Hozza az írónő világának hangulatát Szóval itt ez a film, hozza Agatha Christie világának hangulatát, érezzük azt a miliőt, amit annak idején (nálam tizenéves koromban, ami sajnos már négy évtizede volt) tapasztaltunk a puhafedelű, sárga gerincű Albatrosz könyvek sorozatban megjelent műveinek olvasásakor. Mennyire más is volt ez, mint szenvedni bűbájos Küsmödivel, vagy kiszenvedni több száz oldalt, amíg az író kinyögi végre azt a semmit, amit a Baradlaiakról meg akart velünk osztani.
Ez a film copy-paste hozza azt a világot, de minden innováció, kreativitás és bátorság híján. A megszokott filmes eszközökkel operál, megfelelő, mondhatni, kellően magas színvonalon kivitelezve, mint ahogy a színészek is megfelelően jól, de különö... több»
4/10 – Az öncélú primitivitás sokat rontott rajta. Időnként vicces, néha kifejezetten is, de a játékidő háromnegyedében inkább az a típusú humor dominál, hogy a kutyák odaszarnak, és a sintér elcsúszik benne, juj, az arca is szaros lesz, haha, hahahaha. Ennek ellenére nem volt teljesen nézhetetlen, de kár volt ennyire taplóra venni a figurát, nem volt indokolt, nem segített semmit jobban érzékeltetni vagy kifejezni, öncélú volt.
Egy amatőrtől zseniális teljesítmény Nagyon kellemesen meglepett ez a film, a franciák nem ebben a műfajban szoktak a legjobbak lenni. A rendező eredetileg rendőr, a történet pedig laza szálakkal megtörtént eseményekhez kapcsolódik.
Műfaját tekintve akcióthriller, a vágások feszesek, a zene pedig erőteljessé és drámaivá teszi a jeleneteket. A rendezést véleményem szerint a 80-90-es évek műfajbéli amerikai klasszikusai nagyban inspirálták. Elvétve akadnak kisebb tökéletlenségek, de semmi olyan, amin fenn kellene akadni.
Auteuil és Depardieu szokás szerint nagyszerűen játszik. Ja, Depardieu itt átmenetileg önmagához képest érthetetlenül vékony volt.
Megtekintésre feltétlenül ajánlott film.
Mezőgazdasági dolgozó látásának elvétele (más szóval parasztvakítás)
Az A24 jóvoltából ezúttal az általam eddig nem ismert Thomas Hardimannek köszönhetően egy fodrászversenyen történt gyilkosság körüli krimibe csöppenünk. Sajnos engem nem győzött meg a film, úgy éreztem, hogy a művészi ötlet végigvitele fontosabb lett, mint a nézhető és élvezhető végeredmény.
Nem ismerjük meg a szereplők hátterét, nem érthetjük meg a motivációikat, az áldozatot se ismerjük, csak tudjuk, hogy valaki meg lett gyilkolva, azt szevasz. Valahol a közepébe csöppenünk, nem vezet sehová az egész, és én személy szerint nagyon hamar azt is éreztem, hogy pont nem is érdekel.
Nyilvánvalóan színházba szánt sztorinak érződik, de aztán észrevesszük, hogy az egész ... több»
12 percnél éreztem, hogy feladom, de végül 20 percig bírtam. Ez valami egészen hihetetlenül rossz.
Az 1990-es évek rettenetesen gagyi tarhálós termékelhelyezéses filmjeinek a hagyományát eleveníti fel. Iszonyú a kivitelezés, miközben teljesen indokolatlanul, hosszasan és nagytotálban perceken át tolják az arcunkba a Packeta csomagküldő reklámját, és kínosabbnál kínosabb poénokat sütögetnek el. A kínosnál kínosabb szó szerint értendő, a Stan és Pan tortadobálása ehhez képest már értelmiségi humor. Tré a hang, a kamerabeállítások fantáziátlanok, a zene értelmezhetetlen, a forgatókönyv, hát az nyilván nem is volt. A színészek (...) a szövegüket olvasópróba-szerűen adják elő, tisztelegve a magyar filmek felolvasásos hagyományának. De pont erre a minőségre... több»
Ezt sose lehet megszokni Iszonyú mindig látni, amikor felidézik, mit műveltek a nácik a második világháborúban. Rengetegen dolgozták már fel a témát mindenféle szempontból, ez a film most némileg eltérő szempontból mutatja be azt a brutális és gusztustalan időszakot.
