8/10 – A robot is csak ember Nagyrészt szürkeárnyalatos és nyomasztó zenével aláfestett film, melynek cselekménye a nem túl távoli jövőben játszódik, és hordoz néhány igazán eredeti ötletet. Némi nemzeti büszkeséggel kijelenthetjük, hogy ez bizony egy angol-magyar-amerikai film, melyhez most elvileg nem csupán az etyekvúdi infrastruktúrát és fx teamet adtunk. Bár a stáblistába alaposan belenézve, a filmötlet, a rendezés és a forgatókönyv tőlünk független, elsősorban a megvalósító-végrehajtó vonalon voltak magyar nevek. Viszont 18 percnél a lemezjátszón nagyon gyanús, hogy magyar hanglemezt láttam forogni.
Az első fél órában majdnem kiszálltam, mert úgy éreztem, hogy a különös látványvilágot és atmoszférát előre megjósol... több»
8/10 (Utólagos szerkesztés - Itt jönne egy mondat a filmből, de nem bizonyult elég irodalminak. Vicces volt azért.)
Ez a mondat akkor hangzik el, amikor Russo apuka (Leo – alakítja Ray Romano, aki az író, rendező és főszereplő egyben) egy autózás közben beköszöntő kínos pillanatban mindenféle hülyeséggel igyekszik elterelni a figyelmet.
Hát ilyen hangulatú ez a film, minden pillanatában benne van a dráma és ugyanakkor egy ilyen fura, de remek humor is.
A népes és zajos, nagypofájú Russo család egy saját építőipari kisvállalkozást visz Queensben, ott dolgozik a családfő és megannyi fia, köztük Leo. A fia, Ropi egy félénk gyerek, de nagyon nagy kosárlabda-tehetség. Ennek ellenére otthon az van ne... több»
5/10 – de csak mert szerintem nem film Szuper vicces menet volt, és közben időnként sokkoló is volt nézni, úgyhogy erre mondják azt filmek esetében, hogy hű, de meg volt csinálva. Viszont ez műfajilag nem film, hanem egy jó hosszúra nyúlt TikTok videó vagy valami ilyesmi. Én is ilyen minőségű felvételeket csináltam, amikor újdonság volt a videókamera és ifjonc hülye gyerek voltam.
A tizen-huszonévesek számára ez szerintem egyfajta bulivígjáték, a tinédzserkorú gyerekekkel rendelkező szülőknek horror, az időseknek pedig egy újabb lehetőség a megbotránkozásra és a rettenetes új generáció feletti sopánkodásra.
A mi gyerekeink szerencsére már kirepültek, annak idején szülőként hárítottam pár házibuli próbálkozást, azt hiszem, igazam ... több»
5/10 Átlagos Marvel A film úgy került a látókörömbe, hogy a gyerekekkel moziba akartunk menni, és semmi normálisat nem játszottak a nekünk megfelelő időben, csak ezt meg másik 2-3 vackot. Végül valamelyik másik mellett döntöttünk, de a feleségem kedvéért leszedtem ezt is most, hogy fenn van a torrent.
Amikor leszedtem, lecsekkoltam az IMDb értékelését, el se akartam hinni, amit láttam: 3,8, figyelemreméltóan gagyi filmre számíthatunk. Úgyhogy bekötöttük a biztonsági öveinket, magunkhoz vettünk némi sós mogyorót, és belevágtunk a kalandba.
Nos be kell vallanom, hogy az elmúlt 7-8 évben nem néztünk Marvel-filmeket, amióta a gyerekeink kinőttek a műfajból, úgyhogy nem tudom, mostanában mi a nívó, de 7-8 éve még po... több»
8/10 – Könnyed és mégis gondolatébresztő Olivier Nakache és Eric Toledano, az Életrevalók író-rendezőpárosának filmje nem üti meg ugyan a korábban felállított igen magas mércét, de franciásan könnyed és szórakoztató módon továbbra is lényeges témákkal foglalkozik.
Megismerünk egy már-már szektás szélsőbalos klímaaktivista csoportot, mely távolabb nem is állhatna a két semmirekellő adóssághalmozó, Pio Marmai és Jonathan Cohen által alakított Albert és Bruno értékrendjétől, már amennyire az esetükben értékrendről lehet beszélni.
