8/10 – A zene miatt A történet a thatcheri lepukkantság proli világában játszódik, konkrétan és rendkívül tömören összefoglalva egy viszonylag könnyen felejthető pitiáner bandaleszámolós sztori. Benne van a korabeli Nagy-Britannia minden nyomora, lehányt atléta trikók, alkesz apák, kuporgatott pénzből vett motor, amit másnapra ellopnak meg minden, ami igen lehangolóvá tudná tenni az egészet, de itt szerencsére körüllengi ezt a súlyosan letargikus miliőt egy könnyed vígjátéki báj. A film nagy erőssége a szememben az, hogy a zenei összeállítás kiváló, azzal akkor is el tudna lenni egy hozzám hasonló őskövület, aki a nyolcvanas években volt tizenéves, ha a film rossz lenne. Viszont szerencsére nem az. Bár, nincs b... több»
7/10 – Könnyen lehetett volna 10/10, de nem lett Mostanában pszichológiai esettanulmány filmekbe botlok, ami nem baj, mert ezek egyébként is érdekelni szoktak.
A szereplőgárda egészen erős, a történet is egész jól van összerakva, de nem hibátlan a film. Két dologgal volt lényegesebb problémám: 1. Az apa a film első részében más személyiségű volt, mint a többiben – ez szerintem forgatókönyvhiba. 2. A fiút játszó színész (Zen McGrath) elsőre nagyon meggyőzően alakít, de a film második részére világossá válik, hogy ez az egyetlen figura, ami nagyon megy neki, a kétségbeesetten sírós fajta. A fiúnak ez az egysíkú játéka számomra nagyon megnehezítette a kapcsolódást.
Az egyes szereplők személyisége tankönyvi módon volt ábrázolva. Egy generációk... több»
9/10 – Emad túltolta Ez az a fajta film volt, ami nyomot hagy. Azért nem adok rá maximumot, mert az én ízlésemnek kissé túl nyilvánvalóak voltak az ábrázolások, nyugodtan rá lehet bízni a nézőre komplexebb következtetések levonását. De ez biztos, ilyen iráni dolog. Különben patent volt az egész.
Van egy színész házaspár, Emad és Rana, le kell lépniük a lakásukból, mert a szomszéd építkezés miatt életveszélyessé válik az otthonuk, mindjárt összedől. Hiába, Teheránban (de legalábbis valamelyik iráni nagyvárosban) se feltétlenül tartják be az építkezéseken az összes előírást. Kisegítik őket egy átmeneti lakással, de annak a lakásnak a korábbi lakójának a múltja igencsak kézzelfogható módon hatással lesz rájuk.
Az a... több»
0/10, legalábbis az első 10 perc alapján Elvétve csinálok olyat, hogy kinyomom a filmet, most ezt tettem tíz perc után. Szekunder szégyent éreztem a rettenetesen kaotikus kameramunka, tré hangosítás, kidolgozatlan és rémesen ostoba színvonalú párbeszédek és a röhejes tizenkét statisztás háborús jelenetek miatt. A film elején a Hadik felirat mögé meg bevágtak egy Zorro Z betű formájú kardvágást, már ott fel kellett volna kapnom a fejem, hogy nagy a baj. Na mindegy, tíz perc után sikerült leállítani, kármentésnek már az is valami. Értem, hogy a jelenlegi kurzus úgy döntött, hogy nemzeti hősöket formál meg a nép felé, de ilyen mélyen színvonal alatti munkát minek vesznek át? Mit várnak attól, hogy az emberek bemennek erre a produkciór... több»
8/10 – Nekem második nézésre jött át UPDATE:
Újranéztem, és felment 5/10-ről minimum 8/10-re. Másodszorra már átjött egy végtelenül erős melankolikus és fájó érzés, amihez először látnom kellett a film befejezését, igazából annak az ismeretében már minden nagyon működött.
Az első megtekintéskor adott értékelésemet változatlanul nagyom, bár az ismétlés hatására teljesen és pozitívan átértékeltem a filmet.
UPDATE VÉGE
Nagyon figyeltem, mert éreztem, hogy nem fog magától jönni az ahaélmény. Úgyhogy én voltam a legjobban meglepve, amikor némi utólagos emésztgetést és töprengést követően felmentem az IMDb-re, és elolvastam az összes spoiler alertes hozzászólást, és rájöttem, hogy nem kerülte el a lényeg a figyelmemet. Azért vol... több»
10/10 – Erős történet Erin és Cal féltestvérek, de az élet elsodorta őket egymástól. Az apjuk kómában van, hozzá érkeznek haza mindketten, de nem is számítanak egymásra. Egész pontosan Cal nem számít Erinre, nem véletlenül. Nem tudjuk még, hogy miért, csak érezzük, hogy a mélyben nagy feszültség lappang. Az eleinte hébe-hóba történő célzásokból azt hihetjük, hogy az apa simán egy bántalmazó f.szkalap volt, de ez még nem a teljes kép.