Maga a történet nem megtörtént eseményen alapul, bár aki nem figyel, az a film elején elhangzó „a film cselekményét megtörtént események ihlették” (vagy ilyesmi) kijelentés félrevezetheti. Mindegy is, az egészre nincs mentség, és nem is lesz. A film fontos dolgokkal foglalkozik, de gyakran sajnos hatásvadásznak éreztem, amire nem lett volna szükség. És van néhány nehezen vállalható pillanat is, pl. amikor az afrikai félvér származású főszereplő azt mon... több»
fontos Erről a témáról fontos egyre többet és nyíltabban beszélni, démonizálás nélkül. Szerencsére ezt egyre többen megteszik, többek között ebben a bő negyvenperces ismeretterjesztő filmben is. Nagyon úgy néz ki, hogy a pszichedelikumok kontrollált terápiás használatát érdemes tovább kutatni és kísérletezni vele. Vannak amúgy nekünk is komoly pszichológiai szakembereink (éppenséggel mindketten Kanadában élnek), akik szintén nagyon behatóan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, Máté Gábor és Feldmár András, az ő pszichedelikumokkal történő gyógyítással kapcsolatos irodalmaik magyar nyelven is elérhetők.
8/10 – Ez pont a következő évek legnagyobb kihívásáról szól Nem vagyok horrorfilm szakértő, igazából kerülöm a műfajt. Úgyhogy nem is tudom, miért döntöttem úgy, hogy ezt megnézem, miután oda sorolták be. Sőt, azt se tudom, hogy milyen másik rombol-a-baba jellegű filmekre emlékeztet, de látom, hogy itt meg a porton és IMDb-n mennek ezerrel a párhuzamkeresések rendesen. Ami jelentős tévedés, mert ez nem egy plusz egyedik trancsírfilm akar lenni, legalábbis szerintem.
Valójában ez bazira nem horror, úgyhogy örülök, hogy nem ugrottam be a megtévesztésnek. Ez kérem arról szól, ami mostanában az értelmesebb embereket egyre inkább foglalkoztatja, vagyis hogy a mesterséges intelligencia ki fog-e csúszni az ellenőrzésünk alól és ellenünk fog-e fordulni.
Van ... több»
Szinte tökéletes Fincher jót rendezett, Fassbender állati jó a szerepében, Swinton nagyon-nagyon kevés ideig játszik csak, de jó, mint mindig.
Igen eredeti szemszögből és hangulatban látjuk egy bérgyilkos következetes „problémamegoldását”, miután valamit elbaltázott, aminek a barátnője is a kárát látja.
Nincs pirotechnikai parádé, óriás látványeffektek, toronydaruról lógás meg férfias csihi-puhi, csak prózai és tárgyszerű, szorgalmas és precíz munka. Láthatjuk, hogy egy bérgyilkos élete se fenékig tejfel, és bizony igyekeznie kell annak, aki a hónap dolgozója akar lenni ebben a szakmában is. És a Fassbender által játszott figura igazán elkötelezett és alázatos jó munkásember, akinek belelátunk a sokszor nehé... több»
10/10 – fordulatos és nem kiszámítható! Őrült vígjáték, és a vígjáték alatt itt most azt kell érteni, hogy vannak benne tényleg vicces dolgok, nem három, hanem sok. És nem kiszámítható, az utolsó vágásig tartalmaz fordulatokat, előre nem látható történéseket.
Viszont aki a címet magyarra fordította, annak a fejét érdemes volna jó sokáig csapkodni egy félméteres kétvégű szilikon műhímtaggal. Big Nothing helyett Rosszbarátok, fú, mert az itt is főszereplő David Schwimmer a Jóbarátokban Ross néven szerepelt, hát értitek, dupla csavar, haha. Aki a Bazi nagy francia lagzik címet adta a "Qu'est-ce qu'on a fait au Bon Dieu?" alapján, az visszaadhatja a szakmai megbízását, csak egy kiscserkész ehhez a zsenihez képest.
