéssel ez helyrehozható), minden megvolt ahhoz, hogy a rendező ne fuserálja el. Az érdektelen végeredményhez a rendezőnek volt segítsége is: a filmzene tökéletesen feledhető és jellegtelen, olyan, amit „A Tisza-tavi nádasok madárvilága” meg hasonló fájdalmasan unalmas hazai természetfilmek alá szoktak keverni. Persze ez csak 85-90 százalékig van így, mert több tucat sz*r zenei bilim-balamozás közben teljesen váratlanul bejátszanak olyanokat, mint Peter Gabrieltől a Solsbury Hill. Bár olyan béna módon, hogy sokat a... több»
74 Ismeretlen föld (2010)
Annyit levágtam, hogy fontos társadalmi témája volt, de sajnos az elején kicsekkoltam belőle, és a laptopomat nyomkodtam, miközben a háttérben ment. Úgyhogy az értékelésem a bevonódás hiányának szól inkább, mint a film tényleges minőségének.