A házban van egy kenyai betegápoló, aki egyfajta mediátorként működik a tapintható feszültségek közepette. Aztán megtudjuk mi is, hogy mi a baj, és onnan nagyon gyorsan érkezik a megoldás is, mely ha gyógyulást nem is hozhat, de némi jóvátételt, lelki enyhülést nyújt.
A tempó lassúna... több»
8/10 – Like a virgin Tarantino ezzel a filmmel talált rá a rendezői hangjára (volt korábban egy sikerületlen nulladik filmje, de kb. innen jegyezhetjük a karrierjét).
Az itt alkalmazott megoldások az ezután készülő, kiforrottabb filmekben is visszaköszönnek. Az épületes offtopic párbeszédek (a film egyből egy hosszas elemző párbeszéddel indul, ahol kitárgyalják Madonna Like a virgin című slágerét, majd kapunk egy filozófiai eszmefuttatást a borravaló helyénvalóságáról) után jönnek az időben és térben ugráló fejezetek, és a későbbi filmekből is ismerős képi beállítások. A szereplők egy jó része is törzsállományba került a későbbikben a rendezőnél.
A film mai szemmel is élvezhető intenzitású, 1992-ben azért még na... több»
8/10 – Utazás Rose koponyája körül Rose elmegyógyintézetben tengeti az életét, amióta egy szerelmi fájdalomban megreccsent. A nővére és a nővére férje elviszi Párizsba, amolyan terápiás céllal. Rose egy francia házasember miatt ment rottyra korábban. Busszal mennek, társasutazás keretében, ami nem túl valószínű setup egy ilyen esetben, én kocsival mentem volna a helyükben, de hát így döntöttek, és így legalább a film készítői számtalan módon tudják az ebből következő társas szituációkat, feszültségeket, konfliktusokat kiaknázni. Lehet azon filózni, hogy ki a bolond és ki a normális.
Sofie Gråbøl meg nagyszerű alakítást nyújt.
Az elején bemondták a divatos megtörténteseményekalapjánt, de aztán nem kötötték az orrunkra a végén,... több»
6/10 remekül indul A film első része igen ígéretes, teljesen magával ragad. Alternatív hangvétellel és egészségesen elvarázsolt humorral operál. Ebben a szakaszban ismerjük meg Alisa gyerekkorát és azokat a családi terheit, amiket magával cipel. Aztán a film további részében már nagykorúvá válik, itt a környezet is átvált a korábbi tengerparti világról Moszkvára, ahol már az első szerelemmel való tipródás kerül fókuszba. A humor elapad, és a helyébe egy talajt vesztett reménytelen szenvedés lép. Világosan megjelölhető az az éles váltás, ahol mintha a mozigépész összekeverte volna a tekercseket, és két elszakadt film javítása közben véletlenül rossz feleket illesztett volna össze. Bemész az egyik filmre, és egy... több»
6/10 – piff-paff, dirr-durr Szerintem ez kicsit belecsúszott a ZS kategóriába sajnos.
Jimmy (Liam Neeson), az érző szívű gyilkológép, aki nem akar rosszat tenni, de sajnos kénytelen. Jimmy és Shawn (Ed Harris) régi barátok közös sötét múlttal, és mindkettőnek van egy-egy vásott kölyke. Sajna-bajna Jimmy kénytelen hazavágni Shawn kisfiát, amitől Shawn irtó pipa lesz rá, úgyhogy izé, Jimmy runs all night, avagy éjszakai hajszát folytat. Repkednek a golyók, lyukadnak a koponyák, de miért is? Mert Jimmy nem ment el hidegre tenni Shawnt, ha már sz*r került a palacsintába. Akkor persze nem lett volna film, vagy egy tízperces rövidfilmet kaptunk volna. Úgyhogy Jimmy, aki mindig oly jól méri fel a dolgok következményeit, ezt a... több»
5/10 – Lengyel személyiségfejlődős A film korántsem példa nélküli vagy különösebben eredeti, személyiségfejlődős, egymástól tanulós filmet szerintem láttam már vagy másfél tucatot, ebből a szempontból nem történt innováció. Hovatovább, itt sikerült ezt az egymástól tanulós személyiségfejlődős műfajt összegyúrni egy másik nagy kategóriával, a halálos betegessel. Megannyi filmélmény ihlethette (eufemizmus) az alkotókat, be volt itt gyúrva egy nagy egyvelegbe egy extra adag Ádám almái, de volt benne 1-1 mérőpohárnyi Életrevalók, Csillagainkban a hiba, Madeleine sofőrje és ki tudja még, mi, elsőre csak ezek jutottak az eszembe, lehetne sorolni napestig.