Mellesleg Hámori And... több»
Eléggé durván és több ízben bealudtam rajta Tekintettel a pozitív szociális üzenetre, adok rá 3 csillagot. De pusztítóan unalmasnak találtam. A kivitelezés bárgyú és figyelemre méltóan humortalan. Humortalan alatt nem azt értem, hogy mellőzi a viccelődést a téma komolyságára és ünnepélyes fennköltségére tekintettel, hanem úgy humortalan, mint az 1980-as évek legendásan iszonyú sz*rvicc kiadványa, a Hahota magazin. Próbálkozások voltak rá. El se hiszem, hogy ezt a filmet ugyanaz a Hannes Holm rendezte, mint „Az ember, akit Ovénak hívtak” című filmet. Nem értem, totális rejtély számomra. A személye volt az, aki miatt letöltöttem.
Elképesztő Clark Griswold kicsi fia felnő, és elviszi a családját ugyanúgy egy autós nyaralásra, mint annak idején apu. Lépten-nyomon visszautalásokat látunk az 1983-as előzményfilmre, és a szituációk egy része is majdnem olyan, mintha remake lenne, nem pedig folytatás.
A vélemények alapján nagyon megosztó lett ez a rész, arra tippelek, hogy aki azt nem látta, az ki nem állhatja, aki pedig látta, az lelkesedik érte. Én láttam, és hullámzó érzések találtak meg, de jóval többször tetszett, mint nem. A hihetetlenül alpári poénokon pedig mi tagadás, felhőtlenül lehet röhögni, amennyiben az ember el tudja engedni az ezzel kapcsolatos eltartott kisujjú sznob fenntartásait.
Csak saját felelősségre.
5/10 – Nehéz téma, ingadozó kivitelben A kis asztalitenisz-csillag Zsófi gyereklányt megfelelő védekezés nélkül levarrja egy helyi menő csávó, aki természetesen nincs kész az ezzel járó felelősség vállalására, mint ahogy a mi Zsófink és az ő anyukája se. Zsófi a szétesett csonka családjának talán legérettebb tagja, de a gyerekvállaláshoz még ő se eléggé érett, de ha az lenne, akkor se volna itt az ideje. Úgyhogy marad az örökbe fogadó szülők javára történő lemondás. Idáig viszonylag vontatottan jutunk el, de akkor még hátravan a film négyötöde, ami Zsófi lelki tipródásáról és a reménytelen családi hátteréről szól, aztán a film utolsó perceiben megkapjuk arra is a választ, hogy sikerül-e mindezt feldolgoznia a mi kis főhősünknek. ... több»
5/10 – Lehet, hogy elfogult vagyok Dalí iránt? Volt egy kis problémám, miközben néztem ezt az életrajzi sztorit, amely a festő idősebb korából mutat be egy időszakot. Nekem kissé laposabbnak tűnt az ábrázolása, mint amilyen valójában volt. Az önéletrajzában sokkal több az élet, mint amit a filmben látunk, és a róla készült amatőr felvételeken is. Bár Ben Kingsley-t kiváló színésznek tartom, attól tartok, hogy ezt a szerepet nem vele kellett volna eljátszatni. Hirtelen legalább három hozzá hasonló kvalitású latin színészt tudnék mondani, akik hitelesebben formázták volna meg a karakterét. Sajnálatos döntés volt.
Szappanopera hangulatú, de nem rossz A film nem volt valami nagy durranás, viszont Saoirse Ronan meglepett, hogy már 10 évesen milyen kis profin tolta. Konkrétan a bal felső négyes tejfogát még ekkor vesztette el, egy nagy luk volt a helyén. Ehhez képest jobban játszott, mint a felnőtt magyar színésztársadalom nagyobbik fele. Nagy pályát fog még befutni ez a lány (ehhez nem kell nagy jóstehetség, mára már elég sokat bizonyított, és szerencsére még rengeteg idő áll előtte).
A sztoriból lehetett volna többet kihozni, annak ellenére, hogy nem különösebben eredeti. Sajnos sikerült elvinni egy ilyen alákacagós romkom hangulatba, csak itt nem volt alákacagás. Pfeiffert meg nehezemre esett ebben a kapuzárási pánik üzemmódban látni. Pa... több»
10/10, zseniális Azoknak ajánlom csak, akik szeretik a Hogyan rohanj a veszTEDbe, Az interjú, Trópusi vihar, Borat stb. típusú filmeket, és nem szenvednek vallási bigottságtól. Hemzseg az ószövetségi poénkodástól. Ja, és annak nem ajánlom, akit rosszul érintenek az alpári poénok, mert akadnak bőven. Konkrétan lepisálós, sz*revős szinten is. Ezek nekem se a kedvenceim, de türelmesen ki szoktam várni a végüket, és érdemes, mert vannak vicces poénok is benne bőséggel. Bő másfél óra színtiszta idétlenkedés, nekem nagyon bejött, kiválóan szórakoztam rajta!
