7/10 – Felnövős Felnövős film, amiben a kis Margó az apukája (vicces módon a mi Teller Edénk az Oppenheimerből, azaz a nem különösebben matyóhímzés arcú Benny Safdie) előléptetése kapcsán váratlanul a kertvárosias New Jersey-be költözik akaratán kívül anyuval (a még mindig lenyűgözően természetesen játszó Rachel McAdams alakításában) és persze apuval a festői új york-i betondzsungelből. Itt aztán minden megtörténik vele, ami egy rendes amerikai felnövős filmben meg szokott, röpködnek a klisék és a közhelyek. A mellnövésüket árgus szemmel figyelő, titkos klubozós osztálytársnők meg minden egyéb sületlen tartalom nagy mennyiségben követi egymást.
Valahol húsz percnél majdnem fel is adtam méltósággal, mert akk... több»
8/10 – a prüdériát hagyjátok előtte, a küszöbön kívül! Joseph Gordon-Levitt egy pornófüggő recskahuszárt játszik a filmben, akinek a netes felnőtt tartalmak nyújtják az elmerülés élményét, egy nő se képes versenyezni a szenvedélyével. Még a Scarlett Johansson által lenyűgözően hitelesen alakított fullos, de önző 3,14 csaj se.
A történet egyszerű, látunk benne társadalmi szintű (egyház) és egyéni képmutatást, és látjuk, ahogy Jon megpróbál ezeknek megfelelni. Innen fogva megfigyelhetjük a vívódását, hogy a külső vagy belső démonokra hallgasson-e. Ki hinné, hogy végül a Johanssonnal külső tekintetben nagyon nem versenyképes Julianne Moore által alakított Esther fogja átlendíteni a holtponton.
Jon családja eközben rém szórakoztató, kicsit olasz, ki... több»
10/10 – Igazgyöngy Zseniális a kivitelezés! A film fényképezése, a kamerabeállások, a színészi játék (gesztikuláció, mimika, beszédmód) a hangosfilm hajnalát idézik, csakúgy, mint a filmcím betűtípus, a zene, vágások, minden. A sztori kicsit hamupipőkés, a hangulat hitchcocki. A cselekmény lassan épül, az első fele a filmnek békés és gonosz mostohás mesefilm jellegű. Mia Goth nagyon-nagyon jól játszik, a fényképezés csodás, ez egy igazi csemege filmb*ziknak.
Az egész első órában nincs semmi hentelés, ha az elején rosszul járt ludat és a véletlen égési balesetet nem számítjuk.
Ez az X előzményfilmje, és a javasolt nézési sorrend az először az X, azután ez. Nagyon szépen kapcsolódik a kettő, de olyan messziről i... több»
8/10 – Önfelvállalás, bátorság, szabadság A film stílusa és megvalósítása nem különösebben gördülékeny, de különben oké. Viszont nagyon fontos emberi tulajdonságokat feszeget, amihez a keretet a 35 évvel ezelőtti Thatcher-féle Egyesült Királyság adja, és az annak őskori hangulatú homofób közegében önmagát nyíltan vállalni nem merő és nem tudó tornatanárnő története. Az önazonosság és bátorság tekintetében a tanítványa ad neki tanulságos leckét, illetve jár elöl jó példával. Az 1988-as angol társadalmi közeg épp annyira tűnik intoleránsnak, mint a mai magyar, és mivel látjuk, hogy azóta milyen messzire jutottak pozitív értelemben, ez némi bizakodásra ad okot, hogy nekünk is megvannak az esélyeink a fejlődésre.