A fiatal és csak néhány klipes múlttal rendelkező rendező Daniel Jaroszek öss... több»
8/10 – eredeti és szórakoztató Előrebocsátom, nagyon nem közönségfilm, nem is értem, hogyan kapott ilyen magas értékelést az általam követett összes moziportálon.
Sokáig kerülgettem, mert azt hittem, hogy ez is egy elfuserált vámpírmese lesz a sok közül, de nagyon kellemesen csalódtam. De lassú és cselekményszegény, aki igényli a tempót és a sűrű cselekményt, az kerülje el. A többiek kapnak egy sajátos derűvel és humorral szőtt történetet, melyben az alternatív filmszerepekben ragyogó Tilda Swinton hozza a formáját. Anton Yelchin is nagyon jó, annyira kár, hogy három évvel ez után a film után olyan csúnyán elintézte magát.
Lehet megpróbálni mindenféle metaforákat meg jelentést keresni, de szerintem ez nem az a történet v... több»
6/10 – Én a norvégokkal vagyok, de... A hitleri náci értékrend (már ha lehet annak nevezni) annyira ellenszenves a számomra, hogy nagyon részrehajló és elnéző tudok lenni bármilyen történettel, amelyben kiosztják kicsit a mocsadékokat. Viszont ezzel a filmmel két problémám akadt ennek ellenére.
Az egyik, hogy fokozatosan elvesztettem az érdeklődésemet, a végére már nemigen figyeltem, és úgy éreztem, ez ellen nem tehetek semmit, ugyanis a rendező nem segít, hogy rajta maradjak a cselekményen.
A másik az, hogy amit óriási norvég hőstettnek állítottak be, az valójában az én szubjektív véleményem szerint egy értelmetlen áldozat volt. Senki nem gondolhatta egy pillanatig se komolyan, hogy a nácik nem fogják rátenni a kezüket a straté... több»
8/10 – pozitív, lélekmelengető Na hát ha a Netflix így folytatja, senki nem mossa le róluk, hogy tudnak ők jó filmeket is szállítani. Ez egy remekül nézhető, maga után jó érzést hagyó darab.
A kiöregedett nyálas fiúzenekar frontembere 20 évvel a zenekar széthullása után sz*póágon van, és az útját próbálja megtalálni, sikertelenül. Aztán találkozik a fura gyerekkel, akivel nagy párost alkotnak. Egykor híres srácnak volt egy öccse, de már nincs sajnos. Aki figyel, ezzel a szomorú körülménnyel kapcsolatban fel fog fedezni egy transzcendens szálat, de nem az a lényeg, hanem az csak egy bónusz, meg különben se kell túlgondolni. Egykor híres srác, fura gyerek, fura gyerek anyuja és egykor híres másik srác egyaránt cipel némi le... több»
5/10 – Szegény Romain A film egy pszichiátriai esettanulmány, mely Romain Gary önéletírása alapján született. Konkrétan pszichológiai tanszékeken lehetne mutogatni, vetíteni.
Az anya igen összetett és súlyos személyiségzavara (van minden, mint a búcsúban, narcisztikus, antiszociális, borderline meg amit akartok, de főleg narcisztikus) súlyosan traumatizálja, kasztrálja (persze nem fizikailag) és lelkileg megnyomorítja az írót már kisgyerekkorától kezdve. Apropó író, eleve nem is az akart lenni, hanem festő, de hát ugye azt nem ő dönti el, hanem anyu. Nincs ebben az egészségtelen kapcsolatban helye a gyerek lelkivilágának, anyu nem osztott neki lapot. Anyu már egy öreglány, Gary pedig egy felnőtt férfi, de még min... több»
7/10 – Scorsese nagyon ráér... Atyaég, három és fél óra. OK, nem kell összecsapni, és másfél órás filmet csinálni, de esetleg elég lett volna két-két és fél óra is. De gondolom, Martin Scorsese egy nagyszabású filmet szeretett volna készíteni, csak hát ehhez jól kipárnázott s.gg kell hogy kiülje az ember.
Leonardo DiCaprio hozza a megszokott profi formáját, és Robert De Niro is jó, hogy ezúttal nem harmadosztályú vígjátékban égeti magát. Az 1920-as oklahomai kisvárosi élet ábrázolása nagyon realisztikus, látszik, hogy rengeteg korabeli fényképet használtak a beállításokhoz, némelyik jelenet tisztára olyan, mint egy megsárgult fotó.