A két jómadár a potya ellátmány reményében meglátogat egy klímamozgalmi gyűlést, ahol a helyi jó csaj vonzásába ragadva belekeverednek a hamis és szélhámos kamu klímaaktivista szerepébe, amiből azután nem is ... több»
10/10 – Így kell komoly dolgokról szórakoztatóan filmet csinálni Szerintem ez a film minden tekintetben nagyszerű, bár úgy láttam filmes oldalakon, hogy nem mindenki osztja a véleményemet. Nekem rohadtul bejött.
Először is leszögezem, hogy az oldalon a filmleírás teljesen félrevezető. Elemeiben helytálló, de az ok-okozat és időrend téves. Pár szóban majd visszatérek erre.
A szereplőgárda fantasztikus, az alakítások remekbe szabottak. Rebecca Miller, aki egyben író és rendező, érti a dolgát, hogy hogy teremtsen a színészei számára termékeny munkakörülményeket. Robin Wright ragyog, és azt hiszem, teljesen pontosan érti, hogy mit szeretne tőle Miller.
Szóval van ez a Pippa Lee, akit már a születésekor nehezen fogadott el a speed junkie anyja, később tulajdon... több»
8/10 – A horizont A legvégén a horizontos poén igazán rendben volt :). De lehet, hogy azért működött olyan jól, mert ettől eltekintve egyáltalán nem volt poénkodás a filmben, és már jólesett végre.
Amolyan önéletrajzi film Spielbergtől, mely a kis Fabelman gyerek (a rendező filmes alteregója) filmes életének megindulását idézi fel kiskorától odáig, amikor bekerül Hollywoodba.
Van filmes szakmai fejlődési szál néhány apró kulisszatitok fellebbentésével, pl. nem is gondoltam volna, milyen egyszerű taposódeszkás trükkel lehet a rohanó katona mögötti robbanásbecsapódást imitálni. Van családi dráma, és van van kis felnövős-szerelembe esős szál is. Ennek ellenére a hosszú játékidő alatt néha leül a film, de semmi v... több»
5/10 – Sportfilm vallási csavarral A szegénységben felnövő texasi fekete srác nem sok mindenhez ért, de ütni nagyon tud. Az n-edik suliba íratják be, mert ha oltják az osztálytársai a szegénysége miatt, akkor odacsap. Felfedezik, sportsikereket és el, azonban a magánélete finoman szólva is döcög, de azért éldegéli a befutott és anyagilag sikeres, de beképzelt profi sportolók életét.
Aztán villámcsapásszerű vallási fordulat éri, felhagy az egójának a dédelgetésével, felelősséget vállal a korábbi életéért, és viseli a következményeit a korábbi rossz magánéleti és pénzügyi döntéseinek, sőt, nekiáll kijavítani ezeket.
Maximális tiszteletem a sportoló előtt, de maga a film szerintem nem emelkedett ki az életrajzi sportfilmek sorá... több»
2/10 – Mondjuk az előző 3 se volt jó Tiszta hülye vagyok, hogy letöltöttem. Valójában a feleségem kedvéért tettem, ő persze nagy életművész és mázlista, elaludt már úgy 10 percnél, én meg itt nézem. Nem adom fel könnyen, mindjárt vége.
25 percnél kezdtem mélyen érdektelenné válni, 28-nál leesett a sorozat ikonjaként működő öreg repülő, na mondom, juhúúú, nem lesz több rész, zsír. De valamit majd tutira kitalálnak, és lesz feláldozh5ók meg feláldoz6ók és feláldoz7ók is.
Ezen a ponton elővezetem az erkölcsi problémámat. A csalókat és szélhámosokat megvetem, közülük is a hitványabbak közé valók azok, akik időseket, főleg szellemileg leépült időseket vernek át. Megérdemelnék, hogy egyenként a nevükön nevezzem őket, de az képtelensé... több»
4/10 – Legalább megpróbáltam A 2024-es remake megnézését követően kerültem abba a fellelkesült hangulatba, hogy kíváncsi lettem erre a filmre, és meg akartam nézni összehasonlításképpen. Annak idején kimaradt, pedig láttam egyet s mást az 1980-as évek végén.
Megértem, ha valaki úgy emlékszik, hogy ez jó film volt, hiszen amikor nézte, akkor volt fiatal, és a rendszerváltós időkben ez olyan frissnek és szabadnak hathatott Mágenheim Julcsi és Gábor Gábor után.