7/10, a veszedelmes migráncsok Miközben az idén kilencedik éve már, hogy a magyar belpolitikai status quo fenntartásának az egyik alappillére lett a migránsozás (update: a volt alappillére, az idén közvélemény-fordítás kezdődött, mert most már a vendégmunkásimport miatt vissza kell fogni a túladagolt xenofóbiát, mostantól szeretni kell az idegeneket), elkészült ez a film, amely a szíriai menekülők szemszögéből mutatja meg a történetet. Szerintem kicsit idealizált a kép, amit ez a produkció elénk tár, de attól még hasznos ilyen irányból is látni, bár valószínűleg pont azok nem fognak vele találkozni, akiknek a legnagyobb szüksége volna rá, hogy ezt is megnézzék, ne csak az M1 híradót.
10/10, önéletrajzi ihletettségű történet A film írója és főszereplője megegyezik, a saját életét írta meg valamilyen szinten. Scott (Pete Davidson) egy diszfunkcionális 24 éves fiú, akinek az apja meghalt, a húga épp kirepül a házból egyetemre, úgyhogy a maradék csonka család is felbomlik. Scott idealizált képet ápol apjáról, és gyakorlatilag halogatja a felnőtté válást. Ehhez az édesanyja (Marisa Tomei) szándékán kívül asszisztál. Innen szép nyerni, végignézhetjük, mennyire sikerül a személyiségfejlődés. Önmagában nem kivételes, sok film épült már erre a szituációra, ennek ellenére maximumot adtam, mert mindezt jó humorral viszi végig, igazán jól nézhető. Megnézésre mindenkinek ajánlott szerintem.
9/10 szuper A Netflix már megint jó filmmel jött elő, úgy látszik, ebből szokást csinálnak. Amúgy nagyon helyes, van mit jóvátenni.
Inspiráló a történet (van, aki önzéssel vádolja Nyadet, de szerintem aki ilyet mond, az magát kell hogy megvizsgálja, miért mond ilyet). A három főszereplő elsőosztályú. Bening és Foster régi motoros és vérprofi, Ifans meg az egyik legszórakoztatóbb őszinte rockerarc a színészpiacon (és mellesleg marhára nem úgy néz ki, mint a Mafab profilképén, ami az érettségi tablófotója lehet kb.).
Maga a sztori kicsit a Gyalog galopp egy monológját juttatta az eszembe, tudjátok, amikor a nagyon hülye király magyaráz a nagyon hülye fiának:
„Idehallgass, az egész királyság az én művem. A... több»
Boldog élet már csak robotok közt vááááár Iszonyúan Barátok közt-ös. Nagy kár, mert az alapötlet érdekes, és ha a néző képes a rém nyamvadt megvalósítástól eltekinteni, akkor még így is tud néha vicces lenni.
De ugyanannyiszor kínos és béna is egyszerre... Egy jobb rendező valószínűleg jó filmet tudott volna ebből kerekíteni, de Anthony Hines társrendező, társforgatókönyvíró és producer sajnos elbízta magát, amikor megelégedett a nem túl fényes pedigréjű Casper Christensennel, és azt képzelte, hogy ő és az optikailag alaposan feltuningolt, így már 8-9/10-re emelt Shailene Woodley képes lesz megismételni neki azokat a sikereket, amelyeket korábban a született őstehetség Sacha Baron Cohen társaként sikerült elérnie. Ilyen az, amikor v... több»
69 Szeánsz Velencében (2023)
Szóval itt ez a film, hozza Agatha Christie világának hangulatát, érezzük azt a miliőt, amit annak idején (nálam tizenéves koromban, ami sajnos már négy évtizede volt) tapasztaltunk a puhafedelű, sárga gerincű Albatrosz könyvek sorozatban megjelent műveinek olvasásakor. Mennyire más is volt ez, mint szenvedni bűbájos Küsmödivel, vagy kiszenvedni több száz oldalt, amíg az író kinyögi végre azt a semmit, amit a Baradlaiakról meg akart velünk osztani. Ez a film copy-paste hozza azt a világot, de minden innováció, kreativitás és bátorság híján. A megszokott filmes eszközökkel operál, megfelelő, mondhatni, kellően magas színvonalon kivitelezve, mint ahogy a színészek is megfelelően jól, de különö... több»