Végre egy családi szerepcserés film (irónia) Ki tudja, hány családi összecserélődős film született eddig, talán harminc, de lehet, hogy ötven is. Csak én egyedül láttam már vagy egy tucatot belőlük. Persze mindig el lehet szórakozni az ilyesmin, úgyhogy a stáb egy kockázatmentes és többszörösen bevált receptet követett, ami ismét működött a maga módján. Semmi extra, de könnyű rá felépíteni másfél-két óra szórakozást, nehéz elrontani. Megbízható és kiszámítható a cselekmény: a család tagjai nem értik egymást igazán, azt kívánják, bárcsak a többiek értenék őket, és akkor ta-dam, jön a varázslat, kínos és furán vicces szituációkon keresztül mindenki felismeri a többiek értékét, közben picit le is égetik egymást, aztán következnek a tanuls... több»
7/10, önmagában nem nagy szám, de a Pearl-lel együtt jó **update** A Pearl megnézése után alaposan fel kellett pontoznom, mert azzal együtt nagyon jó egységben van, és a két film együtt remek párost alkot. A teljesség kedvéért itthagyom az eredeti értékelésemet, amit még akkor írtam, amikor a Pearl-t nem láttam. **update vége**
Nem vagyok a műfaj szakértője, és megvan az a rossz tulajdonságom, hogy nem ijedezek attól, ha egy filmben sikoltoznak meg jump scare-eznek, nem hat rám különösebben, ha valakinek kinyomják a szemét, vagy széttapossák a fejét egy autó kerekével, és azt mutatják közben. Film, azt' kész. Lelkileg sokkal jobban meg tud egy rendező terrorizálni, ha akar, az ilyesmi, az nudli. Úgyhogy a film utolsó, hentelős szakaszát röhejesn... több»
Hozza az írónő világának hangulatát Szóval itt ez a film, hozza Agatha Christie világának hangulatát, érezzük azt a miliőt, amit annak idején (nálam tizenéves koromban, ami sajnos már négy évtizede volt) tapasztaltunk a puhafedelű, sárga gerincű Albatrosz könyvek sorozatban megjelent műveinek olvasásakor. Mennyire más is volt ez, mint szenvedni bűbájos Küsmödivel, vagy kiszenvedni több száz oldalt, amíg az író kinyögi végre azt a semmit, amit a Baradlaiakról meg akart velünk osztani.
Ez a film copy-paste hozza azt a világot, de minden innováció, kreativitás és bátorság híján. A megszokott filmes eszközökkel operál, megfelelő, mondhatni, kellően magas színvonalon kivitelezve, mint ahogy a színészek is megfelelően jól, de különö... több»
4/10 – Az öncélú primitivitás sokat rontott rajta. Időnként vicces, néha kifejezetten is, de a játékidő háromnegyedében inkább az a típusú humor dominál, hogy a kutyák odaszarnak, és a sintér elcsúszik benne, juj, az arca is szaros lesz, haha, hahahaha. Ennek ellenére nem volt teljesen nézhetetlen, de kár volt ennyire taplóra venni a figurát, nem volt indokolt, nem segített semmit jobban érzékeltetni vagy kifejezni, öncélú volt.
Egy amatőrtől zseniális teljesítmény Nagyon kellemesen meglepett ez a film, a franciák nem ebben a műfajban szoktak a legjobbak lenni. A rendező eredetileg rendőr, a történet pedig laza szálakkal megtörtént eseményekhez kapcsolódik.
Műfaját tekintve akcióthriller, a vágások feszesek, a zene pedig erőteljessé és drámaivá teszi a jeleneteket. A rendezést véleményem szerint a 80-90-es évek műfajbéli amerikai klasszikusai nagyban inspirálták. Elvétve akadnak kisebb tökéletlenségek, de semmi olyan, amin fenn kellene akadni.
Auteuil és Depardieu szokás szerint nagyszerűen játszik. Ja, Depardieu itt átmenetileg önmagához képest érthetetlenül vékony volt.
Megtekintésre feltétlenül ajánlott film.
Mezőgazdasági dolgozó látásának elvétele (más szóval parasztvakítás)
Az A24 jóvoltából ezúttal az általam eddig nem ismert Thomas Hardimannek köszönhetően egy fodrászversenyen történt gyilkosság körüli krimibe csöppenünk. Sajnos engem nem győzött meg a film, úgy éreztem, hogy a művészi ötlet végigvitele fontosabb lett, mint a nézhető és élvezhető végeredmény.
Nem ismerjük meg a szereplők hátterét, nem érthetjük meg a motivációikat, az áldozatot se ismerjük, csak tudjuk, hogy valaki meg lett gyilkolva, azt szevasz. Valahol a közepébe csöppenünk, nem vezet sehová az egész, és én személy szerint nagyon hamar azt is éreztem, hogy pont nem is érdekel.
Nyilvánvalóan színházba szánt sztorinak érződik, de aztán észrevesszük, hogy az egész ... több»
12 percnél éreztem, hogy feladom, de végül 20 percig bírtam. Ez valami egészen hihetetlenül rossz.