Mai szemmel (legalábbis az én mai szememmel) nézve azonban a film vélhető egykori vonzereje elpárolgott, ami maradt, az egy ZS kategóriás akármi. Pár dolog, amire ezt alapozom:
– Patrick Swayze mint ügyeletes címlap-szépfiú nagyon pózolva és mesterkélten játszik. A ... több»
6/10 – A film 2002-es, de 1982-esnek tűnik. Lassú és kicsit lapos pszichotriller jellegű film az ezredforduló környékéről. Amikor azt mondom, hogy lassú és kicsit lapos, azt úgy értem, hogy egészen hihetetlen, hogy három évvel olyan filmek után, mint a Harcosok klubja vagy a Mátrix, hét évvel a Trainspotting és nyolc évvel a Ponyvaregény után kapunk egy filmet, amelyik olyan, mintha a felsoroltak előtt 10-20 évvel csinálták volna.
A készítők nem törekedtek progresszivitásra, nem vetettek be semmilyen modern filmes eszközt, minden nagyon old school, de ez nem tudatos stílusválasztás, mindössze így sikerült.
Samuel L. Jackson jól játszik, Ben Affleck könnyen felejthető, William Hurt jó, de csak összesen 3-4 percet játszik. Tóth Nikolett... több»
8/10 – Felhőtlen szórakozás Egy oldschool magányos bosszúállós remake-et látunk, én az eredetit nem ismerem Patrick Swayze-vel, és kicsi is az esély rá, hogy megnézzem, mert a néhány évtizeddel ezelőtti ilyen csihipuhis filmek ma már általában elég elavultan hatnak. Úgyhogy csak a Charles Bronson-féle Bosszúvágyhoz tudom hasonlítani, nagyjából ugyanazokra a kisemberi érzésekre alapoz, szeretjük nézni, hogy egy kitesizett hős leszámol a sok köcsöggel.
És Gyllenhaal meglehetősen jól ki is van tesizve, az elmúlt éveket bizonyára konditeremben töltötte. De nem ez a legnagyobb dobása, hanem az, hogy nagyon viccesen adja elő ezt a bosszúálló hős figurát.
Nincs mélyebb jelentéstartalom, nincs semmi túlgondolnivaló, szórakozta... több»
8/10 – Nagyon lesújtó Nehéz volt nézni. Nehéz, de semmiképp se felesleges.
Autumn egy 17 éves diáklány a pennsylvaniai Mucsán, a nem egészen 7000-es lakosú Shamokinben. Suli után pénztárosként dolgozik a helyi hiperben, otthon egy igazi roncs család várja, agresszív-tahó alkesz (feltehetően mostoha) apával meg rottyon lévő anyával.
Mivel ebben a családban csak úgy felnő, mint a kerti gyom, totálisan kimaradt neki a szexuális felvilágosodás, teherbe is esik szegény. Pennsylvaniában kell a szülői beleegyezés a kiskorúak abortuszához, így tekintve a családi viszonyokat, államon belül felejtős a projekt, valamit ki kell találni, mert Autumn nagyon úgy fest, hogy nem akar lányanyává válni.
Jellemző a családban uralk... több»
6/10 – Szépen van fényképezve Lement a film kétharmada, mire el tudtam dönteni, hogy ez most akkor jó-e, vagy nem.
Ugyanis szépen van fotózva, és olyan fontos dolgokat érint, mint a barátság meg különféle klasszikus (főleg férfi) erények. Nem hoz ki belőlük semmit, de érinti ezeket. Kapunk egy arra vonatkozó ígéretet is, hogy a film majd elkalauzol a koreai háborúba, de nem teszi. Ha nem számoljuk azt a csatajelenetet, ahol egy olyan MiG–15 támadja meg őket, amit a szovjetek csak a következő évben fognak legyártani. Tiszta Vissza a jövőbe.
Szóval volt sok repülés, meg repülőgéphordozó anyahajó, nyomjelző lövedékek, erény, bátorság, meg minden egyéb szirsz*r, mint fess egyenruha, francia lányok szédítése Liz Taylorral súl... több»
4/10 Nem való mindenkinek Hát, gyerekek, én fél óra után elaludtam, pedig nem fáradtan álltam neki.
Nem tudom, hogy Brad Cooper rendezői stílusa emészthetetlen-e számomra, vagy jobban kellene talán lelkesednem Bernstein munkásságáért, melyik volt a baj, de most már mindegy.
Egy többnyire 4:3 fekete-fehér filmet látunk, melyben többnyire nem túl érdekfeszítő történések között ugrálhatunk rapszodikus összevisszaságban. A zenei aláfestés és a kora 20. századi musicales hurrá-hangulat és pátoszos túljátszás kissé Tom és Jerry jellegűvé teszi az élményt.
A szervezetem igen rövid idő alatt védekező alvásba menekült.