A történet a nyilvánosan elérhető filmismertetőkben lényegében össze van foglalva, úgyhogy... több»
7/10 – Vicces, szórakoztató Sose láttam Fletch-filmeket, nem is hallottam róluk, nincs összehasonlítási alapom, hogy mihez képest milyen. Ebben a filmben Jon Hamm játssza, aki szerintem gyárilag elég vicces fazon, és itt kapott is elég sok poénkodási lehetőséget.
Ez egy bűnügyi sztori, maga a bűnügy és a nyomozás viszonylag érdektelen, a film viszont kellően vicces egy szórakoztató kikapcsolódáshoz. Abszurdra vették a humort, ami nekem nagyon be szokott jönni. Pl. Fletch megkérdezi valakitől, hogy mi a számítógépének a jelszava, mire a másik mondja a telefonba hogy „b@szódj meg”. Fletch szomorú, hogy hát de miért, végül sikeresen belép a nevezett jelszóval. Ez így lehet, hogy leírva nem volt akkora poén, de a filmben t... több»
8/10 Különös egyveleg Ennek a filmnek a történetét Louis Garrel írta, ő volt a rendező és a főszereplő is. Utánaolvastam, hogy mi motiválta ezt az egyszemélyes projektet, és kiderült, hogy Garrel a saját gyerekkori traumáját írta ki magából a sztorival (mondhatjuk, hogy „a cselekményt megtörtént események ihlették”, csak itt nem emlékszem, hogy kiírták vagy bemondták volna). Anyu színészként a való életben is drámát tanított egy börtönben egy ideig, ahol összeszűrte a levet az egyik rabbal.
Van itt minden, vígjáték, krimi, romantika, miegymás szokatlan összeállításban és egészen érdekes, sőt, különös egyvelegben. A történetmesélésben éreztem egy kis távolságtartást vagy visszafogottságot, nem tudom, ez szándékos ... több»
10/10 – Szénné röhögtem magam Nem szoktam mozi előtt tudományosan felkészülni, nálunk a feleségem reszortja a filmválasztás, megyek, amire visznek. Így nem tudtam, mi vár rám, és rendkívül megijedtem, amikor elkezdtek énekelni, mert a musical műfaj és én közöttem nincs semmi összekötő kapocs, konkrétabban szólva agyf...t kapok a musicalektől.
Szerencsére az első döbbenetet néhány rendkívül jól elhelyezett poén követte, és akkor felengedtem. A film alatt végig volt némi hullámvasutazás, az egyik pillanatban még nagyokat röhögtem, utána ezer lufiba kapaszkodó röpködés közbeni duett dalolászással égették ki a giccsáramköreimet. Aztán fél perc múlva nagyon megröhögtettek ismét. És ez így ment végig. De semmi baj, minden musi... több»
8/10 – Klasszikus katonai kimenekítős A filmnek a boszniai szerb vérengzés és háborús bűnök világa nyújtja a keretet. Valahol a Földközi-tengeren dekkol az amerikaiak repülőgép-hordozója, ahol a semmittevésben kiégett katonák kissé fásult hétköznapjai zajlanak. Itt szolgál a nem túl szabálykövető nagy orrú Owen Wilson, akarom mondani, Burnett hadnagy. Unalmában már le akar szerelni, de még kiküldik egy akcióra a pajtijával együtt, ahol természetesen ismét túlfeszítik a húrt, és bajba kerülnek.
Klasszikus háborús-megmentős akciómozi, csak úgy csúszik hozzá a popcorn. Van itt szerb kegyetlenkedés meg szerbül beszélés bőven, és közben röpköd a sok dicső amerikai technika. Csihipuhi nincs, de dolgozik a pirotechnika. Van minden, ami... több»
71 A nepper (2022)
A történet a thatcheri lepukkantság proli világában játszódik, konkrétan és rendkívül tömören összefoglalva egy viszonylag könnyen felejthető pitiáner bandaleszámolós sztori. Benne van a korabeli Nagy-Britannia minden nyomora, lehányt atléta trikók, alkesz apák, kuporgatott pénzből vett motor, amit másnapra ellopnak meg minden, ami igen lehangolóvá tudná tenni az egészet, de itt szerencsére körüllengi ezt a súlyosan letargikus miliőt egy könnyed vígjátéki báj. A film nagy erőssége a szememben az, hogy a zenei összeállítás kiváló, azzal akkor is el tudna lenni egy hozzám hasonló őskövület, aki a nyolcvanas években volt tizenéves, ha a film rossz lenne. Viszont szerencsére nem az. Bár, nincs b... több»