Az 1990-es évek rettenetesen gagyi tarhálós termékelhelyezéses filmjeinek a hagyományát eleveníti fel. Iszonyú a kivitelezés, miközben teljesen indokolatlanul, hosszasan és nagytotálban perceken át tolják az arcunkba a Packeta csomagküldő reklámját, és kínosabbnál kínosabb poénokat sütögetnek el. A kínosnál kínosabb szó szerint értendő, a Stan és Pan tortadobálása ehhez képest már értelmiségi humor. Tré a hang, a kamerabeállítások fantáziátlanok, a zene értelmezhetetlen, a forgatókönyv, hát az nyilván nem is volt. A színészek (...) a szövegüket olvasópróba-szerűen adják elő, tisztelegve a magyar filmek felolvasásos hagyományának. De pont erre a minőségre... több»
Ezt sose lehet megszokni Iszonyú mindig látni, amikor felidézik, mit műveltek a nácik a második világháborúban. Rengetegen dolgozták már fel a témát mindenféle szempontból, ez a film most némileg eltérő szempontból mutatja be azt a brutális és gusztustalan időszakot.
Maga a történet nem megtörtént eseményen alapul, bár aki nem figyel, az a film elején elhangzó „a film cselekményét megtörtént események ihlették” (vagy ilyesmi) kijelentés félrevezetheti. Mindegy is, az egészre nincs mentség, és nem is lesz. A film fontos dolgokkal foglalkozik, de gyakran sajnos hatásvadásznak éreztem, amire nem lett volna szükség. És van néhány nehezen vállalható pillanat is, pl. amikor az afrikai félvér származású főszereplő azt mon... több»
fontos Erről a témáról fontos egyre többet és nyíltabban beszélni, démonizálás nélkül. Szerencsére ezt egyre többen megteszik, többek között ebben a bő negyvenperces ismeretterjesztő filmben is. Nagyon úgy néz ki, hogy a pszichedelikumok kontrollált terápiás használatát érdemes tovább kutatni és kísérletezni vele. Vannak amúgy nekünk is komoly pszichológiai szakembereink (éppenséggel mindketten Kanadában élnek), akik szintén nagyon behatóan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, Máté Gábor és Feldmár András, az ő pszichedelikumokkal történő gyógyítással kapcsolatos irodalmaik magyar nyelven is elérhetők.
8/10 – Ez pont a következő évek legnagyobb kihívásáról szól Nem vagyok horrorfilm szakértő, igazából kerülöm a műfajt. Úgyhogy nem is tudom, miért döntöttem úgy, hogy ezt megnézem, miután oda sorolták be. Sőt, azt se tudom, hogy milyen másik rombol-a-baba jellegű filmekre emlékeztet, de látom, hogy itt meg a porton és IMDb-n mennek ezerrel a párhuzamkeresések rendesen. Ami jelentős tévedés, mert ez nem egy plusz egyedik trancsírfilm akar lenni, legalábbis szerintem.
Valójában ez bazira nem horror, úgyhogy örülök, hogy nem ugrottam be a megtévesztésnek. Ez kérem arról szól, ami mostanában az értelmesebb embereket egyre inkább foglalkoztatja, vagyis hogy a mesterséges intelligencia ki fog-e csúszni az ellenőrzésünk alól és ellenünk fog-e fordulni.
Van ... több»
Szinte tökéletes Fincher jót rendezett, Fassbender állati jó a szerepében, Swinton nagyon-nagyon kevés ideig játszik csak, de jó, mint mindig.
Igen eredeti szemszögből és hangulatban látjuk egy bérgyilkos következetes „problémamegoldását”, miután valamit elbaltázott, aminek a barátnője is a kárát látja.
Nincs pirotechnikai parádé, óriás látványeffektek, toronydaruról lógás meg férfias csihi-puhi, csak prózai és tárgyszerű, szorgalmas és precíz munka. Láthatjuk, hogy egy bérgyilkos élete se fenékig tejfel, és bizony igyekeznie kell annak, aki a hónap dolgozója akar lenni ebben a szakmában is. És a Fassbender által játszott figura igazán elkötelezett és alázatos jó munkásember, akinek belelátunk a sokszor nehé... több»
10/10 – fordulatos és nem kiszámítható! Őrült vígjáték, és a vígjáték alatt itt most azt kell érteni, hogy vannak benne tényleg vicces dolgok, nem három, hanem sok. És nem kiszámítható, az utolsó vágásig tartalmaz fordulatokat, előre nem látható történéseket.
Viszont aki a címet magyarra fordította, annak a fejét érdemes volna jó sokáig csapkodni egy félméteres kétvégű szilikon műhímtaggal. Big Nothing helyett Rosszbarátok, fú, mert az itt is főszereplő David Schwimmer a Jóbarátokban Ross néven szerepelt, hát értitek, dupla csavar, haha. Aki a Bazi nagy francia lagzik címet adta a "Qu'est-ce qu'on a fait au Bon Dieu?" alapján, az visszaadhatja a szakmai megbízását, csak egy kiscserkész ehhez a zsenihez képest.