Adok rá valamennyi csillagot, mert akinek nagyon bejön Bernstein Leó, az biztos jobban fogja élvezni, nem hú... több»
4/10 – Kissé katyvasz Ez megdolgoztatott, de nem jó értelemben. A rendezőnő jobb pillanataiban egyfajta női Woody Allen epigonként funkcionált, ilyenkor voltak is értékes pillanatai a filmnek. Amikor szétszaladt a keze alatt a feladat, és meghaladta a felkészültségét – és ilyen nagyon sokszor volt – olyankor kaptunk egy se füle, se farka káoszt. Az alaptörténetnek vannak érvényes és érdekes társadalmi vonatkozásai, jó kérdések feltevésére alkalmas. Elveszett potenciált éreztem, messze nem sikerült kihozni belőle annyit, mint ami benne lett volna. Baya Kasminak valószínűleg érdemes lett volna megmaradnia a forgatókönyvírásnál, és felkérni egy tapasztaltabb rendezőt, aki támogatja a megvalósításban.
5/10 – Végre valami közepes A németek csattanós válaszát láttuk a brit és amerikai csajos vígjáték iparra. Ez a válasz a maga módján igen érdekes lett: a Monty Python klasszikus jelenete jut róla eszembe, a halálos viccről. Abban is a németek által fejlesztett vicc.
Karoline Herfurth a rendező és főszereplő egy személyben. Léteznek jó német vígjátékok, ő is szerepelt már olyanban, ez a saját rendezés és forgatókönyvírás dolog még nem megy túl fényesen.
Szóval képzeljetek el egy hjúgrentes-zellwegeres kliséfilmet, bumfordi németséggel másolva. Snittről snittre copy-paste, még a zenei betétek jellege és hangereje is stimmel. Csak mindez leöntve német humorral időnként elég kínos volt.
Azért adok neki egy közepes értékelé... több»
7/10 – Laza sportvígjáték A film mindent tud, ami egy nem mindent elsöprő, de felhőtlen szórakozáshoz kell. A rendező, Taika Waititi ha nem is a legcsúcsabb művét tette ezúttal az asztalra, de azért jó munkát végzett. Jó volt a polinéz isten háta mögötti témaválasztás is, és Michael Fassbender is hozta a tőle már megszokott színvonalat.
Az elején nem mondták be, hogy megtörtént eseményeken alapul, de elég hamar rá lehetett jönni, mert Fassbender olyan hajszínnel és frizurával, valamint kezdetben olyan szakállal jelent meg, amilyet rendező magától nem kényszerítene rá szegény, jobb sorsra érdemes színészre. Aki egyébként rémisztően le van fogyva éppen, de ez csak mellékes megfigyelés.
A vége kicsit hamar csengett le, ... több»
10/10 – A majd majd van, a most meg most (vagy valami hasonló)
A filmet japánul láttam, magyar felirattal, úgyhogy a fenti idézet talán nem pontos, de kb. kulcsmondat. Ez a film számomra a zenről szólt, a jelenlétről, az egyszerű dolgok megéléséről.
Wim Wenders odatette magát, az angyalos filmjei után hosszú idővel ismét megvillant, méghozzá milyen szépen!
A főszereplő Hirayama úr, a slozipucoló, akit Koji Yakusho alakít. A napjai egy adott rutin szerint telnek, Tokió lepattant részén lakik (azért a város nagy része nagyon rendben van, megcsodálhatjuk, milyen, amikor nem lopják el az adót), egy igen szerény otthonban, még fürödni is közfürdőbe jár. Kazettát hallgat, fizikai könyvet olvas, amit antikváriumban vesz, filmes fényképező... több»
76 Teremtőm (2020)
Nagyrészt szürkeárnyalatos és nyomasztó zenével aláfestett film, melynek cselekménye a nem túl távoli jövőben játszódik, és hordoz néhány igazán eredeti ötletet. Némi nemzeti büszkeséggel kijelenthetjük, hogy ez bizony egy angol-magyar-amerikai film, melyhez most elvileg nem csupán az etyekvúdi infrastruktúrát és fx teamet adtunk. Bár a stáblistába alaposan belenézve, a filmötlet, a rendezés és a forgatókönyv tőlünk független, elsősorban a megvalósító-végrehajtó vonalon voltak magyar nevek. Viszont 18 percnél a lemezjátszón nagyon gyanús, hogy magyar hanglemezt láttam forogni. Az első fél órában majdnem kiszálltam, mert úgy éreztem, hogy a különös látványvilágot és atmoszférát előre megjósol... több»