Mellesleg Hámori And... több»
Eléggé durván és több ízben bealudtam rajta Tekintettel a pozitív szociális üzenetre, adok rá 3 csillagot. De pusztítóan unalmasnak találtam. A kivitelezés bárgyú és figyelemre méltóan humortalan. Humortalan alatt nem azt értem, hogy mellőzi a viccelődést a téma komolyságára és ünnepélyes fennköltségére tekintettel, hanem úgy humortalan, mint az 1980-as évek legendásan iszonyú sz*rvicc kiadványa, a Hahota magazin. Próbálkozások voltak rá. El se hiszem, hogy ezt a filmet ugyanaz a Hannes Holm rendezte, mint „Az ember, akit Ovénak hívtak” című filmet. Nem értem, totális rejtély számomra. A személye volt az, aki miatt letöltöttem.
Elképesztő Clark Griswold kicsi fia felnő, és elviszi a családját ugyanúgy egy autós nyaralásra, mint annak idején apu. Lépten-nyomon visszautalásokat látunk az 1983-as előzményfilmre, és a szituációk egy része is majdnem olyan, mintha remake lenne, nem pedig folytatás.
A vélemények alapján nagyon megosztó lett ez a rész, arra tippelek, hogy aki azt nem látta, az ki nem állhatja, aki pedig látta, az lelkesedik érte. Én láttam, és hullámzó érzések találtak meg, de jóval többször tetszett, mint nem. A hihetetlenül alpári poénokon pedig mi tagadás, felhőtlenül lehet röhögni, amennyiben az ember el tudja engedni az ezzel kapcsolatos eltartott kisujjú sznob fenntartásait.
Csak saját felelősségre.
5/10 – Nehéz téma, ingadozó kivitelben A kis asztalitenisz-csillag Zsófi gyereklányt megfelelő védekezés nélkül levarrja egy helyi menő csávó, aki természetesen nincs kész az ezzel járó felelősség vállalására, mint ahogy a mi Zsófink és az ő anyukája se. Zsófi a szétesett csonka családjának talán legérettebb tagja, de a gyerekvállaláshoz még ő se eléggé érett, de ha az lenne, akkor se volna itt az ideje. Úgyhogy marad az örökbe fogadó szülők javára történő lemondás. Idáig viszonylag vontatottan jutunk el, de akkor még hátravan a film négyötöde, ami Zsófi lelki tipródásáról és a reménytelen családi hátteréről szól, aztán a film utolsó perceiben megkapjuk arra is a választ, hogy sikerül-e mindezt feldolgoznia a mi kis főhősünknek. ... több»
5/10 – Lehet, hogy elfogult vagyok Dalí iránt? Volt egy kis problémám, miközben néztem ezt az életrajzi sztorit, amely a festő idősebb korából mutat be egy időszakot. Nekem kissé laposabbnak tűnt az ábrázolása, mint amilyen valójában volt. Az önéletrajzában sokkal több az élet, mint amit a filmben látunk, és a róla készült amatőr felvételeken is. Bár Ben Kingsley-t kiváló színésznek tartom, attól tartok, hogy ezt a szerepet nem vele kellett volna eljátszatni. Hirtelen legalább három hozzá hasonló kvalitású latin színészt tudnék mondani, akik hitelesebben formázták volna meg a karakterét. Sajnálatos döntés volt.
77 Hallo, Isten? Én vagyok az, Margaret!/Ott vagy, Istenem? Én vagyok az, Margaret (2023)
Felnövős film, amiben a kis Margó az apukája (vicces módon a mi Teller Edénk az Oppenheimerből, azaz a nem különösebben matyóhímzés arcú Benny Safdie) előléptetése kapcsán váratlanul a kertvárosias New Jersey-be költözik akaratán kívül anyuval (a még mindig lenyűgözően természetesen játszó Rachel McAdams alakításában) és persze apuval a festői új york-i betondzsungelből. Itt aztán minden megtörténik vele, ami egy rendes amerikai felnövős filmben meg szokott, röpködnek a klisék és a közhelyek. A mellnövésüket árgus szemmel figyelő, titkos klubozós osztálytársnők meg minden egyéb sületlen tartalom nagy mennyiségben követi egymást. Valahol húsz percnél majdnem fel is adtam méltósággal, mert akk... több»